Pedagógusok Lapja, 1958 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-15 / 1. szám
SZAKSZERVEZETÜNK V. ORSZÁGOS KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉSE J december 20-án és 21-én az ÉDOSZ székház nagy kultúratermében zajlott le szakszervezetünk V. országos küldöttközgyűlése. Küldöttközgyűlésünkön részt vettek a testvén szovjet, román és jugoszláv pedagógus szakszervezetek küldöttei. Megjelentek Benke Valéria, Orbán László, Gáspár Sándor és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, dr. Jóború Magda és Aczél György, a művelődésügyi miniszter helyettesei, Bugár Jánosné, a Szaktanács titkára, valamint a KISZ, a Nőtanács, a Hazafias Népfront és számos testvérszakszervezet képviselői. Tamás Károly elnök megnyitója után Fazekas István, az elnökség tagja tartotta meg a Központi Vezetőség beszámolóját. A beszámoló A beszámoló bevezetésül ismertette a nemzetközi helyzetet és elemezte a magyarországi ellenforradalmi eseményeket. Leszögezte, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége nem vett részt az ellenforradalomban, bár annak ideológiája megzavarta a nevelők ezreinek, tízezreinek gondolkodását és antimarxista nézetek tömkelegét vetette felszínre. Volt egy szilárd réteg, amely becsülettel helytállt, de akadtak olyanok is, akik hátbatámadták a népi demokratikus rendszert. Ez a szűk réteg már nincs közöttünk. Minden, hazáját és népét szerető pedagógus kiközösíti őket és meggyőződéssel vallja, hogy eltávolításuk a nevelői pályáról csak erősíti a pedagógusok tízezreinek harcát a szocialista iskola, a szocialista nevelés megteremté-Az ellenforradalom óta elért eredményeink, a gyors gazdasági és politikai konszolidáció pedagógusaink helytállását is magában foglalja. A pedagógusok közül is egyre többen és egyre mélyebb meggyőződéssel vesznek részt a párt és a kormány útmutatásainak megvalósításában. Szakszervezetünk alapvető feladata — állapította meg a beszámoló a továbbiakban —, hogy a köznevelés dolgozóinak túlnyomó többségét összefogó mozgalmunk erejét és minden lehetőségét a szocialista építészolgálatába állítsa. A beszámló ezután a köznevelés tienkét év alatt elért hatalmas redményeiről szólott, majdészletesen ismertette az oktatásügy terén megoldandó feladatokat. A szakszervezetnek — hangsúlyozta a beszámoló —, eddigi eredményeink megszilárdítása és továbbfejlesztése érdekében számos fontos feladat megoldását kell kezdeményeznie és megoldásukban tvékenyen közreműködnie. A Központi Vezetőség beszámolója ezután részletesen lemezte az ifjúság világnézeti, politikai, erkölcsi nevelését. Beszélt az ellenforradalom politiai és ideológiai kártevéséről, r ,d leszögezte, hogy az ek érv esztendő alatt is, akikban, intézményeinkben a ' helyreállt. A pedagógus, nase következetesen segíteniükell az ifjúságunkban még mlevő számos konfliktus, kínz. kérdés feloldásában. A nehézségek • a mondások megválaszol . o.,n a pedagógusok támaszkodjanak «• szocialista pedagógia eredményeire, s mindenekelőtt a helyes tájékozódást biztosító tudományra, a marxizmus—fetisizmusra. A beszámoló sokoldalúan foglalkozott azzal a segítséggel, amelyet pedagógu-ainktól az úttörő mozgalom új KISZ vár, majd leszögezte :jóságunknak a legfontosabb egítséget pedagógusaink egyrtelmű állásfoglalása adja meg a népi hatalom mellett. A következőkben a beszámoló gondosan elemezte a pedgógusok világnézeti, politikai állásfoglalását. Megállapíotta, hogy a gazdasági, politikai konszolidációval együtt nem nőtt arányosan pedagógusainkban a lelkesedés a szocializmus ügyéért. Elég jelentős azoknak a száma, akik hallgatnak, passzivitásba burkolódznak, szakmai problémáik mentsvárába húzódnak. Magatartásuk lojális. Az állami tantervezőben, az előírt tankönyvekben kifejtett leckét »leadják«, de ebben, a közlésben nincs tűz, nincs lelkesedés, mely lángot vetne ifjúságunkban is, és a szocializmus építésének áldozatkész harcosaivá nevelné őket. A szakszervezet érdekvédelmi feladatai körébe tartozik, hogy az egész társadalom és benne a pedagógusok érdekében harcoljon tagjai szakmai tudásának emeléséért, politikai tisztánlátásuk megteremtéséért. Ahhoz, hogy szakszervezetünk e téren is betöltse hivatását — folytatódott a beszámoló —, nemcsak azt kell látnunk, hogy hová kell eljutnunk, hanem azt is, hogy hol tartunk. Az ellenforradalom előtt hajlamosak voltunk arra, hogy a pedagógusok politikai fejlődését felületesen, leginkább a magunk megnyugtatását szolgáló módon szemléljük. Azt hangoztattuk, hogy a pedagógusok zöme a marxizmus— leninizmus talaján áll. Ez nem volt igaz. És ha ehhez hozzátesszük, hogy az ellenforradalmat előkészítő időszak, de különösen az ellenforradalom ideje sokat rombolt a pedagógusok között, még inkább látnunk kell munkánk nagy jelentőségét a tagság politikai és ideológiai nevelése terén. A pedagógusok döntő többsége kiábrándult a kapitalizmusból, híve a haladásnak, a békének, a szocialista társadalmi rendszernek. De a múlt még el nem tűnt ideológiai maradványai, a legfontosabb marxista-leninista tanítások ismeretének hiánya vagy elégtelensége, a nevelők soraiban végzett politikai munka gyengesége következtében még világnézeti kettőség akadályozza az oktató-nevelő munka teljes hatékonyságát. A beszámoló hangsúlyozta: ha valahol árt a türelmetlenség, ha valahol rombol az adminisztratív megoldás, úgy a világnézeti nevelésre ez mindenekelőtt vonatkozik. Nem szabad és nem lehet egyetlen pedagógusra sem ráerőszakolni a szocializmus ideológiáját. A párt értelmiségi politikájának két sarkalatos tételét emelte ki a beszámoló. Az egyik: elítél minden általánosítást, mely az értelmiséget általában felelőssé teszi októberért. A bűnösöket természeesen bűnük arányában meg il büntetni. A megtévedteteg lehet és meg kell . ■ ,i népi hatalmunk ügye és szilárdan kell támaszkozó azokra a nevelőkre, akik helytálltak a nehéz időszakban. A másik: együtt kell működni a pártonkívüli értelmiséggel. Számolni kell azzal, hogy a pedagógusok nagy többsége pártonkívüli. A szakszervezet pártonkívüli szervezet, ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem áll a párt A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete V. országos küldöttközgyűlése 1957. december 20—21-én meghallgatta és jóváhagyta a Központi Vezetőség beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését a szakszervezet eddigi tevékenységéről, az alábbi határozatot hozta. A IV. országos küldöttközgyűlés óta eltelt hat esztendőben gazdasági, politikai társadalmi életünket alapvetően a szocializmus építése, a proletariátus diktatúrája határozta meg. Népi demokráciánk a békéért, a szocializmusért harcoló népek nagy családjának tagjaként jelentős eredményeket ért el a dolgozók anyagi és kulturális felemelése terén. Az ország vezetésében elkövetett hibák azonban gátolták a fejlődést, s amikor kijavításukra került volna sor, a külső és belső reakció a revizionista erőket felhasználva, ellenforradalmat robbantott ki. Már nem a proletárdiktatúra hibáinak kijavítása volt a kérdés, hanem a proletárdiktatúra léte, az ország szocialista jövője. Ebben a súlyos helyzetben a Szovjetunió immár másodszor adta vissza népünknek a szabadságot. Híven a Nagy Októberi Szocialista Forradalom internacionalista eszméihez, a varsói szerződésben vállalt kötelezettségeihez, fegyveres segítséget nyújtott az ellenforradalom leveréséhez. A szovjet csapatok, s a szocialista tábor országainak segítségével ismét megnyílt a lehetősége annak, hogy a párt, a múlt hibáit kijavítva, tovább vezethesse népünket a szocializmus útján. Szakszervezetünk a IV. küldöttközgyűlés óta eltelt időszakban küzdött a köznevelés dolgozóinak érdekeiért, a pedagógusok társadalmi megbecsüléséért, jobb élet- és munkakörülményeiért. Arra törekedett, hogy segítse a nevelőket nemes hivatásuk gyakorlásában, s minél nagyobb számban vonja be őket a szocialista társadalom építésébe. A szakszervezet a beszámolási időszakban — főként 1956 októbere előtt — szervezetileg megerősödött. Különösen a megyei szervek ismerték fel helyesen feladataikat, és jelentős eredményeket értek el. A szakszervezet tevékenysége a beszámolási időszakban tartálpolitikájánakés világnézetének talaján. A szakszervezetnek aligha lehet nemesebb feladata, mint túlnyomórészt pártonkívüli tagságának türelmes marxista—leninista nevelése. A beszámoló a továbbiakban sokoldalúan és részletesen foglalkozott a nevelők élet- és munkakörülményeivel. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a kormányzat több alkalommal rendezte a pedagógusok bérét — így az két év alatt 45 százalékkal emelkedett —, a falusi és tanyai pedagógusokat földjuttatásban részesítette, visszaadta a félárú vasúti igazolványt és kedvezően szabályozta a szabadságidőt. Az elkövetkező években a legfontosabb feladat az elértéletszínvonal megszilárdítása, a kirívó aránytalanságok megszüntetése és egyes, különösen sürgető problémák megoldása. A lehetőségeket figyelembe véve, most különös jelentősége van a szakszervezet kezdeményezéseinek. A mában is gazdagodott, új színekkel bővült: tapasztalatcsere-mozgalom, pedagógiai propaganda, országjárás stb. A mozgalom fejlődését azonban komolyan akadályozták a hibás vezetési módszerek, a mind jobban elburjánzó bürokratizmus, az elszakadás a tagság tömegeitől. A szakszervezet munkáját többnyire a párt- és kormányhatározatokra való puszta hivatkozgatás, a meggyőzést háttérbe szorító parancsolgatás jellemezte. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa jótékonyan befolyásolta a szakszervezet tevékenységét is. A szakszervezet bátrabban tárta fel a köznevelési dolgozók helyzetét, gondjait és őszintén tájékoztatta a tagságot a javítás lehetőségeiről. A központi vezetőség helyes intézkedésekre készült a szakszervezeti mozgalom mindenoldalú megerősítéséért, fejlesztéséért. Az ellenforradalom vihara azonban messze visszavetette mozgalmunkat. Már az ellenforradalmat előkészítő időszakban bénítólag hatott a szakszervezetek elleni általános támadás, a szakszervezeti munka lebecsülése, a vezető szervek tudatos lejáratása. Sajnálatos módon ezeknek a nézeteknek a központi vezetőségben is voltak szószólói. Az ellenforradalmat követő nehéz hónapokban a pedagógusok nem kaptak segítséget a szakszervezettől a többségükben meglevő eszmei zűrzavar tisztázásához. Nem segítette, hanem akadályozta a kibontakozást az elnökség november 20-i, lényegében ellenforradalmi programja. Ez rendkívül nehéz helyzetbe hozta az alsóbb szakszervezeti funkcionáriusokat is, akik e súlyos időben joggal vártak határozott politikai útmutatást. Az ellenforradalom fegyveres leverése, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány következetes elvi és gyakorlati politikája lehetővé tette, hogy a szakszervezetünk elleni támadást fokról fokra visszaszoríthattuk, megerősíthettük szervezetünk egységét. Az V. küldöttközgyűlés félreérthetetlenül kijelenti: Hálát érez a szocialista tábor országai, elsősorban a Szovjetunió iránt, amely ismételten bebizonyította népünk iránti barátságát és segített beszámoló ezután kitért a pedagógus lakáshelyzet megjavítására, a pedagógusok egészségügyére, majd hangoztatta, hogy további rendezésre vár a pedagógusok munkaideje is, a munka színvonalának emelése érdekében a lehetőségekhez képest csökkenteni kell egyes pedagógus-kategóriák kötelező heti óraszámát. A szakszervezet jelentős feladata a pedagógusok munkaviszonyának állandó gondozása. Az elmúlt időszakban a tervszerűtlenség és egyes pedagógusok munkájának helytelen, felületes megítélése következtében túl sok volt az áthelyezés. A központi vezetőség beszámolója javasolta, hogy a pedagógusok munkaviszonyát — kivéve a nyugdíjkorhatárt elértekét —, csak fegyelmi eljárás útján lehessen megszüntetni. Javasolta azt is, hogy az új Munka Törvénykönyve elkészítése során vizsgálják meg az oktatásügyi dolgozók külön szolgálati szabályzata kidolgozásának szükségességét. Megbennünket az ellenforradalom leverésében. Meggyőződésünk, hogy csak a szocialista társadalom teremti meg a lehetőséget a pedagógus-hivatás teljes kibontakozásához és csak ez a társadalom biztosíthatja a pedagógust megillető anyagi és erkölcsi megbecsülést. Minden erejével helyesli és támogatja a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységét. Vallja, hogy a szakszervezet csak a párt politikája alapján, a párt irányításával valósíthatja meg feladatait. A szakszervezet alapvető feladata, hogy manden erejével küzdjön a hazánkban végbemenő kulturális forradalom sikereiért. Minden pedagógusnak, az oktatásügy minden dolgozójának közvetlen érdeke közoktatásunk, népünk műveltségének állandó fejlesztése, a szocialista nevelőmunka eredményességének fokozása. Csak ez az út vezet az iskolai munka nagyobb társadalmi jelentőségének elismeréséhez s csak ezen az alapon harcolhat a szakszervezet eredményesen a közoktatásügyi dolgozók nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsüléséért. A küldöttközgyűlés utasítja a központi vezetőséget és az elnökséget, hogy a beszámolóban és a vitában szóban és írásban felszínre került, s a szakszervezeti munka különböző területeit érintő elgondolásokat és javaslatokat gondosan dolgozza fel és juttassa érvényre a szakszervezet további munkájában. Eddigi eredményeink megszilárdítása és továbbfejlesztése, a még meglevő hiányosságok felszámolása érdekében a következő fő feladatokat jelöli meg: 1. A szakszervezet rendszeresen tanulmányozza iskoláink, ifjúságunk helyzetét, s a gyakorlati tapasztalatokra, a tagság véleményére támaszkodva tegyen javaslatokat a pártnak, a kormánynak az iskolaioktató-nevelő munka fejlesztésére. A szakszervezetnek törekednie kell arra, hogy ifjúságunk nevelése az egész társadalom ügyévé váljék. Erősíteni kívánjuk a kapcsolatot a pedaoldásra vár még — hangoztatta a beszámoló —, egyes pedagógus rétegek évi szabadságának rendezése, így például az óvónőké és a technikus tanároké. Ugyancsak meg kell oldani a pedagógusok étkeztetését, hiszen a Munka Törvénykönyve a munkáltató feladatává teszi a dolgozók üzemi élelmezésének biztosítását. A beszámoló a továbbiakban az üdülési munkáról szólt, külön kiemelve a gyermek- és családos üdültetés bővítésének fontosságát, majd kitért a Pedagógusok Eötvös Alapjának terveire és a nyugdíjas pedagógusok helyzetére. A továbbiakban a beszámoló részletesen foglalkozott a szakszervezet kulturális és sportmunkájával, majd fontos szervezeti kérdéseket tárgyalt és behatóan elemezte az egyes szakszervezeti szervek munkáját az alapszervezetektől egészen a központi vezetőségig és az elnökségig. Végezetül a beszámoló a szakszervezet gazdálkodását, a gógusok és a szülők között, támogatni a társadalmi szervezeteket, a sajtót, rádiót, könyvkiadást abban, hogy egybehangoltan munkálkodjék az ifjúság egészségesebb fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésén, esztétikai műveltségének kialakításán. A Központi Vezetőség dolgozzon ki terveket a köznevelés fejlesztésének segítésére, szervezeteink mozgósítására a feladatok megoldása érdekében. (Pl. az iskoláztatási törvény megvalósítása felvilágosító munkával, iskolafejlesztés a társadalmi erők nagyarányú mozgósításával stb.) Javasoljuk, hogy a Művelődésügyi Minisztérium dolgozzon ki tervet az egész iskolarendszer reformjára, az iskolahálózat szélesítésére, az oktatásügyi munkaerőgazdálkodásra, a nevelőképzés reformjára. A szakszervezet javaslataival segítse a tervek kialakítását és működjön közre a megvalósításban. Tisztázni kell a különböző típusú középiskolák szerepét és célját, s a szükséges reformok kidolgozásánál figyelembe kell venni az iparitanuló-iskolákat és az érettségire épülő műszaki iskolákat is. Tisztázni kell a műveltség tartalmát és ezzel együtt az iskolai tananyag terjedelmét; csak ezek után lehet stabilitást teremteni a tantervek és tankönyvek terén is. A tanügyigazgatást sokkal szervezettebbé kell tenni. Szükségesnek látjuk, hogy a Művelődésügyi Minisztérium pontosabban meghatározza a művelődési osztályok feladatkörét. Nem eléggé tisztázott a minisztérium irányító, ellenőrző szerepe az egyes intézmények munkájában, a szakszervezet és a minisztérium, valamint más oktatási hatóságok kapcsolata. Ki kell dolgozni az irányító, felügyeleti munkát végzőkkel szembeni követelményeket s ezzel együtt gondoskodni kell a tanügyigazgatásban dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. Szűnjenek meg a kellően át nem gondolt, csupán létszámcsökkentést célzó racionalizálások. A szakszervezet támogassa az állami szerveket abban, hogy építkezéssel és épületvalamint nemzetközi kapcsolatainak fejlődését ismertette és kijelölte a fő feladatokat e munkaterületek számára is-A küldöttközgyűlés ezután meghallgatta a számvizsgáló bizottság jelentését, amely részletesen ismertette a szakszervezet gazdálkodását. Ezzel az első tanácskozási nap délelőtti napirendje befejeződött. Délután és másnap délelőtt a közgyűlés részvevői megvitatták az elhangzott beszámolókat. A szombat délelőtti ülés második felében került sor a mandátumvizsgáló bizottság elnökének beszámolójára, majd a jelölő bizottság javaslatai hangzottak el. A javaslatokat a jelenlevők megvitatták, a központi vezetőségbe javasoltak névsorát módosították, s ezután került sorra a központi vezetőség tagjainak titkos megválasztása a módosított jelölt-lista alapján. Az új központi vezetőség első ülésén megválasztotta az elnökséget, valamint a szakszervezet elnökét, alelnökeit és titkárát. A határozat