Pécsi Ujlap, 1911. július (5. évfolyam, 145-170. szám)
1911-07-01 / 145. szám
V. évfolyam — 145. szám. Szombat, 1911. julius 1. AZ UJ LAP* melléklete Az Ujlappal együtt helyben: Negyedévre . . K. 1.80 1 hóra ..... — .60 Vidékret Félévre . . . . K. 7.80 Negyedévre.... 8.90 Csak a Pécsi Újlap* Vidékre 1 hóra K. 1.— Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 222. szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: MÜLLER KÁROLY Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Pécsi Kath. Hírlapkiadó és Nyomda Részv.Társaság Pécs, Lyceum utca 4 szám Felelős szerkesztői telefon 481 szám. oltáregylet kiállítása. Az Oltáregyesületektől nemcsak azt várjuk, hogy a szegény templomok felszereléseinek hiányosságain épen csak hogy segítsenek, hanem azt is, hogy ezt jól tegyék, az egyházi művészkedésben példát adjanak, színvonalat jelöljenek meg. Az egyház annyi dicsőséget aratott művészetének minden időben a női kézimunka volt egyik leghathatósabb tényezője. Hiába építették volna meg a legzseniálisabb mesterek az égbe nyúló dómokat, hiába díszítették volna a festők és szobrászok remekművekkel a templomi csarnokokat, a kép, melyet lelkünkbe akartak varázsolni, mikor imádságos áhítattal fölkerestük az Úr hajlékait, nem lett volna tökéletes, sőt disszonáns hangokat pöngettek volna meg izleink érzékeny hangszerén, ha a templom életének irányítója, a pap, művészietlen, a környezettel ellentétes ruhában lépett volna a tömjénillatos oltár elé. A templomban a nyugalom, a béke harmóniáit keressük s hogy ezeket a művelt ember zavartalanul megtalálhassa, a művészet szülte finom hangulatokat nem szabad mellőznünk, sőt arra átéll törekednünk, hogy az ember ügyességének, művészi alkotótehetségének logJc^cu30IHrde&Cr6£Z11K a SZCT1 ■-íFtottOoci-gát, az Isten dicsőségének fönségét. A katholikus egyháznak ez mindenkor, a katakombák falfestményeitől kezdve, a középkor faragványos dómjain keresztül a legújabb korig szent hagyománya volt s ez a közérzésbe mélyen bevésett irány szinte kimeríthetetlen termelő erejével jön szülőanyja azoknak a csodás alkotásoknak, melyekhez tanulni zarándokol a művészek serege. A vallásos hit minden e erejét, képzeletének minden kincsét, képességének minden nyilvánulását az oltár zsámolyánál koncentrálta. És ebben a fönséges munkában a női nemzedék hatalmas részt kért. A férfi fantázia és alkotó erő pilléreit, íveit, boltozatait a női kéz gyengéd hímzése, varrása diszítette, hintette tele a komor köveket a kedélyvilág tavaszi virágaival. Szinte képzelhetetlen egy középkori dóm a falszőnyegek és egyházi ruhák költészete nélkül. A szertartásokat végző papság olyan ruhákban jelenik meg a szentélyek misztikus homályában, melyet az égő gyertyák fénye csak jobban kiemel, amely ruhák beilleszkednek alakban és színben a környezetbe, az egységes, magasztos kép kiegészítői. Az egyház e hagyományát ma is őrzi, ma is hisziti templomait s e munkájához segédekül alkalmazza a nőket. Csakhogy mig régen a szentélyek szomszédságában élő apácák vállalták e szép hivatás kötelességeit, addig ma a szükségletek hatalmas növekedése korában szélesebb női köröket vont be annak keretébe. Oltáregyleteket létesített s itt tömöríti az Isten házainak diszitőit. Az elv azonban nem változott, ma is művészetet vár az egyház leányaitól. Sőt ma jobban, mint valaha. A gyári termelés úgyis eleget pusztított már a mi templomainkon. Az olcsót kerestük, s mivel az áldozatos női munka megkeresbedett, a boltokba tértünk. De így az ízlésünk is megromlott. Nem vettük már észre, hogy a boltban találomra kiválasztott egyházi portéka nem készült épen a mi templomunk számára, hiszen a tömegtermelés egy kaptafára húz mindent; nem volt érzékünk ahhoz, hogy az egyénies emberi munka, bármily egyszerű legyen is, mindig fölötte áll a szemre pompás gyári termelvénynek. Persze akadt akkor is egy-egy buzgó hölgy, aki oltárvánkossal vagy terítővel lepte meg a szegényes templomot. De ebben sem volt köszönet. Az a buzgó hölgy sohasem látott egyháziasan művészi munkát, sőt a közelmúlt siralmas kézimunka-tanítása még a természetes mű-vészi ösztönét is megrontotta. S hiába való volt a nagy vesződség, az eredmény nem állt arányban a fáradsággal és igyekezettel. Az Oltáregyletekben ime meg van adva a mód, hogy az erők az igazi egyházi művészet szolgálatába állíttassanak s vége szakadjon a meddő dilettantizmusnak. Ehhez azonban föltétlenül szükséges, hogy az ott működők teljesen megértsék az egyesületi célt és művészetre nevelődjenek. Ezen ponton kezdődnék részemről a helyes egyházi művészet elveinek kifejtése. De ezt mellőznöm kell, mert egyrészt nincs elég helyem hozzá, másrészt az oltáregyleti kiállítás arról győzött meg, hogy ez elvek az egyesületi tagok körében már többé-kevésbé ismeretesek. Az olyan munkák, mint Zichy Lujza grófnő hímzett kazula-betétje és horgolt oltárantipendiuma, Kovácsffy Bella point de lace csipke-antipendiuma, a vörös szállal kivarrt, síkban tartott ruhaszegélyek, pallák, Apponyi Géza grófné hímzései és más tömegesen képviselt jó munkák tanúságot tesznek arról, hogy a hölgyek okultak a modern iparművészeti törekvéseken, fölfogták a cél és eszközök közötti összefüggést s fölvirrad már a kor, midőn fen'rpiónjai rikbainem 1zT£`^ télén piperetárgyakat, mintakönyvekből minden meggondolás nélkül lemásolt, profán érzéseket keltő holmikat fogunk látni, hanem a környezethez szabott, gyakorlati és a fönséges katholikus kultuszt emelő és a mi fő, a művészet örökké érvényes szabályaihoz alkalmazkodó munkákat. Ur. Szőtlyi. Hírek. (Plébánosi eskü.) Bereczk János, az uj hirdi plébános ma délelőtt tette le Walter Antal püspöki helynök, pápai prelátus kezébe a plébánosi esküt. (A pécsi ujmisék.) P e t r o v i c s Ede uj misés holnap, julius elsején a székesegyházi Jézus Szive kápolnájában fél 8 órakor mondja ujmiséjét. Manudoktora: Wajdits Gyula prépost-kanonok. — Fejes János ujmisés julius 2-án 7 órakor tartja újmiséjét a székesegyházban a népoltárnál. Manudoktora: Virág Ferenc, szemináriumi lelkiigazgató; szónoka: Fejes Károly cikói káplán. (Tanítóválasztás.) Halász Ferenc volt bari kántortanítót Dunaszekcsőn osztálytanítónak választották meg. (A pécsi II. kerületi városatya választás a közigazgatási bíróságnál.) Ismeretes dolog, hogy Müller Károly karkáplán, szerkesztő az 1911. jan. 29-én lefolyt II. kerületi városatyaválasztást, amikor is megválasztatták: Perls Ármin, dr. Záray Károly, ifj. Fürst Gyula, Jusztusz Mihály, Marton Ferenc, Schwarcz Gábor dr., Romeisz György, megfelebbezte. Pécs város igazolóválasztmánya febr. 19-iki, majd a második felebbezési fórum, az állandó bírálóválasztmány máj. 27-iki gyűlésén három szavazattal kettő ellenében a felebbezést elutasította. Tegnap nyújtotta be felebbezését a főispán helyettese a polgármester utján a M. Kir. Közigazgatási Bírósághoz. Az érdekes felebbezés indokai röviden a következők: 1. A választás megsemmisítendő, mert a választási eljárás a törvényhaz. szóló 1886. XXI. t.-c.-nek 38. §-ba ütközött, mely világogosan kimondja, hogy a törvényhatósági bizotts tágok választását a közgyűlés e célra választott küldötte, mint elnök vezeti, holott ennek akadályoztatása folytán a polgármester által kiküldött elnök vezette. Azon ellenvetés, hogy a törvény 39. §-nak 4. bekezdése szerint a választások egy nap alatt valamenynyi kerületre nézve befejezendők, nem állhat meg, mert általános jogszabály, hogy ha valamely közigazgatási cselekmény véghezvitelére a törvény szerint jelen lenni, illetőleg közreműködni hivatott személyek (ez esetben a kiküldött elnökök) bármely oknál fogva jelen nem lehetnek, illetőleg közre nem működhetnek és helyettesítésükről törvényileg (ez esetben törvény ellenére) gondoskodás téve nincs, akkor magának a közigazgatási cselekménynek (ez esetben a választásnak) kell elmaradnia, illetőleg elhalasztódnia. A polgármester nem helyettesítheti e tekintetben a közgyűlést. Mert a törvény által felállított hatóság törvényes hatáskörét kifejezett törvényi rendelkezés nélkül más hatóság (ez esetben a polgármőiér) nem gyakorolhatja, ezen hatáskört törvényi felhatalmazás nélkül sem intézményesen, sem ideiglenesen vagy kivételesen más hatóságra át nem ruházhatja, illetőleg (a mi esetünkben) a más hatóság (ez esetben a közgyűlés) által törvény ellenére mégis tényleg gyakorolt hatáskört utólagos jóváhagyásával törvényessé nem teheti, így értelmezte a közig. bíróság a törvényt, midőn hasonló esetben 1901. dec. 10.-2374.sz.-a. 1. ítéletével egy oly vármegyei bizotts. tágválasztást semmisített meg, melyet nem a közgyűlés által kiküldött elnökség, hanem a vármegyei alispán által kirendelt vármegyei tisztviselők vezettek. Nem fogadta el a bíróság az ottani megyei állandó, bíráló, választmány által felhozott érvet, hogy a szükségesség teremtette az ily helyzetet. A közgyűlés nem hagyhatta utólag jóvá a polgármester elnök kiküldetési eljárását, mert a választás jogszerűségének megbírálása nem tartozik hatáskörébe. A választás törvényességének bírálata az igazoló és állandó bíráló választmányhoz tartozik. Nem számít az, hogy a választás alatt óvás nem történt, és hogy — mint az igazolóválasztmány felhozza — a választók 70%-a leszavazott. Az óvásnak értelme nincs, hanem felebbezésnek van csak helye; a leszavazott választók száma nem befolyásolhatja a választás eredményét. Remélhető, hogy a felebbezésben felhozott és kimerítően és alaposan kifejtett indokok hatása alatt a független bíróság a választást megsemmisíti. (A belvárosi elemi fiúiskola évzáró ünnepélye.) A régi szokásokhoz híven, a belvárosi fiúiskolában is június 29-én fejezték be a tanévet. A tanulók reggel 8 órakor a belv. templomban hálaadó szentmisét hallgattak, melyet Szönyi Ottó dr. jogakadémiai tanár tartott. Utána a tanulók a nagyszámban megjelent szülőkkel az iskola rajztermében jöttek össze. A Szózat eléneklése után Kindl József kereskedelmi tanácsos, iskolaszéki kiküldött a tanulókhoz szép beszédet intézett, amelyben őket a további jó magaviseletre, szorgalomra serkentette, figyelmeztette őket, hogy vallási kötelességeikről a szünidőben sem feledkezzenek meg, a tantestületnek pedig fáradozásaiért, a tapasztaltak szép eredményéért az iskolaszék nevében elismerését fejezte ki. Ezután kiosztotta a Pécsi Takarékpénztár 37 és Szuly József ügyvéd 10 korona pénzadományát, amelyet az érdemes tanulók kitüntetésére küldöttek, amely összegből a következő tanulók 5—5 korona jutalomban részesültek: Hamerli Károly I., Füry László II., Imrefi Imre, Jellachich László III., Götz László, Károlyi Győző IV., Schwarzkopf Kajmár V., Kis József, Miskecz József VI. oszt. tanulók és még Lebhart ist-