Pesti Hirlap Vasárnapja, 1937. január-június (59. évfolyam, 2-26. szám)

1937-05-30 / 22. szám

GYERMEKKÓRUSOK Most vasárnap Kőszegen, egy héttel utóbb, június hatodikén a Margitszigeten, a „Júniusi hetek“ ünnepségeinek keretében fognak új­ból fölcsendülni Bartók és Kodály híres gyermekkórusai. A budapesti hangversenylátogatók számára jól­ismert és megszokott kép fog a vi­déki nagy­közönség és a látogató idegenek elé tárulni. Váltakozó színű és szabású iskolai formaruhás gyer­mekcsoportok, fiúk és leányok ve­gyesen, fognak felsorakozni az elő­adóemelvényen. Valamennyiük ar­cán rajta lesz az együttes éneklés boldog öröme, az előadásra váró új­szerű, friss, lelkesítő, magyar muzsi­kának szeretete. Teli tüdővel és teli torokkal fogják fújni azokat a cso­dálatos kórusokat, amelyek pillana­tok alatt varázshatalmukba ejtik nemcsak a fogékony fiatal lelkeket, hanem kivétel nélkül mindenkit, aki szabadon, gátlások és elfogultságok nélkül tárja ki lelkét a zene fensé­­ges szépségei előtt. Alig másfél évtizede indult el hódító útjára az új magyar muzsika, amely vitathatatlanul a kórusiroda­lomban, ennek keretén belül pedig elsősorban a gyermekkórusokban ta­lálta el azt a hangot, amely a leg­művészibb formákban, a legmaga­­sabbrendű muzsika nyelvén, a leg­szélesebb, zeneileg alig nevelt, ré­tegekhez szólott. Kodály Zoltán kez­deményezte ezt a mozgalmat és Bo­ros Endrében, a Wesselényi­ utcai polgári fiúiskola lelkes karvezetőjé­ben találta meg azt a munkatársát, akinek segítségével hódító útjára in­dulhattak az első, ma már szinte pa­tinás gyermekkórusok. Jól emlék­szünk még azokra a hangversenyek­re, amikor a Wesselényi­ utcai pol­gáristák először állottak ki nagy­szerű produkcióikkal. Mintha egy új világ tárult volna fel a Zeneakadé­mia pódiumán. Kodály Zoltán népi dallamaihoz, ősi eredetű gyermekjátékok énekes szövegeihez nyúlt ezekben a kóru­sokban. A magyar nép lelke szó­lalt meg ezekben a dallamokban, a magyar népi élet játékos formái nyi­latkoztak meg bennük. Csoda-e, ha ez a friss népi levegő úgy csapott be az unalmas iskolai karénekórák fülledt légkörébe, mint a hús, üdítő tavaszi szellő egy áporodott levegőjű, lezárt szobába? Az első karvezető és az első isko­lai énekkar után, az új kórusok sor­jában hódították meg a többi isko­la­ karvezetőit és a többi iskola kó­rusait. Az „Éneklő ifjúság“ évről évre megrendezett hangversenyein egyre több kórus lépett fel, egyre többen csatlakoztak az új mozgalom­hoz. Hamarosan bekapcsolódtak a vidéki iskolák is. Sokszor nem is volt elegendő hely a Zeneakadémia nagytermében. Nemcsak a pódiumot, hanem az orgonaülést és az oldaler­kélyeket is ellepték az iskolai dalo­sok. A zsúfolt nagyteremben szinte több volt a dalos, mint a hallgató. Hol innen, hol onnan, a terem külön­böző részeiből csendült fel egy-egy lelkes tapssal jutalmazott kórus. A mozgalomhoz, persze, nemcsak az iskolai énekkarok, hanem a fiatal zeneszerzők is csatlakoztak. Kodály Zoltán mellett, aki évről évre újabb nagyszerű alkotásokkal lepte meg híveit, az ő szellemében alkotó ifjú zeneszerző-nemzedék is porondra lé­pett. Egyre több és több szép és ér­tékes alkotás gyarapította a mozga­lomhoz csatlakozott iskolai kóru­sok műsorát. Az elmúlt év nagy művészi ese­ménye volt, hogy Bartók Béla, az új magyar muzsika másik nagy ve­zéregyénisége is megszólalt ebben a műfajban. Előbb Kecskeméten, majd kétszer egymásután Budapes­ten csendültek fel nagyszerű alko­tását amelyek nem hiába várattak magukra ennyi ideig. Rendkívüli hangadási és szólamvezetési nehéz­ségeikkel csak azok a kórusok bir­kózhatnak meg sikerrel, amelyek már végigjárták az eddigi gyermek­­kórusok magas iskoláját. De a ne­hézségekkel megbirkóztak nemcsak a budapesti, hanem a vidéki isko­lák kórusai is és annál nagyobb si­ker jutalmazta bátor vállalkozásu­kat. Örülnünk kell, hogy az idegenforgalom szá­mára művészi prog­ramot összeállító ille­tékesek végre belátták, hogy a gyermekkóru­sok nem maradhatnak ki azok közül az ese­mények közül, ame­lyek a külföld előtt hivatottak föltárni a magyar kultúra élet­erejét, legjelentéke­nyebb eredményeit. A kis művésznő, aki amilyen ki­csi, annyira szeret nagynak látsza­ni, illetve magyarán szólva, feltű­nési viszketegségben szenved, nem­rég hivatalos volt egy koktél­par­tira. A művésznő, tekintve, hogy több befolyásos film- és színházi­ ember is kapott meghívót, igen gondosan öltözködött s elhatározta, hogy a ki­tűzött idő után egy órával érkezik csak a vendéglátó házhoz, hogy a hatás nagyobb legyen. Szegényke azonban tévedett, mert egy órával a kitűzött idő után még azok a bizonyos befolyásos film- és színházi­ emberek sem vol­tak jelen. Amikor ezt a feltűnési viszketeg­ségben szenvedő művésznőcske szo­morúan konstatálta, így szólt a je­lenlevő Muráti Lilihez: — Jaj, de korán jöttem későn... * Pipi, Vaszary Piri kislánya így szólt művésznő­ mamájához: — Anyukám, adj tiz fillért, ott van egy szegény ember, annak aka­rom adni... Vaszary Piri kinyitotta a reti­­küljét: — Látod, Pipi, ezt szeretem, hogy ilyen jószivü vagy... Itt a tiz fil­lér... Hol van az a szegény ember? Pipi átvette a tiz fillért és a ját­szótér felső sarkára mutatott: — Ott van. Szegény, fagylaltot árul... * Jávor Pál mesélte: — A napokban egy csinos asz­­szonyka a férje jelenlétében így pa­naszkodott nekem: „Mit szól hozzá, ez a rettenetes ember nem engedi meg, hogy fogyókúrát tartsak“. Eb­ből a panaszból azután a következő párbeszéd fejlődött ki a házastár­sak között: — Igen — mondta a feleség —, egyáltalán nem törődsz azzal, hogy elhízom. Nem engeded meg, hogy fogyókúrát tartsak ... Hát nem sze­retsz? — Éppen, hogy szeretlek — fe­lelte a férj. — Minden dekádhoz ra­gaszkodom ... * A bonviván az első felvonás szü­netében igy szólt a primadonná­hoz: — Álmomban megkértem a ke­zedet. Mit jelent ez? A primadonna igy válaszolt: — Azt, hogy álmodban okosabb vagy, mint ébren ... (mja) Bartók Béla, Kodály Zoltán: Légrády Testvérek kiadása és nyomása, Budapest, V., Vilmos császár­ út 78. szám. A melléklet szerkesztéséért és kiadásáért felelős: BÓNYI ADORJÁN. Nyomdaigazgató: KERTÉSZ ÁRPÁD.

Next