Pesti Hirlap Vasárnapja, 1935. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
1935-09-08 / 36. szám
AZ ELSŐ! „Mindig érdekes az ami az emberrel először történik!“ Ez a régi szólás-mondás adja a kezembe a tollat. Talán nem lesz érdektelen visszaemlékezni egy kicsit... mikor, mi is történt velem először. Az első impressziók örökké frissek maradnak... szeretjük megőrizni őket! Tehát: „Dallal kezdődik az emlékezésem!“ * Az első dalt — amelyre vissza tudok emlékezni — az édesanyámtól hallottam. Úgy vélem, ezzel valamennyien így vagyunk. Azt énekelte vékony, kissé félénk, kedves hangján: „Bánatosan zeng a madár, Vesztett párját siratja ...“ Ha behunyom a szemem, ma is élénken tisztán hallom e hangot és e dalt! És kisérni fog, amíg élek. A legnagyobb földi áldás, hogy tudunk emlékezni! Az első verset is az édesanyámtól hallottam. Petőfi verse: „Mondád, anyám, hogy álmainkat ferente festi égi kéz ...“ Nagyon tetszett nekem. De nem értettem. * Az első találkozás a halállal: „János vitéz“ Iluskája. Amikor meghalt... sirattuk napokig. Ez volt az igazi bánat, a legelső. Később, még egyszer bánatot okozott nekem Iluska. Ezerkilencszázhatban, a „János vitéz“ Király Színházi premierjén. Bánatos voltam, hogy ez a remek téma — nem énnekem jutott az eszembe! Az első „Szerkesztői üzenet“, amely megbírálta írásomat, Forgó bácsi „Kis Lap“-jában jelent meg 1890-ben. Ma is tudom szóról-szóra, így szólt: F. Debrecen: „Egy nyári nap!“ Sok szép részlettel dicsekedik a te leírásod. Egészben véve azonban még nem való sajtó alá. Főleg azon okból, hogy messze van még „Egy nyári nap!“ Még egy szerkesztői üzenetre emlékezem. Egy beküldött novellámra volt válasz. Emlékszem pontosan minden szavára. A Pesti Hírlap üzenetei között jelent meg az 1894-ik évben: F. Debrecen. Nem új ötlet ugyan, éppenséggel nem az, de oly naivul kedves, hogy érdemes volna a kidolgozásra, így, ahogyan van, olyan, mintha az ember karrarai márványból kapubálványt látna. * Az első újságíró-munkám? Magasan kezdtem. Mingjárt szerkesztő lettem. A „Kis Regélő“ című folyóiratot szerkesztettem, elejétől végig én irtára, akárcsak Bródy Sándor a „Fehér könyv“-et! Csakhogy én tízéves voltam és első gimnazista. A cimborítékon ott voltak az olvasók nevei és aláírásukkal igazolták, hogy fizettek-e már, vagy sem? Öt krajcár volt az olvasási díj. Irodalmi munkásságommal — aránylagosan akkor kerestem legtöbbet az egész életemben. * Az első színdarab, amit láttam, a „Mikádó“ című operett, a debreceni Városi Színházban 1888-ban. A húgomat még nem vitték el a szüleim, hát ideadta a babáit, hogy azok lássák legalább a darabot. Én beváltottam az ígéretemet és az első felvonásban hat rongyos kis törött babát raktam ki a táholy pirosbársony peremére. * Az első versem Forgó bácsi „Kis Lap"-jában jelent meg 1894-ben. Címe ez volt: „A madárka búcsúja!“ Elhervadt a virág, Pusztul a határ is. Más hazába indul A dalos madár is. Fölszállott a légbe, Búcsúzó dalt zeneg: „Isten hozzád, fészkem, Ismerős táj és berek! Búsan suttog a fa, Búsan zúg a berek, Mintha azt susogná: Isten, Isten veled! Húsz évvel később találkoztam a pesti Andrássy-úton egy szép hölggyel, aki így szólt hozzám: — Jöjjön, teázzon velem! A szemközti cukrászdára mutatott. A cukrászda elegáns, drága hely volt, a hölgy gyönyörű volt és nekem nem volt — egy krajcárom se. Azt mondtam: — Egy pillanatra! Fölfutottam a szemközti ház második emeletére. Ott volt Pósa bácsi lapjának, az „Én Ujságom“-nak a szerkesztősége. Expressz eladtam a „Madárka bucsujá“-t öt koronáért. Két perc múlva már — kértem a cukrászdában a tehát... hideg tejszínnel. De szendvicset nem mertem kérni hozzá! Az első érettségit Iglón tettem, az 1896-ik évben. Igen, az elsőt! Mert — fájdalom — másodikat is tettem, 1897-ben. Nagyon népszerű voltam az iglói professzorok közt. Alig tudtak megválni tőlem.. . Az első szmokingomat pesti jogász koromban csinálta MikuskaAndrás szabómester, aki a Marokkói-udvarban lakott, az Erzsébet-téren. Ez volt egyúttal az első perem. ■# Az első taxi, amit láttam, Párizson futott velem végig. Juhász Jenő barátommal ültünk bele, aki miniszteri fogalmazó kollégám volt a honvédelmi minisztériumban. Nem láttunk semmit Párizsból, csak a taxit néztük megkövülten. Minden pillanatban ugrott egyet... # Az első könyvem 1894-ben jelent meg. Tizenötéves voltam. A címe: „Virágszálak“ volt és versek voltak benne. Tábori Róbert írt hozzám,biztató előszót". * Első, egész estét betöltő darabom az „Iglói diákok“ volt. Kolozsvárott volt a bemutatója 1907-ben. Senki se bízott benne. A direktor, aki jó barátom volt, azt mondta: — Előadatom, nem bánom, ha — ketten nézzük is! Talán nem szerénytelenség, ha ideirom, hogy a darabot azóta, különböző helyeken, mintegy — kétezerszer adták ...# Az első honorárium? Az „Új idők“-ben jelent meg „Szerelem tudománya" címü verses vígjátékom. Harminc forintot kaptam érette! Hej, de ráfizettem azóta a szerelem tudományára! * Az első diploma. — És az utolsó! Kolozsvárott kaptam. Doktorrá avattak. A diploma latinul volt írva. Egy szót sem értettem belőle... Kezembe adták a diplomát! Ma sem értem. * Az első szerelem? Feketehajú, kékszemű asszony. Gyönyörű, kedves, nyulatságos, édes. Időpont: 1935! Vagy ahogyan a darabok előtt írják: „Jelenkor“ — avagy: „Napjainkban !“ Úgy van! Minden szerelemről azt hisszük, hogy: „Ez az első!... Farkas Imre. * *