Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

"% #írlap Szabad szombaton sem szabad! Ellenőrző víkendtú­án az Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel Kora tavasz óta majd min­dennap, d­e legfőképpen hét­végeken sűrűn megjelennek az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség dolgozói és a velük működő önkéntes társadalmi ellenőrök a Dunakanyarban, s a megyén áthaladó nemzetkö­zi turistaforgalom minden út­vonalán. Egy-egy étteremben, eszpresszóban, boltban több­ször is megfordultak azóta, némelyikben ugyanaznap két­szer, sőt, háromszor is tarta­nak vizsgálatot a fogyasztók érdekvédelmében Mostanáig csak a Dunakanyarban kétszáz ellenőrzést tartottak. Különösen a szabad szom­batok növekvő forgalma miatt fokozottabb ezen a napon az ellenőrzés. A sűrű ellenőrzés azután kétségkívül sokban hozzájárul, hogy kevesebb lett a többszámolás, súlycson­kítás, vagyis a fogyasztó meg­károsítása, és tisztábbak az üzletek, meg vendéglátóhe­lyek. Kétségtelen azonban, hogy a vállalatok szintén gon­dosabban igyekeznek kiküszö­bölni a hibákat. Hiba persze azért akad. Beszéljünk azonban előbb dicséretes jelenségekről. Te­h­át: Szentendrén, a Béke Ét­teremben rendkívül előzékeny kiszolgáló fogad. Nagyon fi­gyelmes minden vendéggel és a rendelt ételt, italt manapság szokatlan gyorsasággal teszi az asztalra. Számlái pedig a lehető legpontosabbak. Példa­mutató munkájára idén, ez­úttal már harmadszor figyel­tek fel a kereskedelmi fel­ügyelők. A derék felszolgáló neve: Varga Albert. Fagylalttal szemben kifogás sehol sem emelhető. Tavaly tömeges fagylaltmérgezés többször is előfordult a me­gyében, idén egyetlenegy sem. A készítők elővigyázatosak, az ellenőrzés pedig gyakori. A szesen 80 fagylaltkészlő üze­méből vegyvizsgálatra küldött minták, egy kivételével, jónak bizonyultak. Szalai Béla du­nakeszi cukrász kisiparos puncsfagylaltjában azonban az öt százalék helyett mindössze 0,3 százalék zsírtartalmat ta­lált. Nyolcszáz forint bírságot kell fizessen, tavaly már ki­róttak rá hatszázat, megye valamennyi, tehát ösz- italok hűtésére még mindig nincs mindenütt elég hely. Viszont — ami élel­miszerboltokban általában a nem gyakori — Szentendrén, Papszigeten, a kemping mellett levőben többféle hű­tött ital kapható. Schauber József­né boltvezető és Töthe Olga eladó azon panaszkodik, hogy eddig a húsipar nem szállította le teljes egészében rendeléseiket. Július 22-én például 12,5 kiló felvágottat kaptak, holott 45 kilót ren­deltek. A kenyér üzletnyitás­kor, reggel hétkor általában ott van, ellenben a reggelihez való péksütemény csak reggel kilencre vagy még későbben érkezik. A tej többnyire délig elfogy. Keveset rendel a bolt, amióta mintegy két hete tejipar nem veszi vissza a bol­a­toktól a megmaradt tejet. Hogy ez az intézkedés nyáron, és különösen üdülőterületen mennyiben egyezik a fogyasz­tók érdekével, azt döntse el az olvasó. Nemcsak a ceruza fog vasta­gon, a legmodernebb golyóstol­­lal is lehet a kelleténél többet számolni. Példa rá Szalontai László, a szentendrei Halász­­csárda egyik felszolgálója, aki egy öttagú dán családdal öt sertéspörköltért 75,50 forin­tot fizettetett, holott egy adag ára csak 14,30 forint. Igaz, az étlapíró az írógépen tévedés­ből más számot, de aztán a né­gyest is leütötte. Egyik-másik étlapon ezért ez a szám kissé nehezebben olvasható. Szalon­tai azzal védekezik, hogy ötös­nek nézte az átütött számot. Igen ám, de akkor 76,50 forin­tot kellett volna felszámíta­nia. „Rosszul szoroztam” — mondja, s egy percre eltűnik. Visszajön aztán azzal, hogy a konyhai blokkra is 75,50-et írt be, tehát tévedéséből neki nem lett volna haszna. Az ám, csak­hogy három golyóstolla közül az egyikben sötétebb árnyala­tú kék a tinta, ezzel utólag ötöst írt az egyesre. Ezenkívül előkerül az eredeti blokk is, aminek ellenében a konyha az ételt kiadja, és azon 71,50 ol­vasható, minden szám világos tintával. Erre az öt pörköltre a dánok csak négy forintot fi­zettek rá, Szalontai majd töb­bet. A Lajos-forrásnál a Ságvári Endre turistaházban este mindenki a tévét nézi. Az üres étkezőhelyiségben egyedül a bárpultnál tart ügyeletet egy felszolgálólány, de nem ügyel rá, hogy a ki­mért fél deci konyak annyi is legyen. Emiatt a társadalmi el­lenőrök szeretnének Albert Kálmán üzletvezetővel beszél­ni, aki azonban csak jó fél óra múlva kerül elő. A tv az An­gyalt sugározza, néhány cen­tiliter konyakért csak nem hagyhatja ott az izgalmas foly­tatást. Vasárnap kora reggel az­után a Dunakanyar másik partját kerestük fel. Két nyitva tartó élelmiszerboltot és tizenhét vendéglátóhelyet ellenőrzött a felügyelőség, mégpedig ala­posan. Ennek ellenére mind­össze két esetben kellett jegy­zőkönyvet felvenni kisebb je­lentőségű szabálytalanságok miatt. Ezen a forró nyári vasárna­pon a kirándulók tömegesen keresték fel a Dunakanyart, és valósággal megrohamozták a vendéglátóhelyeket, amelyek viszont állták az ostromot, jól felkészültek. őszintén meg kell dicsérni a vendéglátóipari dolgozókat, fáradhatatlanul sürögtek-forogtak az asztalok körül, és úgyszól­ván egytől egyig rendkívül ud­variasan szolgálták ki a ven­dégeket. Az éttermek pedig általában változatos étlappal kedvesked­tek. Régebben ritkaságszámba ment, ha főzeléket is kínáltak, idén pedig jóformán egyetlen étterem étlapjáról sem hiány­zik. A nagymarosi Maros étte­rem egyébként is bő választék­kal összeállított menükártyá­ján például három idényfőze­lék is szerepel. Itt csak hűtött italt szolgálnak ki. Ezenkívül is mindent a legnagyobb rend­ben találtak, amit szóvá is tet­tek a felügyelők Kiss Ferenc üzletvezető előtt. Útjük során azonban né­hány nem kedvező észrevéte­lük is volt. Például Vác köz­pontjában, a délig nyitva tar­tó tej­boltban, már 10 óra tájt elfogyott a friss péksütemény. Nem számolt a sok kiránduló­val, keveset rendelt a boltve­zető. Vácon kora délután külföldi autóbusz utasai három két­ségbeesetten kerestek, de sehol nem találtak gyümölcsöt árusí­tó boltot vagy pavilont nyitva. Pesten az utcákon, tereken, ideiglenes árusítóhelyeken még vasárnap este is kínáltak gyümölcsöt. Ugyanezt másutt a nem lehetn­e utánozni? Szokoly Endre A költő halálára emlékezett az ország Petőfi Sándor halálának 120. évfordulója alkalmából — a költőre emlékezett szü­lőhelye, Kiskőrös. Megnyitot­ták a „Petőfi életútja” című állandó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újratelepülésének 250. évfor­dulójára való készülődés so­rán fogant meg. A kiállítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épület három helyi­ségében kapott méltó helyet. A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum adta az anyag na­gyobb részét. Több mint 80 eredeti Petőfi-dokumentum­mal gazdagodott a szülőfalu. Ide került át a költő szülőhá­zában őrzött irodalmi hagya­ték is. Szalkszentmártonban „a jó öreg kocsmány” egykori háza mellett felavatták Petőfi Sán­dor két és fél méter magas bronzszobrát, Marton László Munkácsy-díjas szobrászmű­vész alkotását. Az avatáson a falu és a járás vezetőivel együtt — mint fővédnök — részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Nyári műsor a Fáklyában Bonyodalom egy halott körül A hagyományokhoz híven, a televízió Fáklya című irodalmi „folyóiratában” a nyári hangu­lathoz, kedélyállapothoz illő könnyed, vidám műsort látha­tunk kedden este. A Tavaszi történet Sark­adi Imre novellájából készült. Azt kutatja az író, mi élteti az em­bert? Az öreg botanizáló nyugdíjas és lánya között zaj­lik a polémia, a válaszkeresés. Görgey Gábor és Komlós János bűnügyi szatíráját Euró­­pa-expressz címmel mutatják be. Az egyfelvonásos darabban az önzés és a közöny ferde tükörbe vetített rajzát láthat­juk. Az alagútból kirohanó vo­natfülkében a szerelmespár egy hullát talál. Ezzel kezdő­dik a tragédia... Becsapós játék?! Ez a felvétel Albertirsán, a kanyar előtt készült. Szabá­lyos zöld előjelzőtábla adja tudtul a gyanútlan utasnak, hogy a kanyar után 150 mé­tert kell befordulnia, hogy Nagykörösre érjen. Aki beug­rik e jóindulatú figyelmezte­tésnek, nemcsak azt átkozza el, aki a Nagykőrösre táblát kitette, de sem jön többé szívesen. Ugyanis kerülővel, körülbelül 9 kilométeres sza­kaszon gidres-gödrös, rossz földutakon ér a városba. Sokkal jobban teszi, ha a Bu­dapest felől jövő aszfaltúton folytatja útját Nagykőrösre, mert így kellemesebb lesz az utazása. Nem mérgelődik és gépkocsijának sem lesz baja. Fotó: Kiss Nagykörös , t*- 1 ' " Baj van az alaposságommal mikor megvásároltam a szokásos cigarettámat és doboz gyufámat, kifizettem az érte járó 4,80-at. A trafikos néni keveselte és további 10 fillért kért. Röstellkedtem, mert — bizonyára — egy 10 fillérest 20-asnak néztem. Ez külön bosszantott, hiszen az aprópénzek olyan eltérőek, hogy azokat művészet össze­téveszteni. Első dolgom volt, hogy rá­gyújtsak. Felbontottam a cso­mag „Fecskét”. A filter az uj­­jaim között, a cigaretta a cso­magban maradt. Óvatosabban húztam ki a következőt, míg végre a tizedik épségben ma­radt. Rágyújtásnál az első gyufa­szál kettétört, majd egynéhány társa hasonló sorsra jutott. Amikor végre sikerült rá­gyújtanom, szemügyre vettem a gyufásdobozt, amelynek cím­kéje egy oszlopos épületet áb­a­rázolt. Az épület alatt ott állt felírás: Magyar Nemzeti Múzeum. Micsoda? Talán azt akarja szimbolizálni, hogy az effajta gyufásdoboz, tartalmá­val együtt megérett arra, hogy múzeumba kerüljön? Az osz­lopos épület felett még egy felírás állt: „Átlag száltarta­lom 62.” Ez igazán új. Milyen előzékenyek lettek a gyufa­­gyártók. Amióta dohányzom, soha nem számoltam meg, hogy egy doboz gyufában hány szál van, azt esetienként nem jegyeztem fel és nem számítot­tam ki a szál tartalmát. Mulasztásom most helyre­hozta a gyufagyár, de mégsem vidultam fel, mert a doboz fel­ső sarkán megpillantottam egy eddig szokatlan számot: 50 fil­lér. Tehát nem néztem el a 10 fillérest, hanem 25 száza­lékot, azaz 10 fillér felárat kell ezután fizetnem a gyufagyár­nak, amiért helyettem kiszá­molja az átlag száltartalmat. Ezek után azt várom, mikor kerül a „Fecske” csomagra az elszívható átlag darabszám, a gyufásdobozra a használható­­sági százalék és ezekért a ja­vasolt újításokért mennyi fel­árat kell fizetnem. Horváth László 1969. AUGUSZTUS 5., KEDD Légmentesen zárva Kánikula. A déli forróság még három óra felé sem szű­nik. Aki csak teheti menekül a fővárosból. Az autóbuszok, HÉV-ek zsúfolásig teltek. Ben­nünket Szentendre felé döcög­­tet a 14.21-kor induló HÉV. A meleg ellenére nyugodt a han­gulat. Senki nem zavarja úti­­társait. Egészen Szentendréig, nyugalomnak itt vége. A Vi­­­se­grád felé induló MÁVAUT- autóbusz tömve. A most érkező HÉV-ről alig tud néhány em­ber felkapaszkodni. Tülekedés, vita kezdődik. A busz talán tíz percig áll zsúfoltan, örökké­valóságig vár az indulásra. Az utasok között robban a hangu­lat. — Legalább ablakot nyitná­nak! — hallatszik a jogos kí­vánság. Pillanat — és kórusként mozdul a közönség. — Miért nem indul ez a bo­tár, ha úgy sem szállhat már fel senki? — Olyan nagy dolog lenne leengedni az ablakokat? — Ha nem is mindet, de né­hányat! — egyezkedne néhány utas. — A gőzfürdőt is megfizet­tük? A kérdésre nincs válasz. Az autóbusz kalauza csendesen kezeli a jegyeket. A panaszok­ra nem reagál. Az ablakokat sem húzza le. Lehet, hogy nem az ő dolga. Veszekedni sem ve­szekszik. Szerencsére, mert különben ki tudja a pár­viadal hová fajulna? Az uta­sokról patakokban folyik a víz. Egy kisbaba rémülten sír. Levegő nincs. Egyedül a tető­ablakon át szellőztetnek. Nincs egy teremtett MÁVAUT-alkal­­mazott, aki segítsen. Még az ajtók is zárva. A 14—06-os MÁVAUT-kocsi szombaton délután zárt abla­kokkal óvta utasait széltől, fu­vallattól, így izzítva fel az egyébként nyugodt, békés hét­végi hangulatot, mentségük van csak: Egyetlen senkit sem ütött meg a guta. — sági — TX-FIGYELŐ Dráma, tv-játék, opera A kánikula sem lehet el­­rontója a tartalmas szórakoz­tatásnak, illetve szórakozás­nak. Bizonyság rá a televízió elmúlt heti programja. res Már a kedd délután is sike­és tartalmas műsorral kezdődött, a Munkásfiatalok sorozatzáró adásával, amely jól összegezte az elhangzott kérdéseket, a munkásfiatalo­kat érintő és foglalkoztató problémákat. A televíziónak ez a sorozata nemcsak az öre­­gek-fiatalok, anyagi-erkölcsi megbecsülés, iskolai gyakorlati tapasztalat tanulás­kérdé­seire kereste a választ, hanem arra is, hogyan segíthet ezek összehangolásában a KISZ. Balogh Mária riporter ezúttal is elismerésre méltó munkát végzett. S a jó kezdet után jó foly­tatás: Darvas József Zrínyi című drámáját láthattuk a Thália Színház előadásában, Kazimir Károly rendezésében. Darvas nem a makulátlan történelmi hőst rajzolta meg Zrínyi alakjában, hanem az embert kívánta bemutatni, si­kereivel, kudarcaival és el­lentmondásaival egyetemben. Az emberi gyarlóságok csa­táznak az eszmébe vetett hit­tel: a kezdetben nagyravágyó, egyéni célok érdekkében küz­dő Zrínyi végül is a török el­leni végső harcot választja az ígért királyság vagy a gyáva menekülés helyett. A figurát Nagy Attila keltette életre. Szerdán este — pihentető­ként — az Indián nyár című, Kanadáról szóló igen gyenge csehszlovák met láthattuk. dokumentumfil­Nem sok örö­münk tellett benne. Csütörtökön este mutatták be Illés Béla nagy sikerű Ég a Tisza című regénye egy részletéből készült Augusztusi kaland című tv-játékot. Aki olvasta Illés regényét, csaló­dott. Aki viszont nem várt többet, csak amit a játék cí­me ígért, kellemesen szórako­­­­zott. Egy menekülés izgalmas történetét mondja el filmjé­ben Kazán István rendező: hogyan jut át az osztrák ha­táron a bukásának Tanácsköztársaság időszakában két egykori vöröskatona. S ha e menekülést általában csak a megszokott sablonfordulato­k kísérik is, ami mindenképpen maradandó élményt nyújtott a nézőknek: Kálmán György és Szabó Gyula kitűnő színé­szi alakítása. A péntek és a szombat a pehelykönnyű szórakozás je­gyében telt el. A Nyári esti dal látványt és muzsikát ígért, de csak néhány szépen tolmá­csolt vers — Mensáros László, Latinovits Zoltán és Kozák András — és egy derűs tánc­kép — Deák Tamás fúvós­ötösének második komponálva — m­aradt tételére meg az emlékezetünkben. Szomba­ton Angyal s utána táncdal­fesztivál gondoskodott a nagy­érdemű szórakoztatásáról. Vasárnap — illetve már szombaton délután megkezdő­dött az őszi labdarúgóidény, a televízió azonban inkább ví­zilabda-mérkőzést közvetí­tett. Vajon miért? Este operaközvetítéssel zá­rult a hét. Mozart Don Juan­jának az Aix­en fesztiválon készített Provence-i felvéte­lét láthattuk, kitűnő rendezés­ben és olyan neves énekesek, mint Teresa Stich-Randall és Elisabeth Harwood előadásá­ban. Maradandó zenei él­ményt nyújtó közvetítést lát­­hattunk-hallhattunk. — P —

Next