Pedagógiai Szemle, 1988. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

venni, hogy a Martinovicska kivégzésén, a néma tüntetők között jelen volt Csokonait — a város felvilágosult gondolkodású főbírójának, a professzorok egy részének és a diákság javának a tiltakozása ellenére — eltávolítsák a fő­iskoláról. Pedig a poeticai osztály praeceptora — egyik tanítványa — szerint: „Szemével, szájával, haja szálaival, karjainak és tagjainak minden mozdula­tával beszélt, indított, s ontotta ki a meggyűlt érzést”29 — írja Dombi Márton. Csokonai a Methodus szellemében tanul és tanít. Korszakalkotó jelentősé­ge van ennek a dokumentumnak nemcsak Debrecenben, hanem az egész fel­világosodás kori kollégiumi iskolakultúra történetében. Ma is figyelemre méltó követelményrendszerének néhány pontja: 1. Először kap hangot hivatalosan az a követelmény, hogy a tanulót önálló ítéletalkotásra kell nevelni a kollégi­umban. Ennek előfeltételeként a „memorizálás mellőzését” ajánlja. 2. Másik fontos követelménye a Methodusnak az, hogy a tanárok előadásai és a prae­­ceptorok magyarázatai keltsék fel a tanulók figyelmét és tartsák ébren. 3. Comeniusra vezethető vissza a Methodusnak az a követelménye, hogy a taní­tók az oktatási anyagot koncentrikusan bővítsék, de ne hagyják figyelmen kí­vül, hogy „mit bír a gyermek értelme”. 4. Az előző követelményből fakad az az állásfoglalás, amely elítéli az oktatási anyag olyan gyors feldolgozását, hogy a tanulók nem képesek a tanárral lépést tartani. Az órán a katekizáló módszert tartja a legeredményesebbnek. A feleltetés módszereinél az az újítása, hogy a névsor vagy az ülésrend szerinti kérdezésről át kell térni a tanulóknak a pe­dagógiai követelmények szerinti felszólítására. Az iskolai dolgozatoknak és azok javításának tulajdonít még az eddigieknél nagyobb szerepet, főleg az íráskészség fejlesztése céljából.30 c) A kései felvilágosodás korának reformtörekvései közül a két „Ordo Stu­­diorum”-ot csak megemlítjük, hiszen a kollégium fejlődése szemszögéből ezek­nél is fontosabb a „Ratio Institutionis”, melyet „álmosdi Ratio”-ként is emle­get a vonatkozó szakirodalom.31 1804-ben ugyanis a Tiszántúli Református Egy­házkerület ún. Literaria Deputatiója Álmosdon készítette el a Ratio Instituti­onist, melyet Budai Ézsaiás professzor, a bizottság tagja saját kezűleg írt le a tanári kar jegyzőkönyvébe.32­3 Ennek a reformtantervnek regionális jelentősé­ge van, amennyiben a művelődési anyag érvényességét kiterjeszti a kollégium hatáskörében működő tiszántúli régió partikuláris iskoláira: „Princípiumul lé­vén, hogy a Tudományok Rendinek olyannak kell lenni, mely az egész Ven. Su­­perintendentiában lévő oskolákra, ahol és a mennyire lehet kiterjedhessenek; és amely szerint minden tanuló Szüleinek, Tutorának, vagy magának is célja és szándéka szerint jó móddal készítődhessék: a Tanítani valók, kezdvén a leg­alsó oskolán .. .’,33 stb. Ez az alapelv kifejezésre jutattja ugyanakkor azt a ki nem mondott tö­rekvését is a hazai református iskolakultúrának, hogy az első Ratio Educatio­­nis egységesítő tanulmányi struktúrájával szemben — valamint a készülő második Ratio ellenében is — a sajátosat, a nemzeti jelleget képviseli. Ebben a vonatkozásban az 1804. évi tantervi reformjavaslat hasonló szerepet játszik Az 1806-os Ratióval szemben, mint az 1770. évi Methodus az 1777-es Ratio ki­védése kapcsán. Mire a két Ratio megjelenik, a debreceni kollégiumnak mind­ 29 Dombi Márton: Csokonai V. Mihály élete. Pest, 1817. 15. o. "Debrecen története. 2. köt. (Szerk.: Rácz István) 457. o. 31 Mészáros István: A magyar nevelés története 1790—1849. 92. o. 32 Tekintettel arra, hogy a Ratio Institutionisnak a Budai Ézsaiás által a tanári jegyzőkönyvben leírt változata az eredeti, ezt használjuk forrásul. Tiszántúli Re­formátus Egyházkerület Levéltára. Curatoratus et Professoratus Illusztris Collegii Helv. Confessione Adjectorum Debrecinensis 1804—1831. II. 1. d. 40—55. o. 33TREL. Curatoratus et Professoratus Illustris Collegii... 41. о.

Next