Pedagógusok Lapja, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-05 / 1. szám
Gondolatok a falusi gimnáziumokról Életképes-e a falusi gimnázium? Elérhető-e a városi gimnáziumok színvonala falun? Nem volt-e elhamarkodott lépés a falusi gimnáziumok életrehívása? E cikk már terjedelménél fogva sem hivatott arra, hogy sokoldalúan és részletesen elemezze a falusi gimnáziumokban folyó oktató-nevelő munkát, célja mindössze annyi, hogy gondjaink és eredményeink közül néhányat kiragadva választ keressen a fenti kérdésekre. A falusi középiskola nagy előrelépést jelent, de egyben nagy gondot is a művelődésügyi szerveknek és az iskolavezetésnek. Községünkben — amely négyezer lakosú — két éve folyik gimnáziumi oktatás. Az egyik legnagyobb gondot a beiskolázás okozta, és bizonyára a jövőben is lesznek nehézségeink e vonatkozásban. Egyrészt sok falusi szülő ma még kételkedve engedi gyermekét az újonnan létesült falusi gimnáziumba, mert úgy véli, hogy az igazi műveltséget és szaktudást csak városon lehet megszerezni. Másrészt rossz hatással van a beiskolázásra az iskolatípus jellege, a tanulók olyan iskolatípusok felé orientálódnak, amelyek az érettségi mellett szakmát is biztosítanak számukra. Különösen számolnunk kell ezzel falun, ahol a tanulók nagy többsége ma még nem kívánkozik egyetemre és főiskolára. Ez önmagában még nem volna hiba, hiszen a termelés minden területén sok középfokú műveltséggel rendelkező szakmunkásra van szükség. Éppen ezért abban, hogy a Vili. osztályt végzett tanulók többsége a szakközépiskolák felé fordul, az egyéni és társadalmi érdek szintézise — egyben a szakközépiskolák létrehozásának helyessége — nyilvánul meg. Nehézségeink ott jelentkeznek, hogy a városi szakközépiskolák vonzó hatása miatt a falusi általános gimnáziumokban nincs lehetőség a gyermekanyag egészséges kiválogatására. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy azokon a tanulókon kívül — körülbelül a diákok 25 százaléka —, akik eredetileg általános gimnáziumba jelentkeztek, leginkább azok kerülnek hozzánk, akiket egy-egy szakközépiskola vagy technikum valamilyen oknál fogva elutasított. Így megnövekszik a »kényszerből« jövő tanulók száma, ami nem kis gondot okoz a mindennapi pedagógiai munkában. E rendellenesség megszüntetésének — és egyben a falusi gimnáziumok megerősítésének — véleményem szerint egyik leghatékonyabb módja a falusi gimnáziumok átszervezése 4-5-2-es szakközépiskolákká. Különösen megfelelnek a falusi feltételeknek az állattenyésztési, növénytermesztési, közgazdasági, kertészeti, növényvédőgépész, mezőgazdasági gépszerelő, gyermekfelügyelő és női szabó szakközépiskolák, a község és körzetének igényeitől, valamint a tanulók összetételétől függően. Nálunk például, ahol a jelentkezőknek 85 százaléka lány, minden évben legcélszerűbbnek látszanék a kertészeti, a gyermekfelügyelő, a közgazdasági vagy női szabá szak. Persze az átszervezés egyik nélkülözhetetlen feltétele a tárgyi feltételek biztosítása (korszerű kertészet, fejlett géppark, szerelő műhely stb.) Tapasztalataim szerint e feltételek biztosításában az iskolák és a művelődésügyi osztályok túlzottan magukra vannak hagyva. Sokkal gyorsabb ütemben erősödhetnének meg a falusi középiskolák, ha a feltételek biztosításában fokozottabban részt vennének a járási és megyei tanácsok egyéb illetékes osztályai is. A mezőgazdasági osztályok például megkülönböztetett módon segíthetnének abban, hogy egyegy termelőszövetkezetben — ahol a szakmai képzés folyik — korszerű kertészeti berendezés, géppark, szerelő műhely és a gazdaság, valamint az iskola profiljának megfelelő egyéb korszerű berendezés álljon a tanulóifjúság rendelkezésére. Jogosnak és időszerűnek tartom ezt az igényt azért, mert az iskolareform célkitűzései csak úgy realizálhatók, ha oktatásügyünk gyakorlatilag is társadalmi üggyé válik. Nem döntő módon, de jelentősen akadályozza a harmonikus munkát a környező községek tanulóinak átjárása is, amely sok esetben körülményesebb, mint a legközelebbi városba való bejárás. A bejárás megszüntetése érdekében kívánatos lenne a kollégiumi rendszerű bentlakás kiterjesztése, illetve kollégiumok létrehozása kisebb létszám esetén is. Az objektív feltételek biztosításához hasonlóan gondot okoz a falusi középiskolák állandó tantestületének kialakítása. Közismert ugyanis, hogy a középiskolai tanárok nem szívesen jönnek falura. Egyegy éves »kisegítő« munka után visszatérnek a városba. Megyénkben — helyesen — azokat a fiatal tanárokat irányítják néhány évre a falusi középiskolákhoz, akik az egyetemen társadalmi ösztöndíjban részesültek. Ez sem tekinthető azonban végső megoldásnak. Sokkal célravezetőbb lenne, ha az illetékes szervek megtalálnák annak a lehetőségét, hogy a falusi középiskolákban működő tanárok területi pótlékban vagy letelepedési segélyben részesüljenek. Fenti gondjaink ellenére számos olyan tapasztalatunk van, amely azt bizonyítja, hogy a falusi középiskola a hiányos feltételek mellett is tud olyan eredményt felmutatni az oktató-nevelő munkában — sőt, egyes területeken többet is —, mint bármelyik városi középiskola. Mindenekelőtt, a nevelés megtervezése és folyamata — tekintettel a kisebb létszámra — sokkal konkrétabb és hatékonyabb. Nevelési céljaink szempontjából az sem közömbös, hogy a gimnáziumban tanító nevelők a VIII. osztályokban is tanítanak s így könnyebb az átmenet. A kisebb létszámból következik az is, hogy jobban ki lehet elégíteni a tanulók igényeit a kísérletezésben és a gyakorlásban , mind a tanítási folyamatban, mind pedig azon kívül. Mindent egybevetve, ha tapasztalataink még hiányosak is, arra késztetnek bennünket, hogy érdemes fáradozni a falusi középiskolák megerősítésén, mert ezzel a népoktatás és a népművelés egyik legeredményesebb útján indultunk el. Boros Antal igazgató, Lébény A ZALASZENTMIHÁLYI általános iskolások 350 négyszögölnyi kertészete több mint 3500 forint jövedelmet hozott 1964-ben. A szép eredmény a tanulók szorgalmán kívül Kalamár József iskolaigazgató jó munkáját dicséri. Egy nógrádi kép: a nagybátonyi iskola Hogyan folyik a szakszervezet központi vezetőségi határozatainak végrehajtása, milyen színvonalú a megyei irányító munka, melyek a tagság gondjai és problémái? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a szakszervezeti központ néhány munkatársa több napon át Nógrád megyében. Íme, dióhéjban, a vizsgálódás néhány tapasztalata! A pedagógusok ellátottsága terén nem a legkedvezőbb a helyzet. A megyében idén 174 képesítés nélküli és kezdő nevelő működik, s ők is túlnyomórészt egy-két járásban — a pásztóiban, a szécsényiben. Több iskolában a tantestület zöme képesítés nélküli. Pedagógiai munkájuk irányítását és segítését az igazgatók és a szakszervezeti tisztségviselők fontos feladatuknak tekintik, életkörülményeik azonban nem mindenütt megnyugtatóak. A pedagógiai kísérletező mozgalom — amellyel szintén foglalkozott a központi vezetőség egyik határozata — a megyében jelentős eredményeket mutat fel. Több helyen törekszenek a tanítási órák korszerűsítésére, a számonkérés módszereinek fejlesztésére stb. A kísérletező iskolák közül külön is érdemes kiemelni a salgótarjáni Sztahanov úti iskolát.• Az állami szervek serkentik, bátorítják a mozgalmat, bár a kezdeményezők még több segítséget is szívesen vennének a szakfelügyelet részéről. A pedagógiai munka színvonalának emelése érdekében sokat tesznek a tagozatok is. Tevékenységük többékevésbé rendszeres, néhányat azonban létszámban még ki kellene egészíteni. A vizsgálódás kiterjedt a nők érdekében végzett szakszervezeti munkára is. A megyében a pedagógusok túlnyomó többsége nő, sőt egyes testületekben alig találunk férfiakat. A vezetésbe azonban sokkal nagyobb arányban kellene bevonni a pedagógusnőket, az állami szerveknek bátrabban kellene megbízniuk őket irányító munkával. A szakszervezet megyei bizottsága és a járási bizottságok megfelelő irányító munkát végeznek. A megyei bizottság tagjai közül különösen eredményesen töltik be tisztségüket Gebhardt Józsefné, Hardy Jánosné, Danisovszki Imre és Szentirmai István. A bizalmiak, az szb-titkárok nagy része szintén hosszabb idő óta, gazdag tapasztalatokkal felvértezve látja el mozgalmi munkáját. A tagság általában bízik a szakszervezetben, de — vagy talán éppen ezért — sokszor bírálja is a vezetőket, többet vár tőlük. Az alábbiakban hadd mutassunk be — természetesen a teljesség igénye nélkül — egy kis mozaikot a megyéről. Beszélgetés a választások előtt Sok-sok kilométert bejártunk a jeges-havas nógrádi dombok között a közelgő szakszervezeti választások előkészítésének jegyében. Felkerestünk számos iskolát, beszélgettünk pedagógusok százaival mindennapos gondjaikról, problémáikról. Azután leültünk a balassagyarmati járási—városi szakszervezeti bizottság klubszobájában, a meleg kályha mellé egy forró feketére. Hamarosan a szakszervezeti választásokra terelődik a szó. — Olyan bizalmiak megválasztására lesz most alkalom — mondja Leszák Pál VB- elnökhelyettes —, akik az igazgatónak méltó partnerei, az iskola irányításában kellő segítői lehetnek... — Számos olyan bizalmit ismerünk a járásban — kapcsolódik a beszélgetésbe Daróczy Ferenc, a járási művelődésügyi osztály vezetője —, akik már eddigi munkájuk során is megfeleltek ezeknek a követelményeknek. Ilyen bizalmiak működnek a csesztvei, a becskei, a galgaguttai általános iskolában és ilyen bizalmi Kikillai Edit a berceli iskolában... A közös munkának sok szép példáját sorolja fel a továbbiakban Daróczy Ferenc. Megemlíti, hogy a járásba érkező — általában fiatal — pedagógusok számára találkozókat szerveztek, ahol nyíltan, őszintén beszéltek a nehézségekről, a lehetőségekről, a követelményekről. Most szakmaközi téli estéket akarnak szervezni az értelmiségiek számára, ahol megszületne vagy tovább erősödne a falu orvosánál, agronómusának és pedagógusának kapcsolata. — Még erősek a válaszfalak — mondja Daróczy elvtárs. — Úgy jellemezhetném, hogy »ki-ki a saját útját járja«. Ezen változtatnunk kell Az orvos és az iskola között például még csak van valami időszaki kapcsolat: az orvos eljön az iskolába, megvizsgálja a tanulókat. De ez a kapcsolat sok helyen ebben ki is merül. Az agronómusok pedig sok munkájukra hivatkozva, visszahúzódnak a társadalmi élettől, nem támogatják az iskolát sem. — Nagy gond ez — veszi át a szót Moldoványi János, a járási szakszervezeti titkár. — Az új bizalmiak segítségével kell változtatnunk ezen a helyzeten. Beszéljünk nyíltan. Nekünk vannnak »eladó lányaink«, tanítónők, tanárnők, óvónők. Miért nem mennek férjhez? Nekünk kell ismerkedési lehetőségeket teremtenünk számukra. Az élet ilyen követelményt is támaszt néha... — Szeretnénk több iskolát meglátogatni a választások idején — mondja Farkas Sándor, az MSZMP járási bizottságának agit -prop. titkára. — Számítunk az új bizalmiak segítségére, a többi között az iskolai munka arányos elosztásában, az oktatásügyi dolgozók közötti politikai munkában. — Ahogy az iskolában mondják — teszi az elhangzottakhoz Juhász Béla, szakszervezetünk megyei bizottságának titkára —, az iskolai bizalmi ne csak egyszer álljon elő egy hónapban, amikor a tagdíjat kéri, hanem érezzék állandó jelenlétét, tanácsait, segítségét. Reméljük, hogy a jó előkészítő munka eredményeként Nógrád megyében ilyen tisztségviselőket választanak majd meg. Gazdagszik a rétsági járás Sok társadalmi munkával, a különféle forrásokból származó anyagi lehetőségek felhasználásával szépen haladt ez elmúlt két évben a rétsági járásban a tantermek építése: Rétságon 0, Tolmácson 5, Romhányban 4, Alsónetényben, Felsőpetényben és Szátokon 2—2 tanterem, Borsosberényben pedig két műhelyterem létesült. Ezzel a tantermek délutáni használata jóval az országos átlag alá, 1,2 százalékra csökkent. A járásbeliek talpraesettségére jellemző, hogy Nézsán a már lebontásra ítélt kastély épületéből — szakaszos felújítással — négy év alatt 8 tantermet, egy tornatermet és 3 nevelői lakást »varázsoltak elő«. Ugyancsak jó eredményt hozott a diósjenőiek együttműködése a budapesti XIV. kerülettel. A XIV. kerületi iskolások már évek óta nyaralnak Diósjenőn, az általános iskola épületében. Az elmúlt nyáron az iskola és a XIV. kerületi oktatási osztály közös beruházásából az iskola mellett tornaterem épült, amelyet a nyáron ott üdülő gyerekek étteremnek használnak. Örvendetes tény, hogy a járásban már befejezték a körzetesítést, most már tehát minden felső tagozatos osztály szakosított oktatásban részesül. A körzetesítés egyik előnye az is, hogy a szemléltető eszközök beszerzésére rendelkezésre álló évi 140 ezer forintot 28 helyett csupán 15 iskola között kell szétosztani, s így minden iskola csaknem kétszerte gyorsabban gazdagszik szemléltető eszközökkel. Számottevően javult az elmúlt évben a pedagógusok lakáshelyzete is. Felsőpetényben 4, Diósjenőn 3 pedagógus szolgálati lakást létesítettek 60 000 forintos állami támogatással, községfejlesztési alapból. Ezeken kívül Diósjenőn 3, Romhányban pedig 2 lakást vásároltak a megyei művelődésügyi osztálytól kapott keretből, több mint fél millió forint értékben. Nőtincsen az alig egy éve létesült, 75 férőhelyes óvoda mellett felépült és rövidesen átadásra kerül a kétszobás, összkomfortos vezető óvónői szolgálati lakás. Gazdagszanak a rétsági járás pedagógusai tudásban, képzettségben is. A járás mintegy 200 pedagógusa közül 76-an folytatnak oklevélszerző tanulmányokat: 44-en tanárképző főiskolán, öten egyetemen, tízen óvónőképző, illetve tanítóképző intézetben, 17-en pedig marxista-leninista egyetemen. 1964 novemberében a járás egy — enyhén szólva — kétes értékű rekorddal is gazdagabb lett: általános iskolai pedagógusai ebben a hónapban mintegy 42 ezer forint túlóradíjat szolgáltak meg, többet, mint évek óta bármikor. A járás pedagógusai tehát novemberben átlagosan nem négy, hanem több, mint öt hét munkáját végezték el. Jó lenne, ha a gazdagodás adatai jövőre azzal is bővülnének, hogy a járás megfelelő számú új nevelőt kapott — a túlterhelés csökkentése, a még színvonalasabb iskolai munka érdekében! Képesítés nélküliek a balassagyarmati járásban A balassagyarmati járásban az elmúlt három év alatt 41 képesítés nélküli pedagógus kezdte meg a munkát. A járási szakszervezeti bizottság valamennyiük mellé patronáló kartársakat kért fel. Ennek meg is van az eredménye. A járási vezető szervek véleménye szerint az elmúlt tanévben Cseh István szügyi matematika szakos, Szücsné Kiss Magdolna nógrádkövesdi és Bencze Éva magyarnádori oroszszakos pedagógusok végezték a legjobb munkát a fiatalok közül. A patronálok közül különösen kiemelkedik Katulík István hercsényi igazgató, akinek iskolájában jelenleg is négy képesítés nélküli nevelő működik, valamint Bozsér Györgyné és Bencze Sarolta járási tanulmányfelügyelők, akik felügyeleti munkáink egyik fő feladatnak tekintik a fiatalok segítését. A járás 40 óvónője közül 21 szintén képesítés nélküli. Jelenleg valamennyien a kecskeméti óvónőképző intézetben tanulnak. A legjobb munkát közülük Fábián ,Tárosné dénárt ésTordele Julianna drégelypalánki képesítés nélküli óvónő végzi. ELINTÉZETLEN! 4 - oktatásügyi dolgozók védő- és munkaruháján tovább kellene javítani a megyében — például a munkaruhák kihordási idejének csökkentésével, a munkaruhák minőségének emelésével, a munkaruhára jogosultak körének bővítésével. Bár a megyei tanács munkaügyi osztálya még augusztus 29-én felkérte a művelődésügyi osztály vezetőjét, hogy október 31-ig nyújtsa be igényét az oktatásügyi dolgozók 1965. évi munka- és védőruhakeretére vonatkozóan, december 19-én azt kellett tapasztalnunk, hogy a művelődési osztály még mindig nem tett eleget a felkérésnek. S íme, még egy »apróság!« A felsőpetényi óvoda és nevelőotthon 1964. március 10-én 46/1964. szám alatt küldte be az intézet dolgozóinak védő- és munkaruha ellátására vonatkozó fejlesztési tervét, de a válasz még december második felében sem érkezett meg a megyei művelődésügyi osztálytól... A Művelődésügyi Minisztérium 121 23411964. M. M. számú körutasításában, amely 1964. február 8-án jelent meg, hatékonyabb munkára szólította fel a megyei művelődésügyi osztályokat is: a védő- és munkaruhakeretek nyilvántartására, fokozottabb ellenőrzésére, stb. Tapasztalataink szerint Nógrád megyében sem megyei, sem járási szinten nem mindenütt szívlelték meg a minisztériumtasítását. Pedig az utasításokat nem egyszerűen megszívlelni kell, hanem végrehajtani. Méghozzá mielőbb. Pillanatképek SOMOSKŐÚJFALU. Petykó Jánosné bizalmival éppen óraközi szünetben találkozunk. Miről is kérdezgessük hirtelenében? Hiszen nem egy, hanem három tisztséget lát el: a község vb-tagja, a járási szakszervezeti bizottság reszortfelelőse, az iskolai szb. titkára. És ugyanakkor továbbtanul. Az iskola igazgatója szerint is nagymértékben segíti a vezetés munkáját. Elfoglaltsága miatt azonban már éppen utódját keresi. Reméljük, nem válik meg véglegesen a szakszervezeti munkától. NAGYBÁTYI IY: A salgótarjáni járás egyik legnagyobb iskolája. Helyén van a szakszervezeti bizottság. A tanácsnál a földkérdés végleges megoldását sürgetik. De az étkezési problémákat éppen úgy számontartják, mint a gyakorlati foglalkozások céljára szolgáló helyiség munkavédelmi előírásait. Iskolájuk csinosságára, újonnan létesült üvegházukra joggal büszkék. Jelentős társadalmi munkát szerveztek már eddig is. KISTERENYE: A választások előkészületei kerülnek szóba. Jó volt a megyei előkészítő, és lezajlottak már a járásiak is. Az iskolában már a jelölő gyűlést is megtartották. Az szb. titkára most a beszámolóján dolgozik. A tagság a többi között több kirándulást, országjárást igényel. _ SALGÓTARJÁN, Rákóczi úti iskola. A városi bizottság titkára, Herrich József és a megyei számvizsgáló bizottság elnöke, Jobbágy Gusztáv itt tartja »főhadiszállását«. A szakszervezeti gazdálkodás nyilvánosságát rendszeres beszámolókkal biztosítják. Ha azonban az üdültetésre kerül a sor, rögtön Bükkszék neve merül fel. Jó volna már véglegesen megoldani Bükkszék fejlesztésének a kérdését. Megyeitállóló iskola A szügyi pedagógusok, kezdeményezésére indult meg az akció annak érdekében, hogy Nógrád megye első megyeházát, amely még e XVII. század első felében épült, s amelyet évtizedeken keresztül gabonaraktárraik és mezőgazdasági begyűjtőhelynek használtak, a pusztulástól megmentsék. A vert megyeháza két manzárdtetős épületből áll, ezeket hosszú, magas kapuzatú kőkerítés köti össze. Az öt évig tartó helyreállítási munkák befejeződtek, és most mind a két épületben az általános iskola működik. A tisztát boltíves folyosókat és a lépcsőházakat több mint 200 palóc tányér díszíti, ezeket Papp Győző igazgató kezdeményezésére a szülőktől gyérítttték össze. Az egyik folyosórészen most iskolai néprajzi múzeumot rendeznek be. \ * 1 Alice majd a bál ? 1 . ^1. pedagógusok kü- \ \ lönös nosztalgiával nézegetik a karcsún magasodó Karancs szállót. Ennek a nosztalgiának az oka: évek óta nem volt a városban pedagógus-bál, pedig a modern épület termei valósággal táncba hívnak, hiszen ilyen alkalmas »parkett« még sohasem volt a nagymúltú iparvárosban. Az ifjú és korosabb pedagógusok egy idő óta azt kérdez , getik egymástól Salgótarján- ban: »Áll-e majd a bál?* De erre még senki sem adott ha- 5 távozott választ nekik. ? Kár! \ Nógrádi jelentésünk szerzői: Szigetvári Dénes és Juhász Károly