Pécsi Napló, 1916. április (25. évfolyam, 75-99. szám)

1916-04-11 / 83. szám

2 Elsülyedt nagy szállítóhajó, Athén, április 10. (Eredeti távirat.) Gö­rögország nyugati partvidékénél az entente egy nagy szállítóhajója elsülyedt. Igen sokan a tengerbe vesztek. A londoni Daily Mail jelenti, hogy az áldozatok számát a cenzúra nem engedi közölni *. *— Az angolok meg akarják venni az andalusiai vasutakat. Barcelona, április 10. (Eredeti távirat.) Anglia nagy nyomást fejt ki, hogy az anda­lusiai vasutak valamennyi részvényét össze­vásárolja. E vasutaknak igen nagy a stratégiai jelentősége s ha angol kézbe kerülnének, egész Andalusia egy óriási Gibraltár lenne. Vasárnapi távirataink. Höfer jelentése. Budapest, április 9. (Eredeti távirat.) Orosz és délkeleti harctér : Változatlan. Olasz harctér : Helyenként élénk tüzér­­harc, egyébként nem voltak említésre méltó harcok. Höfer, altábornagy. Német jelentés. Berlin, április 9. (Eredeti távirat.) Nagy­főhadiszállás jelentése, kiadatott április 9-én délben. A helyzet valamennyi harctéren álta­lánosságban változatlan. Légi támadás egy orosz repülőállomás ellen. Berlin, április 9. (Ered. távirat.) Április 8-án négy tengerészeti repülőnk megtámadta Oselen, a Kielkondnál levő Papensholmi orosz repülőállomást Az állomásra 20 bombát dob­tak. Négy ellenséges repülőgép közül, amelyek a támadás elhárítására szálltak fel, kettőt leszállásra kényszerítettek. A heves lövöldö­zés ellenére valamennyi repülőgépünk sértet­lenül visszatért. A tengerészeti vezérkar főnöke: Baranyavármegye tavaszi közgyűlése, Pécs, április 10. A vármegye központi székházára ki­tűzték a nemzeti zászlót az ország kis címe­rével s a vármegyei huszárok díszbe öltöz­ködtek, mert ünnepe van a vármegyének, valahányszor a törvényhatóság évnegyedes rendes közgyűlést tart. Ma tartotta tavaszi közgyűlését. Reggel kilenc óra után már megélénkült a székház környéke, kisebb-na­­gyobb csoportokba verődve igyekeztek a falusi bizottsági tagok a közgyűlésre, hogy hallják, mit mond a főispán a háborúról, hogy résztvegyenek a napirendre kerülő közügyek intézésében s megvihessék a hirt haza, hogy mi történt a vármegye ősi szék­házában a zöld asztal körül. A főispán megnyitó beszéde mindenki­ben jóleső megnyugvást keltett. A győzelem kezünkben van. Ellenségeink maguk is érzik már, hogy a harctereken nem győzhetnek le bennünket. Most a kiéheztetés alávaló esz­közeihez nyúltak. Ezzel szemben is megálljuk helyünket. Ha kell, nélkülözünk, mindenün­ket föláldozzuk, de teljesíteni fogjuk haza­fias kötelességeinket s igy bizalommal néz­hetünk a jövő elé. Isten segítségével győzni fogunk. Mándy Sámuel­ biz.­tag az alispáni je­lentés kapcsán nagy elismeréssel nyilatkozott a tisztviselőkar rendkívüli munkásságáról s tekintettel, hogy az újabb nyugdíjaztatások folytán megint fogyott a létszám, kérdést intézett az alispánhoz, várjon régebbi elvi álláspontját továbbra is föntartja-e a meg­üresedett tisztviselői állások betöltése érde­mében, mert eddig az volt a véleménye, hogy a háború alatt nem töltendők be a megürese­dett állások. Az alispán megköszönte az elis­merést s a megüresedett helyek betöltésére vonatkozólag nyilatkozva azt mondotta, hogy nem változott meg elvi álláspontja, sőt meg­erősödött ; a háború ideje alatt nagyon kívá­natos, hogy a tisztviselők helyeiken ne boly­­gattassanak meg és ha éppen a közszolgálat érdeke megkívánná, maga lesz az első, a­ki a megüresedett állások betöltése iránt a kezdeményező lépést megteszi. A vármegye közönsége ennek a kérdésnek eldöntését bizza rá s legyen teljes bizalommal, a­mint ő érke­zettnek látja az időt, elő fog állani a pályázat kiírásával. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta az alispán szavait. A Szily Tamás főispán és Szenge Ferenc nevér­ől létesített gazdasági alapítványokat nagy örömmel fogadta a vármegye közönsége. Koszits Ákos dr. tiszti főügyész ékes beszéd­del vezette be javaslatának előterjesztését s nagy tetszéssel kisérték előadását mind­végig. Beszéde a gazdasági szellem, törekvés és munka méltatása volt s a történelmi nagy idők örök emlékéül szolgáló alapítványok is­mertetése. Igaz Béla dr. kanonok, biz. tag külön is megköszönte a főispánnak s az al­ispánnak gazdasági téren kifejtett nagy buz­galmát s eredményes munkásságát. A nyugalomba vonult tisztviselőkről, Jeszenszky Lajos árvaszéki elnökről, Waniss Sándor főszolgabíróról s Bence László közig, gyakornok, tiszteletbeli szolgabiróról ugyan­csak Igaz Béla dr. emlékezett meg s rövid, de meleghangú beszédben méltatta érdemei­ket és őszinte sajnálatát fejez­i ki a fölött, hogy távoznak a testület kebeléből, biztosí­totta őket továbbra is a vármegye közönsé­gének szeretetéről, tiszteletéről. A közgyűlésről szóló részletes tudósítá­sunkat a következőkben adjuk: A főispán beszéde. Szily Tamás főispán Szenge Ferenc al­ispánnal néhány perccel 10 óra után lépett a közgyűlési terembe, hol lelkes éljenzéssel fogadták őket. A főispán elfoglalva az elnöki széket a hallgatóság feszült figyelme mellett mondotta el megnyitó beszédét: Mindannyian e nagy világháborúban hatalmas szövetségesünk a német birodalom kancellárjának a napokban elhangzott beszé­dének hatása alatt állunk. A kancellár ugyan­azt mondotta, vagy legalább is ugyan az volt beszédének értelme, a mit Tisza István gróf már előzőleg mondott. „A győzelem immár a El­ kezünkben van !“ A háború elején változó adiszerencsével folytak küzdelmeink s a helyzet tagadhatatlanul aggasztó volt, ma már nagy területeket foglaltunk el, országokat tartunk megszállva s mindenütt szilárdan megvetettük lábainkat, rendületlenül állunk. A hadviselésben uj gondolat érvényesült: lehetőleg kímélni az emberi életet. Mint az ércfal állanak seregeink az ellenséggel szem­ben s hiába támadnak bennünket, minden támadást hősiesen, dicsőségesen visszaverünk. Immár elleneink is kénytelenek belátni, hogy a harcmezőkön nem győzhetnek le bennün­ket. Nemtelen gondolattal, aljas eszközökkel törnek ránk, kiéheztetni akarnak. Az örege­ket, nőket, gyermekeket akarják ínségre juttatni, hogy így diadalmaskodhassanak. Ezzel is kudarcot fognak vallani. Az öregek, nők és gyermekek erőfeszítéses munkája biztosítani fogja a megélhetés legfőbb fel­tételeit és ha kell, lemondunk, nélkülözünk, utolsó filléreinket is odaadjuk a haza oltárára. Mindenki teljesíteni fogja hazafias köteles­ségeit. Megnyugvással nézhetjük tisztvise­­lőink munkáját is, akik amint eddig, úgy ez­után is meg fogják állani helyüket. A had­­vezetőség is támogat bennünket a mi fronton innen kifejtett munkánkban. A legmesszebb menő támogatásban részesít bennünket. Biz­zunk magunkban, bizzunk erőnkben. A k­i­n van erő és akarat s törekvése nemes, becsü­letes és igazságos, azt a jó Isten is megsegíti. Az Isten velünk lesz, győzni fogunk, a végső győzelem a mienk. A főispán lelkes szavait viharos éljen­zéssel fogadták. Mi lesz a megüresedett helyekkel ? Az alispán évnegyedes jelentése kapcsán Mándy Sámuel ország. képviselő, biz. tag fölemelkedve helyéről, különös elismeréssel emlékezett meg a vármegye tisztviselőinek rendkívüli munkásságáról s kitérve a nyug­díjazásokra, fölemlítette, hogy most már újabb három tisztviselővel kevesebb a lét­szám s kérdést intézett az alispánhoz, váljon a megüresedett állások betöltésére nézve ugyanaz-e elvi álláspontja, a­mely eddig volt, hogy t. i.,a háború alatt nem tartja helyén­levőnek az üres állások betöltését s kérdi, vájjon továbbra is fönn kivánja-e tartani ezen álláspontját ? Stepge Ferenc alispán a tisztviselőkarra mondott elismerésért a maga s a tisztviselő­kar nevében, ideértve a községi tisztviselőket is, köszönetet mond. Habár megfogyatkozott a létszám, majd ezután is meg fog küzdeni a tiszt­viselőkar a nehéz munkával. Az üres állások betöltésére vonatkozó elvi álláspontja nem változott meg. A háború elején a kor­mány a legnagyobb takarékosságra, megtaka­rításokra figyelmeztette a törvényhatóságokat egy későbbi rendeletében azt írta, hogy a megüresedett állásokat ne töltsék be , utóbb ettől egyes esetekben már eltekintett. A­hol a közszolgálat érdeke megkívánta, ott az állá­sokat betöltötték. Nálunk a közszolgálat érdeke azt kívánja, hogy a választásokkal járó megbolygatást kerüljük. Mindenki maradjon a helyén, a­hol már sok gyakorlattal és helyi ismerettel bír. Éppen háború idejében káros a helycsere. A tisztviselőket új helyzet­be juttatni,új hatáskörrel fölruházni most nem tanácsos. Arra kéri a vármegye közönségét, hogy a kérdés megítélését bízza rá. Majd ha a közszolgálat, közérdek sérelme nélkül meg­teheti az üres állások betöltésére a kezdemé­nyezést, bizonnyal nem fog késlekedni. A közgyűlés a választ helyeslőleg tudo­másul vette. A Szily­ és Stenge alapítvány, Baranyavármegye gazdasági egyesüle­tének a baranyavármegyei gazdák által lé­tesített „Szily Tamás alapítványá“-nak és „Stenge Ferenc alapítványé“-nak a vármegye törvényhatósága részéről leendő elfogadása, kezelése és adományozása jog gyakorlása érdemében Koszits Ákos dr. tiszti főügyész a következő javaslatot tette: Az immár közel két esztendő óta dúló világháború u­táni küzdelmeinek történetét a dicsőséges béke beköszöntével ha meg­írják, a rettenthetetlenül bátor és hős magyar katonák fényes haditényei mellett a magyar mezőgazdaságnak, vezetőinek és vezérei­nek döntő nagy jelentőségű szolgálatai és érdemei is a történelem arany lapjain kell, hogy örök idők emlékezetére megörökíttes­­senek. Hazánknak birtokosai és mezőgazdái voltak ugyanis azok, kik a háború kitörésé­vel legott átérezték és átértették a mező­­gazdaságnak, a mezőgazdasági termelésnek a hadviselés szempontjából elsőrangú fon­tossággal bíró nagy feladatait, s a komoly nagy idők követelte helyzet magaslatára emelkedve, a kiadott „jelszó“ zászlaja alatt „egy talpalattnyi termőföld se maradjon megművelés és termés nélkül“ egy egységes szervezetté tömörültek, egy lelkes nagy csa­pat­ alá sorakoztak, s hős katonáinknak a csatatereken küzdő csatasorai mögött mint „a munka hadserege“ egy másik, de éppen oly nagy és önfelá­dozó csatát vívtak és vívnak meg, sőt a csatasorok mögött küz­­ködő seregeknek állandóan tűzben álló csa­patai itthon még keservesebb küzdelmek­nek osztályrészesek mert hihetetlen mérv­ben megfogyatkozva nélkülözik a legszüksé­gesebb küzdő munkaerőt. A világháború­nak, ennek a világot megrendítő véres eposz­nak ők is valóságos hősei! Tekintetes Közgyűlés! Az egész vilá­got sarkaiban megrázó és fölforgató egy világháborúnak kellett elkövetkeznie, hogy a mi drága hazánknak oly kevéssé méltatott, az ellentábor részéről sokszor lekicsinyelt mezőgazdasága az őt jogosan megillető ma­gaslati piedestálra, a magaslat sziklaszilárd talapzatára immár többé kimozdíthatatlanul visszahelyeztessék ! Ez a világháború min­den időkre élő bizonyságot tett arról, hogy egy ország mezőgazdasága, mezőgazdasági termelésének sikere egyik első tényezőjét képezik annak, hogy az ország létalapját, fejlődését és békéjét veszélyeztető háború győzelmesen megvívható, eküzdhető és ered­ményesen befejezhető legyen. A világháború elsőrangú tényezőjévé­­­alakult mezőgazdasági termelés biztosítá­sára vármegyénk gazdatársadalmát felölelő szervezetét , a „Baranya vármegyei gazda­sági egyesület“-et a háború legelsőnek állt- „Pécsi Napló“ 1916. április 11.

Next