Pécsi Szabad Szó, 1945 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1945-12-17 / 27. szám
I. évfolyam 27. szám, PAksi Szabad Szó 3. oldal, 1945. december 17. Külpolitikai levél A nemzetközi homlokterében a értekezlet áll. külpolitikai érdeklődés moszkvai háromhatalmi Washingtoni jelentés szerint az angol, szovjet és amerikai külügyminiszterek december 15-én találkoznak Moszkvában. Az angol sajtó részletesen foglalkozik a háromhatalmi értekezlettel. A munkáspárti Daily Herald és a szabadelvű News Chronicle annak a reményének ad kifejezést, hogy a külügyminiszterek küszöbön álló moszkvai értekezletén sikerül tisztázni azoknak az ellentéteknek nagy részét, amelyek az utóbbi időben felmerültek. A Daily Telegraph értesülése szerint Bevin és Byrnes számára közvetlen összeköttetést teremtenek Londonnal és Washingtonnal rendkívüli sürgönyszolgálat keretében. Dejean, Franciaország új prágai kiküldötte kijelentette, hogy Franciaország támogatja Csehszlovákiát a tescheni kérdésben és ragaszkodik a München előtti csehszlovák határok helyreállításához. Francia hivatalos körök elégedetlenséggel állapítják meg, hogy a rajnavidéki szénszállítmányok túlnyomó részét Németország kapja, Franciaország pedig súlyos szénhiánnyal küzd. Byrnes külügyminiszter kijelentette, hogy szívből rosszul minden olyan alkudozó politikát, mint amilyent a francia kormány folytatott a Németország feletti ellenőrzés kérdésében elérendő egyhangú megegyezéssel szemben. Byrnes szerint a Ruhr- és Rajnavidék kérdése a békeértekezlet elé tartozik. A németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács elé érdekes szovjet emlékiratot terjesztettek. Az emlékirat kifejti, hogy a Németországra vonatkozó határozatokkal ellentétben Németország angol megszállási övezetében még mindig nagyobb német fegyveres alakulatok vannak és a német hadsereg, haditengerészet és légierő hatóságai továbbra is működnek. Németország angol övezetében ,,északi csapattest” név alatt ma is német csapatok állomásoznak. Ez az északi hadtest szárazföldi, légi és légelhárító alakulatokból áll. Magában foglal két hadtesteto portot, amelyeknek létszáma több mint kétszázezer. Az angol megszállási övezetben ezenkívül öt német katonai parancsnokság és huszonöt körzeti és helyi katonai parancsnokság működik. A német légi kötelékeket tizenegy katonai légügyi parancsnokság képviseli, amelyek légelhárító, bombázó harcirepülők és felderítő csoportokat foglalnak magukban. Az angol megszállási övezetben fenntartott német fegyveres erők híradó csoportokkal is rendelkeznek és harckocsi csoportok s katonai kórházak egészítik ki. A német tengerészeti erők „német aknakutató szolgálat” név alatt működnek. Mintegy egymillió német tiszt és közlegény tartózkodik, akiket nem vettek hadifogolyállományba és rendes katonai gyakorlatokat folytatnak. A németeken kívül Németország volt szövetségeseinek ■ fegyveres erői is találhatók az angol megszállási övezetben, így több mint 12.000 főnyi magyar katona tartózkodik az angol övezetben. A magyar csapatok ezredekre és zászlóaljakra oszlanak, főhadiszállással és parancsnoksággal rendelkeznek. Háromezerkétszáz észt és mintegy 21.000 litván és lett katona tartózkodik az angol övezetben. Mindezek az egységek az angoloktól a katonai ellátásnak megfelelő élelmiszerszolgáltatásban részesülnek. A kötelékek, csapategységek és osztagok tagjai rendfokozat jelzést és kitüntetéseket viselnek. A tisztek rendes előléptetésben részesülnek és fizetéses szabadságot kapnak. A berlini angol ellenőrző bizottság hivatalos nyilatkozatot tett közzé az üggyel kapcsolatban. Nyilatkozatában megállapítja, hogy a német fegyveres erők volt tagjai, akik még az angol övezetben vannak, csak arra várnak, hogy a francia és az orosz övezetbe mehessenek. Ez a nyilatkozat válasz azokra a szovjet sajtójelentésekre, amelyek azt állítják, hogy az angol övezetben a német hadsereg nagy csapategységei maradtak fenn. Az angol övezetben folytatja az angol nyilatkozat, — eddig kétmillió német katonát bocsátottak el és még félmillió vár leszerelésre. Ezeket részint lényegbevágó munka elvégzése miatt, másrészt pedig azért tartották vissza, hogy alkalom adtán áttegyék őket az orosz és francia övezetbe. Elszállításukat azonban az elmúlt néhány hónap alatt nem lehetett megvalósítani. Az angol rádió jelentése szerint Szajradzsoglu török miniszterelnök kijelentette, hogy Törökország hajlandó elvileg a Dar-danellák szabad hajóforgalmának érdeké-ben a montreuxi egyezmény felülvizsgálására. A miniszterelnök utalt arra az amerikai javaslatra, hogy nemzetközi kérdéseket nemzetközi szerződéssel lehet felülvizsgálni. Törökország hivatalos álláspontját az angol, amerikai és orosz nézetek nyilvánosságra hozatala után teszi közzé. Prágában a csehszlovák-magyar tárgyalások a kisebbségek kicserélése és a jóvátétel ügyében véget értek anélkül, hogy megegyezés jött volna létre. Ezt a hírt illetékes magyar helyen is megerősítették. A mindkét részről felvetett javaslatok több pontja tekintetében azonos álláspont alakult ki, így a magyar delegáció annak az elvnek hangoztatása mellett, hogy a felmerült problémái megoldására javasolt lakosságcserét nem tartja humánusnak és a demokratikus elveknek megfelelőnek, mégis hajlandónak nyilatkozott a Magyarországon önként jelentkezett szlovákoknak Szlovákiába való áttelepítéséhez hozzájárulni, és Szlovákiából a már eddig kiutasított magyarok beszámításával azonos számú magyart átvenni, de azt kívánja, hogy az így lebonyolított népességcsere után visszamaradó magyarok a végleges döntésig kerüljenek vissza abba a jogállapotba, amelyet 1938 előtt élveztek. Miután csehszlovák részről a hozott magyarellenes intézkedéseknek csak bizonyos mérvű enyhítését vállalták, megegyezés nem jöhetett létre. Az eszmecserék ennek ellenére szívélyes hangnemben folytak le és ebből arra lehet következtetni, hogy lehetőség nyílik a tárgyalások továbbfolytatására. Illetékes magyar helyen hangoztatják, hogy a lakosságcserére mindkét részen megvan a hajlandóság. Nehézséget az azután visszamaradó magyarság sorsa okoz, miután a két orság érdekelt kisebbségének száma nincs arányban. A visszamaradó többszázezer magyar sorsára vonatkozólag a csehszlovák álláspont változatlan, azoknak túlnyomó részét kitelepítik Magyarországra és a visszamaradó magyaroknak semmiféle jogot nem biztosítanak. A magyar álláspont viszont az, hogy a Csehszlovákiában visszamaradó magyarok részére biztosítani kell mindazokat a jogokat, amelyeknek gyakorlását az Egyesült Nemzetek alapokmánya biztosított. A magyar kormány kénytelen leszögezni azt az alapelvet, hogy a néphez föld is tartozik. Az ellentéteket a magyar kormány szerint csak nemzetközi alapon lehet megoldani. Trumann és Attlee közös nyilatkozatban fejtették ki, hogy világkereskedelmi és pénzügyi egyezmények sorozatának létesítésére törekszenek. A most megkötött angol-amerikai kölcsönszerződés hivatott pótolni Anglia költségvetési hiányát, megoldani valutáris nehézségeit, s megakadályozni az életszínvonal süllyedését. A kölcsön— Trumann szerint — három részre oszlik: 1. a tulajdonképpeni kölcsön, 2. a már leszállt ott áruk kifizetése és 3. az áruvásárlási kölcsön. Ezzel egyidejűleg közzétettek egy amerikai javaslatot a nemzetközi kereskedelmi és munkaügyi világértekezlet felállítására az Egyesült Nemzetek fennhatósága alatt. A newyorki rádió Christian Science Monitor című amerikai lap bukaresti tudósítójának azt a jelentését ismertette, amely beszámol a Manit Gyulával folytatott beszélgetésről. Maniu kijelentette az amerikai újságíró előtt, hogy szükségesnek látja egy új koalíciós román kormány megalakítását és a szabad választások mielőbbi megtartását. Cáfolta azokat a híreket, mintha pártjában, a román Nemzeti Paraszt pártban szakadás következett volna be. A párt jelenleg erősebb, egységesebb, mint volt valaha és nagy tömegek állanak mögötte. Szerinte az agrárreformot elsiették Romániában és nem hajtották végre megfelelően. Szerinte szükséges az agrárreform végrehajtása, azonban a most megvalósított román földreform nem javított, hanem rontott a helyzeten. A továbbiakban kijelentette Maniu, hogy szükségesnek látja a Szovjetunió és Románia között a baráti viszony megerősítését, amelynek alapja a román állam nemzeti szuverénításának biztosítása. Népfőiskolái a magyar paraszt-ifjúságnak! Az elmúlt évtizedek alatt népi íróink és gondolkodó értelmiségünk, valamint paraszt- ifjúságunk tekintete a népfőiskola intéz- ménye felé fordult. A magyarság jövőjét ők már régebben a parasztság felemelkedé- sében látták és a kibontakozás lehetőségét a népfőiskolában jelölték meg, írásaikban sokat hivatkoztak Finnországra, Dániára. Ezekben az országokban a népfőiskolák munkájához fűződik a nép anyagi és szellemi felemelkedése. A felsorolt példákon felbuzdulva nálunk is voltak emberek, akik vállalkoztak arra, hogy úgyszólván semmiből szervezzenek egyegy népfőiskolát. Főképpen papok voltak azok, akik felekezeti alapon létesítettek népfőiskolákat. Először két-három hetes, majd három-négy-öt hónapos tanfolyamokat szerveztek. A háború előtti, sőt alatti években is egyre szaporodtak a népfőiskolák. Hogy mit végezek? Azt így, egy szóban ne... lehet elmondani. Tanítási tervezetük, módszerük szinte helyenként változott. Ez érthető is, hiszen a kísérletezés gyermekkorát élték. A veszprémi református népfőiskolában például olyan kérdésekről vitatkoztunk, olyan könyveket olvastunk, amiért az elmúlt rendszerben súlyosan megrótták, sőt meg is büntették az embert. Szabó Dezső, Veres Péter, Kovács Imre, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, József Attila, Ady Endre munkáit olvasgattuk. Jó néhányan a népfőisko lákon ismerkedtünk meg ezekkel a nevek- kel és könyvekkel. Könyveiken keresztül pedig a magyarság és parasztság égető problámáival, írásaik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ifjú lelkünkben megérlelődött a parasztság melletti helytállás érzése. Majd ránkszakadt a háború pokla és a népfőiskolák holtpontra jutottak. A háború vihara nemcsak sok házat várost és falut tett tönkre, hanem megakadályozta az egységes magyar társadalom kialakulását is. A háború végetért. Új társadalmi rendszerre van szükség. Olyan rendszerre, amelyben a parasztság is elfoglalhatja a maga méltó helyét. Ehhez azonban tanulásra van szükség. Meg kell szüntetni azt a beteg rendszert, amely a tanulást és a magasabb pozíciót csak a felső tízezer, vagy a középosztály gyermekei részére tette lehetővé. Helyet kérünk parasztifjúságunk tehetséges részére is. S akik koruknál fogva már nem tanulhatnak a gimnáziumokban vagy egyetemeken, azok részére nyissák meg a főiskolákat. Még a tél folyamán nyíljanak meg a népfőiskolák kapui. Az őszi munkák nemsokára befejeződnek. Jön a hosszú, unalmas tél. Parasztifjúságunk csak ilyenkor tud néhány hónapra elszakadni az eke mellől. Köztudomású, hogy közöttük milyen sok zenész, festő, író és politikus tehetség van. Azt várjuk a magyar demokráciától, hogy ezek előtt megnyissa az utat. Belőlük kell kikerülni az új vezetőknek. Csak úgy tudják majd a magyar parasztságot magyarul vezetni. A paraszt-népfőiskolát a magyar fővárosban kell felállítani, ahol az egyes szakcsoportoknak lehetőségük nyílik a látvatanulásra. A népfőiskolát felekezetektől és pártoktól mentesen, állami alapon kell felállítani. Sok,sok ezer parasztifjúnak kérése ez. Bízzunk abban, hogy a népfőiskola jelentőségét az illetékesek felmérik és legsürgősebben elkövetnek mindent e nemes cél megvalósítása érdekében. Szabó József. MAGYAR IGÉK „A szabadság és a demokrácia nagy dolog és nehéz harc, nemcsak a környező világgal, hanem önmagunkkal is. Élni és nem visszaélni.” (Veres Péter). „A magyar szellem sohasem rekesztett ki senkit a magyarságból, aki igazán oda akart tartozni. De ez az „igazán” ez az, amit be kell bizonyítani.” (Németh László). „Bizonyos, hogy a legrészegesebb dunántúli sváb jobban tud magyarkodni, mint a legpompásabb magyar paraszt. A magyar paraszt egyenesen bolondnak tartaná azt a parasztot, amelyik elkezdene ordítgatni: magyar vagyok, magyar vagyok. Ez legalább is olyan bolondság előtte, mintha az eke nekiállana kiabálni: eke vagyok, eke vagyok. Hiszen úgyis látja mindenki, hogy az.” (Szabó Dezső). „Az utolsó két évszázadban 2.596.000 idegen nemzetiiségű jött az országba, a Habsburgok gyarmatosító politikája következtében.” (Jócsik Lajos). „Azért kell a kapitalista termelési rend helyébe a szocialista termelési rendnek lépnie, hogy kiküszöbölje a haszonelvűségen felépült árutermelést s helyébe a gépek szükségletének kielégítésére irányuló tervgazdaságokat építsen.” (Nagy István).