Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

> Jegyzet Meditáció a közönségről DIVATOS DOLOG lett manapság felméréseket készíteni, melyeket bonyolult számítógépek dolgoznak fel és értékelnek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk azokról az egyszerű hétköznapi tapasztalatokról, amelyek sokszor felérnek e komputerek által napfényre hozott eredményekkel. Popper Péter írja a Színes pokol című könyvében: „Ha hosszabb ideig együtt élsz emberekkel és egy teszt még újat tud mondani róluk számodra, — kultikusnak kell nem pszichológusnak!’’menned. Lefordítva a közművelődés területére e gondolatot, úgy vélem az a közművelődési szakember, aki a mindennapi életből, a mindennapi munkából fakadóan nem képes ráébredni a fontosabb összefüggésekre, a lényegi jellemzőkre, azon már a legprecízebb szociológiai felmérés sem segíthet. Mindezzel persze nem a felmérések létjogosultságát akarom megkérdőjelezni, hanem csak kizárólagosságukat vitatom. Úgy vélem, csak a logikus, az összefüggésekre érzékeny gondolkodás segédeszköze lehet, de nem helyettesítheti azt. Mindez csak bevezető gondolata annak, hogy az elmúlt évek gyakorlatiból egyértelműen tapasztalatakörvonalazódik, hogy aligha van Vác városában és a járásban pedagógus közösség, amely oly rendszeresen járna színházba, mint a zebegényi tanároké. Hangsúlyozom, megállapításom nem tudományos megalapozottságú, kizárólag személyes tapasztalatokra épül. Mindennek alapján tudom azonban, hogy rendszeresen 13—15-en (pedagógus és házastársaik) jönnek el, szinte egyetlen egy színházi előadást és pódiumestet sem szalasztva, a váci Művelődési Központba. Ha figyelembe vesszük, hogy a zebegényi tanári kar összlétszáma mindössze 13, akkor ez nem mindennapi kulturális igényről, közösségi szellemről ad tanúbizonyságot. Az évek során kialakított tapasztalati kép eredményeképpen szinte név szerint felsorolható lenne az a néhány váci néző is, aki rendszeresen látogatja a váci, de minden bizonnyal nemcsak a váci színházi előadásokat. MINDENESETRE elgondolkoztató, mi lehet az a mozgató erő, az a plusz energia, ami rendszeres művelődésre késztet egy olyan közösséget, mint a zebegényi iskola tanári kara és azokat a váci nézőket, akik nélkül szinte nem kezdődhet előadás a művelődési központban ... És mi tartja vissza a többieket? Iglói Sarolta Új helyen a kisalagi posta SEGÉLYKÉRŐ TELEFONT SZERELTEK FEL Ha korábban Kisalagon valakinek a postán dolga akadt, előre fázott. Nem mintha tisztviselő nem lett volna báramikor segítőkész, udvarias, ahogy ezt az emberi együttélés és a magyar posta régi hírneve megkívánja. kedvének egészen más Rosszoka volt. Az ügyfélforgalom lebonyolítására nem is olyan régen egy alig 2—3 méter hosszú és másfél méter széles sötét helyiség szolgált. A bejárat hivatali idő alatt télen-nyáron nyitva volt, mert a szűk helyen az emberek egymásnak adták a kilincset. Ebben a piciny térségben kellett az ügyfélnek a falra erősített polcra helyezve a hivatalos nyomtatványokat, csekkeket stb. kitölteni. Itt kellett még télen is gémberedett ujjakkal egy-egy sürgős levelet megírni, táviratot fogalmazni, hogy a távoliak is időben értesüljenek járólrosszról. Közben vigyázhatott, meg ne lökje írás közben a kezét egy másik ember, akit hasonló ügyek hoztak ebbe zord környezetbe. Aztán ha az a űrlap kitöltésével vagy a levélírással elkészült, az ablakocskához közelítve, arra is ügyelhetett, fel ne bukjon mázsamérlegen, az odahelyezett dobozokon, mert a csomagfeladás is ebben a lyukban történt. Mikor az ügyfél végre a kisablakhoz jutott, láthatta, hogy a túloldalon ülő tisztviselő körülményei is csak annyiban jobbak, hogy a benti helyiség legalább fűthető. Szerencsére mindez már múlté. A szomszédos telken, a a Petőffi-szobor mögött lassan kinő a földből egy kétszintes fehér épület. Az emeleten két tanácsi lakás van, a földszintre viszont a posta költözött át. Az ideérkező tágas, több ablakos, jól berendezett helyiségbe lép. A kinti napfény minden sarokba behatol. A berendezés is szemet gyönyörködtető. A kőpadlón szőnyeg, az ablakokon függöny. A posta dolgozóit az ügyfelektől üvegfal választja el. Az üvegnek támasztva kínálkoznak megvételre a napi- és hetilapok. Sajtótermékekkel kisalagi posta eddig csak az a előfizetőket látta el. Az üvegfallal szemben áll az új telefonfülke, könnyen lehet innen Budapestre vagy máshova telefonálni. Egyetlen szépséghibája: nem került még sor a beüvegezésre, pedig a telefonáló magánügye, nem tartozik a kint ugyebár, várakozókra. De hogyan lehet sürgős esetben telefonálni, ha a posta már bezárt? Kívül az épület falára szerelve sötét fémládát láthatunk. Abban van a segélykérő telefonkészülék. Baj esetén a mentők, rendőrök, tűzoltók pillanatokon belül értesíthetők. A készülék mellett a használati utasítás, a magyaron kívül — elvégre egy világváros határán vagyunk — német és szlovák nyelven is. A segélykérő telefonhoz bárki hozzáférhet. Életmentő fontosságát remélhetőleg azok is méltányolni fogják, akik indulataiknak szabad utat engedve, az utcai lámpák leverésével vagy a fedett autóbuszmegállók üvegfalának a bezúzásával szoktak életjelt adni magukról. Boronkay Péter 4 Bélésszövőgyár Túlteljesítik a tervet A Magyar Selyemipar Vállalat Váci Bélésszövőgyára többször mutatott szép példát a munkaverseny mozgalomban. A falfelületet beborító él üzemoklevelek és egyéb dicsérő iratok bizonyítják, hogy a Rádi úti textilüzem mindig példamutatóan bekapcsolódott és jelentős sikereket ért el egyegy versenyszakaszban. Az MSZMP XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny kapcsán Somogyi László gyárigazgató elmondta, hogy 1979. második felében úgynevezett vetéstervüket három százalékkal akarják túlteljesíteni ez hárommillió forint többlettermelési értéket jelent. Az első osztályú készáruk részarányát az első félévi 95,2 százalékról 95,5 százalékra növelik. A tüzelőolaj és a szén gazdaságosabb az év végéig felhasználásával lesz a várható 300 ezer forint megtakarítás. Az első félévben sok volt a baleset, így most elsősorban arra törekszenek, hogy a versenyidőszakban csökkenjen a számuk. Ezt megfelelő felvilágosítással, megelőzéssel és fokozott ellenőrzéssel kell elérni. A pártkongresszus és a felszabadulási évforduló jegyében a bélésszövőgyár szakszervezeti bizottsága megszervezi a szocialista brigádok vetélkedőjét. A KISZ gyári szervezete a versenyidőszakban Könyv és ifjúság címmel rendez szellemi viadalt. P. R. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Afra Tamás, kedden dr. Gulyás Zoltán, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. Csömör Pál, szombaton és vasárnap dr. Bea Mátyás tart egyeletes orvosi szolgálatot Vácott régi kórház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ünnepi ügyeletet teljesítő orvosokat a 11-525-ös telefonszámon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA éI. V....•. ft. IV/v.-ü. V • • ; NI.II i- " •**- > > • *>'»- » T*:-y *»._•; ' . ■ '■ • * • ,V "• » A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XXIII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1979. OKTÓBER 7., VASÁRNAP Dunai emlékek: Kérészéletű vízijárművek Nagyon kevesen emlékezünk már a handami dunai táj egyik jellegeztes látványára: a folyami tutajra. Másképpen, talpra. Olyan vízi jármű ez, amely eltűnt a tájról. Mint a Váccal gyűjtője, kapcsolatos emlékek el is feledkeztek róla. A napokban egy ismerősnél régi emlékkönyvben lapozgattam. Egy fényképet látok, itt fedeztem fel a folyami tutajt. Ez az utolsók közül lehetett. 1936-ban fényképezte le egy fotós egy vízimalom padlásszobájából. Mivel fentről készült a kép, struktúrájában látható ez az egyszerű folyami szállítótest. A Vácra érkezett folyami tutaj a kisváci Légrády utcánál levő folyamszakasz partjánál kötött ki, ahol Klein és Bischitz fakereskedők már várták az árut és innét mindjárt a felhasználó helyre is szállították. Honnan és hogyan úszott le ez a folyami tutaj több száz kilométereken át Vácig, még azon túl, Mohácsig, sőt egyes sétákban a Kazán-szorosig is? Az előbb említett Vág völgyéből! A fadöntők a ledöntött, gallyazott, fel nem darabolt, egészében meghagyott fatörzsekből hajótestalapot készítettek faragott, de szerkezeti kötéssel. Erre helyezték el az építkezéseknél használt fűrészes faragott faárut. A folyamat a Magas- és Alacsony-Tátrából indul el. A Vág sebességével megküzdve, állandó életveszély között a Duna-medencébe irányított faáru, mint folyami tutaj, Komáromnál érte el az országot ,‘tt a szállító- és vontatóhajók között lavírozva haladtak céljuk felé. Az utazó és egyben árut is jelentő úszó teát egy komplett, hosszabb utazásra is szerkesztett alkalmatosság volt A több ponton megerősített Lapátrendszer segítségével kormányozni is lehetett. A felületére lécekkel összeállított faházat is építettek, időszakos védelemre és pihenésre. Ladik is tartozott még a tutajhoz. Biztosíték arra, ha a viharzó folyó hullámai átcsapnának a tutajon és vízbe sodorná valamelyiküket, menteni tudjanak. Az eresztékek meglazulásától is kellett tartani. Ebben az esetben a tutaj a folyóvízben szétszóródott, csónak hiányában a kezelői esetleg a hullámsírban rekedhettek volna. Ez ritka eset volt, de füzért megtörtént,egyszer-egyszer A felvétel segítségével sikerült a dunai tutajt emlékezetünkbe idézni. Mint tárgyat, múzeumaink nem őrizhetik meg az utókornak, hiszen csak addig léteztek, amíg meg nem érkeztek rendeltetési helyükre. Petővári Gyula Hogyan élnek a vidéki népművelők ? Nincsenek igénytelen emberek Barátom mondja: „Ha elmegyek az orvoshoz, s megkérdezi, mi a panaszom, csak annyit mondok: fáj a gyomrom és népművelő vagyok. Már írja is az orvosságot neuraszténia ellen. Ez a betegség ebben a szakmában munkahelyi ártalom.” Ha e megjegyzés jószerivel inkább tréfás, mint a valós helyzetet tükröző, de azért jól jelzi: népművelőnek lenni 1979-ben nem is olyan nagy dicsőség. No persze, nem mindenütt érvényes ez a megállapítás, mert a városi intézményekben dolgozó szakemberek összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak községekben tevékenykedő kollégáiknál. Nem csupán fizetésük magasabb, de munkakörülményeik is mások, s emiatt többnyire gondjaik is eltérnek a vidéki népművelőkétől. De hát milyen is ma egy vidéki népművelő élete? Erre a kérdésre csak akkor tudunk megnyugtatóan válaszolni, ha előbb megismerkedünk a váci járásban folyó közművelődési munkával. A járásban harminc intézmény kapta meg a művelődési otthon besorolást, s akad ezen kívül még nem egy, amely a feltételeknek nem felelt meg. Pedig a kikötések nem is oly nagyok, de így is nagyon sok épület állaga kritikán aluli. Ezeket a düledező, vagy megrokkant házakat úgynevezett telephelyként működtetik, így mentve át valamiképpen a közművelődés hasznára. Egyetemi előkészítő A tárgyi feltételeknél a személyi feltételek sem sokkal jobbak. A váci járásban csak kevés szakképzett népművelő tevékenykedik, többségük képesítés nélkül dolgozik. A megyei tanács elnökének nemrég kiadott rendelete értelmében képzetlen embert népművelőnek csak meghatározott időre — általában két évre — szóló a szerződéssel lehet felvenni, s jelentkezőnek vállalnia kell, hogy ez alatt sikeres felvételi vizsgát tesz az egyetemen. Mint Péter Pál, a járás közművelődési felügyelője elmondta, a szerződéses népművelők részére az idén harmadszor rendeztek előkészítő tanfolyamot. A részvételt bár kötelezővé tették, a tapasztalatok azt mutatták, hogy egy-két kivételtől eltekintve a többség nem vette komolyan a felkészülést, sőt akadt olyan képesítés nélküli intézményvezető, aki el sem ment a felvételire. Ezek után már nem is csodálható, hogy az idei tíz jelentkező közül csak egyet vettek fel az egyetemre! Habár a megyei tanács elnökének rendelete kétségtelenül jó szándékú, hiszen azt a célt szolgálja, hogy előbbutóbb valamennyi állást képzett népművelők töltsenek be, mégis egy súlyos gondot vetett fel. A szerződések lejárta után ugyanis új embert kell felvenni — ha akad jelentkező —, s velük újra kell kezdeni mindent elölről. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az évente kiírt pályázatokra érkezik néhány válasz az egyetemek végzős hallgatóitól is, csakhogy letelepedésüket a legtöbb községben nem tudják megoldani. Ezért szorgalmazza és minden lehetséges módon támogatja a járási hivatal az olyan kezdeményezéseket, mint a letkési, ahol most épül egy szolgálati lakás népművelőnek. Egyre több helyen szerepel a tanácsok napirendjén az intézményvezetők lakásgondjain való segítés, de hát anyagiak híján csak lassú az előrehaladás. Alapellátás mindenütt Az épületek állagáról már tettünk említést, még néhány szót kell szólnunk a teremkérdésről is. A legtöbb intézmény küzd, vagy nagyteremhiánnyal ha van nagytermük, kevés a kisebb helyiség. Ilyen gondok hátráltatják a munkát például Püspökszilágyon, Fóton és Gödön is. A kiscsoportos foglalkozások lebonyolítására még csak akad megoldás, hiszen a legtöbb helyen az iskolák szívesen ajánlják fel osztálytermeiket, de a nagyterem hiánya már nehezebben pótolható. Rossz példaként emlegetik a járásban a perőcsényi művelődési házat, ahol korszerűen felszerelt színházterem is rendelkezésre áll, de azt sem használják ki megfelelően. A szakemberek szerint azonban egyértelműen megállapítható, hogy a teremgondok ellenére valamennyi helyen megoldható a közművelődési alapellátás. A művelődésre költhető pénz mindig mindenütt kevés. A helyi tanácsok lehetőségeikhez mérten minden esztendőben jelentős összegekkel támogatják az intézményeket. Ugyancsak számottevő a közös fenntartás révén juttatott forint nagysága. A váci járásban elsőként Csorádon valósult meg a közös fenntartás, amely azt jelenti, hogy a településeken működő termelőszövetkezet, a kisebb-nagyobb üzemek anyagilag támogatják a művelődési házaikat. Különösen eredményes ez Szobon, Nagymaroson és Püspökhatvanban. A támogatás mértéke általában 5-től 60 ezer forintig terjed. Emellett szintén sokat jelent az a társadalmi segítség, amelyet a szocialista brigádok nyújtanak az intézményeknek. Hogy a községekben a közművelődés közös ügy, azt bizonyítja, hogy egyre több helyen gyakorlati tartalommal töltik meg azt, amit a komplex irányítás fogalma takar. Valamennyi településen a tanácsok vb-titkárainak irányításával úgynevezett közművelődési bizottságok koordinálják a munkát. Ezekben a bizottságokban a különböző szervezetek képviselőin kívül részt vesznek a pedagógusok is, s ennek nem egyszer olyan jelentős sikerek köszönhetők, mint például Nagymaroson, ahol a gyermeket, már óvodás korban megismertetik a könyvtár használatával, s filmvetítésekkel, gyobb előadásokkal kisebb nnigyekeznek vonzóvá tenni a művelődési intézményt. Több kiscsoport S befejezésül érdemes néhány szót ejteni arról, hogy milyen a községekben élő emberek igénye? Azt nem egy népművelő vallja, hogy igénytelen ember nincsen, csak gyakran nehéz megtalálni azt, ami vonzza őket. Az sem elhanyagolható, hogy a járás néhány települése a főváros vonzásában él, s az ezekben lakó emberek többsége ingázó, leginkább csak aludni jár haza. Az ebbe a kategóriába tartozó Gödön most kísérletképpen a népművelési intézet irányításával megvalósították az úgynevezett nyitott művelődési házat, amely azt jelenti, hogy sokrétűvar igyekeznek szolgáltatásokaz emberek leghétköznapibb gondjain is segíteni. Napjainkban látványos változáson megy keresztül a falusi emberek életmódja, s ehhez leginkább a kiscsoportos közművelődési forma képes igazodni. Ezért fellendülőben vannak a különböző szakkörök, klubok, s a tapasztalatok szerint a régebbi nagyrendezvény-centrikusság felől egyre jobban a kiscsoportos foglalkozások felé tolódnak el az igények. Már csak azért is, mert amíg a Déryné Színház annak idején a legkorszerűtlenebb színpadon is vállalt fellépést, a Népszínház ezt nem teszi. Csakhogy ez teret enged a haknizásnak, a rossz értelemben vett haknizásnak... A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy a megyei művelődési központ által nemrég kiadott füzet, amely a megyében tevékenykedő amatőr csoportok jegyzékét és címét tartalmazza, a két esztendővel ezelőtti képet adja, amely azóta sajnos sokat változott! F. Z. (Folytatjuk.) — A Váci Kultúr Filmszínházban október 8-tól 10-ig délután 4 órakor Az utolsó vérbosszú című szovjet filmet játsszák; este 6 és 8 órakor — csak 18 éven felülieknek — a Szandakan 8 című színes japán filmet vetítik.