Pécsi Napló, 1943. május (52. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-09 / 104. szám
1943. május 9-PÉCSI NAPLÓ sik gyermeknevelés két aranykönyve: DR. FÓTI J. LAJOS A GYERMEK ILLEMTANA P 4.— LITTER DR. FÓTI J. LAJOS A GYERMEK LEVELEZŐJE bPEST NATURA P5.— Luxuspalotától a szegényházig Jrigy ünnepelt táncosnő tragédiája, aki nem akart megöregedni Pécs, május 8. Megszürkült kartonon régi fotográfia hevert előttem a szegénytelep egyik szobácskájának töröttlábú asztalán. Huszonnégy évvel ezelőtt készült Szarajában, a román fürdőhelyen. A hogy, aki óriási strucctollka- lapja alól ránk mosolyog a képről, fodros, hasisított szoknyát visel, térdénél kivillan selyem harisnyakötője. A fotográfia alapján ott van az aláírás is: Karol, 1918. A hölgy, akit ábrázol a fotográfia, két mankóra támaszkodva tipeg elénk, ki hinné, hogy ez a táncosképű matróna, valamikor szóló táncosnő volt, a román fürdőhely ünnepelt szépsége. Szemében furcsa fény villan és csak azokat a kérdéseket érti meg, amiket fülébe ordítunk. Pedig, amikor fiatal volt, magába bolondította a fél világot... Szerelem a trón árnyékában A bécsi párisi, budapesti, bukaresti előkelőségek között époly otthonosan mozgott, mint saját szalonjában, Szinaja egyik pazar berendezésű palotájában. Volt idő, amikor suttogva beszéltek arról, hogy barai román trónörökös minden szabadidejét a szép és szellemes dvn társaságában töltötte, akit mesébe illő pazar ékszerekkel halmozott el úgy, hogy iletékes körök már azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a világszép asszonyt csendben és titokban eltávolítják Romániából, nehogy a fiatal trónörökös valami végzetes ballépést kövessen el. De nem volt szükség az óvintézkedésre. Csakhamar feltűnt Bukarestben egy tiziánhajú, csodaszép asszony, aki a kalandos trónörököst magába bolondította. Lupescuné asszonyság valóságos végzete lett Karol királynak, de tűzön-vízen át kitartott mellette és mikor el kellett menekülnie Romániából, még a száműzetésbe is elkísérte. A szépséges táncosnő hamarosan vigasztalódott. Összeismerkedett egy daliástermetű szőke diákkal, aki a kolozsvári egyetemen tanult. Ebből az ismeretségből lángoló szerelem lett és a diák sorsát az övéhez kötötte. Nem ment vissza az egyetemre, hanem ideiglenes áást vállalt, hogy ábrándos, kék szemével belecsodálkozhassék a művésznő feketén izzó szempárjába. Minden álom egyszer véget ér Ez a szerelem sem volt örökéletű, mert a szegény trubadúr a landoló, szenvedélyes szavakat nem tudta átvágani arany valutára. A összetört szívű diák csakhamar eltűnt a szépasszony közeléből. A gyönyörűséges táncosnő tovább foktatta kalandos életét, amely drámai fordulatokban gazdagom, ott játszódott le a Fekete-tengeri fürdőhely virágos öblében. Nem egyszer hangzott el az éjszakában revolvertövés, amely egy-egy csalódott szívű fiatalember élete után pontot tett. Az ünnepelt szépségkirálynő ennek ellenére sem tudta elhagyni Szinaját. Valami idekötötte. Itt gyulladt először szerelemre a nyurga, magyar diák ránt, itt élte át a tengeri kikötőben kalandjai sorozatát. Itt építtette meg a tengerparton álompalotáját, amelynek csodálatosan szép berendezése, mesébe illő parkja a messze környéken híres volt. Ott kezdődött a tragédiája, hogy nem tudott lelépni az élet színpadáról még akkor sem, amikor első ősz csillám megjelent a hajában. Neki az ünnepeltetés úgy kellett, mint a morfimistáknak a kábítószer. A fürdőhelyen ekkor más szépségek tűntek fel, akik fiatalságuk varázsával az öregedő asszony mellől elhódították a régi gavallérokat. Ópiumbarlangban A hajdani szépasszony egyszeriben magára maradt. Először öngyilkosságra gondolt. Aztán valaki megszánta és elvitte a kikötőváros egy ópiumbarlangjába. Az események ezután filmszerű gyorsasággal perdültek. Az úgynevezett álom palota csakhamar gazdát cserélt, a mesébe illő koffer — amely egymagában is hatalmas összeget képviselt — csakhamar lekerült a hajdani táncosnő alabástrom nyakáról. A többi ékszerek is uzsorások kezébe kerültek. Sokba került a felejtés, az ópiummámor .. . A hajdani művésznő elszegényedett és kezében egy kis kofferrel vándorold tovább. Régi gazdagságából nem kísérte el senki ég/semmi, csak az emlékei. Néha, harmadrendű»" szállók manzartszebáiban felvillant előtte egy kép, a magas szőke diák emléke, rácsodálkozó, rajongó szemeivel ... Boghíjjal, beteges, nyomorúságos öregaszszony lett a hajdani, ünnepet szépségből. Mindenütt nélkülözés, szenvedés megaláztatás várt rá. Hálátlanok voltak hozzá az emberek. Még meg sem halt, máris elfelejtették. Legújabb Divatékszerek Schönwaldná! 5. oldal Az élethez már csak egyetlen remény kötötte, első szerelmének emléke. Városról-városra vándorolt, míg Kolozsváron sikerült megtudnia, hogy a férfi, akit diákkorában olyan rútul elűzött, pécsi származású és valahol a környéken lakik. Kisért a múlt Egyik tavaszi napon bicegő, rút kis öregasszony szállt le a pécsi főpályaudvaron a vonatról és tanácstalanul nézett szerteszét. Nem várta senki és semmi. Kis, kopott kofferjában egy kis élelmiszerrel, egyetlen nyűtt ruhával és a hajdani élet utolsó maradványával, egy molyrágta strucctoll-legyezővel indult neki a városnak. Jószívű szegényemberek adtak neki szállást és csak szánakoztak rajta, amikor elmesélte, hogy ifjúkori szerelmét akarja felkeresni, mert az házasságot ígért neki. Sorra járta a hivatalokat információért. Senki sem hitte el a mesét és az öregasszonyt, akinek furcsa fény lobogott a szemében, mindenütt kinevették a háta mögött. Egy vasárnapi nap mégis bekövetkezett a tragédia. A Széchenyi téren botorkált, amikor az autóbusz megállónál egy házaspárt pillantott meg: idős, őszhajú, hajlotthátú úriembert, akibe egy molett asszony karolt bele. Tőlük néhány lépésnyire egy fiú és egy leány ácsorgott, akiknek nézése feltűnően hasonlított az őszhajú úr pillantásához. Lehet, hogy tényleg ő volt a régi ideál, aki családostól ott állt az autóbusznál, de az is lehet, hogy valamilyen végzetes hasonlóság öjtette tévedésbe az eszelős öregasszonyt, ötnapja nem evett akkor már, nem csoda, hogy összeesett az aszfalton, így került a szegényházba és minden vágya az, hogy egy csendes kis sírhelyet vásárolhasson magának a temetőben .. . ... A megkopott fotográfiától mégegyszer visszamosolyog rám az ünnepelt díva arcképe. Most, hogy életregényét kopogtatom az írógépen, a világi Irat és május reggelen önkéntelenül is az őszre kell gondolnom, a szépség elmúlásására és az elmúlás szépségére . . . Lőrinczy Mária ■HM.—■», ,,,! m.■■■■■-juss 11 —■'■■■■—ills. ======= ■■■1 i— ”"i""'' ■ '"■■■===■ ■■SiS.V".V." = Benes amerikai útját kommentálják a prágai lapok Prága, május 8. (NT!) Benes amerikai útjával kapcsolatosan a szombati prágai lapok egybehangzó cikket közölnek, amely felfedi a londoni cseh emigráns vezér útjának hátterét. A cikk bevezetőben kitér a szovjet-lengyel viszály következtében beállott londoni ijedelemre, majd azt írja, hogy a legjobban Benes félti pozícióját. Mint ismeretes, Benes ugyanis felvetette a cseh-lengyel konföderációnak gondolatát és egész politikáját erre a tervre építtette fel. Tervét támogatta Sikorski is, aki most Moszkvában kegyvesztett lett és Londonban nincsenek barátai. Benes most attól fél, hogy hasonló sorsra jut. Előre érzi a katasztrófát és tudja azt is, hogyan ítélik meg őt Moszkvában. A konföderációs tervek következtében a szovjet kormánynál egy rossz ponttal többet szerzett magának és mind politikai, mind személyi tekintetben nagyon rosszul van bejegyezve Sztálinnál. Helyzete annál kellemetlenebb, mivel Moszkvában is él néhány kommunista, aki arra vár, hogy a szovjet védelme alatt kommunista ellenkormányt alakítson. Benes tehát nagy nehézségek közé jutott és politikai áldozatává vált a cseh-lengyelkonföderáció ábrándjainak. Most az a veszély fenyegeti, hogy a londoni és moszkvai székközött a földre pottyan és eltűnik a süllyesztőben. Benes természetesen minden eszközzel harcol pozíciójáért és azért indult az Egyesült Államokba, hogy Rooseveltnél keressert megértést és védelmet. Amerikai útja után ismét Londonba akar visszatérni, majd onnan Moszkvába indul. Jónak találja lapunkat ?rjük, tudassa ezt mindenkivel, aki még nem olvasója a Pécsi Naplónak ! Panasza van a lapra? Kérje, tudassa ezt velünk!