Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-02 / 22. szám

László főherceg (1875—­1895), József főherceg fia, nagy kedv­­­teléssel maga sodorta a ciga­rettáit. Egyszer katonatiszti tár­saságban megkérdezték tőle, sze­ret-e szivarozni? László főherceg erre oly kedves feleletet adott, amely legélénkebben illusztrálja a főherceg igazi magyaros be­szédmódját. — Én csak a cigarettát szere­­tetem — mondta. — Az apám gusztusát igazán nem értem; ő mindig virzsiniát szív, pedig ah­hoz annyi gyújtó kell, hogy töb­bet ér az elhasznált gyufa, mint az egész virzsinia szivar. * Iphikrates (Kr. e. IV. század) athenei hadvezér béke idején ha­talmas erődítéseket építtetett or­szágában. — Mire jó mindez? — kérdez­ték tőle. — Hiszen sehonnan sem fenyeget ellenség. — Kell, hogy a veszély mindig készen találjon — felelte a vezér —, szégyen volna, ha ellenséges betörés esetén gyáván megfuta­modva volnánk kénytelenek fel­kiáltani: „Erre nem számítottunk!“ Más alkalommal, midőn a meg­futamodó ellenséget űzőbe vette, a gyáva menekülők hatalmas szirthez érkeztek, mely útjukat teljesen elzárta. Iphikrates tudta, hogy a két­ségbeesés bátorságot önt még a nyúlszívekbe is, megállította se­regét és igy szólt katonáihoz: — Ne kényszeritsük arra ellen­ségeinket, hogy vitézek legyenek! S hagyta, hogy meneküljenek, semhogy győzelmének gyümölcsét kockára tegye. * Heinrich George, Franco Giacomo (1820—1895), kiváló olasz építőművész, a ve­lencei képzőművészeti akadémia igazgatója nemes lelkületű ember volt. Egy alkalommal megláto­gatta őt műtermében egy olasz kritikus. A művészt éppen dol­gozóasztala mellett találta, amint egy ajtó tervezésébe volt elme­rülve. — Hová készül ez az ajtó? — kérdezte a kritikus. — Ehhez az épülethez — szólt Franco s egy templom rajzát tette a látogató elé. — Egyik ba­rátom pályázata ez. — De hiszen ez a terv az ön torigói dómjának másolata! — szólt a kritikus. Franco elmosolyodott, azután ezt mondta: — Nagyon jól tudom. Éppen azért rajzoltam neki új ajtót, hogy a terv ne hasonlítson egé­szen az enyémhez. * Agliardi Antonio (1832—1915) bíboros, pápai nuncius, 1892-ben meglátogatta Schlauch Lőrinc bí­boros nagyváradi püspököt. A díszebéden Hamza Miklós ban­dája muzsikált Schlauch Lőrinc vendégeinek. A pápai követnek nagyon meg­tetszettek a szép magyar nóták s egyszer csak odasugta francia nyelven a bíboros házigazdának. — Nagyon szépen játszanak, kivált a karmester. — Nálunk prímásnak hívják a cigánymuzsikusok karmesterét — magyarázta Schlauch püspök. — Akkor ez a cigány boldo­gabb prímás, mint az esztergomi egyházfejedelem, mert nem törő­dik a politikával — válaszolta mosolyogva a jókedvű nuncius. * Ifj. Dumas Alexandre (1824—1895) francia költő szellemes megjegy­zéseiből: — Az tesz engem vigasztalha­tatlanná, hogy a lángésznek van­nak határai, de az ostobaságnak nincsenek. — Ne vitatkozz soha, senkit sem fogsz meggyőzni. A vélemé­nyek olyanok, mint a szögek; előbb jól meg kell őket kalapálni, mielőtt beverjük azokat. — Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint ameny­­nyit arra költenek, hogy bajt okozzanak maguknak, a nyomor eltűnne a föld színéről. Két estén át vendégszerepelt Budapesten Németország egyik legelőkelőbb színházának, a ber­lini Schiller-Theaternek vándor­társulata. Vezetője és főszínésze, Heinrich George, most először játszott nálunk. A budapesti kö­zönség úgy fog gondolni rá, mint a legnagyobb élő színészek egyi­kére. Valóban az. Jannings és Werner Krauss mellett őt érté­kelik a legnagyobbra Német­ország színházi világában. Húsz évvel ezelőtt tűnt fel Heinrich George Majna­ Frank­­furtban. Schiller „Haramiák“ cí­mű drámájában játszotta „Rol­ler“ szerepét. Művészetének egyik német elemzője, Max Geisenhey­­ner, így emlékezik meg ennek a bemutatkozásnak szenzációjáról: — Félmeztelen testtel, mint egy medvebocs ugrott ki a fák közül a rivalda tisztására. Puskapor­­füsttől fekete hatalmas melléről letépte ingének utolsó foszlányait, s mintha lidérces álomból riadt volna fel, úgy szakadt fel belőle a halálfélelem és az életvágy üvöltése, oly iszonyú erővel, hogy a néző, kényelmes karosszékében ülve, úgy érezte: ő maga mene­kült az utolsó pillanatban az akasztófa alól. George egy gyermekkori em­lékét szokta elmesélni ismerősei­nek. Életében először volt szín­házban, karácsonyi gyerekelő­adásra vitte el az édesanyja. Javában folyt a darab, a kis Heinrich egyszercsak felugrott anyja mellől — véletlenül sarok­ülésen ült —, felrohant a szín­padra és a gyerekszínészek közé állt. ő is játszani akart minden­áron. Titokzatos ösztön hajtotta, tudata alól fölfogott az érzés, hogy a színpadon a helye... Hol is lehetne másutt! A frankfurti nevezetes sze­replés után hamarosan a legelsők­­ közé emelkedett George és sorra birtokba vette a német játékrend nagy hősi és jellemszerepeit. Othello, Götz von Berlichingen, Henschel fuvaros, Wallenstein, Holofernes, Falstaff, hogy csak néhányat említsünk meg pályá­jának fontos állomásai közül. Ná­lunk a „Zalameiai bírót“ játszotta, Calderon, a spanyol klasszikus komédiaíró remekének címszere­pét. A magyar színháztörténelem­­ben Újházi Ede művészetéhez kapcsolódik ez a hatalmas apasze­rep, amely a népi kedélyességtől és ravaszdi humortól a családi be­csületében véresre sebzett férfi­­sziv irtózatos bosszúüvöltéséig rendkívül széles és gazdag ská­lát ölel fel. George zsenije a szí­nészi őserő szertelenségét a leg­magasabb harmóniában egyesíti a művészi tudatossággal. Remek alakítása szinte szétfeszíti a já­ték kereteit és a való élet fel­szabadult démoniságát zúdítja a színpadra. . Már külső megjelenése is el­árulja a rendkívüli színészegyé­­niséget. Calderon darabjának hő­sét a középkori spanyol parasztok festői viseletében jeleníti meg. Széleskarimájú kalap keretezi kerek fejét, pirospozsgás arcát, melynek apró, szúrós szempár, ritkás, hófehér haj és ugyanolyan konya bajusz ad jellegzetességet. Kurta mellénye alól kidomborodó hatalmas potrohával, félhosszú nadrágjában, bokáin a fehér macskanadrággal a megtestesült őserő, természetes okosság, büsz­keség és becsületérzés, talpig férfi és mélyenérző apa — mint­ha egy Rembrandt-festmény ele­venedett volna meg. A közönség első pillanattól kezdve a hatása alá került és végig lenyűgözöt­­ten figyelte e nagyszerű színpadi emberábrázolás minden egyes mozzanatát. A bemutatkozó előadáson, amely a Fővárosi Operettszínház­­ban a kormányzói család, a ma­gyar kormány, a diplomáciai tes­tület és igen sok előkelőség je­lenlétében zajlott le, teljes si­kert aratott a nagy színész mel­lett a Schiller-Theater együttese. A társulat magával hozta az ott­hon készült és használt eredeti díszleteket. A középkori spanyol városka festői sikátoraiban, pa­raszt­ hajlékaiban és viharkor­bácsolta erdőiben mély benyo­mást keltően játszódott le a Za­lameiai biró meggyalázott haja­­donleányának izgalmas feszült­séggel teljes története.­ ­ L. V. Heinrich George és a Schiller-Theater HÖLGYEK JELSZAVA: Szövet és selyem, vászon és kelengye olcsón kapható, ezt el ne felejtse KLEIN ANTAL divatházában. BUDAPEST, KIRÁLY­ UTCA 1 9. K­ONYHA TÉSZTÁK, KEVÉS CUKORRAL. Tejfölös lepény, 4 deci liszt, 10 dkg vaj, só, egy tojás sárgája, 1 dkg kelesztett élesztő, 1 kanál cukor keveréké­ből kemény tésztát gyűrünk. Kinyújtjuk és nagy tepsiben kel­ni hagyjuk. Töltelék: 30 dkg áttört túró, 4 tojás sárgája, 4 ká­véskanál liszt, 4 tojás kemény habja, 1 liter tejföl, kevés só, íz­lés szerint cukor. Ezt a tészta te­tejére öntjük, olvasztott vajjal meglocsoljuk és a szép sárgára sült tésztát vizezett késsel koc­kára vágjuk. Burgonya­ omlett, 1 diónyi vajat, 4 tojás sárgáját, 4 evőkanál cukrot habosra keve­rünk, 4 evőkanál sült áttört bur­gonyát, 4 evőkanál tejfölt, 4 to­jás habját és 2 evőkanál lisztet adunk bele. Kent plében sütjük, felét lekvárral megkenjük, a má­sik felét ráhajtjuk, meghintjük cukorral és rögtön tálaljuk. Krém­fánk: 7 dkg lisztet, 4 dkg vajat, 7 dkg vizet sünire főzünk és addig ke­verjük, mig hideg és sima lesz a tészta. Ekkor 3 egész tojást ke­verünk bele. Megkent tepsire 15—20 kis halmot rakunk (nem közel egymáshoz, mert a sütés alatt megnőnek) s nagyon forró sütőben gyorsan sütjük. Ha jól sikerült, belül lyukas lesz s oda töltünk — ha már kihűlt — cuk­rozott kemény tejszínhabot. Le­het vaniliakrémmel is tölteni: 4 tojás sárgáját, 3 evőkanál cukrot, vaníliát, 1 kávéskanál lisztet és 2 deci tejet sűrűre főzünk gőz­ben, 2 tojás kemény habját ad­juk bele melegen. Csokoládés rolád: 6 tojás sárgáját, 11 dkg cukrot, 10 dkg reszelt csokoládét habos­ra keverünk, 6 tojás habját és 1 evőkanál finom morzsát teszünk bele. Tepsiben, megkent papíron sütjük, ha kihűlt, kiborítjuk, tej­színhabbal megtöltjük és össze­csavarjuk. Lehet csokoládémáz­zal áthúzni. Mézes-diós tekercs. 35 dkg lisztet, 22 dkg mézet, 1 és fél tojást, 1 kis kanál citrom­lében vagy rumban feloldott kés­hegynyi szódabikarbónát, 1 cit­rom reszelt héját s 6 dkg cukrot deszkán összegyúrunk. Félujj­nyira kisodorjuk, darabos dióval, apróra vágott déligyümölccsel és darabos csokoládéval meghintjük és összegöngyöljük, tojással meg­kenjük és sütjük. Hidegen szele­teljük Stefánia-perec. 6 tojás sárgáját, 6 kanál tej­fölt, kevés sót, 1 kávéskanál ru­mot, 1 evőkanál cukrot összegyú­runk annyi liszttel, hogy gyenge rétestészta keménységű legyen. Jól kidolgozzuk, ceruzavastagsá­­gú rudakat sodrunk belőle, ezek­ből két dupla, egymásba fonott karikákat csinálunk és forró zsír­ban pirosra sütjük, vaníliás cu­korral meghintjük és melegen tá­laljuk. Lekvárt adunk hozzá. Cigány­ csemege: 30 dkg diót (fele őrölt, fele hosszúra vágott), 5 evőkanál mé­zet, 1 evőkanál cukrot, 2 szelet puhított csokoládét s 2 tojás ke­mény habját, forrástól számítva, 4 percig főzzük s azonnal karls­­badi ostyára kenjük. A tetejét csokoládémázzal bevonjuk és apró kockákra vágjuk. Csokoládés teakenyér: 7 dkg cukrot, 7 dkg vajat, 3 tojás sárgáját habosra keverjünk. 7 dkg puhított csokoládét, 5 dkg daráslisztet s 3 tojás habját adjuk bele. Hosszúkás formában lassan sütjük. 1. Virágos karton globnis szok­nya, feszes, hátnélküli derékkal. 2. Fehér, vagy színes (lehet min­tás is) csavartvonalú strandöltö­zet. A visszagyúrt szoknya alatt egyszínű, feszes, rövid nadrág. 3. Sötétkék pantalló és fehér ki­­hajtós boleró. Alatta fehér, mel­­lényszerű, kivágott, napozó de­rékrész. Molnár Éva: Strandruhák Tea-kiflicskék. 14 dkg vajat, 21 dkg lisztet, 3 tojás sárgáját, 3 kanál finomra da­rált, tejjel eldörzsölt diót s 2 ka­nál cukrot összegyúrunk. Apró kiflikre formáljuk. Sütés után vaníliás cukorba forgatjuk. Élesztős lepény. 14 dkg vajat, 4 tojás sárgáját, 1 kanál cukrot habosra keverünk, 4 deci langyos tejet s 8 deci lisz­tet, 2 dkg kelesztett élesztőt ke­verünk hozzá s jól kidolgozva, kelni hagyjuk. Két részben sodor­juk, az alsó lapot zsírral kent tepsibe tesszük, megrakjuk le­csurgatott befőttel, a másik lapot rátéve, tojással megkenjük s ap­róra vágott, tisztított, megcukro­zott mandulával megszórjuk s pirosra sütjük. Mesterovits Ivánné: Élénkíti a vérkeringést és megszünteti a fejfájást, lehangoltságot a

Next