Pécsi Napló, 1939. április (48. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
1939. április 1 PÉCSI NAPLÓ Tel. 2046 APOLLOURÁNIATM28-“ Szombat-vasárnap, Szombat, április 1-2 április 1. Nagy művészi és irodalmi filmsiker! Minden alakja él, szenved, szeret! A három bajtárs A mai generáció életének reális, érdekes, izgalmas tükörképe, a baráti szeretet és együttérzés nagy művészfilmje. Rendezte: Frank Borzage. Főszerepben: Robert Taylor, Franchot Tone, Robert Young, Margaret Sullavan. _________VILAGHIRADÓ. Előadásuk Apollóban szombaton. 5, es 9 órakor Urániában szombaton : V2S, v27, 19-kor. hét óta egyre sűrűbben írnak a lengyelországi német kisebbség üldözéséről, csak még inkább feltételezhető, hogy Beck a ködös angol tervek helyett inkább a konkrét német kívánságok felé fog közeledni. E német kívánságok egyik legfőbb pontja pedig Danzig. Berlinben geopolitikai lehetetlenségnek tartják, hogy ugyanakkor, amikor Hitler öt év alatt 20 millió alattvalóval gyarapította a központi Németországot, ebből a tömbből éppen a 410.000 lakosú, stratégiailag is a legfontosabb kulcspontot jelentő Danzig hiányozzék. A Harmadik Birodalomnak ez a kérdés egyik legérzékenyebb pontja és így érthető ez a szerep, melyet ez a keletitengeri földdarab a német-lengyel viszony bármilyen alakulásában is még elfoglalhat. Hitler kancellár holnapra várt esetleges beszéde és Beck lengyel külügyminiszter jövőheti angliai útja, mint látjuk, tehát még esetleg igen közeli kapcsolatba kerülhetnek egymással. — Az asszony kötelessége törődni azzal, hogy bélműködése rendben legyen, amit pedig úgy érhet el, ha reggelenként éhgyomorra egy félpohár természetes „Ferenc József“ keserűvizet iszik, amely enyhén és kellemesen, pontosan és biztosan szabályozza az anyagcsere folyamatát. Kérdezze meg orvosát. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás emelkedett hangú beszédben mutatott reá a zsidótörvény igazságtalanságaira Súlyos bírálatok hangzottak el a zsidójavaslattal kapcsolatban a felsőház egyesített bizottságainak ülésén Serédi Jusztinián hercegprímás. „A javaslatot nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra, akik a magyarsághoz asszimilálódni akarnak...” Budapest, márc. 31. A felsőház egyesített bizottságai Töreky Géza elnöklésével pénteken délelőtt megkezdte a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről gróf Teleki Pál miniszterelnök, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Vitéz Görgey László előadó részletesen ismertette a törvényjavaslatot. Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás volt. Egész általánosságban szólt csak a javaslathoz. Helytelen, hogy a javaslat különbséget tesz a keresztény magyar állampolgárok között Ha a javaslat a magyarországi zsidóság visszaszorítását állampolgárságuk tartamának és egyéni életük figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint joggal foglalkozó ember és felsőházi tag szólott volna hozzá, de mert a javaslat minden fázisába belevonja a kereszténységet is — mert hiszen különbséget tesz azok között a zsidók között, akik keresztényekké lettek, de bizonyos határidőn belül ők— vagy őseik még nem voltak azok —, mint egyháza képviselője is szól a javaslathoz, mert hiszen nemcsak magyar állampolgárokról, hanem híveiről, keresztény testvéreiről is szó van. Nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgár között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapon épül fel. Azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok, s az ő ivadékaik között nem tartaná kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik büntetlen előéletűek és a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították, vagy szándékuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot repressáliónak tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták, vagy megkeresztelkedtek, de felekezetnélküliekké lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen vele szemben, mint a vallásos állampolgárokkal szemben.1 Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra is, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azonban a túlkapásokban, amelyeknek visszaszorítása miatt a javaslat szükségesnek mutatkozott. De nem elég törvénnyel visszaszorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági, társadalmi és közéletünkbe éppen a zsidó szellem vitt, s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tartotta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében is tette. 3. oldal. s hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbé a nemzetnek nehézségeket okozni. A javaslat szívvel-lélekkel keresztényeket zsidósít vissza Glattfelder Gyula szerint semmiképpen sem lehet elfogadni a javaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visszazsidósítani olyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényellenes rendelkezés, amely a keresztelkedés joghatályát meghaladja, a keresztény magyar lelkűlét meggyőződésével össze nem egyeztethető. A visszazsidósítás, szakítás a kétezeréves keresztény és az ezeréves magyar, keresztény hagyományokkal, egy idegen, a mi elgondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelődése a mi jogalkotásunkba. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a már évszázadok óta itt lakó és teljesen asszimilált családokból származó megkeresztelt zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerüljenek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhová mehetnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a megkeresztelteket nem fogadják be sehol. A javaslatot, amely a keresztény társadalomnak tűrhetőbb exisztenciát kíván biztosítani, elfogadja, mert szükség törvényt bont. A javaslat 1. paragrafusát azonban, amely tagadása a keresztény és ezeréves magyar-keresztény mentalitásnak, mai fogalmazásában, a miniszterelnök iránt érzett minden bizalma ellenére sem fogadja el. A javaslat visszalöki a lélekben is a magyarsághoz hasonult zsidóságot Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi feszítőerő van felhalmozva benne. Szintó lehetetlen a kérdésről nyugodtan tárgyalni, olyan erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Álláspontját már kifejtette az első zsidótörvény alkalmával. Zsidókérdés van, ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztény magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül. Ha a javaslat abban a formában került volna a bizottság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná általánosságban elfogadni, a képviselőházi tárgyalás óta azonban lényeges változásokon ment át. — Küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását mondotta —, hogy sokkal kevésbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire rontja és az asszimiláció útján visszalöki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyarságban már hozzánk hasonult. — Ha van asszimiláció és az lelki áthasonulás, úgy legyen lelki asszimiláció, ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál is, ha valaki már az első generációban el tudta érni azt az eredményt. Ezeket a kérdéseket azonban sohasem lesz lehetséges a törvényhozás által felhozott kivételes intézkedésekkel rendezni. Szakadatlanul kísérteni fog még ez a kérdés.