Pécsi Ujság, 1894. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1894-05-01 / 103. szám
Május elseje. Május elseje eddig a virágok vagy elvontan a leányok napja volt, ma a munkásoké. Internacionális ünneppé tette a munkásosztály számára a szocializmus. Megilik általános munkaszünettel, népgyűléses összejövetelekkel, kirándulásokkal és a társadalmi felfogás és rend elleni ünnepélyes tiltakozásokkal. Ez a békés programra, de sok helyütt az izgatás és ámítás harcias jelleget is kölcsönöz a természet e szép, kedves napjához fűzött lelkesedésnek s nem egy helyütt sztrájkká, zendüléssé, erőszakoskodássá, — sőt merényletekké fajult úgyannyira, hogy a vén Európának alig van félelmetesebb napja, mint a reményeket hirdető, üde május elseje. Múlt évben a hangulat elég békés volt, sőt nálunk Magyarországban, hol a gyáripari" Acr »rw 200»légyrá trifojd cave és a munkások külföldi része nem tudta az édes haza földjéhez még mindig híven ragaszkodó honbelieket eléggé céljaiknak, tanaiknak és törekvéseiknek megnyerni, még nem is volt általános munkaszünetes ünnep e nap. De milyen lesz május elseje most? Ez a kérdés lebeg ma minden ajkon és az államok, kicsiny és nagy, sorra e problematikus kérdéssel foglalkoznak, mert ennek az ünnepnek nincs vallási, erkölcsi vagy nemzeti jellege, ez tisztán a munkásosztálynak tüntetése a mai jogállapotok és társadalmi rend ellen. Ha a május elsejének a munkások általi ünneplése csupán tiltakozásban állana, ha egyedül a szocializmus tanaihoz való hű ragaszkodást s ekként a misszionális törekvést jelentené csak, vagy mi több, a keresethiányból avagy keresetelégtelenségből származó kenyérkérdés jogosságát akarná hirdetni, úgy kevés kifogás lenne emelhető az ellen, de midőn az izgatás és bujtogatás által a vagyonbátorság van veszélyeztetve és a felzaklatott szenvedély a féktelen bosszú érzetében az államtársadalom és nemzetiség ellen nyílt zendülésbe törhet ki, akkor jogosult az államoknak elővigyázata s egyik állam sem térhet ki a legmesszebb menő óvintézkedések s esetlegesen szigorúan megtorló lépések alkalmazása és megtétele elől, mert az állam csak akkor felelhet meg rendeltetésének s a személy és vagyonbátorságot csak akkor szerezheti meg polgárainak, ha az államhatalom kellő működésében és békés törekvéseiben nincsen gátolva, azaz , ha a közbátorlét fenntartatik, vagyis a közrend és csend, a hatóságok tekintélye és a törvények uralma fenntartatik. A munkásnépnek kétségtelen joga van szellemi és anyagi érdekeit előmozdítani, a munka viszonyait javára és előnyére erejéhez és tevékenységéhez mérten szabályoztatni és biztosítani, joga van az államhatalom és törvényhozás segélyét, támogatását, sőt hozzájárulását törvényes eszközök, kitartás és összműködés által megszerezni, de semmiesetre sincs joga zenebona, zendülés, csoportosulás és erőszakoskodás útján a társadalmat megfélemlíteni, az államhatalmat pedig durván megsérteni. Nincs joga és célhoz sem vele, nem annál kevésbbé, mert alkotmányát és a nemzeti eszméhez való ragaszkodását világpolgári utópiák iránti vaksággal egyik állam sem fogja védekezés nélkül megzavartatni, egyik nemzet sem fogja létét és törvényes alapjait egyes osztályok felforgató vágyaitól függővé tenni. A munkás is hazafi és polgár egyszersmind. Az édes haza gyermeke. Miért tagadja meg a természet e szent törvényét, miért szakítná meg erőszakkal azt a köteléket, mely őt hazájához, nemzetéhez köti ? Melyik nagyobb, biztosabb, kielégítőbb, a társadalmi rend felforgatásába vetett remény és az e módon elérhetni vélt előny, vagy a saját hazájának támogatása és bölcs intézkedései által állandósított javulás ? Nálunk még nem késő a haza iránti kötelességekre inteni a munkásokat és valóban marad-e egyéb hátra, mint a virágfakadás e szép napján figyelmeztetni őket, hogy ők magyar munkások! Ha csak egy percig, egy pillanatig rá gondolnak erre, úgy nem tartunk, nem félünk attól, hogy a rend és közbátorlét megzavarva lesz, viszont cserébe adjuk érte rokonszenvünket s azt a biztosítást, hogy szellemi és anyagi érdekeik előmozdítását, elismerését az ország kötelességének róvjuk fel. Múljék el csendben, békében május elseje ! Tizenharmadik évfolyam. („PÉCS“) POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Helyben: Egész évre. 10.— Egy hóra . . x.— Vidékre: Egész évre. 12.— Egy hóra . ..20 Egyes szám ára Pécsett 4 kr., vidéken 5 kr. Egyes számok kaphatók minden lapelárusitónál. Szerkesztőség : Kazinczy utcza x. sz. I. em. (Királyutcza sarkán). Kioldóhivatal: Wolf M. könyv- és papirkereskedésében, Király-utcza, Hattyú-épület. Megjelenik vasárnap kivételével mindennap este 5 órakor. Pécs, 1894. Kedd, május 1. 103. (1166.) szám. A király köpenyege. Budapest, április 30. Az egyházpolitikai ellenzék, ez a tarka tömeg, melyben a politikai és társadalmi reakció képviselői oly nagy tarkaságban egyesülnek, kétségbe van esve, mert reménységének utolsó szikrája is kialvó félben van. Immár a főrendiház akadékoskodására sem számíthat, mert a polgári házasságról szóló törvényjavaslat még a tavaszi lóverseny napok dacára is, midőn a sok mágnás együtt van, a főrendiházban is többségre számíthat. Ugyanis a kormány javaslata mellett 160 főrendiházi tag biztosítva van. Arra pedig nem volt eset, még akkor sem, midőn a főrendiházban a cenzus nem volt behozva, hogy háromszázan leszavaztak volna, így tehát a kormány javaslata mindenesetre kevesre fog menni. Az egyházpolitikai ellenzék tagjai, élükön Zichy Nándor gróffal már abba a desperátus helyzetbe jivot- ttak, midőn már céljaik kivitele te-kintetében az eszközökben sem válogatnak. Íme már a „finis sanctificat media“ elvet elkövetik, vagyis készek az ördögöt felidézni a poklából, hogy csak minoritásban ne maradjanak. A mágnásokat bizalmas körlevélben azzal hitegetik, hogy a király nem akarja a kötelező polgári házasságot és csak Wekerle preszsziójának engedett. Azért tehát minden mágnásnak szent kötelessége, hogy ő császári és apostoli királyi felsége legszentebb személyét a saját testével védje és mentse meg ettől a rettenetes kasznár fiútól, Wekerle Sándor szorongatásától. A király egyedül bízik a főrendiházban, mert az alsóház forradalmár Kossuthista. Ezt a körlevelet elküldték az oláh és szerb püspököknek is, de ehez még azt a „codicillust“ csatolták, hogy állandó szent szövetséget akarnak a nemzetiségi orthodoxokkal, a mindent felforgató liberalizmus ellen. Éljen Jellasics és a kamarilla! Ez a tartalma annak a körlevélnek, íme ismét a király köpönyegébe bújnak a reakcionáriusok, holott nem tudják, hogy alkotmányos monarchiában a király akaratát a kormány képviseli. Ha a két alkotmányos faktor között differencia van, a kormány megbukott. Igen ám, de ők azt mondják, hogyha a főrendiház leszavazza