Pécsi Napló, 1938. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)

1938-09-01 / 195. szám

A. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1938 szeptember 1. Külön Hornba és Hukabát osztály őszi férfiöltönyök, átmeneti kabátok, bőrkabátok, lengyelkék készen és mérték szerint legolcsóbban. Takarékossági hitel: Schwarcz Zsigmond és Fia Látogatás Pécs városa népjóléti intézményeiben Segélyezés csak munka ellenében • Talál­kozás a szegényember szívével Köztudomású, hogy a szegény ügyet a leg­sikeresebben az egész országban Esztergár Lajos dr., Pécs város helyettes polgármestere, a népjóléti ügyosztály vezetője oldotta meg. Ennek bizonyítéka, hogy az ország minden vá-Esztergár Lajos nagyszerűen bevált el­gondolásának alapja az, hogy úgy természet­beni, mint készpénz-segélyt csak munka ellené­ben ad. Pécs városa volt az első város Magyar­­országon, amelyik a munkát a segélyezés rend­szerének princípiumává tette. A háziipari foglalkoztató azért létesült­, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatását lehetővé tegye. A háziipari foglalkoz­tató ipari érdekeket ma már nem sért. Régeb­ben a foglalkoztatókban a szőnyegszövéstől a vesszőhántolásig mindenki ahhoz fogott, ami­hez kedve tartotta. Azonban a tapasztalatok rosából egymást érik a hasonló ügyosztályok tisztviselőinek kiküldöttjei, aki saját városuk­ban igyekeznek meghonosítani mindazt, amit Pécsett láttak. során megállapították, hogy a csökkent munka­képességűek foglalkoztatására különösképpen a vesszőhántolás alkalmas. Mert komoly szak­ismeretet nem igényel, a legegyszerűbb ember is megkeresheti vele a létfentartási minimu­mot. Ügyelt arra is a vezetőség, hogy az ínsé­gesek munkabére ne haladja meg a rendes napszámbért, nehogy versenyt támasszon — önkéntelenül is — a vállalkozóknak és iparo­soknak. A háziipari foglalkoztató ma kizáró­lag vesszőhántolással foglalkozik, melynek ter­mékeit nemcsak Magyarországon, hanem kül­­­­földön is értékesíti. Magyaros, lengyelke, bocskai Intézeti zsinorzatok, függönyrojtok stb. legolcsóbban a készítőnél Király ucca 45. (Reál isk. szemben­) üll körül. Tollat fosztanak. Az öreg, csontos ujjak fürgén tépegetik a tollat, miközben a rádió vidám, pattogó magyar csárdást köz­vetít. A másik teremben kukoricaháncsból szép­formájú kosarakat, ízlésesen hímzett strand­táskákat, papucsokat, lábtörlőket készítenek. Petz bácsi elszakíthatatlan szőnyeget sző a rongyokból. Valamikor takács volt és büsz­ke a tudományára. Zanáty bácsi fiakeros volt, valamikor szép, tüzes lovakat fogott hámba, ma pedig kukoricaháncsból készít lábszőnyege­ket. Kernecy bácsi szolgalegény volt fiatal ko­rában, ma a kertgazdaságban dolgozik. Egyik apró, fürge öregasszony a nyúlalak körül munkálkodik. Angola és belga nyulak díszpéldányai kandikálnak ki kíváncsian ketre­cükből. Egy csomó öregasszony a telep ruháit mos­sa fehérre az alagsori mosókonyhában, mások stoppolnak, foltoznak ruhát. Egy amatőr susz­ter sok igyekezettel talpal egy pár kitaposott papucsot. Van, aki szabómunkát végez, van, aki a telep sertéshizlaldájában keres elfoglalt­ságot. „Csak munka ellenében adunk segélyt“ Kik részesülnek közsegélyben? Közsegélyben azok részesülnek, akik hoz­zátartozóknál élnek, de a szegénysorsú hozzá­tartozók ellátásukról nem tudnak gondoskodni. Anyagi ráutaltságuk szerint, a közsegély lehet készpénz, de lehet élelem is. Pécsett az év első felében 398-an részesül­tek havi 2300—2500­­ készpénzsegélyben. A hozzátartozók nélküli munkaképtelene­ket a város teljes ellátásban részesíti. A szegényházban azokat a munkaképtele­neket helyezik el, akik állandó kórházi ápo­lásra szorulnak. A foglalkoztatási elv még itt is érvényes. Az ápoltak tollat fosztanak, vagy főzelékfélék tisztításában segédkeznek a köz­ponti konyhában. A városi szegényházat irgal­­masrendi apácák vezetik. Akiknek testi törődöttsége még a szabad foglalkoztatást megengedi — főleg a kerti munkát, azok a szegénytelepre kerülnek. A szegénytelep mellett ugyanis 10 holdas kert­gazdaság van, amelyet szakértő kertész veze­tése mellett az ellátottak művelnek. A kert­gazdaság termékeit átveszi a központi konyha. A kertgazdaságból a városnak évente 4-5 ezer pengő tiszta jövedelme van, olyan emberek munkájából, akik a gazdasági életből már tel­jesen kiestek. Ezzel a foglalkoztatási rendszerrel elérte Pécs városa, hogy nincsenek úgynevezett koldusai, mert az ellátottak joggal érzik, hogy hasznos polgárai a társadalomnak, mert hozzájárulnak az eltartásuk költségeihez. A szegénytelepen jelenleg 168 magára ma­radt öregember, öregasszony él, míg a szegény­házban kilencvenegyen vannak. Látogatás a szegényházban Lapunk munkatársa dr. Zala I. Béla, a népjóléti intézmények központi irodájának vezetője kíséretében tekintette meg a szegény­házat. Az udvarban petúniák színesednek, a ter­mekben rend és tisztaság fogadja az érkezőket. Delet harangoznak. Az ebédlőteremben éppen most osztják szét a jóízű gulyást, nagy darab friss kenyérrel. Aki akar, kétszer, sőt három­szor is­merhet belőle. A jóétvágyú öregek egy-kettőre kikanalaz­zák a gulyást és szorosra zárt gyűrűt alkot­nak közöttünk. Ezer kívánsággal ostromolják Zala doktort, akár a gyerekek. Doktor úr, egy kis dohányt kérünk, egy-két kártyacsomag is jó volna. Persze, egy kis itóka is kellene, egyik­másiknak, akik azelőtt szívesen néztek a pintes­­üveg fenekére. Egyik a kérvénye elintézését sürgeti, a másik meg levelet szeretne íratni rá­­, volt rokonának, hátha küldene egy kis dohányt A központi konyhában nagy a sürgés­forgás. Most készült el a vacsora: lekváros­tészta. A csempézett konyha csillog a tiszta v­i­­ágtól, nyoma sincs az ebédkészítésnél szoká­­s­sos rendetlenségnek. A tejsterilizáló készülék­­ búslakodik csak árván, üzemen kívül. De nem­­ sokáig. Még egy hét és megkezdődik az iskolás­­i gyerekek uzsonnáztatási akciója. A kedves nővér büszkélkedve visz a sze­­­­gényház halk és hűvös kápolnájába. És, ahogy­­ az ember egy percre megpihen Isten templo­­­­mában, érzi, hogy van a földön emberi jóság... Ahol az öregek találtak munkát Tizenkét kedves, pirosfedelű ház hajnalká­val futtatva, előttük pirosló muskátliktól, hal­vány őszirózsáktól színesedő őszi kertek. Belépünk a központi foglalkoztató épüle­tébe. A telep szolgálatkész, mindig vidám fel­ügyelőnője fogad és rögtön a munkaterembe vezet bennünket. A terem egyik asztalát 6—8 öregasszony Romantika a szegénytelepen Érdekes, megható történetet hallottam Náncsi néniről, a szegény­telep notórius koldus­asszonyáról, aki múlt vasárnap elszökött a szegénytelepről, kiment az ürögi búcsúba és onnét csak másnap reggel tért vissza, meg­rakodva jóféle kaláccsal és itókával. Amint meghozta, elvitte a telep betegeinek. Ilyen a szegényember szíve, melyben nagyon mélyen, nagyon elrejtve, de mindig ott lakik, mint örök vendég: A Szeretet. Mielőtt hazaindulnánk a szegénytelepről, elénk áll egy csokor virággal egy őszhajú, ideg­sokkos asszony. Zala doktor biztatja, hogy mondja el, ami a szívén fekszik. Erre elpírul és szemérmesen hajtja le a fejét: — Tessék megmondani a nagcságos városi uraknak, hogy mi már nem várhatunk tovább a Józsikámmal. Ideje, hogy összeesküdjünk. — Aztán miért ez a sietség néném — kér­dem ingerkedve. — Nagyon szeretjük egymást kérem — mondja pironkodva és kendőjéből kihullik egy fehér tincs. Így találkozunk össze a szegényember szí­vével a szegénytelepen, ahol valahogy nagyon testvérré válnak az emberek, nagyon összeforr­nak a nincstelenség kohójában. A szegényember szívével, amely meg tud nyílni más szenvedése előtt és meg tud nyílni a szerelem előtt is. Lőrinczy Mária. CSÜTÖRTÖKÖN LESZ KARINTHY TEMETÉSE Budapest, aug. 31. Csütörtök délután teme­tik el Budapesten, a Kerepesi út melletti teme­tőben Karinthy Frigyes írót, a főváros adomá­nyozta díszsírhelyen. SÚLYOS KIMENETELŰ KÖZLEKEDÉSI BALESET BÉCSBEN A XX. kerületben súlyos közlekedési bal­eset történt. Egy teljes sebességgel haladó vil­lamos az egyik utcakereszteződésnél elkapta az éppen beforduló oldalkocsis motorkerékpárt, amelynek három utasa nagy ívben az úttestre repült és összetört tagokkal holtan terült el.

Next