Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1982. JÚNIUS 5., SZOMBAT Kocséri aranygyapjú Jövedelmező a juhtenyésztés Háztájiból is kikerül Az utóbbi esztendőkben Nagykőrösön és környékén, nemcsak a termelőszövetkeze­tekben, hanem a háztáji gaz­daságokban is erőteljes lendü­letet vett a juhtenyésztés. Fő­leg a külterületeken lakó tsz­­gazdák közül állítják sokan, hogy a juhtenyésztés jövedel­me vetekszik a legkorszerűbb sertéshizlaláséval. A juhtartás jövedelmezősé­gének az az alapja, hogy ta­karmányozása olcsó, mert job­bára legeltetéssel is megold­ható. A gondozásért bárány­­szaporulattal, van úgy, hogy kettő-hárommal is fizet, s minden tavaszon leadja ko­moly értéket jelentő gyapjú­ját, amelyből a legfinomabb szöveteket készítik. Közös gazdaságok A juhok tavaszi nyírását úgy a termelőszövetkezetek­ben, mint a háztáji gazdasá­gokban befejezték. A gyapjú­felvásárlást városunkban és környékén a budapesti Gyap­júforgalmi Vállalat végzi, a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ közreműködésével, a Kálvin téri átvevőtelepen, ahol Fehér László melléktermékbolt-veze­­tő segíti a munkát. Jó pénzért eladják Nagykőrösről és környéké­ről, főleg Kocsérról és László­­falváról évente 600—700 má­zsa gyapjú gyűlik be. A múlt héten már tartottak egy átvé­teli napot, amikor az 1—30 da­rab juhot tartó háztáji kister­melők már 37 mázsa gyapjút hoztak be. A legutóbbi átvé­teli napon pedig 80 mázsa gyapjú gyűlt össze. A közös gazdaságok közül a Mészáros János Tsz 114 mázsát, a ke­cseri Petőfi Tsz pedig 190 má­zsát szállított. A következő át­vételi napok június 9-én és 23-án lesznek. A gyapjúátvételt Hornyák György körzeti kirendeltség-vezető irányítja, aki elmon­dotta, hogy­­ 25 éve jár Nagy­kőrösre, s örömmel látja, hogy a városban és a környékén szépen fejlődik a juhtenyész­tés. Növekszik a kistermelők száma. A idei gyapjú szála hosszú, minősége jó. Egy bir­ka 4—6 kilogramm gyapjút adott átlagosan. Egy kilo­gramm első osztályú gyapjú átvételi ára 109 forint, a has- és lábgyapjúé 26 forint. A gyapjúeladók közül töb­bekkel elbeszélgettem. Kis Fe­renc a szentkirályi tanyavilág­ban lakik. Főfoglalkozása sze­rint villanyszerelő, s 6 anya­birkát tart és 20 kg gyapjút hozott. Szomszédja, Benkovics János szintén birkatenyésztő, ők ketten­ szabad idejükben felváltva legeltetik a birkákat. A bárányok kilóját 95 forin­tért adták el. Birkát nevel Bűz Dezső tsz-gazdának a Bartaszilosban 15 birkája van. A bárányszaporulatot részben eladja, részben ellátja velük a rokonokat, s szüretre se saj­nál a családnak levágni egy-­ egy jószágot. A kecskeméti határban Újvári Antal kőmű­ves 30 birkát tart. A bárányok közül a kosokat eladta, a jer­kékkel pedig gyarapítja az ál­lományt. Marton Dezsőné hangácsi asszony a múlt év­ben egy vemhes birkát vett, mely a tavasszal szép kisbá­­rányt adott. Most a gyapjú át­adásánál 379 forintot olvastak le a markába. Mint mondta, a két birkát örömmel neveli tovább. A ceglédi tanyavilág­ban, Nyársapáton is béget a portákon, a gazdasági udvar­ban több háznál néhány bari. Jól tartják őket, hasznot hoz­nak. Kopa László Permetezés a kertben Nem kell a kapálást röstellni „Most van a legfőbb ideje a rézgáliccal való első permete­zésnek. A szőlők gyönyörűen hajtottak, a virágbimbók szé­pen tolakodnak elő a fakó ág­hegyből. A szőlősgazda min­dennap körülnézi az ültetvé­nyét s kémleli az ellenséget, a­ki elárulja magát a levél felszínén mutatkozó dudoro­­dásokkal.” Így írt szó szerint a pero­­noszpóráról Jókai Mór 1893- ban A Kert című lap hasáb­jain, amit ma ugyancsak el­mondhatunk (azzal a pontosí­tással), hogy elég rosszul fa­kadtak a szőlők. Lassan a me­leg és szőlőhajtások fejlettsé­ge szükségessé teszi a védeke­zéseket, lehetőleg csak az első permetezések legyenek szer­ves gombaölő szerekkel, mert a rézgálicnak van öregedést, vesszőérést és bogyócukroso­­dást elősegítő hatása is, sőt az utolsó 3—4 permetezéskor, ha Zineket használunk, nehezen indul meg a must erjedése. Jókai fogkeféje A századfordulón a másik nagy szőlőbetegséget, a liszt­harmatot újdonságnak találta a nagy író. Nem ismerve a betegség ellenszerét, Jókai eze­ket javasolta: Ekkor aztán el­keseredésemben azt találtam ki, hogy fogtam egy gömbölyű fogkefét s azzal lekeféltem a fürtöket, még pedig nem csak a bogyóikat, hanem a kocsá­­nyaikat is. Most aztán nincs rajta lisztharmat... Tudom, hogy megint ki fognak nevet­ni a fogkefe stratégámmal, de hát csak én nevessek utoljá­ra ...” Addig lehetett ilyen játék­kal próbálkozni, amíg a be­tegség még új volt, de ezt mi sem ajánljuk a kiskerti sző­lőtermesztőknek. Kéntartalmú szerekkel kell védekezni, elő­írás szerint. Néha vaklárma­­szerűen jelentkezik egy rej­télyes levélgyapjasodás. Nem kell vele sokat foglalkozni, igaz, csökkenti a szőlőlevelek fotoszintetikus aktivitását, de nem annyira, hogy kétségbe kellene miatta esni. Most van a molylepkék tá­madásának is ideje, ügyelni kell rá, mert „férgesek” lesz­nek a gyümölcsök. Minden szert, minden kezelést szak­szerűen és módszeresen vé­gezzünk, a szükséges előíráso­kat maradéktalanul be kell tar­tani, nemcsak a nagyüzemek­ben, hanem a kiskertekben is. A mérgezések elhárítása el­sődleges cél, de az egészség­ügyi várakozási idő betartása tényleg mindenkinek elemi érdeke. Sohasem jó a zöldba­rack, de másnapos permete­zett korban, pláne nem. Gye­rekeket elnni kell az ilyen és ehhez hasonló fegyelmezetlen­ségektől, mert a torkos cse­mege soha nem látott végze­tes bajok forrása lehet. Támad a gyom Ugyanez vonatkozik a fü­vekre is. Ahol a gyomirtásra utaló tábla ki van téve, az legyen óvó, intő jelzés, mert a herbicidek sokféle betegséget okozhatnak.­­­ És ismételten felhívjuk a figyelmet az éne­kes madarak védelmére! Lé­nyegében anyagi terhet nem jelentenek, de hasznuk pénz­ben nehezen kifejezhető. A kelő zöldségfélék is nagy figyelmet kívánnak, a kárte­vők, károkozók elleni védeke­zés elmulasztása, utólagos el­végzése nagyon visszaveti növényeket. A gyomok pedig a mindenütt támadnak, szőlő­ben, gyümölcsösben, házikert­ben egyaránt. Zárt kertekben kerüljük a gyomirtó vegysze­res védekezést, kapával nehe­zebb, de egészségesebb ... S. D. Heves megyében Jelek Ceglédi fotós képei Az Egri Kisgalériában fotó­­kiállítás nyílik június 11-én, pénteken, a Heves megyei Művelődési Központ rendezé­sében, a lapunkból jól ismert ceglédi fiatal fotóművész, Apáti-Tóth Sándor alkotásai­ból. A Jelek című kiállítási anyag lényege már négy éve megfogalmazódott, láthatták is Budapesten, a Munkásmoz­galmi Múzeumban, a Fiatal Fotóművészek Stúdiója első kiállításán. A képsorok azóta megértek, kiteljesedtek. Egerben, a Knézich Károly utca 8. szám alatti kiállítóte­remben Apáti-Tóth Sándor Jelek című bemutatkozását az érdeklődők július 4-ig láthat­ják. Az unalom szót nem ismeri Ember, aki örökké alkot, tanul Épít, forog, sosem télien Cegléden sok érdekes em­ber lakik. Ezek az emberek valami olyat tettek, vagy tesz­nek, amihez a hétköznapi em­bernek nincs tehetsége, vagy elnéz felette. Mint például Etédi Miklós: Közepes terme­tű, ősz hajú ember. Ismerő­sei szeretik és tisztelik, így beszél magáról: — Erdélyben születtem 1913-ban. Édesapám tímár volt.­­Iskolába nem szerettem járni. Egyszer szüleimnél be­telt­­ a pohár, és jól elagyabu­­gyáltak. A 6 elemi után be­írattak a gimnáziumba, ekkor már Cegléden laktunk. Ha jól emlékszem, a 108 diákból csak 24 érettségizett le, én is meg­buktam. Átkerültem a polgá­ri iskolába. A következő ál­lomás Szolnokon a Fa- és Fémipari Iskola volt. Délelőtt elméleti, délután gyakorlati műhelymunkával. Sír a hegedű — Honnan a kézügyessége? — Édesanyámtól, aki reme­kül varrt, kötött, hímezett. Ekkor már festettem is, külö­nösen a nyári szünetben. Má­soltam képeslapokat, lefestet­tem szüleimet, a szomszédo­kat. A bátyám készített magá­nak egy hegedűt. Ha te, akkor én is! — gondoltam magam­ban. — íme a bizonyíték! — mondja és hangolás után el­húz néhány nótát, saját készí­tésű hegedűjén. — Az iskola elvégzése után nem volt állás, ínségmunkán tengődtem, míg aztán felvettek a Sárik-nyom­­dába, naptárpréselőnek. Be­hívtak katonának, és jelent­keztem továbbszolgálatra. A szabóságot és a cipész mes­terséget itt lestem el. A saját esküvői cipőnket is én csinál­tam. Inget és kabátokat is varrtam. Fárasztó bejárás — Mi történt a leszerelés után? — Megnősültem, Pesten él­tem a feleségemmel. A Cse­peli Szerszámgépgyárba ke­rültem, anyagbeszerzőnek. A háború, a fogság után ismét Ceglédre kerülve a malomban főgépészi beosztást kaptam, majd ismét Csepelre jár­tam dolgozni. A fodrász mes­terséget a bátyámtól tanul­tam. Szívesen megnyírtam a barátokat, szomszédokat. Fá­rasztó volt a feltárás, és 1953- ban a ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalathoz kerültem. — Miket terveztek? — Hatalmas emelőket, kü­lönböző típusú faszenes va­salókat, mákdarálót, szecska­vágót, szalagfűrészt. Részt vettem az első villanyfúró­gép szerkesztésénél is. Nyug­díjazásom előtt, mint újítási előadó és gyártóeszköz gaz­dálkodó tevékenykedtem. Kaptár és bélyeg — Most mivel tölti szabad idejét? — A lakásunkat, mivel ala­csony volt, felemeltem, fürdő­szobát készítettem, parkettáz­tam. Régóta méhészkedem, kaptárokat készítek. Van egy kis szőlőm, minden évben pré­selek egy kis bort magamnak és a barátoknak. Esténként faragok, és szenvedélyes bé­lyeggyűjtő vagyok. Szoktam hímezni, tálakat festeni. Már régen megtanultam a szőrme­kikészítést, jó meleg kesztyű­ket varrok belőle. — A sport kimaradt az éle­téből? — 1957—58-ban megnyertem az első üzemi sakkversenyt. Rendkívül jól tudtam csúzliz­ni is, egy nap 12 verebet is lőttem — mondja nevetve Eté­di Miklós. Mozgalmasan telhetnek nyugdíjas évek is, bizonyíték­a erre Etédi Miklós élete. Nem ismeri az „unatkozni” szót,­­ ha véletlenül nincs semmi el­foglaltsága, fog egy fémle­mezt, kiveri vékonyra, és ké­szít domborművet belőle. Gál György Mindentudó cipészgépek A PEMÜ ceglédi cipőgyárának új, kétszintes csarnokában szerelik a gépeket, berendezéseket. A kép a jövő felsőrészgyár­tó üzemében készült, ahol a szalag részegységeit gondosan el­lenőrzik. Apáti-Tóth Sándor felvétele Sportünnepély a Vasutas-pályán Szépség, vidámság — ifjúság Kétszer fiatal színpompás bemutatója A Ceglédi VSE sporttelepén rendezték meg az országos sportnapok központi rendez­vényét, melyen Cegléd és Nagykőrös, valamint a ceglédi járás tanintézetei képvisel­tették magukat. Régen voltak utoljára olyan sokan a CVSE pályáján, mint ezen a napon. Az időjárás kegyeibe fogadta a műsorban szereplőket és a nagy számban megjelenő né­zőket is .Elég hűvös volt, de legalább nem esett az eső, sőt sütött a nap is. Sportolj velünk A bemutatók a városi sport­­felügyelő, Pásztor István kö­szöntőjével, majd a városi ta­nács elnökének, Kovács Ká­rol­ynak a megnyitójával kez­dődtek. Az elnökségben he­lyet foglalt Sárik Ferenc, a párt városi bizottságának első titkára és Szemes Árpád, Pest megyei Sporthivatal el­­­nökhelyettese. Hogy mit is láthattunk? Ér­demes megemlíteni valamen­­­nyi gyakorlatot, mert különbö­ző okok miatt mindegyik ma­radandó élményt okozott. A tribünnel szemben, az ál­lóhelyi oldalon sorakozott fel a kétezer-százötven diák. Fe­gyelmezett, pergő ritmusú be­mutatójuk igen látványos volt. A nyitóképet a Kossuth Gim­názium tanulói alakították ki. Pillanatok alatt megláthattuk a jelmondatot: „Sportolj ve­lünk!” Ezután tv-torna követ­kezett, hatszáz résztvevővel, a ceglédi Várkonyi, Földvári és Táncsics iskola tanulói előadá­sában. A nagykőrösi Kossuth álta­lános iskolások „Erő, szépség, dinamika” gyakorlata nagy tapsot aratott, melyben a lá­nyok karikával, a fiúk pedig bottal dolgoztak. A gyerekek nagyon megtanulták a számot, ami egyáltalán nem lehetett könnyű, rengeteget kellett gyakorolni. Az egyesület is A ceglédi Mészáros iskola két számmal is jelentkezett, előbb a fiúk gúlát építettek — három emeleteset is — majd a lányok felüdítő gyakorlata, a dzsessz-gimnasztika követ­kezett. Nagy sikert aratott nagykőrösi Toldi Szakközépis­­­kola leányainak gimnasztiká­ja, az abonyi Somogyi iskola kendőgyakorlata, melyet az is­kola legfiatalabbjai és legidő­sebbjei mutattak be, együtt, s elsősorban ezért volt nehéz. Ezután a „hivatásosok” kö­vetkeztek: a Ceglédi VSE és a Nagykőrösi Kinizsi leány és fiú tornászai, akrobatikus ug­rásokkal, lélegzetet elállító szaltókkal tigrisbukfenccel. Ugyanakkor a kislányok olyan természetesen hányták a fiik­­falkot, mintha éppen a boltba mentek volna bevásárolni. Az albertirsai általános is­kola tanulói kis zászlókkal bű­vészkedtek, a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépis­kola lányai pedig esernyőiket forgatták boszorkányos ügyes­séggel, amiért éppúgy, mint a május 1-i majálison, elsöprő tapsot kaptak. A hálás publikum biztosan azt is díjazta — a gyakorlat is igazán kitűnő volt —, hogy a kétszáznegyven esernyővel va­lószínűleg ők űzték el az esőt hozó felhőket a pálya fölül. Tanárok dicsérete A záróképet a ceglédi Török János Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és Egészségügyi Szakiskola diákjai rajzolták fel a gyepre, jelezve, hogy ez volt az OSN ceglédi sportünnepé­lye, 1982-ben. Reméljük, négy év múlva hasonló sikert arat a soron kö­vetkező, ilyen jellegű rendez­vény, melyben döntő részük lehet megint azoknak a test­nevelő tanároknak, akik a kü­lönböző, szebbnél szebb gya­korlatokat kiokoskodják. Ezt a feladatot ebben az év­ben Balogh Istvánná, Csendes Györgyné, Kiss Andrásné, Mi­­lus Istvánná, Nagy Gáborné, Polgár Gyuláné, Sajgál Ta­­másné, Takács Jánosné, For­gács Ferenc, Hüllner Péter, Kürti Béla, Magyar Antal, Medve László, Pólya Miklós, Süli Aladár, Sülyös Sándor, Szilády Frigyes, Váradi Lász­ló, és Velkey András vállalta és végezte el sikeresen. , Ungurcán László Hétfői áramszünet Jó ütemben halad, sok tár­sadalmi munkával Cegléden, a Pesti úton, a Mészáros Lőrinc Általános Iskola épületsora melletti új szárny építése. Mint a DÉMÁSZ jelezte, hétfőn, június 7-én délelőtt áramszünet lesz az építkezés körzetében elektromos szerelő munkálatok miatt. A lakosság megértését kérik. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Olcsóbb a gyümölcs A hét végi ceglédi piacon a zöldborsó mellett megjelent a zöldbab is. Mint primőr, igen drága. A hét elejinél olcsóbb volt a karfiol, a karalábé — ebből dömping van —, a fejes­káposzta. A fejessaláta elkö­szönőben van. Kedvezőbb a cseresznye és a szamóca ára, már nagyobb tételben érkezik.

Next