Pécsi Ujlap, 1907. december (1. évfolyam, 14-36. szám)
1907-12-03 / 14. szám
I. évfolyam. Kedd, 1907. december 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MEGYE UTCA 20 SZ. « :: :: MEGJELENIK :: :: HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL :: :: MINDEN NAP :: :: AZ UJ LAP PÉCSI MELLÉKLETE a szabadgondolkozók életiből. Számkivetetten. A bolygó zsidó. Thyű! hogy a fészkes fülemüle bújnék beléjük Nem eleget bolondították tavaly télen a népet! Most megint itt vannak — dühöngött magában a polgármesterhelyettes, mikor eléje került az ügy. A szabadgondolkozók a várostól kértek termet. Mit csináljon?! . . Bevetődött a városi főispánhoz. — Méltóságos Uram! A szabadgondolkozók a városi tanácstermet, iskolát vagy mit kérnek a várostól előadásaikra. Mit tegyünk a demokratia, a kultúra és polgárok nevében kérik. — Hm! A polgárság nem veszi be őket — a kultúrát nem terjesztik — a demokráciát összetévesztik a demagógiával — Ne adjuk hát nekik. — Ezek az emberek voltak, akik októberben bepiszkították a tanácstermet. — Ezek. — Én nem adnám nekik. — Lármázni fognak. — Az a mesterségük. (NB. A szabadgondolkozók a várostól helyiséget kértek és nem kaptak.)* A Pécsi Nemzeti Casinolegutóbbi választmányi gyűléséből. Tisztelt választmányi ülés! Van szerencsém bejelenteni, hogy a Szabadgondolkozók Pécsi Társasága hat kulturális est rendezésére kéri a NemzetiCasino nagytermének átengedését. Ez volt az elnök előterjesztése. A választmány szószólója: Tisztelt választmány! A szóban forgó és kérelmező társaság közszereplése ismeretes. Casinónk törekvései szintén azok: a társadalmi egység és a nemzeti gondolat szolgálatában állunk. A kérelmező társaság támadó jellege széthúzást s bomlasztást terjeszt, törekvéseiben s hatásaiban nemzetietlen. Azt indítványozom kérvénye utasitassék el. A választmány ez értelemben határoz. * — Jó napot Lechner úr! — Van szerencsém! — Mint a Vigadó bérlőjét keressük. — Szolgálatára lehetek az uraknak ? — Igen a szabadgondolkozás céljaira ki akarjuk bérelni a nagy termet. — A gondolat szabad — de a terem nem az. — Lefoglalták? — Igen. — Minden időre? — Nem ? — Tehát átengedi nekünk ? — Nem ! — Megfizették a papok? — Nem. — Nem ért velünk egyet? — Nem! — Nem fél tőlünk! ? —Nem. — Meg fogjuk akadályozni, a Vigadó előadásait! — Tessék. — Adja, nem adja? — Nem. — Ez az utolsó szava ? — Igen. — Na majd maga lássa!! — Igen. Hajdú (született Hirschfeld) Gyula Kohn Tiborhoz és Weiszfeld Salamonhoz. — Barátom nektek kell átengedni helyiségeteket. Az egész város buta, mint az éjszaka ... de megmutatjuk .. . Csak azért is . . . köztetek lehet szabadon gondolkozni. — Felekezeti különbség nélkül? — Felekezeti különbség nélkül. — Akkor jól van s csakis igy van jól. — Miért? — Mert közöttünk nincs felekezeti különbség. — Hogyan? — Amióta megalakult a keresztény ifjak köre, mind zsidók vagyunk a Munkácsy utca 9. sz. alatt. Mind egy szálig. — Majd hozunk mi vegyes társaságot: Rácz kálomista, Buday katolikus, Forgon Lajos luteranus, Doktor Sándor egy hete felekezetien. És mindnyájan szabadgondolkozók vagyunk. — És nincs különbség köztünk. — Nincs! Mi, ti, ők, mindnyájan egyek vagyunk. — És a hallgatóság ? — Az nem gondolkozik. Az szabadon elővezettetik. * Si non e vera, e beu trovato. Magyarul : Ha nem is egészen igy volt — de egészen igaz. Erkölcsi tanulság: A szegényt ápoló Nőegyletnek nem kellenek: mert nyomorulttá teszik a szegényt; a demokrata Főispánnak: mert félrevezetik a tömeget; a Nemzeti Casinónak, mert nemzetietlenek a Munkácsy utca 9. számnak?? — No annak kellenek! — Odavalók ! Jól van! A Jakabok számításai Örömmel telik el minden igazán jóérzésü magyar ember szive, midőn hírét veszi, hogy a messze idegenbe Amerikába szakadt honfitestvéreink seregestől jönnek vissza. Sokat csábított a fényes ígéret, melynek akárhány szerencsétlenül felült és most keservesen bánja. Egy ily igazán szivet lelket szomorító esetről értesít bennünket villányi levelezőnk. Tegnap jött haza Pécsen át az Eszék felé menő vonattal egy német ember Amerikából, a boldogság hazájából. Kényezve panaszkodott a nagy nyomorúság miatt. Csak úgy hemzseg a munkát kereső mindenféle idegen ember az utcákon. Nincs betevő falatjuk s akin nincs tisztességes ruha, azt a gyerekek az utcán megdobálják. „Szivesenebb dolgozom úgymond — itthon 2—3 koronáért, mint ott 5 dollárért.“ Egy jó ismerőse, barátja családostul ment ki, ott meghalt gyermeke, nyomasztó gondok, nagy ín még már elsorvasztják őket, siránkozva vágyódnak haza, de nem lehet, mert nincsen pénz. Szomorúan bizonyítja ez eset hogy hány ember esett a gazdagodási vágy és a könyen hivőség áldozatául. Mikor mindenki önzetlenül örül visszavándorló testvéreinknek, a Jakabok ebből is hasznot akatak húzni. A Népszamára már előre lármáz, hogy hát ily módon akarják a még itthon maradt munkások nyomorúságos bérét még mélyebbre lenyomni, és a szegény emberek sorsát még keservesebbé tenni. De ezt ők (t. i. a Jakabok) nem fogják engedi. (!) Íme a Nyomor vámszedőinek észjárása, ravasz számítása, hogy egyrészt az után jövő honfitársainkat már eleve befogják a Jakabfilléreket fizető adózók közé, másrészt pedig az itthon levő „maszlagos“-okat jól megnyergeljék ismét egy kis jóakarattal (!) hogy ime mi védjük ám a munkabéreket! tehát csak ide, ide keresztény munkások, mert nálunk van az üdvösség! Üdvözöljük hazajövő keresztény munkástestvéreinket! Keresztény elveken való gazdasági szervezkedéssel és összetartással majd csak biztosítja ez a jó haza földje is tisztes megélhetésünket! Szociális törvényeket, népjóléti intézményeket kérünk — akkor nem kell sem Amerika, sem népbolondító vörös Jakab! fl 14. szám T is. Kávéházakban, vendéglőkben, fodrászüzletekben s a vasúti állomáson követeljük az Új Lapot! — Hírek, Rovás. E cím alatt lapunkban egy állandó rovatot nyitunk, amelyben kíméletlenül ostorozunk mindent, ami szenyes és piszkos Ami fekélyét képezi a társadalomnak. A nemzeti küzdelem alatt megindult tulipánmozgalom határozott célja az, hogy teret biztosítson mindenütt és mindenkor a magyar ipar termékeinek. E nagyfontosságu mozgalomban kereskedőinknek kellene megtenni az első nagyfontosságu lépést és idegen gyártmányt raktáron tartani nem volna szabad. Ezáltal megelőznék a vásárló közönséget abban hogy az idegen gyártmányt visszautasítsa. Szeretjük hinni, hogy keresztény kereskedőink eleget is tesznek mindenben kötelességüknek. De bizony nem úgy gondolkozik „az Isten választott népe“? Ő azt mondja, az üzlet , az üzlet s a fő elv az, csapjuk be a golt! Hisz mindnyájan Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető szolid cégekre!