Pécsi Napló, 1938. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)
1938-09-01 / 195. szám
A. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1938 szeptember 1. Külön Hornba és Hukabát osztály őszi férfiöltönyök, átmeneti kabátok, bőrkabátok, lengyelkék készen és mérték szerint legolcsóbban. Takarékossági hitel: Schwarcz Zsigmond és Fia Látogatás Pécs városa népjóléti intézményeiben Segélyezés csak munka ellenében • Találkozás a szegényember szívével Köztudomású, hogy a szegény ügyet a legsikeresebben az egész országban Esztergár Lajos dr., Pécs város helyettes polgármestere, a népjóléti ügyosztály vezetője oldotta meg. Ennek bizonyítéka, hogy az ország minden vá-Esztergár Lajos nagyszerűen bevált elgondolásának alapja az, hogy úgy természetbeni, mint készpénz-segélyt csak munka ellenében ad. Pécs városa volt az első város Magyarországon, amelyik a munkát a segélyezés rendszerének princípiumává tette. A háziipari foglalkoztató azért létesült, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását lehetővé tegye. A háziipari foglalkoztató ipari érdekeket ma már nem sért. Régebben a foglalkoztatókban a szőnyegszövéstől a vesszőhántolásig mindenki ahhoz fogott, amihez kedve tartotta. Azonban a tapasztalatok rosából egymást érik a hasonló ügyosztályok tisztviselőinek kiküldöttjei, aki saját városukban igyekeznek meghonosítani mindazt, amit Pécsett láttak. során megállapították, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására különösképpen a vesszőhántolás alkalmas. Mert komoly szakismeretet nem igényel, a legegyszerűbb ember is megkeresheti vele a létfentartási minimumot. Ügyelt arra is a vezetőség, hogy az ínségesek munkabére ne haladja meg a rendes napszámbért, nehogy versenyt támasszon — önkéntelenül is — a vállalkozóknak és iparosoknak. A háziipari foglalkoztató ma kizárólag vesszőhántolással foglalkozik, melynek termékeit nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is értékesíti. Magyaros, lengyelke, bocskai Intézeti zsinorzatok, függönyrojtok stb. legolcsóbban a készítőnél Király ucca 45. (Reál isk. szemben) üll körül. Tollat fosztanak. Az öreg, csontos ujjak fürgén tépegetik a tollat, miközben a rádió vidám, pattogó magyar csárdást közvetít. A másik teremben kukoricaháncsból szépformájú kosarakat, ízlésesen hímzett strandtáskákat, papucsokat, lábtörlőket készítenek. Petz bácsi elszakíthatatlan szőnyeget sző a rongyokból. Valamikor takács volt és büszke a tudományára. Zanáty bácsi fiakeros volt, valamikor szép, tüzes lovakat fogott hámba, ma pedig kukoricaháncsból készít lábszőnyegeket. Kernecy bácsi szolgalegény volt fiatal korában, ma a kertgazdaságban dolgozik. Egyik apró, fürge öregasszony a nyúlalak körül munkálkodik. Angola és belga nyulak díszpéldányai kandikálnak ki kíváncsian ketrecükből. Egy csomó öregasszony a telep ruháit mossa fehérre az alagsori mosókonyhában, mások stoppolnak, foltoznak ruhát. Egy amatőr suszter sok igyekezettel talpal egy pár kitaposott papucsot. Van, aki szabómunkát végez, van, aki a telep sertéshizlaldájában keres elfoglaltságot. „Csak munka ellenében adunk segélyt“ Kik részesülnek közsegélyben? Közsegélyben azok részesülnek, akik hozzátartozóknál élnek, de a szegénysorsú hozzátartozók ellátásukról nem tudnak gondoskodni. Anyagi ráutaltságuk szerint, a közsegély lehet készpénz, de lehet élelem is. Pécsett az év első felében 398-an részesültek havi 2300—2500 készpénzsegélyben. A hozzátartozók nélküli munkaképteleneket a város teljes ellátásban részesíti. A szegényházban azokat a munkaképteleneket helyezik el, akik állandó kórházi ápolásra szorulnak. A foglalkoztatási elv még itt is érvényes. Az ápoltak tollat fosztanak, vagy főzelékfélék tisztításában segédkeznek a központi konyhában. A városi szegényházat irgalmasrendi apácák vezetik. Akiknek testi törődöttsége még a szabad foglalkoztatást megengedi — főleg a kerti munkát, azok a szegénytelepre kerülnek. A szegénytelep mellett ugyanis 10 holdas kertgazdaság van, amelyet szakértő kertész vezetése mellett az ellátottak művelnek. A kertgazdaság termékeit átveszi a központi konyha. A kertgazdaságból a városnak évente 4-5 ezer pengő tiszta jövedelme van, olyan emberek munkájából, akik a gazdasági életből már teljesen kiestek. Ezzel a foglalkoztatási rendszerrel elérte Pécs városa, hogy nincsenek úgynevezett koldusai, mert az ellátottak joggal érzik, hogy hasznos polgárai a társadalomnak, mert hozzájárulnak az eltartásuk költségeihez. A szegénytelepen jelenleg 168 magára maradt öregember, öregasszony él, míg a szegényházban kilencvenegyen vannak. Látogatás a szegényházban Lapunk munkatársa dr. Zala I. Béla, a népjóléti intézmények központi irodájának vezetője kíséretében tekintette meg a szegényházat. Az udvarban petúniák színesednek, a termekben rend és tisztaság fogadja az érkezőket. Delet harangoznak. Az ebédlőteremben éppen most osztják szét a jóízű gulyást, nagy darab friss kenyérrel. Aki akar, kétszer, sőt háromszor ismerhet belőle. A jóétvágyú öregek egy-kettőre kikanalazzák a gulyást és szorosra zárt gyűrűt alkotnak közöttünk. Ezer kívánsággal ostromolják Zala doktort, akár a gyerekek. Doktor úr, egy kis dohányt kérünk, egy-két kártyacsomag is jó volna. Persze, egy kis itóka is kellene, egyikmásiknak, akik azelőtt szívesen néztek a pintesüveg fenekére. Egyik a kérvénye elintézését sürgeti, a másik meg levelet szeretne íratni rá, volt rokonának, hátha küldene egy kis dohányt A központi konyhában nagy a sürgésforgás. Most készült el a vacsora: lekvárostészta. A csempézett konyha csillog a tiszta viágtól, nyoma sincs az ebédkészítésnél szokássos rendetlenségnek. A tejsterilizáló készülék búslakodik csak árván, üzemen kívül. De nem sokáig. Még egy hét és megkezdődik az iskolási gyerekek uzsonnáztatási akciója. A kedves nővér büszkélkedve visz a szegényház halk és hűvös kápolnájába. És, ahogy az ember egy percre megpihen Isten templomában, érzi, hogy van a földön emberi jóság... Ahol az öregek találtak munkát Tizenkét kedves, pirosfedelű ház hajnalkával futtatva, előttük pirosló muskátliktól, halvány őszirózsáktól színesedő őszi kertek. Belépünk a központi foglalkoztató épületébe. A telep szolgálatkész, mindig vidám felügyelőnője fogad és rögtön a munkaterembe vezet bennünket. A terem egyik asztalát 6—8 öregasszony Romantika a szegénytelepen Érdekes, megható történetet hallottam Náncsi néniről, a szegénytelep notórius koldusasszonyáról, aki múlt vasárnap elszökött a szegénytelepről, kiment az ürögi búcsúba és onnét csak másnap reggel tért vissza, megrakodva jóféle kaláccsal és itókával. Amint meghozta, elvitte a telep betegeinek. Ilyen a szegényember szíve, melyben nagyon mélyen, nagyon elrejtve, de mindig ott lakik, mint örök vendég: A Szeretet. Mielőtt hazaindulnánk a szegénytelepről, elénk áll egy csokor virággal egy őszhajú, idegsokkos asszony. Zala doktor biztatja, hogy mondja el, ami a szívén fekszik. Erre elpírul és szemérmesen hajtja le a fejét: — Tessék megmondani a nagcságos városi uraknak, hogy mi már nem várhatunk tovább a Józsikámmal. Ideje, hogy összeesküdjünk. — Aztán miért ez a sietség néném — kérdem ingerkedve. — Nagyon szeretjük egymást kérem — mondja pironkodva és kendőjéből kihullik egy fehér tincs. Így találkozunk össze a szegényember szívével a szegénytelepen, ahol valahogy nagyon testvérré válnak az emberek, nagyon összeforrnak a nincstelenség kohójában. A szegényember szívével, amely meg tud nyílni más szenvedése előtt és meg tud nyílni a szerelem előtt is. Lőrinczy Mária. CSÜTÖRTÖKÖN LESZ KARINTHY TEMETÉSE Budapest, aug. 31. Csütörtök délután temetik el Budapesten, a Kerepesi út melletti temetőben Karinthy Frigyes írót, a főváros adományozta díszsírhelyen. SÚLYOS KIMENETELŰ KÖZLEKEDÉSI BALESET BÉCSBEN A XX. kerületben súlyos közlekedési baleset történt. Egy teljes sebességgel haladó villamos az egyik utcakereszteződésnél elkapta az éppen beforduló oldalkocsis motorkerékpárt, amelynek három utasa nagy ívben az úttestre repült és összetört tagokkal holtan terült el.