Pécsi Napló, 1910. december (19. évfolyam, 274-298. szám)
1910-12-02 / 274. szám
• * bio cece.' •» XIX. évfolyam. Péntek, 1910 december 2. 274 (5374* SMrfceaztőnég és kiadóhivatal s Munkácsy Mihály-s. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. ttMrfcnsxtfsigi telefon 109. az — Kiadóhivatali telefon 37. sz. ------------------------------ ------Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak. Egész évre 24 korona. Félévre 12 kér. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora S0 Oltár. A bankszabadalom meghosszabbítása. Saját tudósítónk távirati jelentése. Budapest, december 1. A képviselőház mai ülésének a végén Lukács László pénzügyminiszter letette a ház asztalára az osztrák magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról, valamint az ezzel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezt a törvényjavaslatot az egész magyar politikai világ feszült érdeklődéssel várta, mert a további politikai helyzet alakulása nagy mértékben attól függ, hogy a közös jegybank szabadalmának meghosszabbításával kapcsolatosan sikerül e a magyar kormánynak a kötelező aranyfizetés megkezdését minden kétséget kizáró módon biztosítani. A benyújtott törvényjavaslat első szakaszában határozottan hangoztatja, hogy az osztrák-magyar monarkia mindkét államát az önálló jegybank felállítása tekintetében kölcsönös jog illeti meg, e joggal azonban egyik állam sem óhajt élni ezúttal és a közös szabadalmat 1917. december 3 ig meghosszabbítja. A jegybanknak jelenlegi, paritásnak teljesen megfelelő szervezetét az új törvényjavaslat alig módosítja. Új intézkedéseinek legfontosabbja pedig az, amely a kötelező készfizetések felvételére vonatkozik. Ezt a kérdést a kormány következőképen oldja meg. A két kormánynak megvan az a joga, hogy törvény után az osztrák-magyar bank megkérdezése nélkül a kötelező készfizetések felvételét bármikor elrendelheti. Ez a joga a két kormánynak eddig is megvolt, annak gyakorlati érvényesítése azonban abba a nehézségbe ütközött és ütközne talán a jövőben is, hogy ahoz az osztrák Reichsrat által is kikérendő törvényes felhatalmazás volna szükséges. Ez az intézkedés tehát a készfizetések felvételét egész határozottsággal nem biztosítaná ! Éppen ezért a kormány új intézkedést vesz fel a ma benyújtott törvényjavaslatba, melynek értelmében az osztrák-magyar bank saját maga köteles a pénzügyi helyzetről tett tapasztalatairól a két kormánynak jelentést tenni és a tapasztalatok alapján a megítélése szerint alkalmas időpontban maga a bank hozza javaslatba a két kormánynak, hogy a kötelező aranyfizetés megkezdessék. A főtanácsnak egy ilyen határozata ellen a két kormánybiztos állami érdek címen fel nem szólalhat. Az osztrák kormánybiztos egy ilyen határozatot meg nem akadályozhat. A jegybanknak ilyen határozatát úgy a magyar, mint az osztrák országgyűlésnek jóvá kell hagyni, nehogy azonban előállhasson az az eset, hogy az osztrák Reichsrat ezt a jóváhagyást kitolja, vagy az osztrák kormánynak ezirányú előterjesztését megobstruálja. Kimondja a ma benyújtott törvényjavaslat, hogy az országgyűlés négy heti időtartam alatt a jóváhagyásról nyilatkozni tartozik, ha pedig ezt meg nem tenné, úgy a javaslat jóváhagyónak tekintetik és a készfizetés érvénybe lép. Nem fér hozzá kétség, hogy ez az intézkedés a magyar érdek megóvására teljesen alkalmas és az osztrák rosszakaratú ellenállást lehetetlenné teszi. A javaslat többi intézkedései közül kiemelendő, hogy az osztrák magyar bank tartozik sürgősen tíz új fiókot felállítani Magyarországon, ami vidéki városainknak nagy előnyére fog szolgálni. Az adómentes bankjegyek forgalma b00 millióról 600 millióra emeltetik, ami az emelkedett közgazdasági forgalom érdekeinek felel meg. A ma benyújtott törvényjavaslat nagy diadalát jelenti a Khuen Héderváry kormánynak, amelyet az osztrákokkal szemben erélyességét, Lukács László pézügyminiszter pedig a maga imponáló képességeit fényesen igazolta. A képviselői láz ülése. — Saját tudósítónk express-jelentése. — Budapest, december X. Návay Lajos alelnök 10 óra után nyitja meg az ülést. Jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök meleg szavakkal parentálja el Illyés Bálint volt képviselőt. Bemutatja Kürti István levelét, melyben bejelenti, hogy mandátumáról lemond. * Bartha Ödön napirend előtti felszólalásában konstatálja a naplóból, hogy amikor ő tegnap a külföldi egyetemek ösztöndíjait igénybevevő s a magyar ösztöndíjakat visszautasító horvát egyetemi hallgatókról szóllott, Surmin képviselő ezt kiáltotta közbe . Vasic. O akkor nem tudta még, mire vonatkozik ez, sőt a naplóból megállapítható, hogy az elnök sem tudta. Most megtudta, hogy Vatil egy hamisítónak a neve, aki a Friedjung perben szerepelt. Ha valamely horvát hazafias vonatkozásban kiáltotta közbe Surmin a Vasic nevet, semmi köze hozzá, de ha azért mondta, mert azt hiszik, hogy a mi emberünk volt, akkor a leghatározottabban tiltakozik e gyanúsítás ellen. Justh János: A házszabályok címén szólal fel. A tegnapi ülés végén — úgymond — a Házelnök a képviselőház hozzájárulásával egyszerűen elhalasztotta az interpellációkat. Eltekintve, hogy ezzel a Ház egy az ülés elején hozott határozatát változtatta meg, az interpellációk eltolása súlyos házszabálysértés is. Megnyugtató választ kér erre, nehogy ez precedensül szolgáljon a jövőre nézve. Elnök : Konstatálja, hogy az elhalasztás a Ház hozzájárulásával történt s egyáltalán nem célozta az interpellálók jogának csorbítását. A tegnapi eset különben nem lesz percedens, ez irányban megnyugtatja a Házat, különösen a baloldalt. Egyben elismeri a kisebbségnek azt a jogát, hogy őrködhet a házszabályok felett. Popovics Sándor: Ugrón Gábor tegnapi beszédére reflektál, amikor Ugrón kétségbevonta a horvátok azon jogát, hogy a Házban horvátul beszélhessenek. Utal a múlt országgyűlés gyakorlatára, amely nagyon helyesen, nemcsak koncedálta a horvátoknak anyanyelvükön való felszóllalási jogát, hanem gyorsírót és tolmácsot állított a Házba, a horvát beszédek idején. Ugron Gábor. Újból hangsúlyozza, hogy a törvényben levő cél szócska nem jelentheti azt, hogy a képviselőházban naphosszat horvát szónoklatokat tartsanak. A törvény intenciójával a horvátok agressív módon élnek vissza s érvényesíteni akarják a Házban mindenképen azt az intenciót, amely őket otthon vezérli, gáncsot akarnak vetni mindenáron a magyar nyelvnek. Ismerteti a zágrábi viszonyokat. Ha valaki magyarul mer beszélni Zágrábban, inzultálják. Pedig ez magyar terület, amit vérrel szereztek és tartottak ... Elnök is hozzászól a kérdéshez. Utal arra, hogy a törvény szerint a magyar parlamentnek csak az lehet tagja, aki magyarul tud. Ez alól csak az 1868: XXX. t. c. 59. §-a tesz kivételt, amikor megengedi, hogy a horvát képviselők saját nyelvüket is használhatják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a horvátok visszaélve ezzel a joggal, a magyar parlamentben hosszú orációkat tartsanak, egy nem értett nyelven. Utal a múlt országgyűlés gyakorlatára és kéri, hogy a horvátok a kölcsönös megértés terére lépve alkalmazkodjanak a törvény szelleméhez, amely szerint a magyar törvényhozás nyelve a magyar. (Helyeslés.) Következett ezután az indemnitás. Preszly Elemér: Hosszasan és minden tárgyra kiterjedő formában indokolja bizalmatlan,iságát a kormány iránt. Szerinte a többség nem egységes s így nem tudja valóra váltani a hozzá fűzött reményeket. Pártja tapsai között jelenti ki, hogy a javaslatot nem fogadja el. Széll Kálmán: Kijelenti, hogy nem akarja a politikát belekeverni a pénzügyi dolgokba. A bevételek emelése nélkül, a kiadások egyenletes mérlegét nem lehet épségben tartani. A takarékosság politikája, bár helyes, de nem vezet teljesen célra. Az ország fejlődését megakasztani nem lehet, de folytatni sem lehet azt, a most létező eszközökkel. Keresni kell módokat, hogy azokat az állami kiadásokat, amelyek folyton csak emelkednek, könnyebben tudja elviselni az ország pénzügyi helyzete. Ha azt akarjuk, hogy az ország haladjon, anyagilag és kulturális szempontból, ahhoz pénz kell. Talált egy módot, hogy mikép lehet pénzt szerezni az országnak. Elismeri, hogy a költségvetés, mely átmenetinek készült, nagyon jó. Nagyon fog örülni azon, ha a bitumenekről szóló törvény által az állam jövedelme szaporodik. Visszapillantást vet a régi időkre, amikor ő először jutott be a Házba. Akkor nagy emberek mondták neki, hogy jogászunk van elég, de pénzügyi emberünk nincs. Áttették őt a pénzügyi szakba, ahol évekig dolgozott. Elmondja, miképpen került a pénzügyminiszteri székbe, mint egészen fiatal ember. Elmondja első bukásának történetét. Felemlíti, hogy 1886- ban másfél millió volt a kultusztárca költségvetése, az igazságügyi tárca budgetje volt a legnagyobb, három millió. Micsoda óriási hiányokat kellett pótolni azóta, hogy állam legyen Magyarország. Ezelőtt tíz évvel még csak 29 milliós volt a kultusztárca budgetje. Ma 86 milliós a költsége ezen tárcának, ami gróf Apponyi Albert érdeme, akit ezért nagy elismerés illet meg. Mindezeket pedig azért sorolja fel, hogy beigazolja az országnak óriási szükségleteit, melynek arányban kell állani az állami bevételekkel. A legutolsó