Pécsi Napló, 1916. április (25. évfolyam, 75-99. szám)
1916-04-11 / 83. szám
2 Elsülyedt nagy szállítóhajó, Athén, április 10. (Eredeti távirat.) Görögország nyugati partvidékénél az entente egy nagy szállítóhajója elsülyedt. Igen sokan a tengerbe vesztek. A londoni Daily Mail jelenti, hogy az áldozatok számát a cenzúra nem engedi közölni *. *— Az angolok meg akarják venni az andalusiai vasutakat. Barcelona, április 10. (Eredeti távirat.) Anglia nagy nyomást fejt ki, hogy az andalusiai vasutak valamennyi részvényét összevásárolja. E vasutaknak igen nagy a stratégiai jelentősége s ha angol kézbe kerülnének, egész Andalusia egy óriási Gibraltár lenne. Vasárnapi távirataink. Höfer jelentése. Budapest, április 9. (Eredeti távirat.) Orosz és délkeleti harctér : Változatlan. Olasz harctér : Helyenként élénk tüzérharc, egyébként nem voltak említésre méltó harcok. Höfer, altábornagy. Német jelentés. Berlin, április 9. (Eredeti távirat.) Nagyfőhadiszállás jelentése, kiadatott április 9-én délben. A helyzet valamennyi harctéren általánosságban változatlan. Légi támadás egy orosz repülőállomás ellen. Berlin, április 9. (Ered. távirat.) Április 8-án négy tengerészeti repülőnk megtámadta Oselen, a Kielkondnál levő Papensholmi orosz repülőállomást Az állomásra 20 bombát dobtak. Négy ellenséges repülőgép közül, amelyek a támadás elhárítására szálltak fel, kettőt leszállásra kényszerítettek. A heves lövöldözés ellenére valamennyi repülőgépünk sértetlenül visszatért. A tengerészeti vezérkar főnöke: Baranyavármegye tavaszi közgyűlése, Pécs, április 10. A vármegye központi székházára kitűzték a nemzeti zászlót az ország kis címerével s a vármegyei huszárok díszbe öltözködtek, mert ünnepe van a vármegyének, valahányszor a törvényhatóság évnegyedes rendes közgyűlést tart. Ma tartotta tavaszi közgyűlését. Reggel kilenc óra után már megélénkült a székház környéke, kisebb-nagyobb csoportokba verődve igyekeztek a falusi bizottsági tagok a közgyűlésre, hogy hallják, mit mond a főispán a háborúról, hogy résztvegyenek a napirendre kerülő közügyek intézésében s megvihessék a hirt haza, hogy mi történt a vármegye ősi székházában a zöld asztal körül. A főispán megnyitó beszéde mindenkiben jóleső megnyugvást keltett. A győzelem kezünkben van. Ellenségeink maguk is érzik már, hogy a harctereken nem győzhetnek le bennünket. Most a kiéheztetés alávaló eszközeihez nyúltak. Ezzel szemben is megálljuk helyünket. Ha kell, nélkülözünk, mindenünket föláldozzuk, de teljesíteni fogjuk hazafias kötelességeinket s igy bizalommal nézhetünk a jövő elé. Isten segítségével győzni fogunk. Mándy Sámuel biz.tag az alispáni jelentés kapcsán nagy elismeréssel nyilatkozott a tisztviselőkar rendkívüli munkásságáról s tekintettel, hogy az újabb nyugdíjaztatások folytán megint fogyott a létszám, kérdést intézett az alispánhoz, várjon régebbi elvi álláspontját továbbra is föntartja-e a megüresedett tisztviselői állások betöltése érdemében, mert eddig az volt a véleménye, hogy a háború alatt nem töltendők be a megüresedett állások. Az alispán megköszönte az elismerést s a megüresedett helyek betöltésére vonatkozólag nyilatkozva azt mondotta, hogy nem változott meg elvi álláspontja, sőt megerősödött ; a háború ideje alatt nagyon kívánatos, hogy a tisztviselők helyeiken ne bolygattassanak meg és ha éppen a közszolgálat érdeke megkívánná, maga lesz az első, aki a megüresedett állások betöltése iránt a kezdeményező lépést megteszi. A vármegye közönsége ennek a kérdésnek eldöntését bizza rá s legyen teljes bizalommal, amint ő érkezettnek látja az időt, elő fog állani a pályázat kiírásával. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta az alispán szavait. A Szily Tamás főispán és Szenge Ferenc nevéről létesített gazdasági alapítványokat nagy örömmel fogadta a vármegye közönsége. Koszits Ákos dr. tiszti főügyész ékes beszéddel vezette be javaslatának előterjesztését s nagy tetszéssel kisérték előadását mindvégig. Beszéde a gazdasági szellem, törekvés és munka méltatása volt s a történelmi nagy idők örök emlékéül szolgáló alapítványok ismertetése. Igaz Béla dr. kanonok, biz. tag külön is megköszönte a főispánnak s az alispánnak gazdasági téren kifejtett nagy buzgalmát s eredményes munkásságát. A nyugalomba vonult tisztviselőkről, Jeszenszky Lajos árvaszéki elnökről, Waniss Sándor főszolgabíróról s Bence László közig, gyakornok, tiszteletbeli szolgabiróról ugyancsak Igaz Béla dr. emlékezett meg s rövid, de meleghangú beszédben méltatta érdemeiket és őszinte sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy távoznak a testület kebeléből, biztosította őket továbbra is a vármegye közönségének szeretetéről, tiszteletéről. A közgyűlésről szóló részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: A főispán beszéde. Szily Tamás főispán Szenge Ferenc alispánnal néhány perccel 10 óra után lépett a közgyűlési terembe, hol lelkes éljenzéssel fogadták őket. A főispán elfoglalva az elnöki széket a hallgatóság feszült figyelme mellett mondotta el megnyitó beszédét: Mindannyian e nagy világháborúban hatalmas szövetségesünk a német birodalom kancellárjának a napokban elhangzott beszédének hatása alatt állunk. A kancellár ugyanazt mondotta, vagy legalább is ugyan az volt beszédének értelme, a mit Tisza István gróf már előzőleg mondott. „A győzelem immár a El kezünkben van !“ A háború elején változó adiszerencsével folytak küzdelmeink s a helyzet tagadhatatlanul aggasztó volt, ma már nagy területeket foglaltunk el, országokat tartunk megszállva s mindenütt szilárdan megvetettük lábainkat, rendületlenül állunk. A hadviselésben uj gondolat érvényesült: lehetőleg kímélni az emberi életet. Mint az ércfal állanak seregeink az ellenséggel szemben s hiába támadnak bennünket, minden támadást hősiesen, dicsőségesen visszaverünk. Immár elleneink is kénytelenek belátni, hogy a harcmezőkön nem győzhetnek le bennünket. Nemtelen gondolattal, aljas eszközökkel törnek ránk, kiéheztetni akarnak. Az öregeket, nőket, gyermekeket akarják ínségre juttatni, hogy így diadalmaskodhassanak. Ezzel is kudarcot fognak vallani. Az öregek, nők és gyermekek erőfeszítéses munkája biztosítani fogja a megélhetés legfőbb feltételeit és ha kell, lemondunk, nélkülözünk, utolsó filléreinket is odaadjuk a haza oltárára. Mindenki teljesíteni fogja hazafias kötelességeit. Megnyugvással nézhetjük tisztviselőink munkáját is, akik amint eddig, úgy ezután is meg fogják állani helyüket. A hadvezetőség is támogat bennünket a mi fronton innen kifejtett munkánkban. A legmesszebb menő támogatásban részesít bennünket. Bizzunk magunkban, bizzunk erőnkben. A kin van erő és akarat s törekvése nemes, becsületes és igazságos, azt a jó Isten is megsegíti. Az Isten velünk lesz, győzni fogunk, a végső győzelem a mienk. A főispán lelkes szavait viharos éljenzéssel fogadták. Mi lesz a megüresedett helyekkel ? Az alispán évnegyedes jelentése kapcsán Mándy Sámuel ország. képviselő, biz. tag fölemelkedve helyéről, különös elismeréssel emlékezett meg a vármegye tisztviselőinek rendkívüli munkásságáról s kitérve a nyugdíjazásokra, fölemlítette, hogy most már újabb három tisztviselővel kevesebb a létszám s kérdést intézett az alispánhoz, váljon a megüresedett állások betöltésére nézve ugyanaz-e elvi álláspontja, amely eddig volt, hogy t. i.,a háború alatt nem tartja helyénlevőnek az üres állások betöltését s kérdi, vájjon továbbra is fönn kivánja-e tartani ezen álláspontját ? Stepge Ferenc alispán a tisztviselőkarra mondott elismerésért a maga s a tisztviselőkar nevében, ideértve a községi tisztviselőket is, köszönetet mond. Habár megfogyatkozott a létszám, majd ezután is meg fog küzdeni a tisztviselőkar a nehéz munkával. Az üres állások betöltésére vonatkozó elvi álláspontja nem változott meg. A háború elején a kormány a legnagyobb takarékosságra, megtakarításokra figyelmeztette a törvényhatóságokat egy későbbi rendeletében azt írta, hogy a megüresedett állásokat ne töltsék be , utóbb ettől egyes esetekben már eltekintett. Ahol a közszolgálat érdeke megkívánta, ott az állásokat betöltötték. Nálunk a közszolgálat érdeke azt kívánja, hogy a választásokkal járó megbolygatást kerüljük. Mindenki maradjon a helyén, ahol már sok gyakorlattal és helyi ismerettel bír. Éppen háború idejében káros a helycsere. A tisztviselőket új helyzetbe juttatni,új hatáskörrel fölruházni most nem tanácsos. Arra kéri a vármegye közönségét, hogy a kérdés megítélését bízza rá. Majd ha a közszolgálat, közérdek sérelme nélkül megteheti az üres állások betöltésére a kezdeményezést, bizonnyal nem fog késlekedni. A közgyűlés a választ helyeslőleg tudomásul vette. A Szily és Stenge alapítvány, Baranyavármegye gazdasági egyesületének a baranyavármegyei gazdák által létesített „Szily Tamás alapítványá“-nak és „Stenge Ferenc alapítványé“-nak a vármegye törvényhatósága részéről leendő elfogadása, kezelése és adományozása jog gyakorlása érdemében Koszits Ákos dr. tiszti főügyész a következő javaslatot tette: Az immár közel két esztendő óta dúló világháború utáni küzdelmeinek történetét a dicsőséges béke beköszöntével ha megírják, a rettenthetetlenül bátor és hős magyar katonák fényes haditényei mellett a magyar mezőgazdaságnak, vezetőinek és vezéreinek döntő nagy jelentőségű szolgálatai és érdemei is a történelem arany lapjain kell, hogy örök idők emlékezetére megörökíttessenek. Hazánknak birtokosai és mezőgazdái voltak ugyanis azok, kik a háború kitörésével legott átérezték és átértették a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági termelésnek a hadviselés szempontjából elsőrangú fontossággal bíró nagy feladatait, s a komoly nagy idők követelte helyzet magaslatára emelkedve, a kiadott „jelszó“ zászlaja alatt „egy talpalattnyi termőföld se maradjon megművelés és termés nélkül“ egy egységes szervezetté tömörültek, egy lelkes nagy csapat alá sorakoztak, s hős katonáinknak a csatatereken küzdő csatasorai mögött mint „a munka hadserege“ egy másik, de éppen oly nagy és önfeládozó csatát vívtak és vívnak meg, sőt a csatasorok mögött küzködő seregeknek állandóan tűzben álló csapatai itthon még keservesebb küzdelmeknek osztályrészesek mert hihetetlen mérvben megfogyatkozva nélkülözik a legszükségesebb küzdő munkaerőt. A világháborúnak, ennek a világot megrendítő véres eposznak ők is valóságos hősei! Tekintetes Közgyűlés! Az egész világot sarkaiban megrázó és fölforgató egy világháborúnak kellett elkövetkeznie, hogy a mi drága hazánknak oly kevéssé méltatott, az ellentábor részéről sokszor lekicsinyelt mezőgazdasága az őt jogosan megillető magaslati piedestálra, a magaslat sziklaszilárd talapzatára immár többé kimozdíthatatlanul visszahelyeztessék ! Ez a világháború minden időkre élő bizonyságot tett arról, hogy egy ország mezőgazdasága, mezőgazdasági termelésének sikere egyik első tényezőjét képezik annak, hogy az ország létalapját, fejlődését és békéjét veszélyeztető háború győzelmesen megvívható, eküzdhető és eredményesen befejezhető legyen. A világháború elsőrangú tényezőjévéalakult mezőgazdasági termelés biztosítására vármegyénk gazdatársadalmát felölelő szervezetét , a „Baranya vármegyei gazdasági egyesület“-et a háború legelsőnek állt- „Pécsi Napló“ 1916. április 11.