Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-10 / 238. szám
fíSf MIC\fCirloV Tapasztalatok, tanulságok és tervek a Dunakanyarban A JÖVŐ ÉVI TERVEK A Pest megyei Tanács megye idei jóváhagyott költségvetésében 940 ezer forint „,költőpénzt” biztosított az Idegenforgalmi Hivatalnak Megkérdeztük dr. Nagy Gyulától, a hivatal vezetőjétől, mire költik, helyesebben mire költötték azt a közel egymillió forintot. Ezt a pénzt az Idegenforgalmi Hivatal természetesen nem beruházásokra kapta, hanem az idegenforgalom megszervezésével és fellendítésével kapcsolatos költségekre. De azért költöttünk belőle beruházásra is. Például teljes felszereléssel üzembe helyeztünk az idén több turistaszállást, mintegy kétszázötven férőhellyel. Százhúsz kilométer hosszúságú utakon újítottuk fel a turistajelzéseket. Száz darab műemléktáblát helyeztünk el a Pest megyei műemlékeken. Kiadtunk üdülőhelyeink népszerűsítésére egy képes leporellót, négy művészi bőröndcímkét, kétféle autómatricát, négy levélzáró címkét, egy szép eseménynaptárt, három reprezentatív plakátot. nyomdában három Most van útikönyvünk, Ceglédről, Gödöllő és környékéről, valamint Vác és környékéről. Rövidesen megjelenik három újabb képes leporellónk Ráckevéről, Dobogókőről és Penc-Csővárról. Megszerveztük a fizetővendégszolgálatot a Dunakanyar több községében, nyolc helyen tájékoztató szolgálatot tartottunk fenn, fejlesztettük váci kirendeltségünket és megszerveztük a szentendreit. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy költségvetési Végrehajtottuk. feladatainkat Lennének ugyan megoldásra váró feladataink, de a költségvetési fedezet hiánya miatt az idén sajnos, tovább nem mehetünk. Érdeklődtünk a hivatal jövő évi tervei iránt. Megtudtuk, hogy részletes programot dolgoztak ki, amelyben számos figyelemre méltó elgondolás érvényesül, így a jövő évben két újabb turistaszállót kíván a hivatal létesíteni megfelelő berendezéssel és elhatározott szándéka, hogy három tájmúzeumot vesz át saját kezelésbe, az aszódi Petőfi múzeumot, a penci tájmúzeumot és a szadai Székely Bertalan múzeumot. — Szeretnénk valamiképpen hozzájárulni a visegrádi Salamon-torony restaurálási munkálataihoz — mondotta Nagy Gyula. — Az a tervünk, hogy az egyik visegrádi turistaszállásunkba harminc építőipari technikumi diákot fogadunk be és gondoskodunk megfelelő ellátásukról. A diákok nyári gyakorlati munkájukat a Salamon-toronyban végezhetnék el és ezzel segítenék az idegenforgalmi szempontból meglehetősen sürgős munkálatokat. A megye területén jövőre további száz műemléket jelölnek meg jelzőtáblával. Az Idegenforgalmi Hivatal támogatni kívánja a melhtti Lugi dűlőben Pomáz megkezdett régészeti ásatásokat valamint a csővári vármaradványok állagmegóvó munkálatait. Kiadásra kerül a jövő évben egy ötnyelvű Dunakanyar-útikönyv, egy kétnyelvű visegrádi útikalauz, egy magyar nyelvű útikönyv Zsámbékról és környékéről, a jövő évi idegenforgalmi eseménynaptár és egy kis kézikönyv, amely a Dunakanyarban megszervezett fizetővendég-szolgálatról, valamint a szállodai elhelyezésről hoztatja az érdeklődőket. tájéújabb képes leporellók kiadását is tervezik, mégpedig Börzsönyről, Vácról,Zsegrádról és Szentendréről. Folytatják a turistautak felújítását, elsősorban a Börzsönyben, a Dunakanyar fő közlekedési útjain pedig négy nagyméretű festett és megvilágított idegenforgalmi tájékoztató táblát helyeznek el. A jövő évben megrendezik a Dunakanyarban az autós rejtvény versenyt a Dunakanyar Intéző Bizottságával és az Automobil Klubbal közösen. — Szeretnénk a Dunakanyar Intéző Bizottságával együtt a jövő évi Budapesti Ipari Vásáron és a mezőgazdasági kiállításon egy kisebb méretű idegenforgalmi pavilont felállítani — mondotta még Nagy Gyula — és tervünk, hogy tovább folytatjuk a fizetővendég-szolgálat szervezését, amelynek hálózatába további községeket kapcsolunk be. Az a célunk, hogy a budapest—esztergomi útvonal mentén, valamint a jó levegőjű Gödöllő környéki községekben is kényelmes szobák és kifogástalan étkezési lehetőségek álljanak az üdülést kereső vendégek rendelkezésére.hoz igen érdekes tapasztalatokjuttatta az idegenforgalom intézőit a Horány Gyöngye idei példája. A szép fekvésű, de csak körülményesen megközelíthető szálloda és étterem felújítására és berendezésére a Váci Vendéglátóipari Vállalat jelentős összeget költött el, de a propagandát igen későn kezdte meg. A szezonban elért igen gyenge eredmények meggyőzhették a váci anyavállalat vezetőségét, hogy ezen a helyen nincs szükség luxusszáll^m, és étteremre, a közművek hiánya erre a Horány Gyöngyét különben sem teszi alkalmassá. Fenntartására feltétlenül szükség van, de mint olcsó turistahelyre. A Horány Gyöngye a szezont II. osztályú árakkal kezdte meg, 62 forintos „evezőstálak”-kal, 36 forintos szobaárakkal és 45 forintos penziókkal. Ez az oka annak, hogy amikor a Dunakanyar minden más helye zsúfolásig tele volt, itt csak lézengtek a vendégek és a legtöbb csalódva távozott. A vezetőség csak későn kapott észbe és utólag leszállította az árakat. Kár, hogy erre csak augusztus elején került sor, amikor a Horány Gyöngye rossz híre már széltében-hosszában elterjedt és távol tartotta a vendégeket. Az idei tapasztalatok remélhetőleg meggyőzték a Váci Vendéglátó vezetőit, hogy a következő szezonban egészen más szellemben kell kezelniük ezeket az egységeket. Felvetettük a kérdést, hogy miért bánik kissé mostohán az Idegenforgalmi Hivatal a Dunakanyarhoz nem tartozó, de hasonlóan szép és vonzó Pest megyei üdülőhelyekkel, például Gödöllővel és Ráckevével. — Tudatában vagyunk annak — válaszolta dr. Nagy Gyula —, hogy ezeknek a helyeknek is nagyszerű idegenforgalmi adottságaik vannak és azokat ki is kellene aknáznunk, de erre szűkre szabott anyagi miatt jelentősebb lehetőségeink mértékben nem kerülhetett sor. 1960-ban a súlyponti feladatot jelentő Dunakanyar mellett ezeknek a helyeknek a problémáival is be behatóbban foglalkozunk, ajánlatos lenne, ha az érdekelt községek községfejlesztési programjukat valahogyan összhangba hoznák az idegenforgalmi szempontokkal és ebből a célból szorosabb kapcsolatot tartanának fenn az Idegenforgalmi Hivatallal. Tagadhatatlan, hogy Pest megyében, főként a Dunakanyarban az idén sokat fejlődött az idegenforgalom, de még rengeteg a tennivaló, és még nagyon sok nagyszerű lehetőség vár kihasználásra. A fontos az, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a Dunakanyar Intéző Bizottságával együtt reálisan értékelje és érvényesítse az idei szezonban szerzett útmutató tapasztalatokat. Magyar László DILEMMA -iCmidt- Melyiket kosarazzam ki? 1959. OKTÓBER 10. SZOMBAT A szomszédos községgel összefogva oldják meg Zsámbékon a vízproblémát Törpevízművet és vízvezetékhálózatot építenek Tizenkét év óta intézi M. Nagy Sándor a kis Zsámbék község ügyeit. A felszabadulás után telepedett ide sokadmagával Kisújszállásról, miután a pilisi hegyek festői vidékének e falujában a régi, német nemzetiségű lakosság egy része beleszédült a hitleri őrületbe és követte a felszabadító szovjet seregek elől Nyugatra menekülő fasiszta alakulatokat. A faluba alföldi nincstelenek költöztek, jász- és kunivadékok. Az első esztendőkben persze elég nagy volt a zűrzavar. A község új lakossága nehezen illeszkedett bele a merőben új környezetbe. A folyamatot meglassította az ellenséges propaganda is, amely állandóan az új honfoglalás ideiglenességét hangoztatta. De azóta minden megváltozott. Zsámbék népe már magáénak tudja új faluját, otthon érzi magát benne, hiszen az új generáció már itt pillantotta meg a napvilágot, már tősgyökeres zsámbéki bennszülöttnek számít. M. Nagy Sándor Kisújszálláson a kovácsmesterséget űzte, de itt, a pilisi hegyek tövében átpártolt a földhöz, a mezőgazdasághoz. 1947-ben bíróvá választották, 1950-ben pedig az akkor megalakult községi tanács végrehajtó bizottságának elnökévé. Ma már úgy beszél a zsámbéki problémákról, a községfejlesztési tervekről, mintha szülőfalujának dolgairól lenne szó. — Terveink végrehajtásának legnagyobb akadálya az — mondja —, hogy állandóan szállítási nehézségekkel küzdünk. A TEFU csak szombatra és vasárnapra vállal számunkra fuvart, amivel nem sokra megyünk. Ez az oka annak, hogy félbe kell szakítanunk a járdaépítést is, mert nem tudjuk a helyszínre juttatni a hozzá szükséges sódert Pedig az idén ezer méter hosszú járdát akartunk építeni. Tennivaló akad bőven más vonatkozásban is. A község már kinőtte a régi napközi otthont, a bölcsődét és baj van a kultúrotthonnal is, amely — mint az elnök mondja — „van is, meg nincs is". Annak idején egy öreg emeletes épületben kapott ideiglenes hajlékot, amelyben egészen apró helyiségek vannak és így ennek a célnak semmiképpen sem felel meg. Átalakítása, rendbehozása viszont olyan sokba kerülne, hogy abból a pénzből egy új, korszerű épületet is emelhetnének. Azt tervezték, hogy a földszintjéből üzlethelyiségeket csinálnak, emeleti részén pedig vendégszobákat rendeznek be, mert a Zsámbékon megforduló idegenek most az éjszakát semmiképpen sem tölthetik a faluban, kénytelenek este elutazni akkor is, ha másnap ismét ott lenne dolguk. A megye azonban nem járult hozzá ehhez a tervhez, így most azt tervezik, hogy az épületben egy iskolás napközi otthont rendeznek be. Ezenkívül néhány régi épület megfelelő átalakításával négy pedagógus számára kívánnak megfelelő lakást biztosítani, mert ezen a téren is nagy a hiány. Kilencvenezer forintja van is már rá a községnek. A legsúlyosabb probléma különben Zsámbékon is Az ásott kutak vize egészségtelen. A közelben fakad a bővizű Törökforrás. Úgy látszott, hogy azzal megoldhatják a kérdést. Terveket is készítettek hozzá — 25 ezer forintot vittek el ezek a tervek —, a múlt év decemberében, hosszas ményeképpen agitáció erettmegalakították a vízügyi társulatot is — 450 család lépett be, vállalva évi háromszáz forintos hozzájárulást —, de aztán kiderült, hogy a Törökforrás vize sem alkalmas fogyasztásra. Túlságosan nagy a nitráttartalma. Nagy volt a lehangoltság, de csakhamar fölvetődött egy másik terv. A szomszédos Tök község is hasonló bajban szenved, de van egy bővizű forrása és annak kifogástalan a vize. Ott is megalakult a társulat. A két község képviselői összeültek megállapították, hogy egyesíés tett erővel sokkal jobban megoldhatják a közös problémát. Könnyebben telepíthetik a törpevízművet. A vizet így csupán két kilométer távolságból kell Zsámbékra vezetni. Az új megoldás tervein most dolgoznak. A zsámbékiak nagy örömmel értesültek a jó hírről, és vállalták, hogy a vízvezetékhez szükséges csatornákat társadalmi munkában készítik el, így aztán minden utcába eljut az egészséges ivóvíz. Kétszáz méterenként kifolyókat szerelnek a csőhálózatra, később pedig a lakóházakba is bevezetik a jó vizet. A téli hónapokban alaposan előkészítjük a munkát — mondja bizakodva a tanácselnök — és kora tavasszal megkezdjük télihálózat építését.a vízvezeBúcsúzóul arról beszél, hogy a falu másfél évtizeddel ezelőtt idetelepedett népe ma már „fatornyos pátriájának” érzi Zsámbékot, évről évre jobban szereti, ragaszkodik hozzá és egyre könnyebb mozgósítani a községfejlesztési tervek megvalósításához. m. 1. Mikor lesz az ígéretből tett? Ezt szeretnék tudni az üllői tanácselnökkel együtt még igen sokan a faluban. — Itt van mindjárt a portalanítás ügye — mondta Berki elvtárs. — Ez is idestova hároméves jubileumát ünnepli, mégsem jutott előre egy lépést sem. A Kossuth Lajos és az Ócsai út olyan poros: isten ments, hogy autó végigmenjen rajta. Pedig napjában nem is egy, hanem sok szántja az úttestet, keveri a vastag, szürke port, amely soha nem tud leülepedni. 1956-ban már úgy látszott, rájuk mosolyog a szerencse. A KPM még a szenet is kiszállította a bitumenezéshez. Korai volt azonban az öröm, mert nem történt semmi. Illetve reklamálásukra ismét megjelentek a teherautók és elvitték a szenet. De van még más is. Régóta kérik, hogy az Üllő—Cegléd vasútvonalon, az úgynevezett Rákóczi-telepi átjárónál szereljék fel a sorompóra a védőrácsot, amint, az szokásos. Most teljesen szabadon van, ember, állat, gyerek akkor bújik át alatta, amikor akar. Nincs olyan tanácsülés, amelyen ne sürgették volna, mert szinte csoda, hogy még nem történt szerencsétlenség. Végre, már annak is hat hete múlt, levelet kaptak, hogy szerelik már a védőrácsot. Az intézkedést „folyamatba” tették, úgy látszik azonban, nagyon hosszan kell „folynia“, hogy odaérjen, mert a rövid, párórás munkához még hozzá sem fogtak. — Ez a két hiányosság a legsürgősebb, amin segíteni szeretnénk és azt mondanunk sem kell — fejezte be Berki elvtárs —, hogy a lakosság társadalmi munkával szívesen járulna hozzá munkáik mielőbbi befejezéséhez. És most hallgassuk meg a másik felet is, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot. Az útra vonatkozólag azt mondta Horváth János főmérnök, egyáltalán nem biztos, hogy ők a ludasok. Három évvel ezelőtt még a kivitelező vállalat kötelessége volt az anyagok kiszállítása. Időközben azonban az utak javítása, az anyagok szállítása a Közúti Igazgatóság feladata. Az üllőiek panaszát felülvizsgálják, de rosszul tette a tanács, hogy nem fordult már előbb közvetlenül a minisztériumhoz, mert októberben bitument permetezni már nem lehet. A kérdéses utat megnézik s amit tenni lehet a portalanítás érdekében, megteszik. A tavasszal, ahogy az idő engedi, sor kerülhet a bitumennel való portalanításra is, annál is inkább, mert Üllő abba a Pest környéki körzetbe tartozik, amelynek útjait véglegesen és tartósan rendbehozzák. A Terézvárosi pályafenntartási Főnökségnél Mezei Béla elvtárs további türelmet kér az üllőiektől. A sorompóra felszerelendő „szakállt” soron kívül kellett megrendelniük a Szegedi Sorompógyárban, mivel ezek egyedi darabok, hosszuk a sorompó hosszától függ. Az ilyen terven kívüli rendelésre pedig várni kell legalább 4—5 hetet Ez történik a jelen esetben is. Tekintve azonban, hogy már ezt a várakozási időt is túllépték, megsürgetik a gyárat a mielőbbi szállításra. A kiszállítás és felszerelés aztán valóban csak órák kérdése. K L. EGÉSZSÉGHÁZAT RENDEZNEK BE NÓGRÁDVERŐCÉN Nógrádverőcén tulajdonképpen nincsen egészségház. Az óvoda épületében levő és az egészségházat pótló egyetlen szoba valóban nem nevezhető annak. S ha meggondoljuk, hogy ennek a szobának az elhelyezése az óvodaépületben, ahová tbc-sek, s más betegek járnak, mennyire nem megfelelő, megértjük a verőcei tanácsot, amely már régóta keres jobb megoldást. Egészségház építésére nem gondolhat, nem futja rá a pénzéből, de ennek az égető problémának a megoldását állandóan napirenden tartják. Most azután alkalom kínálkozik rá, hogy nagy befektetés nélkül végérvényesen rendezze ezt a kérdést. A Duna-parti Árpád út 50. számú állami tulajdonban levő ház egyik lakója ugyanis még ebben a hónapban újonnan épített saját házába költözik és így megürül, ahol eddig lakott, az egyszobakonyhás, fürdőszobás lakás. A községi tanács ezt a lakást rendezi be egyelőre egészségháznak. Közeljövőben azonban a ház másik lakója is kiköltözik és az általa bérelt szoba-konyhás lakást szintén az egészségügy szolgálatába állítják, ahogy idővel, ha a ház harmadik lakása is megürül, az egész épületet. Esetleg az egészségház és orvosi rendelő mellett később szükség esetén orvosi lakás is kerülne ide. A jelenlegi orvos ugyanis saját házában lakik és tart rendelést. Magyar baromfihús német, francia, osztrák, olasz, libanoni éttermekben ízletes húsáért nemcsak itthon, hanem külföldön kedvelik és szívesen vásárolnják a parlagi nevelésű magyar baromfilélét. A TERIMPEX egész éven át exportálja a csirkét és a tyúkot, de a fő idény, a hízott baromfi kivitele, most kezdődik. Különösen karácsonykor fogyasztják sok országban a magyar pulykát és libát, s a TERIMPEX már sok külföldi céggel megkötötte a szerződést a karácsonyi és az azt megelőző időszak áruszállításaira. Létrejött a megállapodás a nyuggatn,émet és a francia cégekkel, valamint a libanoni üzletféllel, most tárgyalnak az olasz vevőkkel. Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba az államközi szerződések értelmében szállít a cég. Érdeklődnek a magyar baromfi, vásárlásáról máltai és görög cégek is. Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország és több más állam számos éttermében részben magyar baromfi húsából készítik az ételkülönlegességet. Libanon legelőkelőbb szállodájában, a beiruti Bristolban magyar csirkéből és kacsából kérik a sültet, Libanonba is , vagontételben küldi a vállalat a vágott baromfit.