Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám

HONOMDX P­E­S­T MEGYEI H­I­R­L­A­P KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 116. SZÁM 1975. MÁJUS 20., KEDD Erii mellett de jó lakni. A csévharaszti erdőgazdaságban Eget kint a nap, mintha nyár lenne. A hűvös irodában ülünk le beszélgetni Malik Károllyal, a Nagykunsági Ér­di- és Fafeldolgozó Gazdaság csévharaszti erdészetének ve­zetőjével. Jegyzem az adato­kat, ez még kicsit hivatalos ízű társalgás, nyomát sem ta­lálni benne az erdő, az erdész­foglalkozás romantikájának. — Jó közepes eredményeket érünk el — mondja Mak­k Ká­roly —, nem mintha rosszul gazdálkodnánk, csak munkás­hiánnyal küzdünk. Legalább 17 emberünk hiányzik, akik itt vannak, azok is „ingáz­nak” Ócsáról, Kakaósról, Új­lengyelből, Inárcsról... Te­herautók hozzák, viszik őket, ez sem a legjobb megoldás. Buszra lenne szükségünk, van is rá pénzünk, de járművet nem tudunk szerezni... — Mi a feladata az erdé­szetnek? — Élőfatermelés, azaz: maggyűjtés, csemetetelep lét­rehozása, felújítás, a telepített erdők ápolása, kapálás, nye­sés, vegyszerezés. A másik fajta munka: fakitermelés, faipari feldolgozás. Itt a köz­pont mellett van az ipari üzemünk: parkettfrízt, bánya­deszkát, szőlőkarót, hordódon­­gát készítünk. — Egyik sem könnyű mun­ka... x — Az igazi, nehéz fizikai munkát pedig már nem talál­ja meg nálunk. Csaknem min­dent gépesítettünk, amit lehe­tett. — Megnézhetnénk, hogyan is megy a fakitermelés? — kérdezem, mert nem akarok úgy búcsúzni, hogy ne lássam az erdőt. — Ezzel ne nagyon vágjunk neki! — nevet az erdészet vezetője, és a Zsigulira mutat. Beülünk hát a terepjáróba, ő a volánhoz, a fák közé kanya­rodunk. Ettől a perctől kezd­ve a számat is alig merem kinyitni, mert ha megpróbál­nám, ott harapnám el a nyel­vem a hátsó ülésen. Akkora zökkenők, szakadékok és emelkedők következnek, mint­ha hegyi úton járnánk. Mi­előtt elindultunk, Mak­k Ká­roly azt mondta: itt van közel egy hely, ahol most éppen a fakitermelők dolgoznak. Pedig már jó negyedórája megyünk — ez hát az erdei emberek „távolságszámítása”! Viszont van idő gyönyörködni. Az er­dőgazdaság 5345 hektár, akác, nyár, fenyő. Amit ebből lá­tok: csodálatos. Elsuhan mel­lettünk néhány, menyasszony­nak öltözött galagonyabokor, ágaskodó kis fagyalbokor, az ősborókás, ahová még kül­földről is járnak kutatni, ta­nulmányozni a ritka, szinte páratlan növény- és állatvi­lágot. Hullámokat ver a szél egy hatalmas árvalány hajme­zőn. Mak­k Károly néha ki­mutat az ablakon: itt vannak a gyöngyvirág-lelőhelyek. Nagyot döccenve állunk meg egy tuskókkal, gallyak­kal borított pusztaság szélén. Sivít a motoros fűrész, de nincs „héjból” és „húzd meg!" A két brigád összeszokottan, egymás minden mozdulatát ismerve döntögeti az akácfá­kat. Szocialista brigádok — öt van belőlük az erdészet­ben, de az egyéni munkaver­seny is „divatos” itt: az idén huszonhárman neveztek be. Barnák, vidámak: maradjunk itt mi is, mondják, fél nap alatt jobban le lehet sülni, mint a tengerparton. A mun­ka nem könnyű, télen-nyáron a „falanincsüzemben” dolgoz­nak — de aki megszokja, az meg is szereti. Hatvan törzs­­gárdatagja van a csévi erdé­szetnek — a vezető is húsz éve él közöttük. Nem rossz a kereset, 26 ezer 414 forint a bérszint, de akadt, aki tavaly a 40—50 ezer forintot megke­reste, s év végén 152 ezer fo­rintot oszthattak szét nyere­ségként, jutalomként. Visszafelé másik úton me­gyünk: Mak­k Károly megmu­tatja a Forrás-környéki pihe­nőt, ahol forrás nincs ugyan már, de a látványtól nehéz elszakadni... Megállunk a 80 éves tölgynél, a minap a vil­lám úgy belevágott, hogy színbe szilánkokra szaggatta — ilyet még a legöregebb erdé­szek sem láttak. Aztán meg­állunk még gyöngyvirágot, ár­­valányhajat szedni — nehéz otthagyni az erdőt, amit a tu­risták még nem fedeztek fel. — Pedig van mit felfedezni! — mondja az erdészet vezető­je. Félnapos látogatás után is bizonyíthatom: igaza van. (Koblencz) ITTHON MINDENKÉPPEN JOBB Üllői zenész Helsinkiben Kocsis Béla zenész gondo­zott szőke haja alig hosszabb a kiskatona-frizuránál. A na­pokban érkezett haza kül­földről. Közel két éve él már Helsinkiben, városában, ezt Finnország fő­megelőzően pedig hosszú ideig Svájc leg­előkelőbb hoteljében játszott az együttese, amelynek a ve­zetője. Muzsikus családfáján díszlenek országos hírű nem ne­vek, édesapja, Kocsis Imre Ül­lő becsületes prímása volt, anyai ágon viszont a gyömrői Losókat már a község hatá­rán túl is ismerték. Üllő főterén áll, iskolás kis­lányát várja, hunyorog a me­leg napsütésben, a szaunák városában bizony kevesebb a napfény, és jóval hidegebb is van. Dobfelszerelése sok tízezer forintot ér. Országos hírű művésze pergő hangszerének amellett a hegedűt is mes­terien kezeli. — Régen láttam a családo­mat, egyúttal némi pihenés­re jöttem csak haza. Helsin­kibe szóló érvényes szerző­dés van a zsebemben, ahol az egyik szálló éttermében magyar nótákat, operett­számokat játszunk, tíz után pedig a bárban tánczene kö­vetkezik. Az étterem slágere a „Csak egy kislány van a világon...” esténként sokszor el kell játszanunk. A tízmár­kásokat azonban már ott sem húzzák a vonóba... Északon a hosszú haj már nem divat, megcsendesedett, melódikusabbá vált a táncze­ne is. A Bernben arany-, platina-, briliánsgyűrűs ujjak bizony gyakran gyűrték, markolász­­ták a zsebkendőt, amikor el­kezdtem: „Elindultam szép hazámból...” és nedves is lett az utolsó sornál: „szememből a könny kicsordul...” — Pár hét pihenés után szólít a szerződésben vállalt kötelezettség, az országhatá­ron túl bizony magam is vis­­­szanézek félutamból... Jövök is haza, mihelyt a szerződé­sem lejár. Itthon minden­képpen a legjobb! (Kiss) Vízműszervezet Gyomron Megkezdődik a gyömrői víz­­műtársulás megalakításának és a munka végzésének előké­szítése. A nagyközség tanács­tagjai a közeli napokban fel­keresik a község lakóit, hogy felmérést készítsenek a társu­lók számáról. A vízmű tervei június végére megérkeznek, ezzel lehetővé válik a társu­lás szervező munkájának meg­kezdése. Plusz 33 fok Nyitány a gyömrői strandon A büfé még mindig zárva Rekordmeleget ígért a Me­teorológiai Intézet a múlt hét végére. A fürdőzni vágyók nem is csalódtak, már a kora reggeli órákban 20 fokra szö­kött a hőmérő higanyszála. A gyömrői strand vasárnap nyi­totta meg kapuit, a tervezett­nél két héttel előbb. Rugal­mas intézkedés, hiszen a nyá­­­­ri melegben nagy forgalomra­­ lehetett számítani. Az első fürdőző család reg­gel fél nyolckor megérkezett a fővárosból. Hamar kiszálltak a Volgából, s azonnal a vízbe „menekültek”. Délelőtt 10 órakor már legalább kétszázan lubickoltak a vízben. Megle­pődve tapasztaltuk: a legtöb­ben a fővárosból jöttek füröd­ni. A gyömrőiek ezen a napon máshová igyekeztek, az öreg­­faluban búcsú volt, és sok szá­zan tolongtak a sátrak között, a körhinta körül. Délben ,Tózsa István fürdőmesterrel váltot­tunk néhány szót: — Csak háromszázan füröd­­nek, ennél többet vártunk. Fő­leg Budapestről jöttek a ven­dégek, ami érthető is, hiszen a pesti strandokra bizonyára ki­­tehették a „megtelt” táblát. Felkészültünk a strandszezon­­ra, újra festettük az öltözőket, a kabinokat. A vizet fertőtle­nítettük. A hínárokat is sike­rült kiszednünk, így a víz tisz­tának­­ mondható. A tó vizének hőmérséklete 24 fok­, fürdőzés­re kiválóan alkalmas. A napon 33 fokot mutatott a hőmérő déli 12 órakor. A kör­nyező községekből iderándul­­tak láthatóan jól érezték ma­gukat. Dr. Bihari Ágnes, a KÖJÁL járási vezetője a csa­ládjával együtt Monorról jött át Gyömrőre; voltak vendégek Mendéről, Péteriből, Maglód­ról, Üllőről, Vecsésről is. Tavaly ilyenkor már üze­melt a Pest megyei Vendég­látó Vállalat strandbüféje. Most zárva, a nyitva tartási idő még a múlt évet idézi. Pe­dig a fürdőzők bizonyára szí­vesen fogyasztottak volna egy kis hűsítőt, szendvicset, netán fagylaltot is. Ehelyett maradt a bosszankodás, a büfé zárva volt. Vajon mikor nyitják meg — kérdezgették a vendé­gek, s mi is. Délutánra megfogyatkozott a vendégek száma. Sokan át­mentek a „szomszédba”. Gyömrő—Vecsés járási bajno­­­ki labdarúgó-mérkőzésre, má­sok hazafelé vették az irányt. Csak a pecások maradtak türelmesen a stégen. Ők reg­gel óta várta­k a nagy fogásra. Hja, nekik könnyű volt a vá­rakozás­­­ hiszen a hűvösben fogták a­ botot. Az utolsó hor­gász este­­ nyolc órakor hagyta el a stéget, zsákmányával, fél­kilósnak tűnő két hallal... Gér József Vásár A monori vásár tulajdon­képpen nem is olyan sokban különbözik már a piactól. Csak a helyszín más. Hiszen a piacon is ott vannak a „kö­­tősök” a sátorrúdon lengő pulóverekkel, a maradék méterárut bizsusok, a kínálók, s „olcsójános” is a tízforin­tos harisnyanadrágokkal... És itt is, ott is van lacipecse­­nye, borharapó... A vásár mégis változatlanul vonzza a nézelődőket. A színes, nyüzs­gő forgatag a bazárosok kö­zül a legsűrűbb — az állat­vásáron már vannak és kevesen kevesebben paroláz­­nak egy eladott használt au­tó mellett..., „Komoly vevő” is akadt a bocikra a vasárnapi monori vásáron. (Péter László felvétele) Fölényes győzelem Monor—Szigetújfalu 4:2 (1:1) A mérkőzés kezdetére mintegy 800 néző övezte már a játékteret és figyelte a ven­dégcsapat játékát. Szigetúj­falui támadásokkal kezdődött a találkozó. Az első gólhely­zetet mégis Gergely hagyta ki: közelről a kapu mellé rúgta a labdát. Nem később ugyanezt tette sokkal Le­mén is, aki igen bátran küz­dött és vezette a támadáso­kat a vendégek kapujára. A 35. percben Kécskei nagy lö­vését a vendégkapus szöglet­re hárította. Nem sokkal ké­sőbb korszerű, hazai támadás után Kécskei beadására Sza­bó jó ütemben érkezett és megszerezte a hazai csapat számára a vezetést, azonban nem sokáig örülhettek szurkolók, mert a 44. percben a a vendégek egyenlítettek. A szünet után a monoriak nagy lendülettel támadtak. Halápi jobbszélen hozta fel a labdát, beadására Szabó ide­jében ugrott fel és a nap leg­szebb gólját fejelte a hálóba A 65. percben Kécskei a vé­dők felett keresztbe lőtte labdát Szabó elé, aki a mér­­­kőzésen harmadik gólját lőt­te az ellenfél hálójába. Soro­zatos hazai támadások futot­tak a pályán, de a csatárok a jobbnál jobb helyzeteket kihagyták. A 82. percben a nagy hazai fölény góllá érett. Halápi egy testcsellel leráz­ta magáról a védőket és megszerezte a monoriak ne­gyedik gólját. A vendégcsa­pat nem adta fel a küzdel­met, a 87. percben sikerült szépítenie. Jók: Kécskei, Szabó, So­­modi, Paput, Simonovics, Ha­lápi és Lomén. 1:1.Monor ifi—Szigetújfalu ifi (Vitéz) íj közlekedési táblák Sülysápon A monori járás északi fe­lén áthaladó 31-es számú mű­utat néhány éve a korszerű igényeknek megfelelően fel­újították. Az azóta eltelt idő­szakban rendkívül megnöve­kedett a gépjárműforgalom ezen az úton is. Két közsé­günknek, sápnak is Menyének és Süly­főútvonala ez az országos nem csoda, jelentőségű út, így ha mindkét tele­pülés lakói sokat foglalkoz­nak vele. Mendén a falugyűlésen a gyalogátkelő-helyekről beszél­tek, Sülysápon sem került szóba,a tanácsülé­s jó idő beálltával új táb­lákat helyeztek el Sülysápon a 31-es számú út mentén. Már régóta hiányolták az ar­ra haladó gépjárművezetők az üzemanyagtöltő-állomás előtt most kihelyezett előzni tilos táblát, amely várható­lag biztonságosabbá majd a balra kanyarodást teszi a benzinkúthoz. Sajnos, nem egy rutinból vezető nem ve­szi figyelembe a meglehető­sen nagy méretű táblát. Néhány száz méterrel ar­rébb, a beláthatatlan útel­ágazásnál tükröt szereltek fel néhány napja, ami a bekötő útról érkezők számára nagy­mértékben megkönnyíti a 31- es útra való ráhajtást. Most egy régi, veszélyes hely vált községben, biztonságosabbá a (Lukács) Gyömrői hiányosságok Csütörtökön délelőtt Süly­sápról reggel 8 óra tájban érkeztünk Gyömrőre. Szeret­tünk volna az ABC-áruház­­ban péksüteményt vásárolni. Sajnos, nem kaptunk. Ezután a közeli kenyérboltot keres­tük fel, ott sem volt szeren­csénk. Az eladó tudtunkra adta, hogy egész héten nem lesz péksütemény. Beszélge­tésünk közben érkezett meg a gyömrői sütőüzem kenyér­­szállító autója. Az üzem két szállítója érdeklődésünkre el­mondta, hogy zsemlét és kiflit igen ritkán szállítanak a bol­tokba, mert csökkentett lét­számmal kénytelenek dolgoz­ni. Sajnos, oly kevesen van­nak, hogy kenyérről is csak nagy erőfeszítés árán tudnak gondoskodni a lakosság ré­szére. Gyömrő lakóit ez a válasz bizonyára nem elégíti ki. Jó lenne, ha a Gödöllői Sütő­­j­ipari Vállalat vezetősége­­ gondoskodnék a község meg­felelő ellátásáról. Hisszük, hogy jó szervezéssel lehet a bajon segíteni. ★ Mivel számosan igyekeztünk, beültünk Monorra volna az ABC-áruház melletti vá­róhelyiségbe, de a kis helyi­ség tele volt Szeméttel. Na­rancshéjak, olajos papírhul­ladékok, cigarettavégek vas­tagon hevertek mindenfelé. ki? Vajon itt nem takarít sen­(—ky) I MŰSOR Gyömrő: MOZIK A szélhámosnő Maglód: Sellő a pecsétgyű­rűn, I—II. Mende: Elza köly­­kei. Monor: Hyppolit, a la­káj. Pilis: Saint Tropezbe költözünk, szebb napja. Üllő: Életünk leg­Vecsés: A két amerikai. MŰVELŐDÉSI N­ÁZAK Gombán, 18 órától: ifjúsági klub. Gyomron, 19-től: a TOVÁL klubhelyiségében az utazók klubja. Péteriben, 18- tól 21-ig: színpadok az irodalmi mikro­­próbája, 18-tól 22-ig: klubfoglalkozás. ÜTTÖRÖN­ÁZ Gyomron, 8.30-tól 10.30-ig: orosz nyelvi levelezés, 15-től 17- ig: riporter és fotó, 16-tól 18- ig: modellező szakkör. KÉZILABDA Megyei I. osztályú férfibajnokság GYÖMRŐ-NAGYMAROS 20:19 (12:10) Gyömrő, száz néző, vezette: Hajas, Pappert.­­ A múlt heti, százhalombattai balszerencsés mérkőzés után a gyömrőiek bizakodó hangulat­ban várták a nagymarosi csa­patot. A hazaiak a következő felállásban kezdték a játékot: Heim — Titz, Novák, Hevesi, Lendvai, Szabó, Érsek. Csere: Árnits, Gyenes. Somogyi más­­irányú elfoglaltsága miatt nem állt rendelkezésre , ezért Ár­nits Ferenc edző ifistákat sze­repeltetett Érsek és Gyenes személyében. Az első tíz percben kiegyen­lített küzdelem folyt a pályán. A gyömrőiek vezettek általá­ban egy-két góllal, s ezt az előnyt a félidő végéig sikerült is megtartani. A második félidőben nagy iramot diktáltak a gyömrőiek. Különösen Titz remek játéka okozott sok zavart a vendégek védekezésében. Ekkor már 18:12-re vezettek a gyömrőiek. A nagymarosiak azonban nem adták fel, sőt egy gólra meg­közelítették a gyömrőieket. Két perccel a befejezés előtt Árnits „eladott” egy labdát, s egyenlített Nagymaros. Drá­maian alakult az utolsó perc A gyömrőiek, nagyon okosan, nem lőtték el a labdát, végül Titz vállalkozott a betörésre Nagyszerű ütemben ugrott be, s a sorfalon rést találva a há­lóba lőtt. Kezdés után letelt a játékidő... Kitűnő játékvezetés mellett, nagyiramú, helyenként színvo­nalas mérkőzést vívott a két csapat. A gyömrőiek — nagy gólarányú vezetés után is — csere nehéz küzdelemben tud­ták az igen fontos győzelmet megszerezni. Góldobók: Titz, Lendvai, Szabó (5—5), Novák (4), Érsek. Jó: Titz (a mezőny legjobb­ja), Heim, Lendvai, Novák. Ifi, 27:8 (8:6).Gyömrő—Nagymaros A második félidőben szinte tetszés szerint lőtte a gólokat a jól játszó gyömrői ificsapat. Góldobók: Orosz (11), Gara­mi, Fityka (6—6), Kiss J. (2), Punyi, ifj. Baracskai. Jó: Orosz (a mezőny leg­jobbja), Pölöskei, Garami. A gyömrőiek vasárnap a Csepel Autó otthonába láto­gatnak. (g. i ) A FŐVÁROSI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT MONORI ÜZEMÉBE FELVÉTELRE KERES: - szerszámkészítő szakmunkásokat - esztergályos szakmunkásokat - automatabeállító szakmunkásokat - ,excenterprés­beállító szakmunkásokat - betanított férfi és női munkásokat. , Jelentkezni lehet: Monor, Jókai út 9-1­1., naponta 7-től 16 óráig.

Next