Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Betlehem László: Opris Péter, a Pécsi Postaigazgatóság első vezetője (1848-1913)
Opris Péter édesanyja Boer Mária. Anyai nagyapja Boer, nyugdíjas honvéd ezredes sírja a nagykanizsai régi temetőben volt. Felesége Axenti Alexandra görögkeleti vallású, szintén nagykanizsai illetőségű. Leányát, Opris Valériát képességének megfelelően hegedűművésszé képeztette. Opris Péter nagyon szerette a klasszikus zenét, mely akkor fénypontján volt Pécsett, az iskolák városában. Leánya tanára és koncertmestere, az akkor európai hírű Isayet belgiumi hegedűművész volt. Közismert volt, hogy a nehéz helyzetbe került postatiszteket, tisztviselőket, azok özvegyeit, árváit segítette, támogatta. Mindezekről Lenkei Lajos könyvéből, amely 1922-ben jelent meg, valamint Opris Péter belső altisztje fiától, a ma is köztünk élő Sipos József postaműszaki főfelügyelő nyugdíjastól szereztünk tudomást. Opris Péter 25 évi eredményes működése után, 1913. március 27-én, 65 évesen, váratlanul, szívszélhűdésben meghalt. A város, melynek fejlődéséért ő is fáradozott, díszsírhelyet ajánlott fel. A postapalota felvételi termében ravatalozták fel. A végtisztességet a papok végezték a görögkeleti vallás szertartása szerint. A siklósi úti új temető H/Hp. I. 8. parcella egy családi kriptájában temették el a postásság és Pécs város közönségének nagy részvétele mellett. 53 év után, 1966-ban sírja elévült. Nem volt, aki megváltsa. A temető igazgatósága exhumáltatta és a távoli (VII. parcella 12. sor 46. sz.) sírjába földelték el, 1966-ban. A centenáriumi ünnepség alkalmával utódai, a Pécsi Postaigazgatóság és Pécs Város Tanácsa Opris Péter és neje maradványait exhumáltatta és érdemeinek, munkájának elismeréséül, a temetői kápolnától ÉK-re, a főút mentén fekvő örökös sírhelyre helyeztette át. Opris Péter munkássága, emberi magatartása példaként szolgál mindnyájunk számára. Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Egy újságíró visszaemlékezései. Pécs, 1922. 201-204.p. 81