Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-17 / 22. szám
TARTALOM. Halálozás. Adományozás. Orsz.-választmány egybehivatása. Vezérczikk. (Auio) Mátyás-emléki gyűl. Hivat. értesítés a’ n. ,színházat igazgató választmánytól. Fővárosi ujdons. (Cselédrend.) Megyei dolgok: rövid közlés Pest megye tegnapi gyűléséről. Küküllői gyűlés részletei. Zempléni gyűlés (népnevelés, felekez. adatok ) Borsodb. (sajtó, közmunkák.) Sebestyén Gábor czáfolata. — Külföldi napló. Angol. Franczhon. Éjszakamerika. Spanyolhon. Egyveleg — Értekező: váltójogi ügy. Felelet a’ hiú fenyegetésre. (Ehhez a’ szerkesztő észrevétele.) Bácsmegye állapotja* I. Czikk. Anyagi dolgok. Igazolás, Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Halálozás.) Fájdalommal jelentjük, hogy lelkes hazánkfia Kárász István ur egészségi javulatának nem soká örvendhetünk, mert családjának gyászhirdetménye szerint folyó hó 14-kén reggeli 5 órakor életének 29-ik évében, tüdősorvadási hosszabb betegség után, csakugyan meghalt. — Legyen áldott közöttünk emlékezete! — (Adományozás.) Ő cs. ’s apost. kir. felsége Mihajlovics Felixet a’ zágrábi püspökség bánsági javainak igazgatóját, és Grob Jánost, Szepes vármegyében kebelezett Jarembin a helységgel méltóztatott vegyes adományképen legkegyelmesebben megajándékozni. (Mag. tud.) (Orsz. választmány.) A cs. kir. fenségének országunk nádorának i. e. és h. 13-kán kelt levelei által az 1840-ik észt. 3-ik t. czikkben kinevezett országos választmány, melly a’ katonatartás és élelmezési rendszer iránt főtárnokmester ur ő exc. elnöksége alatt tanácskozandik, — i. e. tavaszhó 26-ra sz. kir. Pest városába összehivatott. Vez.érCZiki. (Unió.) Több hírlapok közlötték már gróf Zay Károlynak a’ két evang. felekezet egybeolvadására czélzó lelkes felszólítását „Néhány szó a’ Pesten felállítandó ref. főiskola ügyében“' czím alatt.Mi úgy vélekedénk, hogy jobb rendben lesz a’ dolog, ha azon iskola létrehozásában munkás választmánynak hivatalos felszólítását bocsátjuk előre, ’s miután ezt megtettük, nem kételkedhetvén, hogy a’ nemes grófnak időközben a’ Társalkodóban megjelent lelkes szózatára (mellynek fontosságát nem kevéssé neveli, hogy az egyik evang. felekezet fökormányzójától jó) az iskolai választmány kétségtelenül felelni fog: a’ hatást véltük nevelni, ha mindkettőt együtt adjuk át olvasó közönségünknek; a’ mi lapjaink utolsó (21-dik) számában mégis történt.A’szóba hozott „egyesülés“ ajánlgatásába ereszkedni, annak hatalmas jótékonyságait fejtegetni, szükségtelennek véljük; kinek keblében a’rokon óhajtás húrja nem rezeg, kiben gróf Zay „szózat“-a ’s a’ ref. válaszmány ,, viszhang“-ja meggyőződést nem támasztott, annak gyönge szózatunk úgy is hiába intene; mi csak szerencsélni akarjuk az ágost. vallástételt követő evang. magyarokat, hogy főkormányzójukban illy férfiúval dicsekedhetnek; és az indítványozott egyesülést elméletileg mindenki által, a’ ki nem szűkkeblű és nem vakbuzgó, elfogadottnak nézve, — a’ dolog gyakorlati oldalához kívánunk egy-két szóval szólani. Mindenek előtt szükség elismernünk, hogy a’ különböző egyházfelekezetek egybeolvasztása, ha ,,dogmák“-ra van intézve, igen sok gyakorlati nehézséggel jár. A'hol illy egybeolvasztás kísérletével találkozunk, mindenütt azt látjuk, hogy az uniált felekezet mellett még egyik mint másik részről óhitűek maradnak fen, kik vallásuk históriai alapját elhagyni nem akarják, így hát két vallásfelekezetből három támad. Ahol pedig az unió mellett kormányhatalom is mintegy kényszerítő tekintélylyel föllép, ott épen lelkiismereti szabadság utáni sóvárgás, sőt tömegestüli kivándorlás is ötlik szemünkbe; szóval: olly jelenetek bukkannak elő, mellyek valamint a' XIX-dik század jellemével, úgy a’ Protestantismus szellemével is , a’ melly hit dolgában kényszerítést nem ismer , merőben ellenkeznek. Mi tehát őszintén megváltjuk, hogy a’ dogmákbani különbségeket csak a’ Protestantismus alapelvét tevő szabad észhasználat lassú működése — és semmi más — által véljük elérhetni; azonban illy meggyőződésünk mellett is azt tartjuk, hogy az egyesülés nem csak az evang. két felekezet, de ezek és a római catholicusok közt is lehetséges , sőt tán annál könnyebben lehetséges , minél inkább illetetlenül hagyjuk a’ dogmákat; minél inkább visszatartózkodunk azon kényes mezőtől , a’ melly kényszerítést nem tűrhetvén, még a’ puszta tanácsié szénál is ingerültségre nagyon könnyen kész. Ha tehát uniót akarunk , mindent, a’ mi dogma, ’s mit a’ hívők felekezete dogmának tart (hogy tisztelt barátunk Bezerédy István szavát használjuk), mindenki számára „nyílt kérdésnek“ kell hagyni, mint némelly polit. kérdéseknél az angol ministerium tenni szokott; és az egyesülést az iskolai ’s népnevelés körébeni munkálkodás egyesítésével kellene kezdeni. Csekély nézetünk szerint csak ez után lehet egykoron a’ vallásbeli felekezeteknek eljutni oda, hogy „egy akol legyen,“ mint az írás szól. — De lássuk már e’ tekintetben is a’ dolog gyakorlati helyzetét honunkban. — Mi a’ mystificatióknak nem vagyunk barátai, ’s azért őszintén kivalljuk, hogy akármit mondjunk bár szavakban, akármiként összeforrjunk bár midőn közös ellenség fenyeget, az élet mezején a’ két evang. felekezet közt sok idegenkedés, sok félrehuzás, sőt némelly helyütt ollyasmi is van, mi a’ polgári életben nem épen barátságosnak nevezhető eredményben mutatkozik. Ehez még két tekintet járul: A’ helv. vallástételt követők kitünőleg magyarok; az ágostai vallásuak közt csakugyan van egy boldogtalan, mondhatnék kárhozatos párt, melly vallását, mi nem tudjuk, minő képtelen okoskodás szerint, a’ „slavismus“ érdekeivel törekszik ugyanazítani. — Más részről az ágostai vallástételnek egyházi beligazgatása szorosan és kitünőleg néphatalom; a’ helvét vallásuaké pedig zárt körű főnökhatalom, mellyben — nem kétkedünk nyilván kimondani — a’ hierarchialis irány gyakran szembetünőleg mutatkozik. És a’ mint ezek a’ magyar nemzetiségi jellemhez hűn ragaszkodnak — és méltán, úgy amazok a’ hierarchialis suprematiától óvatosan vonakodnak — és ismét méltán. E’ két körülményt ki lehet, e’ két körülményt ki kell egyenlíteni, és az uniótóli idegenkedés lágyítva, talán engesztelve lesz. Az elsőre nézve, úgy hiszszük, a’ magyar nemzetiség érdekében határozottabban föllépni nem is lehet, mint az ágostai vallásnak érdemteljes főkormányzója gróf Zay Károly föllépett; tudja nemzetünk, mikint a’ derék hazafinak minden lépését,minden szavát a’ magyar nemzetiség lángcsillaga vezérli; ’s hogy e’ részben vele hitsorsosainak legnagyobb része egyetért, mutatja a’ kitűnő birodalom, melly öt díszes polczára fölkarolá, mutatja a’ múlt évi nyárutó végével Pesten tartott egyetemes egyházi gyűlés minden tette, minden végzése ’s egész szelleme. E’ részben tehát mind két részről megvan a’ biztosítás, hogy az egybeolvadott erővel vezérlendő nevelés nemzeti alapokra épülend. A’ mi pedig a’ másik körülményt illeti: e’ részben viszont a’ helvét vallástételt követők soraiban már is igen számosan vannak, kik erősen meggyőződvék, hogy a’ fen említett irány a’ Protestantismus ’s az eredeti tiszta kereszténység szellemével egybe nem hangzik: itt is meg van tehát a’ kiegyenlítésre minden kellő biztosság. És igy mi az ezerféle szempontból annyira kívánatos egybeolvadás eszközlésére első lépésül csekély véleményünk szerint — ezeket gondolnék: 1) Nyilatkoztassék ki egyetemesen, hogy hitágazati kényszerítés sem egyik sem másik részről nem czéloztatik, hanem 2) iskolák felállítása ’s nevelési ügyintézkedés erkölcsileg ’s anyagilag egyesített erővel történendik, a’ Protestantismus közös szellemében; úgy mindazáltal, hogy a’ közös erővel alapítandó iskolákban hitágazati tanitásra mind a’ két felekezetnek külön tanítója legyen. 3) Az egyesület czélul csak a’ jövendőt tűzi ki; ’s azért a’ már fenálló tanodák alapítványai eredeti rendeltetésüknél sértetlen meghagyatnak; ezekre nézve vezérelvül a’ kölcsönös szeretet szellemében csupán az fogadtatván el, hogy a’ hittani oktatást kivéve, a’ tanítók alkalmazásában vallásfelekezeti különbségre tekintet ne legyen;’s a’ hol egyik felekezetnek iskoláját a' másik felekezetből számosan látogatják, ott ezeknek számára saját hittanitó széket alapíthasson.— És ennyiből áll, mit mi, a’ körülményeknek gyakorlati szempontból irányzott komoly megfontolása után, az érdemteljes gróf nagyszerű óhajtása létesítésére jelenleg czélirányosnak tartanánk; ’s mit mi hatásabban nem vélünk kifejezhetni, mint ha ugyanazon lelkes szózat némelly szavaival betűszerinti értelemben, de csupán szókapcsolati áthelyezéssel zárjuk be csekély előadásunkat, t. i. legyen egybeolvadás, és ez történjék a’ pesti fő- ’s egyéb iskoláknak a’ két evang. felekezet összepontosított erejévek felállításával. A’ Mátyás-emléki nagy gyűlés nem — a’ mint iró hibája miatt jelentve volt — folyó hónap 22-kén, hanem 21-kén vasárnap fog tartatni. — Nyáry Pál, egyes, jegyző. (Hivatalos értesítés a’ nemzeti színházat igazgató orsz. választmánytól.) Minekutána némelly személyek egy, a’ hazától pártfogolt, nemzetünk erkölcsi életét kifejtő ’s tökéletesítő intézet — a’ nemzeti színház — ellen különféle ócsárló költeményeket rebesgetni, sőt rágalmaikat, a’ nemes közönség merő ámítására, a’ hírlapokba is tétetni meg nem szűnnek; — elegendőleg bélyegezvén vakmerőségöket, mellyel ta 43 TAVASZELŐ 17.1841. Megjelen e’ hirlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán boritékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, grimond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik.