Pécsi Napló, 1915. augusztus (24. évfolyam, 174-196. szám)

1915-08-12 / 181. szám

1915 augusztus 12. „Pécsi Napló Az amerikai municiószállítás. Kopenhága, aug. 11. (Eredeti távirat.) Filadelfia és Észak-Európa között a személy­szállítást megszüntették, mert minden gőz­hajót lefoglaltak az Angliába való munició­­szállítás céljára. Salandra tanácskozik. Chiasso, augusztus 11. (Eredeti távirat.) Salandra a nemzetközi helyzet rendkívüli komolyságára való tekintettel a napokban a frontra utazik, hogy a királlyal és Cador­­nával tanácskozzak. Levél az északi front mögül. Harctér, 1915 aug. 2. Gyönyörű gyümölcsöskert közepette ütötte fel osztagunk táborát. Serény, dolgos katona kezek rögtön a megérkezéskor először tiszt­jeik, majd saját maguk részére igyekeznek minél kényelmesebb lakóhelyet készíteni. Gyorsan előkerülnek a hátizsákokból a sátor­lapok s megindul a terepszemle. A katonák egy része fát vág, fen­yőgalyákat szed össze, melyek a tiszti „paloták” felépítésére szol­gálnak. Persze akad mindig ács, vagy asz­talos mesterségü a legénység között, ki át­veszi a tervező szerepét s megindul a munka. Nem telik be egy óra s a harctéri viszonyok­hoz képest pompás lakás várja a tiszteket. Kívülről dúsan felhalmozott fenyőgalyák vé­dik a lakot, az embermagassága belsejében szalma pótolja a párnát és a derékaljat. Eső és hideg ellen eléggé védett „házak” azután nevet kapnak. Itt egy helyen a „Böske-lak” mellett a „Stefi-lak” stb. mind­megannyi kedves visszaemlékezés az ott­honra, jobban mondva kapocs a harctér és az otthon között. A tisztiszolgák ügyessége és ízlése a kész lakot valóságos architekto­­nikus műremekké alakítják, s ők boldogan mosolyognak, ha munkásságukat elismerés és dicséret koronázzák. Ezek után a legénységi ,,lak”-ok épí­tésére kerül a sor. Itt a magyar baka élel­messége nem ismer határt. Táborunkban van jelenleg pl. derék vastagságú szilfába épített lakás. Persze nehéz ezt elképzelni, még ha hozzáteszem, hogy az egy ember részére kényelmes pihenőül szolgál. Hát em­berünk a nehéz kérdést úgy oldotta meg, hogy a fának odvas részét kivájta, készített rajta két nyílást. Az egyik nyílás a bejárat, a másik nyílás mögé háromszög alakban ki­­feszítette sátorlapját, körös-körül földdel ár­­kolta, vízlevezető csatornával ellátta, gályák­kal befödte s most ez képezi táborunk leg­érdekesebb látványosságát. A legénység má­sik része a már ismert sátrakat állította fel, de úgy, hogy azok rendezett sorokban he­lyezkednek el egymás mellett s valóságos utcákat alkotnak. Az utca kész, azokat el is kellett keresztelni. Nagyobbrészt budapesti fiuk társasága lévén együtt városkánk utcái Andrássy-út, Vilmos császár-út stb. neveit viselik. Van persze „Városliget” is, sőt a Stefánia-út sem hiányzik, hogy ezen az útón nem fehér keztyűben hajtanak végig az űrlovasok, azt könnyű elgondolni. A monumentális épüle­tek sem hiányzanak. A Bristol-szálló tulaj­donosa talán nem is tudja, hogy a harctéren szállodájának pendentja van. Az Erzsébet­­tér közepén büszkén kiemelkedik a gazdasági hivatal,mindenki által irigyelt palotája. A legnagyobb respectussal tekintünk feléje, hi­szen egész létünk itt nyer elintézést. Nem csak a „gázsi”, de a „menázsi” is innen irá­­nyitódik, már pedig a bakánál ez a két dolog a legfontosabb. Ha ezeknek zavartalanul jut birtokába, úgy jó kedve kifogyhatatlan s nincs boldogabb ember nálánál. A mi gh.-nk meg is állja a helyét. Gázsit pontosan fizet, az ellátás körül a legnagyobb gondossággal jár el, úgy hogy rossz koszt nem kerül csaj­kánkba. A három tál ételes ebéd nem megy ritkaszámba, sőt kulacsaink a bort is gyak­ran üdvözlik. Ha a fronton csend van, a tábori élet egyhangú, annál változatosabb harcok, elő­nyomulások alkalmával, mert ma már csu­pán ezekről lehet szó. Ilyenkor mindenki a maga helyén készen várja a parancsot , az egész úgy működik, mint az óraszerkezet. Sehol egy fennakadás vagy tévedés, sehol lehangoltság vagy elkedvtelenedés, ellenben mindenütt lelkesedés, ambitio­s a kötelesség­tudás átérzése. Pihenőórákban s vacsora után el-el beszélgetünk otthonunkról, majd egyikünk egy jó magyar nótát intonál, mibe az egész társaság hangja bele vegyül s ettől kezdve egyik dal a másikat váltja fel. Időn­ként egyik-másik észrevétlenül eltűnik, nem akarván a társaságot zavarni — erről már tudjuk — szolgálatba lép. Tegnap és ma újból örömnapunk volt. Lublin és Cholm elestét hozta a távíró. Sok fontos positióját ragad­ták el derék csapataink az oroszoknak, mindmegannyi absolut biztos jele végleges győzelmünknek. Molnár Ferenc is itt tartózkodik,­­hogy a helyzetet és az itteni, életet megismerje. Gy. K., 19. h. gy.-e. önk. érv. Egy éjszakai roham. Galicia, augusztus 3. Még délben meg jött a parancs a bri­gádtól : D. községet és az azt védő orosz állást el kell foglalni; egyelőre előrenyomu­lunk és rohamtávolságra beássuk magunkat, éjjel azután roham. Délután 1 órakor el­kezdtek dolgozni ágyúink, kellő tüzérségi előkészítés után 4 órakor megindult előre azután az egész svarmlinia. A koncertbe most már beleszólt az orosz tüzérség is. Úgy szóltak az ágyuk, mintha egy meghib­bant velejű, kusza tekintetű őrült óriás verne egy igen-igen nagy dobot. Veri-veri, majd­ vér futja el szemeit, dühbe gurul s őrült dühében rikácsolva rettenetesen sza­­porázza, hogy azután belefáradva lassan­­lassan alább hagyjon vele, m­ajd pedig újra élőbről kezdje... A nagy gránát, srapnell­­tűzben meg-meg inog egy pillanatra az előrenyomuló rajvonal, de csak megyünk, megyünk a kijelölt helyre érve, azután be­ássuk magunkat. Csattannak körülöttünk a srapnellek, dörrennek a gránátok, jajgatnak a sebesültek, a pokoli hangversenynek csak a lassan-lassan beálló sötétség vet véget... És most itt vagyunk gyorsan hevenyé­szett árkokban 120-150 lépésre az ellen­séges állások előtt s nyugodtan várjuk azt a pillanatot mikor megindulhatunk majd a döntő rohamra. Meleg nyári éjszaka borul ránk, a végtelen csendet csak néha szakítja meg egy-egy puskalövés. Jó jel: fél az orosz, s félelmében vaktába lődöz bele a sötét éjszakába Egyszerre csak vakító fénysugár suhan rajtunk végig, egy-egy helyen pár pillanatra idegesen rezegve megáll, azután széles ívben tovasuhan, visszatér, amerre jár kísérteties, sápadt fénnyel áraszt el min­dent, majd pár perc múlva kialszik és újra sötét lesz minden. Mi fellélegzünk s most már türelmetlenül várjuk az indulás percét, úgy látszik nagyon fél a muszka. Csend van, az emberek egy része belebámul a sötét éjszakába, mások kezüket fejük alá téve álmodnak az otthonról, álmukban nehéz sóhaj két ajkukról. Egyszerre csak tőlünk balra egetverő hurrázás harsog az ég felé, idegesen nyúlunk fegyvereinkhez, mi ez, csak nem a muszka támad ? Dehogy , a telefonon pár pillanat alatt megjön a parancs: a balszárny meg­kezdte a rohamot, előre! A következő perc­ben mindenki talpon van, elszántan ragad­juk meg a fegyvert s máris kint vagyunk az árokból, a szemekben a bátor elszántság lángja lobog. Nesztelenül megindulunk, gő­gösen, némán húzódnak előttünk az orosz állások, már csak száz lépésre vagyunk tőlük, már csak nyolcvanra, magunkban felujjongunk, még mindig nem vettek észre bennünket; ötven lépésre azután vad erővel tör ki belőlünk az eddig lefojtva tartott indulat, egy irtózatos hurrá tör ki a torkok mélyéből s aztán mint a vihar ellenállha­tatlan erővel zúdulunk neki az ellenségnek. Gyors lövések dörrennek, egy ember mel­lettem h­arcra bukik, abban a pillanat­ban a drótakadály szétzúzva s bent is vagyunk már az orosz állásban. Pillanatig tartó harc s az oroszok egy része fegyverét eldobálva menekül, másik része feltartja a kezét s megadja magát, vígan paroláznak a bakák a „sógorral.“ De nincs megállás, hajrá most már a muszka után. A menekülő orosz bevette magát D. faluba, belepet a gépfegyver, szól mindenfelé a puska, tőlünk jobbra rohamra riogatnak a kürtök. Ott egy honvéd ezred verekszik s szorítja maga előtt a muszkát. Előre-előre be a faluba ! Hirtelen nappali fény támad, hat helyen gyullad ki egyszerre a falu s pár perc alatt lángban áll az egész , dühödt fúriaként kavarognak ide-oda a lán­gok, vérszintre festik az eget és szikrázva, hull a pernye. Ott jobbra egyre szilajabbul, egyre eszeveszettebben rikoltanak a kürtök s a győzelem extázisában vadul hurrázva rohanunk be a faluba. Elhallgat a gépfegy­ver, megszűnik a fegyverropogás, gépfegy­vert otthagyva, puskáját eldobálva szalad a faluból is a muszka, dühében előbb azon­ban felgyújtotta a neki mit sem vétő falut. S a bakák diadallal mutogatnak egy különös instrumentumra : — Ez volt a muszka szeme — magyarázza egy vén csont az elvett orosz fényszórót a többinek. Aztán... aztán újra beásás, a helyet nemcsak elfoglalni, de tartani is kell. Egé­szen kivilágosodott, előttünk vagy száz lé­pésre megjelenik egy orosz srapnell felhőcske Úgy látszik kemény napunk lesz, az orosz vissza akarja szerezni mit elvesztett az éjjel. Ne csak jöjjön. Másnap reggel azután a reggeli kávé mellett nyugodtan olvassák az újságban az emberek a legújabb Hofer jelentést: csapa­taink rohammal elfoglalták D.-t s az ellenség meg-megujuló támadásai dacára szilárdan tartják. N. J., a 69. gy.­e. hadapródja. HÍRROVATUNK. — A trónörököspár útja. Károly Ferenc József trónörökös ma reggel fél hat órakor automobilon teljes katonai kísérettel és a budapesti katonai parancsnokság vezérka­rával Örkénybe utazott, a­hol a tüzérségi lövőtelepet tekintette meg. A trónörökös Örkényből dél tájban tért vissza a fővárosba. Délután három órakor automobilon Csernoch János hercegprímás látogatására Eszter­gomba utaztak, ahol a lakóság lelkesen fo­gadta. Elsősorban a templomot látogattaák meg, majd este különhajóval térnek vissza Budapestre. Csütörtökön reggel Zita fő­hercegasszony a gyáli­ úti Zita-kórházat te­kinti meg. Valószínű, hogy ugyanekkor Rá­koson tart szemlét a trónörökös a Budapes­ten jelenleg időző csapattestek fölött. — Pécsegyházmegyei hirek. Zichy Gyula gróf, pécsi püspök Karsbadból,illetőleg Mária-Schneeből, ahol lelkigyakorlatokat folytatott, visszaérkezett Pécsre és f. hó 18-án, a király születése napján ő mutatja be az ünnepi misét.­­ A megyéspüspök a Kővágó Péter dr. dunaföldvári plébánossá tör­tént kinevezése folytán megüresedett kővágószöl­­lősi plébániára Hardy Ernőt ; Rudolf Mátyás volt hetvehelyi plébánosnak Mőzsre történt kinevezése folytán megüresedett hetvehelyi plébániára Hoff­mann Károly cikói káplánt nevezte ki ideiglenes­­ adminisztrátorul. Azonkívül Horváth Károly Me­­csekszabolcsról Szekszárd-belvárosba, Szabó Fe­rencet Szigetvárról Mecsekszabolcsra helyezte át kápláni minőségben, Mayerhofer Péter újmisést pedig Cikóra küldte káplánnak. — Legfelső dícsérő elismerés. A király elren­delte, hogy az ellenséggel szembeni vitéz maga­tartásukért Baumgartner Emil vezérőrnagynak, egy gyalogdandár parancsnokának, Bokros (Ber­­mann) Fülöp tart. főhadnagynak a 69.gyalogezred­ben, a 4. hadtestparancsnokságnál, Freyler Gyula tart. főhadnagynak és Simonits Lajos hadnagynak a 69. gyalogezredben a legfelső dicsérő elismerés tudtul adassék. — Az uj budai külvárosi plébános ado­mánya a háborús segélyalapra. Az újonnan megválasztott budai külvárosi plébánost, Csernohorszky Józsefet e hó 15-én iktatják .

Next