Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
NYUGDÍJAS Tiajnali ötkor még nagyon 11 hideg van a Duna-parton. Fél hatkor nyit a resti. A félig lehúzott redőny előtt már hosszú sor áll, türelmesen, kivéve egy idős nagy bajuszos ember a sor közepén. Kilép a sorból és határozottan megüti a redőnyt. — Pista, adjál ki nekem egy féldecit, mert elmegy a buszom. Pista a csapos. Nem nehéz ,megfűzni”, kiadja a féldecit. A férfi bedobja, megvárja, míg üres gyomrát átjárja, aztán újból beáll a sorba. Most már türelmesen vár. Fél hat előtt öt perccel kinyit a resti. A hosszú sor egy pillanat alatt Ekkor elmegy a busz, betódul. Senki sem száll fel rá, öt perc alatt mindenki megkapja a magáét, sőt sokan már kezdenek repetázni és a hideget legyőzve, énekelni. A megállóba még egy busz fut be. Néhányan kivágtatnak, sikerül felszállniuk. Közben egy csoport körülveszi a nagy bajuszost és nepifjodva énekel. „Elvágták a jobbkezemet, folyik piros vérem ... A csapos végre lélegzethez jut, felfedezi a bajuszost, aki annyira sietett. Ráripakodik. — Józsi bátyám, az nem baj, hogy engem becsapott, mert ismerem magát, nem először teszi ezt velem. De az diszrnóság, hogy a legnagyobb dologidőben nem megy el a tsz-be. Aztán majd megint engem fognak szidni, hogy miért szolgáltam ki. Józsi bácsi kiválik az éneklők közül s kihúzza magát. — Ha nem tudnád fiam, én már nyugdíjas vagyok, akkor dolgozom, amikor van ... Meg ha adnak kedvem munkát. De tanuld meg fiam egyszer s mindenkorra. Van amiről hetvenen túl már nem lehet leszokni és ez a koránkelés. Mészáros Sándor Évzárás díszparanccsal KITÜNTETÉS - ÉLETMENTÉSÉRT Mint az ország sok más iskolájában, Ráckevén is szombaton zajlott le az évzáró ünnepség. S mégis különbözött a többiekétől. Díszparancsot olvastak fel, amelyben többek között bejelentették, hogy a község három termelőszövetkezete pénzjutalom-kitüntetésben részesítette a kis közlekedési diákrendőröket.Megemlékezett arról, hogy a napokban Fehér Lajos végzős diák, úttörőrendőr kimentett a vízből egy pajtást, s ezért életmentési érmet tűznek a mellére. Eredményes közlekedésrendészeti szolgálatukért többüket kirándulással jutalmazzák, míg a legkiválóbbak a rendőrkapitányság szolgálati kocsiján URH-körúton vehetnek részt. Az Árpád fejedelem és a Hunyadi János úttörőcsapat minden közlekedési rendőre elismerést kapott. A díszparancsban arra kértek minden gyereket, hogy a szünidő alatt is kellő körültekintéssel, óvatosan közlekedjenek, hogy megakadályozhassanak még apróbb baleseteket is. Kovács László Több sertéshús, szarvasmarha, baromfi Kedvezően alakult eddig a felvásárlás Smi múlik az időjáráson Egyelőre még — legalábbis a felvásárlási statisztika — nem tükrözi az évszázad legszárazabb tavaszának hátrányait. Mint Pancsovai Nándor, a megyei tanács élelmezésügyi csoportvezetője elmondotta, az utóbbi hónapokban állati termékekből több mint 40 százalékkal vásároltak fel többet a vállalatok a múlt év hasonló időszakához képest. Különösen szembetűnő, hogy a termelőszövetkezetek több sertéshúst értékesítettek — az előirányzott mennyiségnél 30 százalékkal többet. Az állam ugyanis jelentékeny támogatással segítette és segíti a sertéstenyésztő és -tartó közös gazdaságokat Szarvasmarhából is nagyobb mennyiséget vásárolt fel az állatforgalmi vállalat. A korszerű húshibridek elterjedése révén az első negyedévben 50 százalékkal több baromfi került ki a gazdaságoktól. Bizonyos lemaradás mutatkozik a tojásfelvásárlásnál. Tejből ugyancsak nagyobb mennyiséget vásárolt fel Pest megyében a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat, örvendetes, hogy már több mint községben szervezték meg 90 a termelőszövetkezetek a helybeli tejárusítást. Biztató kilátásokkal kecsegtet a szerződéskötések alakulása is. A tervezettnél máris több sertésre, szarvasmarhára kötöttek szerződést a vállalatokkal a gazdaságok. Várható, hogy baromfiból is nagyobb mennyiség kerül felvásárlásra a következő hónapokban. Ebben az évben , az új gazdasági mechanizmusnak megfelelően bővült a zöldségtermesztők értékesítési lehetősége. Amíg korábban csupán a MÉK vásárolta fel az étkezési zöldségféléket, az idén aár az ÁFÉSZ, a SZÖVÉRT és a Hungarofruct is kialakított közvetlen árukapcsolatot a gazdaságokkal. A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat jó kereseti lehetőséggel, a főváros területére FELVESZ a X., Keresztúri út 202. sz. alatti munkahelyre férfi és női betanított, illetve segédmunkásokat, telepőröket, takarítót, a X., Jászberényi út 18—22. alatti munkahelyre betanított és segédmunkásokat, lángvágókat, telepőröket, felszolgálót a XVIII., Szemere telepre (Lőrinc kavicsbánya) betanított és segédmunkásokat, a XIII., Váci út 41. sz. alatti GFO-be tehergépkocsivezetőket, autószerelőket, betanított és segédmunkásokat, gyors-gépírókat, a XIII., Váci út 41. sz. alatti TMK-ba lakatos, erősáramú villanyszerelő, marós, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat, a XIII., Révész u. 13. sz. alatti munkahelyre szállítórakodómunkásokat, vágó-segítőket, a VI., Benczúr u. 11. sz. alatti központi munkahelyre gyakorlott gyors-gépírókat, közgazd. technikusokat és délutáni munkára takarítónőket. Férfiak részére munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a megadott munkahelyeken Most vásároljon! . 2160 FT HELYETT 1836 FT-ÉRT JÚNIUS 30 -1GM102-es, 3 lángú, világító sütős PROPÁN-BUTÁN és VÁROSI GÁZFŐZŐ KÉSZÜLÉKEKET a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT , SZAKÜZLETEIBEN. MSST HEGYEIIMMai) 1968. JÚNIUS 16., VASÄRNAP ÚJ ROBBANTÁS A nyár az igazi szezon a kőbányászatban. Ezekben a hónapokban „rávemek”, hogy a téli, elkerülhetetlen, lemaradást behozzák. Röviddel ezelőtt korszerűsítették a Pestvidéki Kőbánya Vállalat malomvölgyi üzemének berendezését, így most kétszeresen is felrofokozódott a termelékenység. A régi aknás robbantóeljárás helyett oszlopos fúrást alkalmaznak. Kevesebb robbanóanyaggal nagyobb eredményt érnek el. Sőt a jövesztett kő is könnyebben feldolgozható. Azelőtt hatalmas szikladarabok maradtak egy tömbben, amelyeket még újra szét kellett robbantani. A mostani eljárás nyomán apróbb darabokra hasad a kő. BELAZ típusú hatalmas dömpereket kapott az üzem. A 27 tonnás, szovjet gyártmányú monstrumokkal szállítják a képünkön is látható törőberendezéshez a sziklát. Sajnos, csak két dömper áll rendelkezésükre. Ez kevés. Több kellene, mert a tehergépkocsik a hatalmas igénybevétel miatt rendszeresen javításra szorulnak. Újdonság, hogy az előbb említett 15-ös törő mellett itt, a helyszínen két másik törőberendezést is felállítottak. Ezek tíz centi átmérőjűre darabolják a követ, így az osztályozótelepre már kétszer tört anyagot szállítanak. A napi termelés 2300 tonna, de bármennyi lenne, vevő többit is elvinné, mert szilárdasága miatt az ország legjobb minőségű kövének imerik az ittenit. Egyébként a MÁV a legnagyobb megrendelőjük. A termelés nyolcvan százalékára tart igényt. A Budapest és Szob között épülő vasútvonal töltéséhez használják fel a malomvölgyi üzem sziklazúzalékát. ♦ Egyszerre 30 ezer tonna kő ♦ MÁV a legnagyobb megrendelő ♦ Bedöglenek a járművek Mit tenne Ön, ha... Fél esztendővel ezelőtt tettem fel először a kérdést: Mit tenne ön, ha ... Elsőként Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész válaszolt rá, aztán sorra a többiek: tsz-elnök, költő, művelődésiház-igazgató, tvrendező, egyetemi hallgató, agronómus, ügyész és így tovább. Nem a munkájukról mondtak véleményt, hanem egy feltételezett munkakörről, amely azonban közel áll a saját szakterületükhöz. Huszonegy vélemény hangzott el január óta, s most engedjék meg, hogy a sorozat befejezéseként, az újságíró önmagának tegye fel a kérdést: O Mit tenne ön, ha ... — Ha például népművelő lennék. O Miért éppen az? — Mert az a legkönnyebb. A népműveléshez nálunk mindenki ért. Mindenkinek van ilyen vagy olyan véleménye a kulturális élet kérdéseiről, népműveléstől az irodalomig, a a képzőművészettől a zenéig, a filmtől a sztriptízig bezárólag. Szerintem más a vélemény — mindenkinek mindenről lehet és kell is hogy legyen véleménye —, és más a hozzáértés. — Ebben egyetértünk. A népművelés valójában túlságosan bonyolult dolog. Elsősorban azért bonyolult, mert a népművelő munkájára nem érvényesek olyan törvényszerű tények, mint az élet legtöbb munkaterületére. Mire gondol? — Egy könyvelő számára a kétszer kettő mindig négy. (Elvben legalábbis mindig annyi.) Ha egy munkás elront egy munkadarabot, az vitathatatlanul selejt. (Hacsak a meg valamiféle felsőbb gyári érdekből át nem engedi a vásárló legnagyobb bosszúságára.) Vagy amelyik gyár túlságosan drágán termel, raktáron marad az áruja. (Ha a kereskedelem meg nem könyörül rajta a soron következő kiárusításnál.) És így tovább. De kérdem én és azt hiszem, joggal: mi az abszolút mérce arra, hogy egy népművelő jól vagy rosszul végzi a feladatát? A statisztika? Nem bízom a számok varázserejében. Tapasztalatból tudom, hogy gyakran nem mutatják a lényeget. Véleménye szerint mi a népművelés legfőbb feladata? — Pontosan az, amit ez a szó kifejez: népművelés. A tudományos ismeretterjesztő előadásoktól kezdve a klubfoglalkozásokon át egészen a táncos rendezvényekig. Minden, ami segíti az emberek világnézetének alakítását, tudatformálását. Ha például művelődési házigazgató lenne, mit tartana a legfontosabbnak ? — Az emberek megismerését, kívánságaiknak egyeztetését a lehetőségekkel. Tudja, mi lenne az első ténykedésem? Kitennék egy kicsi ládikát a művelődési ház ajtajára, kívánságoknak, véleményeknek. Hogy mindig tudjam, ki mit szeretne, mit tart fontosnak, jónak vagy rossznak a művelődési ház vezetésének munkájában. Én csak az ilyen, naponta megújuló kapcsolat alapján tudnám elképzelni az eredményes munkát. O Mire alapozza ezt? — Sok művelődési házban megfordultam már az elmúlt tizenegy esztendő alatt Pest megyében. Bizonyossággal állíthatom: csak azokban a művelődési házakban van tartalmas és hatékony élet, amelyeknek a vezetője minden lényegeset tud a falujáról. O Mit ért minden lényeges alatt? — Szerintem a jó művelődésiház-igazgató tudta nélkül semmi fontos esemény nem történhet a faluban. Ismernie kell a tanács legújabb határozatait, éppen úgy, mint a termelőszövetkezetben végzett munkát, az iskola célkitűzéseit, mikor milyen lakodalmat rendeznek vagy ki éppen a legolvasottabb író a faluban. Csak ilyen életkörelben tudom elképzelni, hogy az emberek második otthonuknak érezzék a művelődési házat. A tapasztalatai ezzel kapcsolatban? — Sajnos, nem a legjobbak. Beszéltem például olyan művelődésiház-igazgatóval, aki nem tudta megmondani, hogy a zárszámadáskor mennyit fizetett saját falujának termelőszövetkezete. Vagy azt, hogy hányan járnak a könyvtárba, milyen rétegekből tevődik össze az olvasóközönség és így tovább. Kérdem én, s hiszem, hogy joggal: mire építheti fel az ilyen művelődésiház-igazgató a saját munkatervét? Sok művelődésiház-igazgató panaszolja, hogy ma már kevesebb az állami dotáció, mint volt néhány esztendeje, ugyanakkor a velük szemben támasztott követelményeik nagyobbak. Mi a véleménye erről? — Igaz az, amit mondanak. Csak az nem igaz, mondják. Panaszkodva, ahogyan Mert nemcsak a művelődési házakra fordított dotáció lett kevesebb. A termelőszövetkezeteké is, a községi tanácsoké is, gyáraké is. Tudja, amíg tizen éves az ember, vagy még ennél is fiatalabb, kell hogy valaki gyámkodjon felette. De aki betöltötte már a huszonharmadik esztendejét, az felnőtt ember. Annak már vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Jó munkával kell vállalnia. Ez az igazság. Ezt önálló, felnőtt munkát kell 02 a lehető legrövidebb idő alatt megtanulnunk. Hogy még annyi támogatásra se legyen szükségünk, amennyit jelenleg kapunk. Vannak művelődésiház-igazgatók, és szerencsére nem is kevesen, akik megtanultak már önállóan, felnőtt módjára dolgozni. Akik már nem az állami támogatásra építik az esztendő munkáját. A helyi erőforrásokra és a saját erejükre, ötletességükre, leleményességükre, az emberek felnőttségére és művelődni vágyására és nem kevésbé a saját tudásukra. Azt hiszem, elégséges ezzel kapcsolatban egyetlen példát megemlítenem, amit éppen a Mit tenne ön keretében mondott el Chmely Ödön, a nagykátai igazgató. Gyár épül a községben? Munkások kellenek a gyárhoz? Legyen a művelődési ház a szakképzés bölcsője. Hasznot hoz a gyárnak, hasznot a községnek, de hasznot a művelődési háznak is. Ez az igazi népművelés, és még csak ráfizetni sem kell! — Mondják, hogy a televízió elterjedése jelentősen visszavetette a népművelők munkáját. Igaz ez? — Én inkább úgy mondanám: megkönnyítette. — Tréfál? — Komolyan beszélek. Miért lenne tréfa az, ha valaki helyettem elvégez bizonyos feladatokat, s ezért több időm és energiám jut más feladatok elvégzésére? Mert szerintem ennyi történt csupán. Színházra vágytak az emberek? Játszottunk mi színházasdit majd minden faluban. Most már a televízió házhoz szállítja a legkitűnőbb színházi produkciókat. Egy feladattal kevesebb marad a népművelőknek. És több idő, energia másra. Például a társasági élet kialakítására. Mert a televízió csak produkciókat tud nyújtani. Társasági életet nem. Az ember pedig társas lény. Vágyik arra, hogy beszéljen és beszéljenek hozzá. Állítom, hogy soha nem vágytak az emberek annyira társaságba, mint éppen a technika gyors terjedése óta, íme, egy új feladat a sok közül. És nem is könnyű feladat. Mert nem elég hozzá a klub élete, korszerű felszerelése, ahogyan egyesek elképzelik. A társasági élet tartalom nélkül üressé válik, nem vonzza az embereket. A népművelők munkaeszköze pedig az ember. Ezért olyan bonyolult dolog népművelőnek lenni. Csak ennyit akartam elmondani, ha már megkérdezték. Prukner Pál