Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-10 / 20. szám
SZERDA 20. TAVASZELŐ 10. 1841. Pesti Hírlap Megjelen e’ hirlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583 d. szára alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halábozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Két tévedés; egyik örvendetes (Kárász él!)Vezérczikk.(Bimper). Fővárosi újdonságok. Megyei dolgok: Bihari közgyűlés, (főispáni helyettes kinevezése ; táblabirák a’ közönség által választva; patronatusi viták; indítvány, hogy a’ megyei rendőrséget a’ nemesek fizessék.) Sopron,Csanád, (vegyes ház.; helyettesítések). Rövid közlések Bars, Bihar, Győr, Küküllő megyékből. — Középszolnoki gyűlés vége. — Királyi városok köréből: Szeged (ujonczfogdozás, szerkesztői elmélkedés e’ tárgyhoz). Esztergom , Beszterczebánya (magyarosodás ’stb.). Székesfejérvár (földszabadság).— A’testvérhonból (vágyak a’közelgő országgyűlés felől; templomfoglalás). Egyveleg. Külföldi napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon és Portugallia. Poroszhon.Legújabb. — Értekező: Nyílt szó az országos színház ügyében. II czikk.: Fáy András. Igazolás, Fáncsy Laj: Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Kinevezés.) A’m.k.udv.kam. bács-apáti uradalomban Schmitt János halála által megürült ispáni hivatalra Zdrahal Alajost alkalmazd. (Tévedtünk hála Istennek!) Múlt szombaton jő hozzánk egy, jó más, jó harmadik, mindnyájan komoly férfiak, jeles kitűnő állásúak, nem utczai hirgyüjtögetők: mind ollyanok, kik szorosabb ismeretségben, barátságos viszonyban állanak azzal, a’ kiről mindjárt szólani fogunk, és mind hárman igy kiáltnak fel: „Szegény Kárászt elveszitettük! tegnap meghalt“ Az ember csak megválasztja, ki szaván indúl; megfontolja ha tudhatják ő, a’ mit mondanak; ’s megkérdi, ha bizonyosan tudják e’ a’ mit tudhatnak; ’s miután mindenkép biztosítók magunkat, természetes, hogy házról házra nem mehetünk mindent magunk megnézni. — És mégis tévedtünk, pedig hazafias örömmel mondjuk, hogy tévedtünk. — Kárász István úr, — istennek hála, él, — ’s reméljük, még soká élni fog, élni a’ honnak, mellynek legtisztább keblű fiai közé tartozik; a’ honnak, mellytől követi pályáján már is tiszteletet aratott. Reméljük, élni fog, ’s kívánjuk éljen sokkal, sokkal tovább, mintsem hogy nekünk halálát jelenteni szomorú alkalmunk legyen. Lord Broughannak is holt hírét költötték egykoron, ’s a’ nemes lordnak alkalma jutott hallani, mi kintitélen, a’ nemzet felőle akkor, midőn gyülölség és hizelgés egyaránt enyésznek el, ’s a’ leghatalmasbból sem marad egyéb , mint tetteinek emlékezete. Tisztelt hazánkfiának hasonló alkalom jutott a’ mi tévedésünkből; ’s mondhatjuk, elégült lehet az ítélettel, melly halála híréhez csatlakozott. — Nekünk ez azonban újabb tanúság leszen és legyen — kérjük—levelezőinknek is, úgy szólván semmit sem hinni, mint a’ mit önmagunk tapasztalunk. Tévedésünk feletti örömünket nevelik a’ tisztelt hazánkfiától épen most vett ime’ sorok, mellyeket közzé tenni a’ legnagyobb örömmel sietünk. A’ Pesti Hirlap legutolsó számában halálomról tett említés folytában sietek távollevő barátimat és ismerőseimet megnyugtatni, hogy távol azon halálos híreknek valósulásától — egészségemnek épen a’ kijelölt időszakban történt kedvező változásával annak hová hamarabbi teljes helyreállását nyugott kebellel várom. Kárász István. (Még egy tévedés, de már ez nem örvendetes.) Egy szerkesztőnek kinjai számlálhatlanok. Előbbi számunkban mondok, hogy az értelmet rontó mechanicai gondatlanságért szigorú kemények leszünk. — És tulajdon azon számban a’ mechanicai nem annyira gondatlanság, mint megbocsáthatlan vakmerőség reánk üté az ostobaság bélyegét. Nemzeti játékszinrők Vezérczikkünkben ([első lap első hasáb alolrúl 7-dik sorban) ezt irtuk: „súrlódások támadtak, melylyek az ügyre már is károsan hatnak, legyen egyszer e’ rendszer állandósítva, akkor a’ súrlódások és a’ káros hatás is „állandósittatnak.“ — Az már csak lehetetlen, hogy még a’ szedési hibákat is mi magunk javítsuk ki; — azonban az a’ jó úr, ki e’ lábáknak utolsó revisióját viszi (a’ mihez már csak nem nagy templomvilág kívántatik) épen az napi feddésünk daczára jónak látta az „állandósíttatnaku szó helyébe ezt tenni „megszüntetendnek“. — ’S igy áll ott e’ szó, mikint ököl áll a’ fülek mögött. Kérjük kijavíttatni. — Mi csak azt tehetjük, hogy jobb revisióról gondoskodunk. — Vezérczikk. (Bünper.) Előttünk fekszik nyomtatásban a’ tek. királyi törvényes táblának folyó hó 2-án Zabolc vmegye tiszti ügyészének is Lőrinczy Pál és több öszszesen 20 alperes ellen felebbhozott ítélete. — Mély tisztelettel hajlunk meg a gondos igazságszeretet előtt, melly annak minden szavaiból szól; de bánatos érzéssel kell sajnálnunk, hogy illyénre honunkban alkalom nyilhatott. Azt mondja ugyanis a’ tisztelt ítélet, hogy a’ kérdéses perben mind a’ felkészítésre (instructióra) szükséges tiszti vizsgálatok, mind a’ per, mind pedig a’ bennne hozott ítélet tekintetében többféle hiányok forognak fen, mellyek a’ büntető igazságszolgáltatás rendével meg nem egyeznek. Illyenek: a’ perbeli előkészületeket illetőleg, hogy a’ tiszti vizsgálatok minden összefüggés nélkül készittettek; ’s ugyanazon egy személynek több rendbeli vallomásai több darabokban többnyire a’ nélkül szerkezvék, hogy a’ kérdések és feleletek sorszámmal jegyezve lennének, ’s e’ szerint ha egyik vagy másik vallomásra hivatkozás történik, az a’ vallomás illető pontjára is utalna; hogy összeköttetésben épen nem levő büntettek ugyan azon tiszti vizsgálatokban összehalmozvák ’s e’ miatt némelly külön elitélhető kisebb bűnnelvádlottaknak elitélése huzamosabb időre felfüggesztetett, — hogy némelly vallatottaknak kettős vezeték-nevei lévén, ezek a’ tanuvallatásokban nem mindig egyaránt tétetnek ki, sőt ugyanazon egy tárgyra nézve, a’ vétséget (delictum) elkövetőnek, a’ megkárositottnak ’s a’ vétség helyének nevei felcserélve emlittetnek; úgy hogy e’ vizsgálatokból a’ betudást és kárpótlást megnyugvással kimondani teljeséggel nem lehet. A’pert illetőleg, hogy a’ felperes tiszti-ügyész száznál több darab irományt csatolt a’ perhez, de csak 49-nek adott jegyet, ’s igy az okleveleknek jegytelenül hagyott nagyobb részét a’ bűnösökre ’s bűntettekre egy betűvel sem alkalmazza; de ugyan ő, azon kívül, hogy a’ per első lapján két nemes alperest befogatni, a’ második lapon pedig a’ költségeket megítélni kérte, egy szót sem dolgozott; ’s kereszt-levelet és testalkotásróli bizonyítványt egy alperesre nézve sem mutat elő, ámbár többen súlyos testi büntetésre kárhoztatvák. — Az ítéletet illetőleg, hogy az egy oklevélre sem hivatkozik; csupa terhelő körülményt ad elő, enyhítőt egyetlen egyet sem; a’ bizonyítványokat a’ bűntettekre egy betűvel sem alkalmazza; egy, még alig 20 éves alperesre nézve azt mondja, hogy „már több évekig tartó rabságra büntetve, ’s más vétkekbe is bonyolódva, újabb tiszti kereset alatt várja borzasztó jövendőjét“— mondja pedig ezt a’ nélkül, hogy ezen rabság körülménye, melly a’ betudásra itt is befolyással lehet, vagy pedig az tudatnék, valljon ezen borzasztó jövendővel fenyegetettnek egyéb bűntetteit itt, vagy a’ jelen perbelieket amott, együtt elitélni tanácsos, nem volna e , hogy egyik alperesnek vétkül egyedül a lovaknak kezén lett találása tulajdonittatik, a’ nélkül, hogy erről az illető vizsgálatban csak szó is tétetnék, vagy maga a’ tolvajság a’ vizsgálatban csak emlittetnék is, annál kevesbbé felvilágosittatnék, — hogy a’ pernek mindjárt 2-ik lapján hozott végső ítéletben, két alperes, ’s ezek közt törvényes szokás ellenére egy nemesis aka szó fára, más négyen három esztendei, a’ többiek szintúgy többé kevesbbé súlyos fogságra, ’s testi büntetésekre ítéltetnek a’ nélkül, hogy a' pef.bf” védelmezőjük volt, s védelmükre csak„s *' is l’éiktattatott volna; (!!) — hogy ezen határozatlan kifejezés: ,,a’ szokott módon kurta-vassal“ e’ büntetés nemének mennyiségét kellőkép ki nem fejezi; továbbá ha be volt e’ fogva, a’ kinek befogatása bíróilag elrendeltetik,’s mennyi ideig, ’s volt e’ sikere azon kezes leivelieknek, mellyek a’ vádló tiszti ügyész által perhez csatolt irományok csomójában találtattak, és minős teljeséggel nem tudatik , hogy némelly büntettek külön vizsgálatra utasittattak, melylyek iránt szükséges lehet az akasztófára itéltekkeli szembesítés, ámbár ez, hahogy a’ halálos ítélet helybehagyatnék, lehetlen volna; — végre, hogy az orgazdák még csak kihalgattatni rendeltetnek, s még is már előre kárpótlásban marasztaltatnak, egyéb megfenyitésök pedig csak általában a’ szolgabiróra bizatik. — Ezek a’ hiányok, mellyek miatt a’ per újabb törvényes és igazságos eljárás végett a’ vármegye törvényszékéhez vissza küldetett. — Eddig az ítélet. Midőn lapjaink 7-ik ’s 8-ik számaiban némi rajzot adánk a’ büntető törvénykezésről honunkban , midőn kimondották, hogy a’ kinek néhány éveken át ez ügyek gyakorlatába idetekinteni engedteték, ollyas mit kénytelen érezni, mintha részes volna hibában ’s bűnben, melly a’ nemzeté: felzúdult ellenünk ez is amaz is, és panaszokkal, és ki tudná mi mindennel, fenyegettenek. — íme a’ főtörvényszék egy ítélete ; ’s most kérdjük a’ legelfogultabbat, nem volt e kevés a’ mit mondottunk? kivált ha meggondoljuk, hogy a’ ki nem nemes, — pedig milliók e’ honban nem nemesek — ha illy procedura mellett 3 esztendei fogságnál vagy 100 botnál kevesebbre itélteték, pőre még csak fölebbvitelbe sem megy, ’s nincs számára utalom, nincs mentség, nincs szabadulás széles e’ világon — elkelt bor- 38