Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
Fiaríj:lentés Itt a cseresznye Sok a baromfi A hét végén kiemelkedően nagy piac volt. Az eső után rengeteg zöldség- és virágpalántát árultak. A baromfipiacon sok napos- és növendék csirkét kínáltak. Az újdonságok sorában megjelent a cseresznye. A kocsispiacon morzsolt kukoricát mértek nagyban, 6,50 forintos kilogrammonkénti áron. A szemestermény-piacon kis tételekben a morzsolt kukorica 7, a búza és az árpa 6, a napraforgómag 15 forintért kelt. A gyümölcs- és zöldségpiacon az alma 10—15, a héjas dió 30, a köleskása 40, a mák 90, a dióbél 120—130, az óburgonya 7,50—18, a vöröshagyma 20, a fokhagyma 40, a sárgarépa kilója 40, az újdonságok sorában a cseresznye 26— 30, csomója 2,50, a szamóca 130, a karfiol 50, az újburgonya 32, az uborka 40, az új káposzta 24, a paradicsom 90 —100, a zöldpaprika darabja 1—7, a karalábé 6—7, a saláta 1,50—2, a retek csomója 3— 6, a gyökér 10, a sárgarépa csomója 10 forint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 180—220, a vágócsirke 100— 160, a naposcsirke darabja 10 —12, a kéthetes 16. A tyúktojás 1,80—2 forintért kelt. Rémusz bácsi meséi Nyúlselypítés legyek válthatók Az Arany János Művelődési Központban május 30-án délután 3 órakor a Rémusz bácsi meséi mesesorozat IV. előadására kerül sor, „Hogyan selypít a nyúl háza?” címmel. A bérleti előadásra jegyek is válthatók a művelődési központ irodájában. NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 1984. MÁJUS 27., VASÁRNAP Tapasztalat Példánalk itt van mindjárt a Petőfi utcai postahivatal, amelyről sok körösi jó ideig azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik, pedig e hasábokon megnyitását is publikáltuk. No, de nem a múlt érdekes most, a közel másfél esztendős működése alatt sok ügyfél megfordult már falai között, a kezdet óta több mint duplájára nőtt forgalma. A környékbeliek megismerték, mi több megszokták és megszerették, mert a konkrét szolgáltatásokon kívül még az ilyen kicsiny intézménynek is kötnie kell valamiképpen magához az embereket, ha más Ellátandó sebesültek is voltak kétnapos versengés után Nyársapátiak az első helyen Városunk úttörőinek tavaszi kedves elfoglaltsága és kötelessége részt venni az úttörőgárdisták szemléjén. Az idén is megtörtént ez, s ismert a győztes is: a nyársapáti iskola úttörői megérdemelten nyerték meg a szemle kétnapos versenysorozatát! Miből is állt ez? jó csapatszellemet, s bizonyította a benne részt vevők felkészültségét is. A remek lebonyolítás a tűzoltóság, az MHSZ, a Vöröskereszt, a KBT, a munkásőrség és az úttörőelnökség színvonalas, jól összehangolt munkáját is dicsérte. B. O. Százpontos totó A versengő hat csapat — a négy körösi, valamint a kocséri és nyársapáti pajtások — tíz-tíz fős, fele lány, fele fiú összeállítású csapataikkal elsőként a tormási lőtéren bizonyíthatták felkészültségüket. Volt menetdalverseny, légpuskás lövészet, akadálypálya-leküzdés. Második nap a Cifrakert adott otthont a nemes vetélkedőnek. Tűzoltóversenyük szerelési gyakorlat volt, víz nélkül ugyan, de tiszteletet parancsoló idők alatt hajtották végre a szerelvények összeillesztését. Ezután tesztmegoldás következett. A munkásőrök már a tereptani kérdéseket firtatták, majd a fegyveres erőink, a Varsói Szerződés adott okot a fejtörésre. A vöröskeresztesek sem maradhattak ki, totóval, ellátandó sebesültekkel várták az úttörőgárdistákat. S hogy a közlekedésiek se maradjanak „munka” nélkül, az ügyességi pálya teljesítésével és a 100 pontos totó kitöltésével tették próbára a pajtásokat. Ezek után alakult ki a végleges sorrend. Első lett, mint azt már írtuk, s ezzel az eredményével a megyei vetélkedésre jutott tovább a nyársapáti honvéd szakalegység tíz pajtása. Második helyre Rákóczi iskola, harmadikra a a Kossuth érkezett be. V Összehangolt A jó hangulatú versengés tovább erősítette az amúgy is Százszor hallott kérdésekre türelmesen Nem fukar az udvariasságban A nyitás rostái ® változattal! Kis város vagyunk, ahol gyorsan terjednek a hírek — mondogatjuk olykor némi lebecsüléssel. A megállapítás fele többé-kevésbé igaz is (persze mindig a viszonyítástól függ) de hogy minden változást egyhamar észrevennénk lakóhelyünkön — azt kétlem, sál nem, hát jó szóval, kedvességgel. Ez utóbbiakkal soha nem fukarkodik a pult mögött dolgozó kedélyes postáskisasszony. Talán ez a szépen hangzó titulus illenék leginkább Orbán Lászlónéhoz, ha nem tudnánk, hogy nagyobbacska gyerekei vannak már, s idén tizenöt éve, hogy a posta szolgálatába szegődött. Változatos munkája volt, a nagyposta minden részlegét megismerte nemcsak látomásból, így azután nem volt véletlen, amikor az egyik legtapasztaltabb munkatársat küldték a kihelyezett osztályra. Bár a hivatal két személy munkájához épült, munkatársa még nincs, s hogy így marad a valószínű helyzet, amíg egyedül is el tudja látni az üvegfalba vágott ablak mögött sorakozó ügyfeleit. Van minden . Ami azt illeti, a tíz órai nyitáskor meg a műszakok befejezése után jócskán megszaporodnak a betérők, mégis általában jellemző, hogy soha nincs torlódás, mint odabent az gyakran lenni szokott. Látszatra kicsi a helyiség, de nem a bizonyult túl szűknek, pedig forgalom érezhetően nő. Higgye el, az embereken is sok múlik, miként viselik el egymást, az erre lakókat türelmes embereknek ismertem meg, megértik, ha netán többet kell várniuk a szokásosnál. — Ügyfelei milyen szolgáltatást vesznek leginkább igénybe? — Lényegében mindent, rengetegen telefonálnak, szépen fejlődik a takarékszolgálat, a kielégítő újságkínálat mellett képeslapok sem hiányoznak, szóval van itt minden, aminek egy jó postahivatalban lennie kell. Úgy vettem észre, nemigen panaszkodik senki sem, különben is menet közben mindenki elmondja gondját-baját. Ittlétem óta sok jó ismeretséget szereztem, közvetlen kapcsolat alakult ki az emberekkel. — A nyitvatartás rendje a kezdet óta nem változott... — Jól eltaláltuk az időpontokat, azóta sem merült fel emiatt probléma, vétek lenne változtatni rajta, így biztosítva van a legfontosabb, hogy a konzervgyár, az ITV és a NEFAG dolgozói hazafelé jövet el tudják intézni postai ügyeiket. Amíg az üvegen át beszélgetünk, Orbán Lászlónénak rengeteg dolga akadt, pedig már túl volt a délutáni csúcsforgalmon. Ki táviratot adott fel, vagy pénzt hoztak, a totózók, lottózók a sarki asztalkát vették körül. Kopogott a szimpli A, napjában talán százszor hallott kérdésekre türelmesen jöttek a feleletek, miközben szaporán kopogott a stempli. Ahogy elnéztem, sok betérőnek célirányos míg másoknak éppenséggel kényelmesen útbaeső ez a kicsiny postahivatal. Létrejöttével teljesült a tormásiak régi kívánsága, de a kezdeti ismeretlenségből kinőve, ma már a távolabbi körzetek lakói is magukénak tudják. Miklay Jenő Történeumi visszapillantást adva kitüntetések, emléktárgyak Gyári véradók ünnepsége A Nagykőrösi Konzervgyár Vöröskereszt-szervezete a napokban bensőséges ünnepséget rendezett a gyár bemutatótermében, melyen a gyár 617 önkéntes véradóját ünnepelték. Azokat köszöntötték, akik 1983-ban .232 litert vért adtak a beteg emberek gyógyítására és életének megmentésére. Szavalat Az ünnepségen az MSZMP városi bizottságát Gotzián Lászlóné dr. városi titkár képviselte. Megjelent azután dr. Mák László, a ceglédi véradó állomás főorvosa, Veres Lászlóné állomásvezetővel, Bodrogi Istvánná, a Vöröskereszt Nagykőrös városi szervezetének titkára, dr. Harmos Csaba konzervgyári főorvos, Nagy Dénesné, a gyári Vöröskereszt, szervezet elnöke, Gimes Tibor, a vállalati pártbizottság titkára. Az ünnepséget Kotschy Ferencke által előadott szavakat vezette be, majd dr. Mák László főorvos köszöntötte az önkéntes véradókat. Történelmi visszapillantást nyújtott az életet mentő véradás kialakulására, melyben kiemelkedően vesznek részt a konzervgyár dolgozói. Ezután Nagy Dénesné elnök bejelentette, hogy kitüntetéseket és jutalmakat ad a Vöröskereszt az évről évre jelentkező önkéntes véradóknak, melyeket Gimes Tibor párttitkár adott át a kitüntetetteknek. Oláh István és Fodor György, akik 30 esztendő óta adnak vért, aranyjelvényes kitüntetést kaptak. Tizenhat 20 év óta vért adó dolgozó hasonló megtiszteltetésben részesült. Szép emléktárgyat kapott azután 15 harminckilenc éve, és 10 37 éve vért adó dolgozó. Harmincketten vöröskeresztes munkát elismerő oklevelet, s többen egyéb jutalmakat kaptak. Megbecsülés Az ünnepség után a Vöröskereszt megvendégelte a véradókat, akiket jóleső érzéssel töltött el, hogy embertársaik iránti segítő szándékukat a Vöröskereszt megbecsüléssel honorálja. K. L. Régi kép a szoba falán Kislány a lovascsapat élén Ez a történet azzal kezdődik, hogy egy dunántúli legény, Tófejt István, az első világháború idején a huszárságnál szolgált, s ott jó barátságba került egy nagykőrösi bajtársával, Vajda Ambrussal. A legtöbbet a lovakról beszélgettek, mert mind a ketten nagyon szerették az okos jószágokat. Amikor szerencsésen megszabadultak a világégésből, mind a ketten vámőrségi szolgálatba léptek az osztrák határon. Tófeji Istvánnak már a katonaságnál nagyon sokat mesélt körösi barátja szülővárosáról, Nagykőrösről, hogy milyen szépek az ottani szőlők, gyümölcsösök, meg a lányok. És egy nyáron, mikor háromnapos szabadságot kapott, magával hozta a dunántúli legényt látogatóba. Látogatás a szomszédban Vajda Ambrus szülei szívesen fogadták a vendéget, akinek nagyon tetszett a szép alföldi város. Még az érkezés napján kimentek a szőlőbe. Meleg nyári nap volt, már kezdett érni a Csabagyöngye szőlő. Vajda Ambrus megkínálta a barátját, majd leszakított egy pár fürtöt, s átmentek Papp Ferencékhez a szomszédba, ahol egy szép kislány, Mariska az édesanyjával a paradicsomot szedte. Midőn Ambrus átadta nekik a szőlőt és bemutatta a vendéget, azok kedvesen köszöntötték. Másnap vasárnap volt, délután a két legény már együtt ment ki a Cifrakertbe a kislánnyal, akit a csónakázótavon meg is csónakáztattak. Ebből a találkozásból hosszú levelezés, több látogatás és szerelem lett. 1920 végén Tófeji István elköszönt a vámőrségtől, végleg eljött Nagykőrösre és Papp Mariskát elvette feleségül. Így lett belőle nagykőrösi gazdálkodó. Szeretettel nevelték Mint régi huszár, büszke volt a lovaira. Szépen éltek, gazdálkodtak és sok szeretettel nevelték gyermekeiket. A polgári iskolában tanuló kislányuk, Ilonka, a nyári vakációban édesatyjával mindig kijárt a tanyára és ott a Matild nevű két és féléves csikójuk lett ,a kedvence. Egyszer Ilonka kedvesen kérlelte atyját, hogy tanítsa meg lovagolni. Tófeji István le akarta beszélni, mert féltette, hogy leesik. De azután nem tudta kedves lánya kérését megtagadni. Szabály szerint tanítani kezdte. A csikó kantárjára hosszú kötelet erősített, a kötél végét a kezébe fogta és elkezdte a csikót körbehajtani, miközben Ilonka a nyeregben ült. Egyre jobban, szebben ment a lovaglás, de a közelben levő vasútvonalon váratlanul nagy zakatolással jött egy tehervonat-szerelvény, amitől a csikó nagyon megijedt, felágaskodott, és a kislány leesett a gyepre. Szerencsére nem történt semmi komolyabb baja. Atyja azt hitte, hogy ezután nem mer lóra ülni. De Ilonka kedvesen kérlelte: — Apám, folytassuk... — És néhány gyakorlás után már lóháton járt haza a városba. Az alig 13 éves kislányt mindenki dicsérte és az akkori nagykőrösi Gazdasági Egyesület lovassport szakosztályának ifjai csapatukba fogadták, megtették tiszteletbeli csapatkapitánynak, aki mindig a csapat élén lovagolt, amikor felvonultak, vagy a városba érkező valami magas vendéget fogadtak. Tyúkot oltott A napokban beszélgettem az egykori lovaskislánnyal, akinek Szabó László lett a férje. Megkérdeztem tőle, hogy abból a korból mi a legkedvesebb emléke. — Amikor 1938-ban, kétnapos kirándulás keretében, kilovagoltunk a város Pótharaszt pusztájára. Útközben Kenyeres Ambrus és Gombai Sándor tanyáján ünnepléssel fogadtak, majd a pusztán Dezső Kázmér polgármester köszöntését tolmácsolva, Havasi Mihály városi főkertész várt bennünket. Kedvesen megvendégeltek, s azután meglátogattuk a régi pótharaszti csárdát is, ahol sokszor megfordult Bogár Imre, a híres betyár. Csípős Dénes csapatkapitányt Bertalan Béla helyettesítette. A csapat tagjai pedig S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront mostani országos titkára, továbbá Bűz Ambrus, Csendes Sándor, Fodor László, Gaál Ferenc, Kházi Ambrus, K. Kiss János, Sz. Kovács József, Patonai Ambrus és apám, Tófeji István voltak. — A lovassportnak és az én lovaglásomnak azután nemsokára véget vetettek az elkövetkezett második világháborús évek. Matild lovunkat is katonaiénak vitték el. Én pedig férjhez mentem, majd tisztviselő lettem a mostani Építőipari Kisszövetkezetnél, majd egy kecskeméti tsz-nél. — Lovagolt-e azután? — A felszabadulás után egy télen besegítettem a nagykőrösi baromfioltásba. A tanyavilágban a nagy hóban nem lehetett járni és akkor dr. Faith István főállatorvos az akkori Dózsa Tsz-től egy hátaslovat kért, s azon jártam tyúkot oltani. Nyugdíjban — Már nyugdíjas vagyok. Gyermekeim szeretete aranyozza be az életemet. Az egyik fiam főkertész a Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi kerületében, a másik műszaki vezető a 21-es Volánnál. Még dolgozgatok. Pálfája bánomi zártkertemben termelem a felfuttatásos uborkát. Néha boldog emlékezéssel nézem szobám falán a pótharaszti lovaskirándulásunkról készült csoportképet. Kopa László ISSN 0133-2703 (Nagykőrösi Hírle — Sporthírek— Remek írkózóbajnokság Városunkban, a Petőfitornacsarnokban rendezték az országos felnőtt kötöttfogású II. osztályú egyéni birkózóbajnokságot, a hagyományos Miskey Árpád-emlékversennyel egybekötve. Huszonnégy egyesület 116 sportolója két szőnyegen is közel 8 órán át vetélkedett. Nagyon jó és erős mezőny gyűlt össze, sok fiatallal. A mérkőzések döntő többsége színvonalas összecsapást hozott. A Nk. Kinizsi négy versenyzőt indított. Köztriük Strázsi Gyula szerepelt a legjobban, a legnépesebb mezőnyben, a 68 kg-osok (22 fő) között összesen 6 mérkőzést kellett vívnia és végül a 6. helyen végzett. A 62 kg-ban (14) Deák István 3, Kecskés Géza 2 és 74 kg-ban (16) Apró Balázs 2 fordulón keresztül volt versenyben. A mezőny erősségére" és kiegyensúlyozottságára "az is jellemző, hogy 21 sportkör szerzett pontot a csapatversenyben, a Nk. Kinizsi egyet. A súlycsoportgyőzteseket a Kinizsi szakosztálya szép emléktárggyal jutalmazta. Tekeíírek Tekézőink újabb mérkőzéseket vívtak a csapatbajnoki pontokért. Az NB IH-ban: Gyulai SE— Nk. Mészáros Tsz SK 7:1 (2378-2198 fa). Nagykőrösiek: Kovács 357, Nagy 352, Szabó T. 356, Farkas J. 346, Szabó B. 383, Lóczy 404 (1). Az élcsoportba tartozó vendéglátók jobban szoktak pályájukhoz, s ez nagy különbségben fejeződött ki. Az összevont megyei bajnokságban : Kecskeméti Zománcgyár—Nk. Mészáros Tsz SK B 5:3 (2095-2094); a temetőhegyi tekecsarnokbeli rendkívül izgalmas találkozót a szerencsésebb vendégek egy összfával nyerték; egyéni pontszerzők: Szabó T. (384), Zatykó (371) és Nagy (386). Volánbusz (Nk.)—Szanki Olajbányász B 6:2 (2343-2275), a ceglédi találkozón jó játékkal, megérdemelten győztek az autóbuszosok. Egyéni pontszerzők: Bere (429), Tóth F. (413), Tóth S. (388), Kis (384). Hétfői sportműsor • Atlétika Cegléd: a XX. nyári úttörőolimpia megyei döntője, egyéni számokkal. Kézilabda Petőfi-iskolai pálya, 10 óra: kisegítő iskolás leányok megyei versenye. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 15 óra: Konzervgyári KISZ I.—Konzervgyári KISZ II., 16 óra: Információtechnika-Mészáros Tsz, 17 óra: Törteli Tsz—Városgazdálkodás; Ifjúsági-sporttelep, 16 óra: Pedagógusok— TRAKIS, 17 óra: Gimnázium —Arany Tsz, 18 óra: Tormási Építő Kisszövetkezet—Amatőr MTE, kispályás városi bajnoki mérkőzés. S. Z. §1§1 Mozi Apokalipszis, most I—II. Színes, amerikai dzsungelháborús kalandfilm. (16 éven felülieknek !) Előadás csak 6 órakor. A stúdiómoziban Noé bárkái. Színes magyar természetfilm, fél 4-kor. Britannia gyógyintézet. Színes angol film. (16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. Hétfői műsor Üldözők. Színes, szinkronizált, amerikai film. (16 éven felülieknek.) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Gyilkosságok ok nélkül. Színes szovjet kalandfilm. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Fél 6-kor. \