Pécsi Napló, 1905. október (14. évfolyam, 226-251. szám)
1905-10-01 / 226. szám
1905. október 1. retések létesítésétől várjuk, amikor a községek egész sora olcsón és gyorsan juthat el a pécsi piacra, ahol csakis a nagyobb kínálat nyomhatja le a mai bevásárlási árakat. A jóval nagyobb kínálat pedig ismét emelni fogja a város ezen jövedelmeit is és ismét lehetséges lesz normális árakon megélni Pécsett, mert ma még a nyers szőlőt is olcsóbban vásárolhatjuk Budapesten, mint Pécsett. .. Nem telt bele ily körülmények között egy óra és le volt tárgyalva a pénzügyi előirányzat a jövő évre. A szakelőadók, akik az ülésen jelen voltak, nem jutottak szóhoz, mert nem volt tőlök mit kérdezni; a rendes sablonban mozog az egész költségelőirányzat. Száraz, érdektelen, mint amilyen kietlen, száraz volt az elmúlt nyár, vagy amilyen reménytelen, vigasz nélküli az országos politika képe. A város közgyűlése oly simán fog-e átsiklani a tisztviselők kezelő és szolgaszemélyzet részére kért drágasági pótlék ügyén; nem tudjuk. Az, aki leghevesebben tiltakoznék ez ellen, a pécsi városi tisztviselők legnagyobb jótevője, Littke József, aki nem nyugodott addig, míg napirendre nem tűzték és végre nem hajtották a városi tisztviselők megfelelő díjazását, bizonyára legerélyesebben tiltakoznék a közönség ezen megterhelése ellen, mert azon ideális czél lebegett szemei előtt, hogy anyagilag biztosíttassék a tisztviselők helyzete, hogy semmiféle mellékjövedelemre, napidíjra, pótlékra utalva ne legyenek és anyagi gondok nélkül élhessenek hivatásuknak. Azóta alig néhány év múlt el, Littke József már nem él és nincs senki, aki a városi képviselőtestületben örökébe lépett volna. Más idők járnak azóta fölöttünk és ma ott állunk, hogy ismét foglalkoznia kell a közgyűlésnek a tisztviselők anyagi helyzetével. Nem kell attól tartani, hogy meg ne tenné a közgyűlés, amit tisztviselői kérnek, mert jóravaló, derék és becsületes tisztikara van a városnak, amit nem mondhat el valamennyi törvényhatóság tisztviselőiről. Ámde nem zárkózunk el annak bevallásától, hogy az a 38.000 korona, melyet most drágasági pótlék czímén kérnek a várostól, nagy összeg, de annak kiutalását az elviselhetetlen drágaság csakugyan indokolttá teszi. — Nem vagyunk hívei az ilyen pótlékoknak, már azért sem, mert abból nehéz a város más alkalmazottait kizárni, amint látjuk is már, hogy mozgolódnak a pécsi tanítók, hogy részesedjenek ők is a pótlékban. Bár teljesíthető lenne kívánságuk. Ámde nem szeretjük, ha a tisztviselők a képviselőtestületi tagok szíves jóakaratát ezen irányban igénybe veszik. És ha a fizetések nem felelnek meg a mai viszonyoknak és nem állanak arányban a más törvényhatóságoknál nyújtott tisztviselői fizetésekkel úgy vegyük mielőbb revízió alá a városi szabályzatot, mely megállapítja a tisztviselői fizetéseket és rendezzük a fizetéseket. Nem gondoltunk arra, hogy bekövetkezhetik ily rövid idő múlva a revízió szükségessége, de ha az elkerülhetetlen, inkább még azzal kívánjuk foglalkoztatni a közgyűlést, mint pótlékokkal, melyet ezúttal, meghajolva a szükség kényszerítő parancs szava előtt, meg fog a közgyűlés szavazni, de azt kívánnók, ne ismétlődjék a pótlék kérése, mert végeredményében, hit meg is szavazza azt a közgyűlés, az mégis csak kegy és a tisztviselői függetlenség érdeke kívánja azt, hogy a tisztviselő még saját törvényhatóságától se kérjen és ne fogadjon el semmiféle kegyet. Amikor ezt mondjuk, csakis a legnagyobb rokonszenv vezet tisztviselőink iránt és azon tudat, hogy a baj általános, a kívánság jogosultji elteljesítésével más helyen is támadhatnak hasonlóan jogos kívánságok és ezt a törvény hatóságnak, melynek megfelelő anyagi eszközök rendelkezésére nem állanak, lehetőleg el kell kerülni. Ezért az 1906. évi költségelőirányzat kapcsán alig látunk magunk előtt más új programmpontot, mint a tisztviselői fizetések revízióját, melynél azonban óvatosan kerülni kell majd a túlterhelt közönség újabb megterhelését, durvák voltak, később a bűnbánó lelkiismeret mérlegelése előtt csak apró botlásoknak tűnnek már fel. Az idő hosszabbra nyultával pedig ezek a kis tévedések is teljesen hibátlan cselekedetekké tisztulnak. Az önámitás csalékony mérlegén szegény Dömötörné is addig egyengette férjével szemben elkövetett hibáit, amíg végre nem látott bennük hibát. Amit pedig ő maga hitt, az csak természetes, hogy másokkal is el akarta hitetni. Annál nagyobb volt tehát elkeseredése a Máté leányok iránt, minél jobban érezte belsejében, hogy azoknak igazuk volt. A Máté leányok a gazdag özvegy közvetlen szomszédságában laktak. A nagy ház mellett egy kis két ablakos szobában vonultak meg, amelyben állandóan berregett a varrógép, mert fehérneműt kellett varrniok az üzletek és a megrendelők számára, hogy megélhessenek. Amíg Dömötör a szerencsés üzletek révén meggazdagodott, addig az ő atyjuk a balsors által sújtva tönkre ment. Máté Teri és Klára valaha szép napokat éltek és ép úgy mulattak a fényes bálokon, mint azok a barátnőik, akik most nagyságos asszony korukban már nem igen ismerték meg őket. Legfeljebb kegyes leereszkedéssel varrattak náluk csipkével és drága hímzéssel díszített fehérneműt. A nővérek eleinte sokat szenvedtek a megalázódások miatt, amelyeket egy pár gőgös régi barátnőjük által kellett elszenvedniük. De később a munka küzdelme megedzette őket. Tudták, hogy nincsen senkijük akire támaszkodhatnának s hogy az elmúlt napok emlékébe való kapaszkodás mitsem segít többé rajtuk. Azért kibékültek sorsukkal és csöndes megadással tűrve a kíméletlen gőg tűszulásait, ernyedetlen szorgalommal dolgoztak tovább. Sajnos azonban, hogy minden szorgalmuk és törekvésük daczára nem voltak elég óvatosak, mert a meggondolatlanul kimondott szóval, habár az igazat mondták is ki vele, mégis kellemetlenséget hoztak másra. Mikor a két leány meghallotta, hogy a hít, melyet az özvegyre mondtak, milyen nagy port vert fel a városban, nagyon megbánták együgyű fecsegésüket Szívesen kértek volna Dömötörnétől bocsánatot, de jobban meggondolva a dolgot, arra a meggyőződésre jutottak, hogy ezzel az özvegy rombadőlt renoméját már úgy se hozhatják többé helyre. Mert a becsület megjavított foltján mindig annál ujabb repedést szokott a káröröm felfedezni, úgy hogy az a sok javitgatás daczára a kis szakadásból czafrangos rongygyá válik idővel. Dömötörné elkeseredett hangulatában egy tekintetre se méltatta uj selyemruháját, melyet a város legügyesebb varrónője készített számára; teljes közönynyel akasztotta az öblös szekrénybe s ablaka mellé ülve órákig nézett át a szomszéd leányok udvarába. Ez az udvar egy csöndes szűk helyecske volt. Nehány virágágy díszelgett benne és egy nagy szederfa, a mely sötét lombjait az egyik ház falától a más házig hajtogatta. Az udvar állandó csöndjét csak egy kis kanári vidám csattogása elevenítette fel. A leányok annyira szerették dalos kedvenczüket, hogy nyaranta mindig a ház falára függesztették ki kalitkáját, hadd helyettesítse előtte az az erdő zöldjét a lombos eperfa. Egy alkonyathoz midőn Dömötörné szokott haragos kedvében tekintett át a Máté leányok udvarába újra erőt vett fekén a vágy, hogy bár csak valami érzékeny fájdalmat okozhatna a két nővérnek. A kielégített bosszú talán visszaadná némileg kedélye egyensúlyát. Amige forrongó gondolatai között révedezve tekintett a kalitkában csicserdő kis madárra, egyszerre csak az ablak párkányára ugrott czirmos macskája s a kényeztetett kedvenczek hízelgésével dörgölődzött hozzá. Az özvegynek csak a kezét kellett kinyújtania, hogy elérje a kalitkát s most macskája Pécsi Napló“ 3 A baranyai tejszövetkezetek, Béva, szeptember 30. Az országnak egyetlenegy vármegyéje sincs olyan, mely a tejgazdaság terén rövid másfél évtized alatt akkora haladást ért el, mint Baranya, ahol a tejszövetkezetek száma ma már meghaladja a százat. Amióta a szövetkezeti szellem összehozta a kisgazdákat s az egyesülés biztosította a tej és tejtermékek kedvező értékesítését, azóta a szarvasmarha állomány örvendetesen gyarapodott, ami gazdaságilag rendkívül örvendetes e vármegyére, mert a kisgazdák főjövedelmi forrását a jövőben határozottan az állattenyésztés képezi. A baranyai tejszövetkezetek Pécsett megtartott vaj versenyére, a központi szövetség megalakítására s a délutáni gazdagyűlésre tömegesen jöttek be városunkba a baranyai kisgazdák, akik dicséretes érdeklődést tanúsítottak a gazdasági érdekek előmozdítása iránt. Baranya vármegye gazdasági egyesületét, annak derék elnökét, Országh Lajost és fáradhatatlan buzgalmú titkárát, Förster Jenőt illeti meg az érdem elismerése, mint 1905! Tavasz és nyár.!?Mi! Reklámozik kék. Színes suhogó reklám a fit méterenként írt 1.35 Fekete „ „ „ Irt 95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ írt —.85 Liberty Sublime minden szink. „ „ .78 Louisienne brillante ,. ., —.95 Fekete ruhaselymei méterenként 85 krtól följebb. Menyasszonyi ruhaselymek mtrenként 78 „ „ ÚJDONSÁGOK: ■ ....... Volle Grenadine 1 Voile de Soie [ a legszebb színekben Popeline brillante ) mindhárom 120 centiméter szélességű. Dus választék gyönyörű skót selymekben. — Travers csikós és koczkás Tafka-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Badlum és preppe brillante minden szinben. — Louis XV. jellegű chipé és Millefleurs-selymek. — Gyönyörű csipke-, gyöngyös vásznon hímzett ruhák. Irish csipkék és 1 '■ . _— vászonhimzések. . ■ Legújabb! Fekete Rolltafft 50 cm. frt 1.90. stb.——— 64 Mintákat kívánatra készséggel küldünk. SZÉNÁST, HOFFMANN ÉS Budapest, Bécsi utcza 4. sz.