Pécsi Napló, 1909. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1909-09-01 / 198. szám
ta— K.1809 és-16'.'TeMi’e XVIII. évfolyam. 198 (4958). Szerda, 1909 szeptember 1. PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 27. sz. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-tér sora 60 fillér. Községi iskolaszéki Ülés. — Saját tudósítónktól. — Pécs, augusztus 31. A szünidő mai napon véget ért és a tanév megkezdése előtt megkezdte tevékenységét a pécsi községi iskolák fölöttes hatósága, az iskolaszék is, melynek tagjai szép számban gyűltek egybe, vagyis a gyűlés határozatképes volt. Igaz, kis türelem kellett, amíg együtt volt a szükséges szám és az iskolaszék elnöke dehogy engedne el csak egyet is a törvényes határozatképes számból, de a telefon, szerteszalasztott szolgák megteszik a hatást és akik kényelemből a szünidő utolsó napján még szünidőzni szeretnének, ha szükség van reájuk, még a nagy melegben is, milyen ma délután uralkodott, szívesen felelnek meg vállalt tiszteknek. Annál szívesebben, ha szerzett érdemek megjutalmazásáról van szó és ha ezen jutalommal a város újabb megterheltetése nélkül egyúttal népiskoláinak javát is előmozdítja. Ilyen szempont vezette az iskolaszéket, amikor a Schneider István betegsége, majd elhunyta óta ideiglenesen betöltött felügyelő igazgatói állást az eddigi helyettessel, Beberics Imrével töltötte be, nem várva be, amíg a vallás és közoktatásügyi miniszter hozzászólása után a belügyminiszter jóváhagyja ezen állásnak a közgyűlés által elhatározott átminősítését, mivel az iskolánál az ideiglenes állapot, ha az túl sokáig tart, ártalmas lehet. A miniszteri jóváhagyás késett, ideiglenes állása mellett Beberics Imre régi állását is, a polgári leányiskoláiénál mint igazgató, látta el, megválasztása tehát elodázható nem volt és amíg a miniszter az átminősítést jóváhagyja, az új felügyelő igazgató a réginek javadalmazásába lép. Megválasztása alkalmából az iskolaszéki tagok meleg ovációkban részesítették és a bizalom és szeretet, mellyel az iskolaszék új állásában fogadta, arra ösztönözhetik, hogy iskoláinkat, melyeket tán már a közeljövőben az állam gondjaira bízhatunk, megfelelő színvonalon tartsa. Ebben a kiváló pécsi községi tantestület mindenképen kezére fog járni. ★ Majorossy Imre kir. taniskolaszéki elnök délután fél 4 órakor nyitotta meg az ülést, kérve az iskolaszék tagjait, hogy az eddigi lelkesedéssel munkálkodjanak a küszöbön levő új tanévben is iskoláink felvirágoztatásán. Tróber Aladár dr. iskolaszéki jegyző felolvassa Kuliszéky Ernő kir. tanfelügyelő, kir. tanácsos átiratát, melyben értesíti az iskolaszéket, hogy Baranyavármegye kir. tanfelügyelőjévé kineveztetvén, kéri az iskolaszék támogatását. Az iskolaszék elhatározta, hogy átiratilag üdvözli az uj kir. tanfelügyelőt és kijelenti készségét, hogy minden a nemzeti iskola javát célzó törekvésében készségesen támogatni fogja. Beberics Imre azon kérelmet intézte az iskolaszékhez, hogy mivel képtelen a polgári leányiskolái igazgatói és az iskolafelügyelői állást ellátni, anélkül, hogy egyiket a másik rovására el ne hanyagolná, kén az egyik állásaiól való fölmentését, mivel mindkét állás külön egész embert igényel. Az iskolaszéki elnök a kívánalmat jogosnak találta és ugyanígy gondolkodott az iskolaszék minden egyes tagja, amiért is Rebericset a polgári leányiskolánál évek hosszú során át viselt igazgatói állása alól fölmentették, egyúttal egyhangúlag megválasztották Schneider István helyére felügyelőigazgatónak, mivel ezen állásra, az elnök kijelentése szerint is, mindenképen rátermett és a múltban szerzett érdemei is alapot nyújtanak arra, hogy ezen állásra őt válassza meg az iskolaszék. Ez egyhangú lelkesedéssel meg is történt, mivel az elnök, amint a bizottsági tagok lelkes éljenzése közepette a terembe lépett, szívélyes szavakban értesítette Beberics Imrét, üdvözölvén őt, mint most már végleges felügyelőt, Schneider István méltó utódját, aki a városi iskoláknak nemcsak eddigi színvonalát fogja megőrizni, de azt még fokozni is fogja. Beberics Imre hálás köszönettel fogadta megválasztását, a kitüntető bizalmat, melyet azzal óhajt viszonozni, hogy a pécsi községi iskolákban hasznos polgárokat, jó hazafiakat és derék honleányokat fognak a tanerők nevelné (Éljenzés.) A polgári leányiskolánál. Így megüresedett igazgatói állást az iskolaszék ma még csak ideiglenesen töltötte be, az igazgatói teendők ellátását Ujváry Kamillára, ezen intézetünk jeles tanítónőjére bízva, akinek Apró történetek. Irta: Nikelczky Géza. — A »Pécsi Napló" eredeti tárcája. — A régi versek. (A nő.) Valamelyik külföldre vivő vonat közvetlen kocsijában ül egy érdekes arcú, fiatal, erőteljes szőke nő s vele szemben a bársony ülésen egy sápadt arcú, választékosan öltözött javakorbeli férfi. A férfi lapozgat egy fűzött könyvet, amelynek a puha borítékjai már meglehetősen piszkosak és elnyúltek. Ezt a könyvet csak az imént vette elő a férfi a felső kabátja belső zsebéből s most rendkívül figyelmes arccal kezd itt-ott olvasni, mintha valami nagyon finom dolgot csemegélne. Mindazonáltal úgy tartja kezében a könyvet, mintha félne attól, hogy a könyv rongyolódó, zsírpecsétes fedele bepiszkolja a szarvasbőr keztyűjét. De közben mosolyog is, bizonyos megilletődést erőltetve arcvonásaira. Mosolyog azon, hogy ő most tulajdonképen mit csinál: verseket olvas, mégpedig a felesége verseit . A nő egy jó darabig nem veszi észre, mit olvas a férje, azt hiszi a kalauz könyvet vette elő, néz tehát tovább ki a kocsi ablakán előre, ahonnét a különböző tájak kibontakoznak. A férfipedig mosolyog azon, hogy még mindig nem veszi az asszony észre, hogy ő mit csinál és ez a mosoly a nőt visszafordítja. — Maga nagyszerűen mulat magában, — szól az asszony. De amint látja, hogy férje valami nagyon ismerősnek tetsző könyvet olvas, belevörösödik. — Csak nem az én könyvemet oltassa? A férj válaszképpen pár sort olvas föl a könyvből. Az asszony erre a könyv után kap. Vannak olyan versek is a könyvben, amik nagy, lángoló szenvedelmekről szólnak, sőt átélvezett titkos csókparázsokról tesznek említést. Azonban mindannyian csak elvont, messzire elhajított «szerelmi sulykok», az úgy nevezett «ifjúság nedveinek duzzanásait, amik lassan kint az évekkel önmaguktól eltűnnek, elmúlnak, vagy még nagyobb erővel törnek elő. — Ne olvassa! — kérte az asszony, a könyvet betakarva a keze fejével. — Maga a holmim között kutatott . . . — Véletlenül tévedt a kezembe. A velencei tükör fiókjában találtam. Hopp! Gondoltam, ezt el kell olvasni! A napokban épp a kávéházban hallottam magáról beszélni . . . Fiatal írók lehettek . . . — És szidtak úgy? — Nem egészen. Sőt inkább azt mondhatnám, hogy dicsérték . .. Nem mind . . . És én szégyeltem . . . — Adja ide azt a könyvet ... — No igen — ismételte a férfi, szinte szégyeltem, hogy még mindig nem ismerem eléggé a maga kedves és igazán gyönyörködtető verseit. Azért hoztam magammal. A nő valamivel könnyebben lélekzett fel. Hanem azért még mindig kérlelt. — Ne olvassa . .. Ne olvasson most... — De miért ne olvassam? — kérdi egyszerre meglepetésszerűen a férfi. A nő sok mindenfélét felhozott. Hogy így, hogy úgy, nem érdemes, rossz versek stb. Végre belepirult, fölállott és idegesen rántotta ki a férfi kezéből a könyvet. — Nem szeretem a régi verseim !.. . ... Ez a poéta-leány, ha már férjhez ment, fél a verseitől. Mert hátha bajt hoznak reá . .. (A férfi.) Valami névnapféle van a házban. Mert ugyancsak éltetik a derék házigazdát. De persze közben elsősorban a kedves jó háziasszonyt is megköszöntik. Mert olyan asszony kevés van, aki olyan pompásul rendbe tudja szedni az ura életét a maga számára, hogy az irodalomtörténet részére is jusson belőle valami, mint a Gábor felesége. Százszor beigazolt tény, hogy nagy haszon a tehetséges íróra nézve a jó asszony. Hanem Írónak való jó asszony kevés van ezen a világon. — A mi kedves Gábor barátunk is — mi tagadás benne — jegyezte meg a sok dicséretre ráadásul egy egészséges arcú pályatárs, — a feleségének köszönheti a jó nevét, mert ő miatta tudott megbirkózni az irásmesterség nehéz fizikai fáradságával. Az asszony szoktatta rá a türelemre, hogy aminek kezdete van, annak folytatása is van, sőt jó vége is lehet. Elfáradni közben nem Mai számunk 12 oldalra terjed.