Pécsi Ujlap, 1916. július (10. évfolyam, 148-173. szám)
1916-07-01 / 148. szám
X. évfolyam. — 148* mx.Szombat, ISIS. Julius I. AZ „UJLAP“ melléklete. „pécsi ülüifj»^ Iftgy’Xähmädtyben . K_ 3'— | Negyedért« tódékre . K. ISO | ! SW? Mn» , . It. J— ill Egy kéra . . X l'9e i j A JPfeCS BSLAP* ruHe vidékre kflMve 1 fcéra K. 1*-~ j POLTIKAI NAPILAP. / FeieSd# szerkesztő : 8.1 *? O £ WERNd. Sikertessztraél és UsétiUratos: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum-utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma 650. Az Úr Házának dicsősége A pécsi Oltáregylet kiállítása Aki szerdától holnap esti öt óráig a nőzárda iskolacsoport alsósétatéri bejáratánál belép, nem kell kopogtatnia. A csarnokives bejáró máskor gondosan bezárt tölgyfajtaajtói, most tárva-nyitva. Az előcsarnokban és fönn a lépcsőházban, egész az új épület első emeleti munkaterméig dúsan és ízlésesen elhelyezett délszaki növények hívogatják és vezetik mindig beljebb és beljebb. Amint belép a tágas, napsugaras terembe, köröskörül selymes, virágos, színes hangulattal fogadják a Pécsi Oltáregylet által kiállított tárgyak. A háború alatt az első kiállítás. De mintha kárpótolni akartak volna bennünket a hölgyek a tavaly elmaradottért is, oly ízléses, választékos és dús az egész. Előre felhívták figyelmünket az idei kiállítás különlegességére: a belépőtől balra, a terem zárófalánál oltárszerű állvány áll. Rajta egy teljes oltárfelszerelés, egyházi ruhák, sekrestye-kellékek. Az Oltáregylet ajándéka az ősszel megnyíló Julián Egyesületi Konviktus kápolnája számára. Minden egyes darab ajándék s legtöbb darab az egyesület kifogyhatatlan bőkezűségű elnöknőjének, Zichy Lujza grófnőnek ajándéka: a gyertyatartók, a kánontáblák, a kereszt, ötféle miseruha stb. Azután sorban az elnöknő dr. Jellachich Lajosné munkás, nagy oltárterítője, dr. Visy Lászlóné szép, csipkés miseinge, dr. Bahula Józsefné veluma, gróf Zichy Gyula ezüst öröklámpája, az Oltáregylet arany áldoztató kelyhe, misekönyvek, rimale, ampolnok, kehely felszerelések, két mennyezi luszter. Minden, minden ami szükséges. Pécs hölgyei szerető gondoskodással fogadják a Julián Egyesület gyermekeit, mielőtt ideérkeztek volna. A bejáróval szemben hozzáértő előtt föltűnik egy nagy csoport egyházi fehérruha felszerelés. A munkavezetőnő Simon őnagysága szívesen adja meg a fölvilágositást: — Hadikápolnák felszerelésére a magyar püspöki karnak ajánlja fel egyesületünk. Közelben áll két értékes arany szentségmutató. Zichy Gyula gróf ajándékai az egyesület számára. Eladók. Előttük Streicher József apátkanonok uj felfogású beteglátogató edénye az Oltáriszentség és a szentelt olaj számára: aranyozott ezüst kereszt. Azután köröskörül állványokon és falakon sok kézimunka, értékes és szingazdag egyházi ruhák, melyek közül, a püspök tulajdonát képező aranybrokát casula kis vagyont ér. Apponyi grófnő ajándéka. Alatta egy miseing alsó része látszik. Különös figyelemre méltó gazdag kézimunka haránt csikkal. Finom selymes, tömör tűfestés a budapesti lő Pásztor apácák munkája. Ettől jobbra egy finom, nehéz selyem miseruha, ritkán található eredeti fölfogással. A vastag arany fonál mintha keretezné. Benső díszítése leheletszerűleg könnyű: fényes selyemfonalú magashímzésű vonal között lapos, gyengén színezett virággirant. Zichy Lujza grófnő ajándéka nagylángi kastélyuk kápolnája részére. Szintén a Jó pásztor apácák munkája. És igy tovább, változatos gazdagságban özv. Laufer Rezsőnének két horgolt karinge. Vedeva Vilmosné csipke karinge és a többi. Áillőn itt nyilvános köszönet és elismerésképen az egyesület titkárnőjének hivatalos kimutatása: A pécsi oláregyleti kiállítás tartalomjegyzéke: Kiállításra került összesen 18 darab casula, 5 darab pluviále, 3 darab szentségvelum, 2 beteglátogató burra, 18 darab ministráns öltöny, 22 millistráns ingecske, 5 antipendium, 9 alba, 6 karing, 9 oltárterítő, 70 kehelykendő, 40 corporále, 20 kéztörlő, 25 humerále, 50 palla, ebben benfoglaltatik a Julián Egyesület házikápolnájának oltárfelszerelése, amely részben az Oltáregyesület, részben jólelkű adakozók kegyességéből került ki. A felszereléshez Zichy Lujza grófnő az összes fémtárgyakat, úgymint 6 oltárgyertyatartót, 2 Pacifiátét, 1 fali- és 1 kéziszenteltvíztartót, 1 lavabó készüléket, 1 sekrestye és oltárcsengőt, 1 gyertyagyújtót, 1 arannyal hímzett ciborium köpenykét és 1 pulpitus térítőt adományozott és gyászmisekönyvet. Ugyancsak a Julián-kápolna felszereléséhez járultak dr. Jellachich Lajosné 1 fehér filé antipendiumot, dr. Visy Lászlóné 1 alkat, horgolt csipkével, dr. Bakuláék 1 brocátselyem szentségvélumot, Hanny Gábor dr 300, Walter Antal 200, Wajdits Gyula 100, Streicher József 50, Igaz Béla 50 és Szeifricz István 50 kor., Pozsgai József 3, Töbrössy 50 és Erreth Lajosné 10 koronával járultak a kápolna Jézus szent szíve szobra, a kéhsey és oltárszőnyeg beszerzésének költségeihez. Az egyesület hozzájárulása a kápolna felszereléséhez 5 darab casula minden egyházi színben, 2 alba, 2 oltárterítő 12 kéztörlő, 6 hosszú lavakó kandó, 1 missále, 1 rituálé, 1 öröklámpa, 1 teplmom-csillár, 1 ciborium, 1 oltárfeszület. A kiállított tárgyakból a következő szegény templomok részesültek segélyben: Baranyaszentistván, Hosszúhetény, Feked, Lovászhetény, Pálfa, Rácmecske, Himesháza, Püspökmárok, Szajk, Versend, Bikás, Püspöklak, Fazekasbodza, Marára, Kisdorog, Tengőd, Dunaföldvár és Abaliget. A szentségi Jézus hajlékának felékesítéséhez szép kézimunkákkal hozzájárultak Zichy Lujza grófnő 2 darab hímzéssel, ékített fehér selyem casulát, 2 karing csipkét, 2 hímzett casula betétet, Cseh Marianna 1 antispendium csipkét, Lauber Rezsőné 1 teljes csipkével ékített karinget és 1 széles horgolt csipkét, Decseva Vilmosné 1 kötött csipkét, Kelemen Margit kötött csipkét karingre, özv. Auber Gyuláné horgolt csipkét oltárszerítőre, Wolf Antalné 1 filéantipendiumot, Mosbacher Antalné 1 congre antipendiumot, Angszter Józsefné keskeny csipkét corporáléhoz, Schuler Magduska Pestről 1 túl antipendiumot. Lachinger Mária Daitsch Kornélné és Jelachichné Schöner Annus hímzéseket készítettek. A többi fel nem sorolható buzgó tagok kivarrásokat és horgolásokat készítettek a dunaföldvári, szekszárdi és sombereki oltáregyleti tagok részvételével. Ezenkívül ott található a megyéspüspök ajándéka: 2 monstrantia és 1 ezüstözött öröklámpa. Továbbá Zichy Lujza grófnő ajándéka: 6 alba, 6 karing, 2 beteglátogató burra, 24 kehelykendő, 24 kéztörlő a harctéri m. kir. honvédtáborok oltárfelszereléséhez. A kiállítást 28-án reggel fél nyolckor szentmisével és szent beszéddel nyitotta meg a megyéspüspök, Zichy Gyula gróf. Mise alatt az oltáregyleti hölgyek nagy része az Oltáriszentséghez járult. A kiállítást állandóan látogatják. Bezárása vasárnap délután 5 órakor lesz. Egy szó körül A budapesti Kereskedelmi Akadémián az újonnan megalakult Földgáz-részvénytársaság a következő hirdetést függesztette ki: „A most alakuló Földgáz-részvénytársaság (IV., Koronaherceg utca 16) németül tudó, keresztény vallású abszurienseket alkalmaz, havi 100 korona kezdő fizetéssel“ Ez a kis hirdetés bizonyos körökben boszszúságot, szélesebb körökben örömet és föleszmélést fog kelteni. Bizonyos, ostoba liberalizmus azt fogja mondani, hogy a tőkének nincs vallása s a földgázra nézve mindegy, hogy keresztény tisztviselők töltik-e ki az üzleti könyvek rubrikáit, avagy nem. Ezeken a frázisokon azonban ma már túl vagyunk. Valóban: a pénznek, a földgáznak nincs vallása. Régi igazság ez, vagy mondjuk, régi vicc. A pénz, a földgáz holt anyag s ugyancsak holt anyag: a papír, a bőr, a posztó, a bab, a szalonna is. De lám, voltak, akik bőrt csináltak a papirosból, posztót a rongyból, konjunktúrát a babból és a szalonnából. Nem mindegy, hogy kinek a kezében van a matéria, s ennélfogva ne tessék tehát elővenni a régi viccet a rozoga arzenálból, hogy „a hirdető cégnek nem földgáz-szakértő kell, hanem keresztény.“ Ezt a tréfát már eleve siralmas rongyokká tépte szét az idő. Hiszen nem mondom, ha negyven esztendővel ezelőtt kezdettük volna el a hasonló hirdetéseket, akkor ma fölösleges volna az a szó. Négy évtized története és gazdasági eredményei bizonyítják, hogy sajnos, éppen nem fölösleges. Gonosz tévedések és megtévesztések hirdették, hogy a magyar nem üzletembernek való. Mint a penészgombát erjesztő talajvíz, úgy szüremlett a társadalom épületének falába ez a mindent megrontó, kártékony vélemény. A fal gyöngült és repedezett, itt-ott kihullott egy-egy támasztéka és ékessége is. Közben ilyen ostoba barbár szóval fenyegette az ur a fiát: — Kereskedőnek adlak, ha nem tanulsz — mondotta a szerető apa fiának és nem volt benne annyi szeretet, fajához való annyi értelmes hűség és ragaszkodás, hogy a diplomás proletáriátus sorsával eljegyzett fiút a kereskedelmi vagy az ipari pálya boldogulásával büntette volna meg. — Nem vagyok üzletember — mondotta a maga késő igazolásául a tönkrement magyar s ez a balvélemény „az üzletre nem való a keresztény ember“ jelszavának hazugságává fajult. A falban tovább szüremlett a romboló anyag s a minden mindegy végső lemondásával nézte és nézi a társadalom azt a jelenséget, hogy miként csúszik ki lába alól a gazdasági befolyás és hatalom. Nem igaz, hogy a keresztény nem üzletembernek való, nem igaz tehát az sem, hogy aki üzletéhez keresztény alkalmazottat keres, az a szakérttem hiányával próbálkozik. Nem igaz, hogy a tőke a világnézettel szemben közömbös, nem igaz tehát az sem, hogy minden mindegy s hogy közönnyel kell néznünk a gazdasági élet jelenségeinek ama magyarázatait, amelyek a keresztény elem mesterséges gazdasági öntudatlanságának fentartására szolgálnak alapul. M*M: ii: * ----------