Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-03-17 / 22. szám

TARTALOM. Halálozás. Adományozás. Orsz.-vá­­lasztmány egybehivatása. Vezérczikk. (Auio) Má­­tyás-emléki gyűl. Hivat. értesítés a’ n. ,színházat igazgató választmánytól. Fővárosi ujdons. (Cseléd­­rend.) Megyei dolgok: rövid közlés Pest megye tegnapi gyűléséről. Küküllői gyűlés részletei. Zem­pléni gyűlés (népnevelés, felekez. adatok ) Bor­­sodb. (sajtó, közmunkák.) Sebestyén Gábor czáfola­­ta. — Külföldi napló. Angol. Franczhon. Éjszak­­amerika. Spanyolhon. Egyveleg — Értekező: váltójogi ügy. Felelet a’ hiú fenyegetésre. (Ehhez a’ szerkesztő észrevétele.) Bácsmegye állapotja* I. Czikk. Anyagi dolgok. Igazolás, Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Halálozás.) Fájdalommal jelentjük, hogy lelkes hazánkfia Kárász István ur egészségi javulatának nem soká örvendhe­­tünk, mert családjának gyászhirdetménye sze­rint folyó hó 14-kén reggeli 5 órakor életé­nek 29-ik évében, tüdősorvadási hosszabb betegség után, csakugyan meghalt. — Legyen áldott közöttünk emlékezete! — (Adományozás.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége Mihajlovics Felixet a’ zágrábi püs­pökség bánsági javainak igazgatóját, és Grob Jánost, Szepes vármegyében kebelezett Ja­­r­e­m­b­i­n a helységgel méltóztatott vegyes adományképen legkegyelmesebben megaján­dékozni. (Mag. tud.) (O­rsz. választmány.) A cs. kir. fenségének országunk nádorának i. e. és h. 13-kán kelt levelei által az 1840-ik észt. 3-ik t. czikkben kinevezett országos választ­mány, melly a’ katonatartás és élelmezési rendszer iránt főtárnokmester ur ő exc. elnök­sége alatt tanácskozandik, — i. e. tavaszhó 26-ra sz. kir. Pest városába összehivatott. Vez.érCZiki­. (Unió.) Több hír­lapok közlötték már gróf Zay K­árolynak a’ két evang. felekezet egybeolvadására czélzó lelkes felszólítását „Néhány szó a’ Pes­ten felállítandó ref. főiskola ügyé­be­n“' czím alatt.­­Mi úgy vélekedénk, hogy jobb rendben lesz a’ dolog, ha azon iskola létrehozásában munkás választmánynak hiva­talos felszólítását bocsátjuk előre, ’s miután ezt megtettük, nem kételkedhetvén, hogy a’ nemes grófnak időközben a’ Társalkodó­ban megjelent lelkes szózatára (mellynek fontosságát nem kevéssé neveli, hogy az egyik evang. felekezet fökormányzójától jó) az iskolai választmány kétségtelenül felelni fog: a’ hatást véltük nevelni, ha mindkettőt együtt adjuk át olvasó közönségünknek; a’ mi lapjaink utolsó (21-dik) számában mégis történt.A’szóba hozott „egyesülés“ ajánl­­gatásába ereszkedni, annak hatalmas jóté­konyságait fejtegetni, szükségtelennek véljük; kinek keblében a’rokon óhajtás húrja nem re­zeg, kiben gróf Zay „szózat“-a ’s a’ ref. válaszmány ,, viszhang“-ja meggyőződést nem támasztott, annak gyönge szózatunk úgy is hiába intene; mi csak szerencsélni akarjuk az ágost. vallástételt követő evang. magyarokat, hogy főkormányzójukban illy férfiúval dicsekedhetnek; és az indítványozott egyesülést elméletileg mindenki által, a’ ki nem szűkkeblű és nem vakbuzgó, elfogadott­nak nézve, — a’ dolog gyakorlati oldalához kívánunk egy-két szóval szólani. Mindenek előtt szükség elismernünk, hogy a’ különböző egyházfelekezetek egybeolvasz­tása, ha ,,dogmák“-ra van intézve, igen sok gyakorlati nehézséggel jár. A'­hol illy egy­beolvasztás kísérletével találkozunk, minde­nütt azt látjuk, hogy az uniált felekezet mel­lett még egyik mint másik részről óhitűek maradnak fen, kik vallásuk históriai alapját elhagyni nem akarják, így hát két vallásfele­kezetből három támad. A­­hol pedig az unió mellett kormányhatalom is mintegy kénysze­rítő tekintélylyel föllép, ott épen lelkiisme­­reti szabadság utáni sóvárgás, sőt tömegestüli kivándorlás is ötlik szemünkbe; szóval: olly jelenetek bukkannak elő, mellyek valamint a' XIX-dik század jellemével, úgy a’ Protestan­tismus szellemével is , a’ melly hit dolgában kényszerítést nem ismer , merőben ellenkez­nek. Mi tehát őszintén megváltjuk, hogy a’ dogmákbani különbségeket csak a’ Protestan­tismus alapelvét tevő szabad észhasználat lassú működése — és semmi más — által véljük elérhetni; azonban illy meggyőződé­sünk mellett is azt tartjuk, hogy az egyesülés nem csak az evang. két felekezet, de ezek és a­ római catholicusok közt is lehetséges , sőt tán annál könnyebben lehetséges , minél in­kább illetetlenül hagyjuk a’ dogmákat; minél inkább visszatartózkodunk azon kényes me­zőtől , a’ melly kényszerítést nem tűrhetvén, még a’ puszta tanácsié szénál is ingerültség­re nagyon könnyen kész. Ha tehát uniót aka­runk , mindent, a’ mi dogma, ’s mit a’ hívők felekezete dogmának tart (hogy tisztelt ba­­rátunk Bezerédy István szavát használjuk), mindenki számára „nyílt kérdésnek“ kell hagyni, mint némelly polit. kérdéseknél az angol ministerium­ tenni szokott; és az egye­sülést az iskolai ’s népnevelés körébeni mun­kálkodás egyesítésével kellene kezdeni. Cse­kély nézetünk szerint csak ez után lehet egy­koron a’ vallásbeli felekezeteknek eljutni oda, hogy „egy akol legyen,“ mint az írás szól. — De lássuk már e’ tekintetben is a’ dolog gyakorlati helyzetét honunkban. — Mi a’ mystificatióknak nem vagyunk barátai, ’s azért őszintén kivalljuk, hogy akármit mond­junk bár szavakban, akármiként összeforrjunk bár­ midőn közös ellenség fenyeget, az élet mezején a’ két evang. felekezet közt sok ide­genkedés, sok félrehuzás, sőt némelly helyütt ollyasmi is van, mi a’ polgári életben nem épen barátságosnak nevezhető eredményben mutatkozik. Ehez még két tekintet járul: A’ helv. vallástételt követők kitünőleg magya­rok; az ágostai vallásuak közt csakugyan van egy boldogtalan, mondhatnék kárhozatos párt, melly vallását, mi nem tudjuk, minő kép­telen okoskodás szerint, a’ „slavismus“ ér­dekeivel törekszik ugyanazítani. — Más rész­ről az ágostai vallástételnek egyházi beligaz­­gatása szorosan és kitünőleg néphatalom; a’ helvét vallásuaké pedig zárt körű főnökhata­­lom, mellyben — nem kétkedünk nyilván ki­mondani — a’ hierarchialis irány gyakran szembetünőleg mutatkozik. És a’ mint ezek a’ magyar nemzetiségi jellemhez hűn ragasz­kodnak — és méltán, úgy amazok a’ hierar­chialis suprematiától óvatosan vonakodnak — és ismét méltán. E’ két körülményt ki lehet, e’ két körülményt ki kell egyenlíteni, és az uniótóli idegenkedés lágyítva, talán engesz­telve lesz. Az elsőre nézve, úgy hiszszük, a’ magyar nemzetiség érdekében határozottab­ban föllépni nem is lehet, mint az ágostai val­lásnak érdemteljes főkormányzója gróf Zay Károly föllépett; tudja nemzetünk, mikint a’ derék hazafinak minden lépését,minden sza­vát a’ magyar nemzetiség lángcsillaga vezér­li; ’s hogy e’ részben vele hitsorsosainak legnagyobb része egyetért, mutatja a’ kitűnő birodalom, melly öt díszes polczára fölkarolá, mutatja a’ múlt évi nyárutó végével Pesten tartott egyetemes egyházi gyűlés minden tet­te, minden végzése ’s egész szelleme. E’ rész­ben tehát mind két részről megvan a’ bizto­sítás, hogy az egybeolvadott erővel vezérlendő nevelés nemzeti alapokra épülend. A’ mi pe­dig a’ másik körülményt illeti: e’ részben vi­szont a’ helvét vallástételt követők soraiban már is igen számosan vannak, kik erősen meggyőződvék, hogy a’ fen említett irány a’ Protestantismus ’s az eredeti tiszta keresz­ténység szellemével egybe nem hangzik: itt is meg van tehát a’ kiegyenlítésre minden kellő biztosság. És igy mi az ezerféle szempont­ból annyira kívánatos egybeolvadás eszköz­lésére első lépésül csekély véleményünk szerint — ezeket gondolnék: 1) Nyilatkoz­­tassék ki egyetemesen, hogy hitágazati kény­szerítés sem egyik sem másik részről nem czéloztatik, hanem 2) iskolák felállítása ’s nevelési ügyintézkedés erkölcsileg ’s anya­gilag egyesített erővel történendik, a’ Prote­stantismus közös szellemében; úgy mindazál­­tal, hogy a’ közös erővel alapítandó iskolák­ban hitágazati tanitásra mind a’ két felekezet­­nek külön tanítója legyen. 3) Az egyesület czélul csak a’ jövendőt tűzi ki; ’s azért a’ már fenálló tanodák alapítványai eredeti rendelte­tésüknél sértetlen meghagyatnak; ezekre néz­ve vezérelvül a’ kölcsönös szeretet szelle­mében csupán az fogadtatván el, hogy a’ hit­­tani oktatást kivéve, a’ tanítók alkalmazásá­ban vallásfelekezeti különbségre tekintet ne legyen;’s a’ hol egyik felekezetnek iskoláját a' másik felekezetből számosan látogatják, ott ezeknek számára saját hittanitó széket alapít­hasson.— És ennyiből áll, mit mi, a’ körülmé­nyeknek gyakorlati szempontból irányzott ko­moly megfontolása után, az érdemteljes gróf nagyszerű óhajtása létesítésére jelenleg czél­­irányosnak tartanánk; ’s mit mi hatásabban nem vélünk kifejezhetni, mint ha ugyanazon lelkes szózat némelly szavaival betűszerinti értelemben, de csupán szókapcsolati áthelye­zéssel zárjuk be csekély előadásunkat, t. i. legyen egybeolvadás, és ez történjék a’ pesti fő- ’s egyéb iskoláknak a’ két evang. feleke­zet összepontosított erejévek­ felállításával. A’ Mátyás-emléki nagy gyűlés nem — a’ mint iró hibája miatt jelentve volt — fo­lyó hónap 22-kén, hanem 21-kén vasárnap fog tartatni. — Nyáry Pál, egyes, jegyző. (Hivatalos értesítés a’ nemzeti színházat igazgató orsz. választ­mánytól.) Minekutána némelly személyek egy, a’ hazától pártfogolt, nemzetünk erköl­csi életét kifejtő ’s tökéletesítő intézet — a’ nemzeti színház — ellen különféle ócsárló költeményeket rebesgetni, sőt rágalmaikat, a’ nemes közönség merő ámítására, a’ hírlapok­ba is tétetni meg nem szűnnek; — elegendő­­leg bélyegezvén vakmerőségöket, mellyel ta­ 43 TAVASZELŐ 17.1841. Megjelen e’ hirlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán boritékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, grimond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik.

Next