Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
Tábor Veresegyházon Kurucok kései utódai Ott, ahol a Budapestről Galgamácsára tartó országút egy kanyarral egyenesbe fordul Veresegyházon, jobbra öreg nyárfasor vezet, a Találkozók útját szegélyezve, a község szép strandtavának bejárata felé. Balra is vezet út, a településnek talán legmutatósabb házai mentén. A két út közötti jókora területen van a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő úttörőtábor. Nyáron dús lombú, árnyat adó fái alatt faházak sorakoznak, bejárata előtt emlékkő, rajta a dátum. 1976-ban állították a kuruc szabadságharc vezérlő fejedelme emlékének, aki 1705. július 6—10-ig Veresegyházon táborozott. A tábor múltját, történetét tudakolom tízéves Czene Jánostól, az iskola igazgatójától. — A veresegyházi modern iskolát 1969-ben csapatvezetőségünk építették, akkor kérte, hogy a bontási anyagot adják oda, romantikus tábort építenek belőle. Meg is kaptuk, plusz a tanács ötvenezer forintnyi támogatását. A KISZ megyei bizottságának pályázatán elnyertük az ötszázezer forintos díjat. A pénz a tanácshoz érkezett és úgy határoztak, ifjúsági ház épüljön belőle (ma szükségtermek vannak benne), az úttörőtáborra évi százezret adtak, ebből vették a faházakat. Helynek a volt homokbányát jelölték ki. A terület, mintegy háromezer négyszögölnyi. Az első két faház 20 személyes volt. Most a Köjál megszorítására tizenhatan laknak benne. Két nagy faház után két kicsi következett. Végül is négy nagy és nyolc kis faház készült el, jelentős társadalmi segítséggel. Nehézségünk is akadt: a táborhelyeket már lekötöttük, amikor váratlanul százezer helyett csak harmincezer forintot kaptunk. Tábor víz nélkül nem lehet. Nagy körülményesen kutat építettünk, persze szakértő segítségével. Javarészt Nagy István tanártársammal tanítás előtt hajnalban és utána este ketten ástuk. A kézilabdapálya a Betonútépítő Vállalat segítségével készült, az M3-as autópálya építése során. Egy nap a táborért akciót hirdettünk, mentünk korlátot festeni, padkát építeni, ők meg cserében nagyszerű pályát hoztak létre nekünk. Értéke mintegy négyszázezer forint volt akkor, 1975-ben. A tábor létszáma mindig teljes volt. Anyagilag önfenntartó, noha olcsó, hiszen húsz forint a szállás, némi mosatás és négyszeri étkezés az iskola napközijében, a szigorú étkezési normák alapján, valamivel kevesebb mint ötven forint. Egy-egy gyerek napi költsége 73 forint. A tíznapos turnusokba az ország minden részéből jönnek. Egy régi úttörőkiadványban a táborok névjegyzékében szerepeltünk, azóta szájról szájra jár a hírünk. Négy évig lengyelekkel tartottunk cseretáborozási viszonyt. A német kapcsolat úgy alakult ki, hogy itt járt NDK-beli testvérmegyénk, Suhl küldöttsége, megnézték a tábort, én pedig felajánlottam a cserét. A belföldi kapcsolatokat nehéz volna fölsorolni, Sopron, Nyírség, Viharsarok, Nógrád, Bács-Kiskun. Mi kinézzük a helyeket, majd felajánljuk a cserét. Így mentünk három éve a Göcsejbe, Gellénházára. Bánkon is voltunk, öt-hat éve Boglárlellén jártunk, s eljutottunk Fertődre is. A múlt felidézése után ismét visszatérünk a jelenbe. Az igazgató arról beszél, hogy a táborban még nem teljes a komfort. Nagy hiányosság, hogy nincs melegvizes blokk. Nem is a gyerekek, hanem a szülők kifogásolják. Az alapok már megvannak hozzá. S ha majd építkeznek, társalgóra is gondolnak, amit táborozási időn kívül is egyéb célokra ki lehet használni, különböző rendezvényekre. Gyakran emlegetik, hogy Veresegyházon sok minden ésszerűen, hasznosan létesül. Ide tartozik az iskolás gyerekek táboroztatása, akár idevalósiakról, akár máshonnan érkezőkről van szó. Egykor kurucok táboroztak errefelé, most pedig diákok, talán az egykori kurucok kései leszármazottai is... Fazekas Mátyás LLQI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM 1986. OKTÓBER 13., NÉTEÖ Baranyai tapasztalatok Mozgalmi ház nálunk is lehetne Izgalmas és nagyon tanulságos tapasztalatcserén vettem részt. A Pest megyei népművelők egy csoportja — a megyei művelődési központ és könyvtár szervezésében — Pécsre és Baranya megye több településére látogatott, hogy három napon át ismerkedjen az ott folyó népműveléssel. A látottak sokaságáról egy rövid írás keretében nehezen lehet számot adni, de talán olyan kezdeményezésekre, akciókra sikerül felhívni a figyelmet, amelyek körzetünkben is hasznosíthatók, s néhány gond felvázolásával vidékünk népművelőinek problémáira is ráismerhetünk. Mindent tud Megálltunk Tolna megye székhelyén, Szekszárdon, ahol Kispál István, a megyei művelődési központ igazgatója elmondta, hogy megyéjükben a közművelődési intézmények — művelődési házak — mintegy harminc százalékát zárták, mert az épületek beelavultak, korszerűtlenek, sem egészségügyileg, sem esztétikailag nem alkalmasak arra, hogy a művelődés ügyét szolgálják. Körzetünk több községe nélkülözi a korszerű művelődési házat. Domonyban, Kartalon, Zsámbokon, Valkón — és még néhány települést sorolhatnánk — bizony alapos felújításra, esetleg új intézmény építésére lenne szükség. Csak hát, kevés a pénz. Pedig falvainkban a népesség megtartása is ezt kívánja — otthont kell teremteni a szabadidő hasznos eltöltésének, a kulturálódásnak, a közösségi életnek. Láttuk mi Pécsett az úgynevezett mozgalmi házat. Tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel követésre ajánlható példa lehet valamennyi — az építés gondolatával foglalkozó — tanácsunk számára. Nincs körzetünkben olyan település, amelynek igényeit ez az épület ne tudná kielégíteni. Kerekedjenek fel az érdekelt tanácsi vezetők, győződjenek meg a helyszínen, beszélgessenek el az építés költségeiről és rájönnek, ez az épület mindent tud. Mohácson Lehel György, a művelődési központ igazgatója a cigánylakosság körében végzett népművelési tevékenységet ismertette. — A cigány lakosság helyzetének javítását, társadalmunkba való beilleszkedésüket az sürgeti leginkább, hogy a gyerekekkel ne ismétlődjék meg újra és újra az előző generációk sorsa — mondta. — Ezért tartjuk fontosnak a gyermekekkel való rendszeres foglalkozást, ezért vállaltuk magunkra a cigány tanulók napközis klubfoglalkozásainak a szervezését. Sikeresnek bizonyult az a kísérletünk is, hogy a túlkoros tanulók részére megszerveztük a dolgozók általános iskoláját, és a tanulóknak egyidejűleg munkaalkalmat is biztosítottunk. Kerekedjenek föl Nagyon sok feladat vár a közművelődés dolgozóira: klubok, öntevékeny művészeti csoportok, kirándulások, nyári táborozások, a mindennapi kultúrát és az egészséges életmódot megismertető előadássorozatok szervezése stb. Körzetünkben több mint négyezer cigány él. Művelődési házaink között nagyon akad, ahol szervezetten kevés foglalkoznak a cigányok művelődésével. Kérdezhetné valaki: igénylik-e? Van bizonyító példa: a dányi, kerepestarcsai cigányklubok, a túrás cigány ifjúsági klub, a domonyi napközi, az isaszegi egészségnevelési program, az éveken át sikeresen szervezett cigány tanulók olvasótábora Bagón. De még többre lenne szükség, hogy gyorsabb legyen a felzárkózás, emberi megrázkódtatásoktól mentes a beilleszkedés. A siklósi művelődési központban Pávics János igazgató fogadta csoportunkat. Kihalt volt az intézmény és a hirdetőtábla sem ígért sok programot októberre. Értük, velük — Nálunk mezőgazdasági ilyenkor valt a munkák csúcsa. Október a szüretnek az ideje. Az emberek — fiatalok, idősek egyaránt — a szőlőhegyen dolgoznak — mondta az igazgató. — Alkalmazkodunk az életmódhoz. Nálunk ezért majd novemberben kezdődik a művelődési idény. Ettől függetlenül statisztikai mutatóink nem rosszabbak az országostól, saját bevételünk pedig többszöröse az országosnak. Pávics János és munkatársai felismerték, amit minden népművelőnek el kell fogadnia: az a közművelődési gyakorlat, amely nem a társadalmi szükségletekből olvassa ki a maga céljait, teendőit, szükségszerűen talajtalanná, eredménytelenné válik. Siklóson azt vallják, hogy ne a kultúrát arányosan adagolni kívánó előre tervezett és szabályozott népművelői szándék határozza meg mit, mennyit, mikor adjanak művészetekből, tudományokból, szórakozásból, hanem az, hogy a helyben élő embereknek mire van szüksége. Mert, ha valami értük, a településen élőkért van, az nélkülük nincs. Fercsik Mihály Román kori festmény - szabad ég alatt Homorú kövek, ezüstpénzek A múzeumi , és műemléki hónap aszódi nyitóelőadása után kicsit másképp látjuk a világot körülöttünk, a Galga völgyében. A kerteket, erdőket, mezővédő nyárfasorokat eddig örök életűnek véltük,ami igaz is annyiban, hogy velük együtt nőttünk fel. Most szembesültünk az idővel, melyben minden változó. Arra is rádöbbentünk azonban, hogy ez a számunkra világot jelentő vidék ősidők óta lakott. Már tudjuk, környezetünk át fog alakulni, de éppen a múltja miatt nagyobb alázattal viseltetünk iránta. Fölkutatás A hévízgyörki római katolikus romtemplomnak az aszódi Petőfi Múzeum segítségével történő felfedezése szenzációkat is tartogatott, ugyanakkor más emlékek vizsgálatából levont tapasztalatainkat is megerősítette. A holnapra gondoló ember már úgy vélekedik, hogy ez az élő történelemkönyv ráadás, ajándék az általános iskolásoknak az új iskolaszárny építése mellett. Tari Edit, a ceglédi Kossuth Múzeum régésze a tavaly elkezdett, a helyreállítást megelőző régészeti feltárásról számolt be a figyelmes hallgatóságnak, amely szorosan ült Petőfi egykori iskolájában. A második világháborúban megsérült, majd a helyreállítási szándékot sokáig nélkülöző épület múltjának középkori viszonyait hivatott kutatás igencsak kibővült. De ne vágjunk a dolgok elejébe! Az előadó először a mindenki által láthatót mutatta be a közönségnek diavetítéssel. A feltárás kezdetén a megmaradt föld feletti épületet vették szemügyre. A falkutatás eredménye: több eredeti ablakot és egy ajtót a barokk korban befalaztak. Kibontva csodálatos rézsűs ablakokon sütött be a nap, azokon át is a, sajnos, tető nélküli hajóba. A szentély oldalán ugyancsak találtak befalazott nyílásokat, s a toronyban sem volt másképp. Nem ismerik désre a választ: minden korRejtélyes a feltárók előtt a falban kiképzett öt darab gerendafészek célja, máshol sem találkoztak hasonlóval. A torony támpillérje olyan kicsiny, hogy a nevéhez méltó szerepet nem tölthette be. Talán a kőműves szépérzékét mutatja alkalmazása? Titok ez alapban A toronyba az eltérő korokban két feljáró vezetett. A templombelső északkeleti sarkában szószék lépcsőjének helye található. Ez sem az eredeti középkori építés során készült, hanem a barokk korban, valószínűleg a 18. században. Az évszázados történet alatt többször festették, vakolták át a falakat. Ki gondolná, hogy az évtizedek óta elhanyagolt, a gyom benőtte műemlék középkori festménymaradványokat őriz? A restaurátorok számára kevésbé kedvező módon, a száraz vakolatra festettek az egykori művészek. Vékonyabb réteg maradt hátra, mint a freskófestők után, akik a nedves vakolaton dolgoztak. Abba mélyebben ivódtak a színek. Nem állhatjuk meg, hogy egyszer ne tegyük fel a kérdést, mi lett volna, ha. Mi lett volna, ha nem az időjárás kénye-kedvének kitett falakon kutathatnák ma a múlt üzenetét a hozzáértők? Ha lehet, még izgalmasabb felfedezések vártak a régészekre a föld alatt! A romtemplom egy új templom volt! Az alapozásban festett vakolatés téglákat találtak. A falazatban olyan kváderköveket, gondosan faragott és pontosan illeszthető négyszögű köveket szemrevételeztek, melyeket homorúan dolgoztak meg az egykori építőmesterek. Miért? A sírok feltárása során kiderült, hogy azokat félkör alakban helyezték el, azaz követték az egykori íves szentély falát. Az egyenesen záródó későbbi szentély erre épült. A középkori sírokban Zsigmondkorabeli ezüstpénzeket találtak, bizonyítván a pogány szokások némi továbbélését. A keresztény szertartástan nem engedte meg, hogy az elhunytak mellé pénzt tegyenek. E leleteken is túltett annak jelentősége, amit két részben találtak meg. Tavaly szarmata nő, idén szarmata férfi sírjára bukkantak. Ez már a történelmi ókorba visszavezető esemény... A szarmata — ma úgy tudjuk — lovas nép volt. Az asszonyok is nadrágot viseltek. Kedvelték a gyöngyöket, a féldrágakövekből csiszolt ékszereket. Ezekből gazdagon találtak a feltárás során. Eltérő színű üvegéből öntött díszt is múzeumba küldtek. A férfi mellett vaskard pihent. A hasznos fegyvert ritkán hagyták a sírban veszni, ez is meglepetés. Most sem késő A római birodalom bukása előtti időből származó emlékeket az épület alapjai őrizték meg. Lám, még most sem késő a templom megmentése, bár oly sokáig bántunk mostohán vele. Az előadás után a hallgatóság gyorsan szétrajzott. Néhányan a teleholdba nézve tovább gondolkodtak a jelenben élő múlton. Balázs Gusztáv Az ifik lapja A Pest megyei KISZ-bizottság és Úttörőelnökség negyedik éve jelenteti meg az Ifi című kiadványát. A négyhavonta kiadott újság az ifiközösségek életéről, a gyerekek között végzett munkáról közöl írásokat. Az idei második számban a képzés rovatban Valter Menyhértné vérségi csapatvezető ír arról, hogy valamennyi keretet kihasználnak a nyári képző táborokban. Ám az onnan kikerülő őrsvezetők, rajtitkárok, ifivezetők száma kevesebb, mint az úttörőcsapatnál jelentkező igény. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma: Segítség, örököltem, készült 1937-ben, szereplők: Uray Tivadar, Agai Irén, 18 órakor. Diáktanya, munkalehetőségek, albérlet, diákutazási irodák tájékoztatói, pályaválasztás, felvételik, baráti beszélgetés egy csésze tea mellett, ifjúsági heti és havi folyóiratok, negyvenféle játék, zene, video, 16—20 óráig, a büfé melletti 1-es teremben. Varázskor 13-14 éveseknek, 15—16 óráig. Nyugdíjasok klubja, 15—17 óráig. Irodalmi, művek filmen: Egri csillagok, 15 órakor. Városi könyvtár: Kosáry Domokos előadása. A történész hivatása címmel, 18 órakor, a múzeumi és műemléki hónap keretében. Mese Szaltán cárról. Színes, szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Hátsó ablak. Színes, magyarul beszélő amerikai bűnügyi film, 6 és 8 órakor. III. helyár. A hónap gödöllői műtárgya Lyukhímzéses vállkendő Kizárólag ünnepeken hordták A hagyományos öltözködés jellemzője volt, hogy szoros a kapcsolat ember és viselete között. Más a férfi és más a nő, más a gyerek, az ifjú, a felnőtt, és az idős ember ruházata, más a munkához használt és az ünnepi alkalmak öltözete, és más a különböző ünnepeké, de az egyes társadalmi rétegek, a szomszédos falunak a viselete is. A modern korban ennek a régebbi gondolkodásmódnak az ellentéte erősödött föl. Középponba került az uniformizálódás, az egyenjogúság, egyformaság szemlélete, amely ma már az élet számos területén megmutatkozik: épületeinken, bútorainkon, a nyelvi dialektusok gyengülésében, az oktatási intézmények tananyagaiban, a zenében, szokásainkban. Az öltözködésben ez az úgynevezett városi viselet terjedését jelenti. Ám ahogyan terjed az uniformizálódás, úgy vágyódunk az elvesztett sokszínűségre, és érezzük növekvő értéknek régi tárgyainkat. A természet törvényeire épülő kultúra ezért születik újjá, éli reneszánszát időről időre. Az e hónapban a gödöllői művelődési központ előterében látható lyukhímzéses nyakravaló kendőt és ennek változatait Gödöllőn és a Galga vidékén a 14 és 50 közötti nők hordták kizárólag nagy ünnepeken: karácsonykor, űrnapján, búcsún, vagy például húsvétkor, amikor is az ünnepet megelőző feketét váltotta föl a feltámadásra felvett fehér kendő. A vállkendő a helytörténeti gyűjtemény tulajdona. H. L. Gyaloglás A bajnokság eredménye A városi gyaloglóbajnokságon sok korcsoport versenyzői álltak a rajthoz. Mindez azt bizonyítja, hogy terjed sportág, mind népszerűbb a a fiatalok körében. Az alábbi eredmények születtek: Lányok: 3 kilométer 1972-es korosztály: 1. Neuhaus Ágnes 19:49. 1973-as korosztály. Rosinecz Erika 16:43, új megyecsúcs. 1974-es korosztály. 1. Götz Judit 21:29. 1975-ös korosztály. 1. Sári Paula 18:43. 1976-os korosztály. 1. Buda Ágnes 20:03. 5 kilométer, serdülő A csoport: 1. Poldán Erika 31:28. Fiúk. 4 kilométer, korosztály. 1. Gyalui 1977-es Péter 30:45. 5 kilométer. 1972-es korosztály: 1. Szabó Donát 27:41. 1973-as korosztály: 1. Kiss György 28:52, aranyjelvényes szint. 1974-es korosztály. Benedek Balázs 32:54. 10 kilométeres ifjúsági verseny: 1. Hajdú Péter 53:54. 20 kilométeres verseny: 1. Homoki István 1 óra 40:22. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Városi kispályások Súlyos sérülések A szövetségi napon Papp Gábor, a szervezési és a versenybizottság vezetője azt újságolta, hogy meglepetések is voltak az utóbbi kispályás fordulóban. A MEMMI 5-1-re kikapott az Astortól, a Ganz Technika pedig a Ganz Amatőrtől kapott egy hatost. Kántor Sándor, a Topi intézője elmondta, hogy az Illés István úti iskola sporttelepén játszottak Veresegyházzal. A második félidő harmadik percében 1-0-ás veresi vezetésnél világítási fogyatékosság miatt félbeszakadt a mérkőzés. Kolozs Béla, a KIOSZ intézője annyi rossz hírt hozott, hogy az több szezonra is sok! A KIOSZ—Gépgyár SZB találkozó 2-3-as eredményt hozott, de ettől fontosabb esemény, hogy Benkó József sípcsontja két helyen eltörött, a mentők a honvédkórházba vitték. Juhász László bordazúzódást szenvedett, Maim Sándor pedig térdszalagszakadást. A végén már nem volt kit cserélni, öt játékossal küzdöttek. Cs. J.