Képes Vasárnap, 1939. július-december (61. évfolyam, 27-53. szám)
1939-07-02 / 27. szám
JESZENSZKY DANO (1824—1906) ügyvéd és újságíró, ki „Temérdek“ álnév alatt sok humoros verset írt, egy alkalommal nagyobb társaságban volt, ahol azzal szórakoztak, hogy a szerelmet és a házasságot vitatták meg. Természetesen mindenki igyekezett egy-egy szellemes meghatározást mondani a szerelemről és házasságról egyaránt. Amikor Jeszenszkyre került a sor, ő ezt mondta: A szerelem tudománya, számtan s semmi más. Azt hinnéd, hogy félig jó csak, félig meg hibás. Például az összeadás ilyen módon megy: Egy férfi s egy nő szíve, két szív, de ha szeret, egy. Aki ezt nem helyeselné, nincs oly számtanár És ha volna, azt mondnák rá: Oh! be nagy szamár. A szapora szorzási művelet: a csók. Az ajkak a palatábla, s a szép kis kacsók. Kétszer két ajk, a legdicsőbb kétszer kettő négy. Annyi kell egy csókhoz, s többet ezerhez se végy. Két összeforrt szívből egyet ha elvennünk kell, Bus kivonás az, mert egyből egy se marad fel. Mind a kettő törtté válik, s sohasem lesz egész. Tört szám! — tört szív! számot vetni ezzel oly nehéz. Az osztásra a hűtlenség indit s ösztönöz, kettőt egyben nem talál, s igy egyet kölcsönöz. És a hármas aranyszabály ebből áll elő. Az eredmény kétes, s gyakran meg nem felelő. Csak a szegény agglegénynek feje ónnehéz, s számtanra nincs agyában végkép semmi ész. Számol, számol — mindhiába — semmire se megy, Sirba is száll, s csak ott van, hogy egyszeregy, csak egy. A házasságra pedig ezt rögtönözte: A házasság számvitele: kettős könyvvitel. Elején jól megy az üzlet, s fényes a hitel. Ámde később mind a két társ már csak „követel“. A „tartozik" nyílt rovata egyiknek se kell. Ez is, az is töröl , s a könyv csupa firka lesz. MINIATŰRÖK S a két társ az „egyenlegen“ szépen összevesz; És magának mindegyik egy külön lapot nyit; Végre azt is megunják és azt mondják, hogy: „kvitt". * SARCEY FRANCISQUE (1828—1899) francia kritikust egy napon felkereste egy fiatal színműíró és kérte, hogy az „Ilyenek az emberek“ című színművét olvassa el és mondjon róla ítéletet. Néhány hét múlva Sarcey visszaküldte a színművet szerzőjének és röviden megjegyezte, hogy bírálatát színművének kéziratában megtalálja. A szerző művét több izben átlapozta, de semmiféle bejegyzést nem talált, míg végre sikerült észrevennie, hogy a darab cime eleibe „Nem“ szócska van írva,, mely által a cim „Nem ilyenek az emberek“ lett, mely a szerzőnek egyszersmind tudtára adta, hogy jellemfestése bírálaton aluli. * III. FRIGYES ÁGOST (1865—1932) szász király egy alkalommal meglátogatta Mügéin városkát. A polgári lövészcsapat sorfalat állott az uralkodó üdvözlésére. Egy a második sorban álló vadász nagy füstfelhőket eregetett cigarettájából. A király közelítésekor a derék veterán gyorsan az első sorba furakodott, hogy jobban lássa a királyt. De mit tegyen cigarettájával? ... A kezében csak nem tarthatja, eldobni meg sajnálta. Súlyos probléma előtt állott. Végre megtalálta az alkalmas helyet: a puskacsövet. Eközben a király hozzá érkezett. Éles katonaszemének azonnal feltűnt a jámbor vadász nyugtalansága. Megszólította: — Volt-e katona? — Nem voltam, felség — válaszolta zavartan a vadász. Mire a király mosolyogva pillantott a füstölgő puskacsőre és így szólt: — Meg is látszik, mert még most sem használja a füstnélküli puskaport." * KIPLING RUDYARD angol író egy nagyobb társaságban volt, ahol az emberiség kihalásának lehetősége került szóba , hogy abban az esetben az állatok lennének a föld urai. — És mit gondol ön, mester — kérdezte a társaságból valaki Kiplingtől —, melyik állat lenne akkor a világ ura? — Az elefánt? — sugalmazta az egyik vendég. — Az elefánt semmiesetre sem — felelte Kipling. — Az elefánt túlságosan becsületes. SZENNYESSY MÁTYÁS (XVI. század) Balassa Menyhért egyik hadvezére bátor és jellemes ember volt, aki még akkor is nyers őszinteséggel megmondta, ami a szivét nyomta, mikor az ellenség hatalmába került. 1564-ben Hadad vára, Balassa Menyhért sasfészke még állt, amikor Balassa, mint János Zsigmond fővezére Ausztriához pártolt. A fejedelem ezért elhatározta, hogy Hadad várát ostrom alá veszi. Balassa meghallotta, hogy a fejedelmi sereg közeledik és Szenynyessy kapitányt előre küldte, hogy tartóztassa fel a hadsereget. A kapitány és Báthory István hada összecsaptak, de a fejedelmi sereg erősebb volt és a kapitány kénytelen volt Hadad várába visszavonulni, ahonnan Balassa Menyhért még idejekorán elmenekült. Báthory István ostrom alá vette a várat s egynapi ágyúzás után összes bástyáit lerombolta. Végre a vár alá szénát és fát hordatott és felgyújtatta, hogy a kapitányt kipörkölje. A kapitány tényleg fogságba is került. Kormosán, piszkosan vitték a katonák a fejedelem elé. Mindenki szinte elszorult lélegzettel várta a két halálos ellenfél találkozását s a fejedelem ítéletét. — Tudod-e, kapitány — szólt a fejedelem szigorúan —, hogy mint pártütőnek, kezemben az életed? — Igen, fenség — válaszolta nyugodtan a kapitány. — Hogyan merészeltél hát dacolni velem? — Mert Szennyessy a nevem. Most se fogtak volna el fenséged vitézei, ha a vezér meg nem vesztegeti katonáimat. Becsületes ellenfél fegyverrel harcol és nem pénzzel. — Kapitány — szólt a fejedelem, akinek igen megtetszett a fogoly katonás alakja és büszke dacolása —, ön szennyes is, Szennyessy is, de azért adja kezét s fogadja meg katonai becsületszavára, hogy ellenem nem harcol többé. — Egyiket sem tehetem, fenség, de ha tetszik, a kezem helyett szívesen odaadom a fejemet. A fejedelem meghatódott a vitéz katona elszántságától. — Kár volna ilyen vitéz magyar főúrért, ön szabad, Szennyessy kapitány. A fejedelem sohasem találta ugyan többé magával szemben Szennyessy kapitányt, de a táborában sem. 4 GRÓF TOLSZTOJ LEO (1828—1910) orosz író mondta egy alkalommal a házasságról: — Ha háborúba megy, imádkozz. Ha tengerre megy, kétszer imádkozz. Ha házasodni készülsz, háromszor imádkozz. xr/f/eyts Ácosz 2