Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-24 / 33. szám
SZOMBAT 33. TAVASZNÓ 24. 1841. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr. borítékban 1.fr, postán borítékkal 6 fr. penffel.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk. (Nagy-Körös és Kecskemét követei a’ Pest megyei gyűlésen.) Aláírások iparegyesületre. Nemzeti játékszín. Fővár, ujdons. Ilusárusok visszaélése. Megyei dolgok. Pest megye részletes határozata honoratiorok szavazatáról. Borsodból (adatok Borsod erkölcsi és büntető rendszeri történetihez). Hevesi gyűlés ábrázolata. Nógrád (kettős beneficium, gyorsírás). Zemplén (múltkori tisztviselők zsarolásai, szelíd és nem szelíd kínfaggatás). Magyar tenger melléki viszonyok. Királyi városok köréből: Kassa (zsidók elleni törzsönködések). — Külföldi napló. Angolhon Hírharang. Értekező: Hazánk fiaihoz és leányaihoz. Mit kell tennünk? (Vége: Zsoldos Ignácz.) Néhány szó az örökváltság tárgyában: tiszteletdíjul Tetétleninek. Nyiltlevél. Révai kéziratait illető. Ir. Schedeltől. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kinevezés. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Rombauer Gotfrid bányatanácsnokot sóvári sóbánya-felügyelővé méltóztatott kegykinevezni. Veg.érczikk. (N. Kőrös és Kecskemét követei a’ Pest megyei gyűlésen.) Pest megye közgyűléseinek jegyzőkönyvében, a’jelenlevők nevei sorában, ember emlékezetét haladó idők óta gyűlésről gyűlésre olvashatni e’ szavakat: „és a’ kebelbeli két királyi ’s két szabados mezővárosok követei.“ A’ minthogy II. Körös és Kecskemét szabados mezővárosok több mint egyszázad óta mindig küldenek két-két követet ’s a’ kettő közül legalább egyet többnyire nemetlent, Pest vármegye gyűléseire, mellynek tanácskozásaiban a’ derék követ urak tettleges részt vesznek, ’s a’ közjót bölcs belátásukkal előmozdítni segítenek. Pest megye közönsége e’ régótai gyakorlattal fényes jelét adá, miképen neki az alkotmány nem egy síri csontváz, mellynek rideg kebele elzár magától minden életet , hanem olly életerős eleven test, mellynek legfőbb munkássága abban áll, hogy folytonosan törekedjék az assimilatio nagy munkáján; a’mi viszont, az anyagi és erkölcsi természetben mindenütt nyilatkozó kölcsönhatással, az assimiláló test élettartósságának föltétele. — ,,A’ betű megöl — mond az írás — de a’ szellem az , a’ mi éltető.“ És valóban , ha mi jól értjük a’ magyar alkotmány szellemét, két oszlop az, miben minálunk a’polgári jogépület boltozata nyugoszik. Az egyik: szabad földbirtok; a’ másik: személyes kiváltság. És ha ez utóbbi a’ kiváltságos osztályok körében (a mik azonban csak idők folytával lettek osztályokká, mert eredetileg az egész nemzet az volt) olly jogegyenlőséget biztosít, minővel a’ szabad nemzetek között, illy kiterjedésben talán csak Éjszakamerika némelly tartományainak polgárösszesége dicsekhetik , más részről nem nehéz megmutatni, mikint amaz első oszlop (a’ szabad birtok) tulajdonkép az eredeti és eredetileg egyedülvaló. Mert még most is vannak családok, mellyek némelly jószágaikat az első foglalási osztályból’s nem kiváltságlevélből bírják. A’ ki tehát szabad birtoknak ura , azt alkotmányunk szelleme a’ közjogok részesének akará. Mikint ’s melly mértékben ? ezt az alkalmazás körülményei mutatják. E’ törvényis és Pest vármegye rendéit, midőn a’tisz-I tes rendűeknek a’ megyei tisztválasztáson szavazatot adván, ezeknek (mivel új összeírás már május 5-kéig nem történhetik) a’ meglevő összeírások nyomán közelebbi meghatározása végett kirendelt választmány javaslatára, Kőrös, Kecskemét, Duna-Pataj, Ráczkeve és Sz. Endre részint szabados , részint örök-szerződéses, részint kir. adomány melletti földbirtokos mezővárosoknak a’ tisztválasztásra községenkint egy-egy szavazatot adni , tegnapi közgyűlésükben elhatározák. — Az 1825-ki országgyűlésen, midőn az alkotmány körülsánczolásáról vala szó, egy genialis követ ur, kinek nép és nemzetiség ügyében érdemei minden esetre halhatatlanok, ’s kinek nevét Berzsenyink is halhatatlanította, azt mondá: „tán arról is ideje volna már gondoskodni, hogy az alkotmány sánczain belől egy kissé többen lakjanak.“ —. Tizenöt év múlt el, mióta e’ szó kimondatott az ország színe előtt; egy emberéletben vajmi nagy idő , de a’ nemzet életében nem sok; mert a’ nemzetek élete nem méretik maroknyi napjaink mértéke szerint, ’s mégis e’tizenöt év alatt sok nagy kérdés megérett annyira, hogy a’ gondolkodás második stádiumára, a’ ,,mikint“-re átmenni itt az idő. Például: (a’ mint már máskor is mondottuk) a’ nemzet kilencz tizedrésze alkalmasint érzi, hogy az ősiség dolga nem jól van, a’ mint van, ’s hogy rajta lehet is, kell is javítani; de mit, de hogyan? hogy e’ kérdésre lassan jó a’ felelet, hogy a’ javításnak leghatározottabb barátai is tekintetbe szeretik venni a’ törvény ótalma alatt szövődött érdekeket, és irántok gyöngéd kímélettel viseltetni óhajtanak, és úgy szeretnének változtatni, hogy a’ javítás nagy munkája közben a’ törvényszürte jogviszonyok közül is vagy épen egy sem, vagy minél kevesebb ’s minél gyöngébben sértessék, — ez igen természetes és igen jó. Mert törvényhozásról van szó ; törvényhozónak pedig a’ mélyre vágó kérdéseknél óvatosan lassúnak kell lenni, nehogy megcsalatkozzék; mert a’ törvényhozó is ember, csalódása pedig az egész nemzetre átokkint leszáll. És ismételnünk kell, hogy ,,a’ századokon át emelkedett országépület roppant árnyékában millió élet, millió érdek nyugoszik , melly az igazság mellett gyöngéd figyelmet ’s kíméletet is követel.4 . Módokat és eszközöket tehát éretten meg kell fontolnunk, így a’ kérdés is, mellyről itt szólunk. Az elv alkalmasint tisztában áll; az alkalmazásból egy lépést Pest megyének ez alkotmányszellemű törvényes gyakorlata is kimutat. Az 1832-ki törvények előtt szerettük a’ patriarchalis rendszert emlegetni ; és itt mystificatióból, amott önhaszonlegyezésböl, másutt ismét (örömest elhiszszük) tiszta őszinte hitből szerettük mondani, hogy a’ nép érdekeit a’földesurak képviselik köztanácskozásunkban. (Innen a’ megyéknél ama’ bevezetési borzasztó slendrián : „szegény adózó népünk megmaradhatásáról (!!) tanácskozván,a mit talán már szívesebb szóval is fölcserélhetnénk.) Mi nem akarunk e’ patriarchalismus fölött vitatkozni; nem akarjuk bizgatni a’sebet, mellyet jó hitben avvagy csalódásban megszokott hajdankori képek szétfoszlása itt-ott talán verhetett. A’ patriarchalismus ideje lejárt, és mi örömest hagyjuk nyugodni a’ holtakat, tisztelve , a’ mi jó van emlékezetökben , örömest feledve bűneik és hibáikat. Mi csak tényt, valóságos tényt mondunk , ’s a tény az, hogy az 1832-ki és 1839-ki országgyűlések után patriarchalismusról többé e honban következetesen szó nem lehet. És ha ez igy vagyon, természetesen következik azon meggyőződés keblünkben hogyha Pestmegye említett gyakorlata, miszerint közgyűlésein a’ keblebeli megváltott szabados községek két-két követ által képviseltették, — ha mondom ezen gyakorlat mindig megegyezett alkotmányunk igaz szellemével, most immár, a legújabb törvények után, csaknem erkölcsi szükséggé vált. Mert a’ szabados községnek nincs földesura , hogy érdekeit, mint mondani szokás, képviselhetné. Van e Pest vármegyének e’gyakorlatához hasonló több az országban ? nem tudjuk ; hallottuk ugyan, hogy Csongrád vagy Csanád megyében volt eset, midőn tisztválasztásnál a’ szabadosoknak nem községenkint, hanem személyenkint is szavazat engedtetett, de való e ezt meg nem mondhatjuk ; annyit tudunk, hogy ekkorig sem Nyíregyház Zabolcsban, sem Patak Zemplénben, Kőrös és Kecskemétéhez hasonló joggyakorlatban nincs; és mi örömest megvalljuk , miképen szívünkből örvendünk, hogy épen Pest megye százados gyakorlatát lehet példa gyanánt említenünk e' tárgyban, minthogy e’ nemes megye, középponti helyzeténél fogva törvényhatósági munkálkodásait a’ legfelsőbb kormányszékek közvetlen szemléletére gyakorolja. A' tiszta keblű jó polgárnak nem lehet nem örvendeni, midőn illyes valamit, a’ mi élő törvényben ugyan világosan kitéve nincsen, de szellemével tökéletesen megegyez, és több tekintetben üdvös és kívánatos, a’ kormány százados helyeslésével is erősítettnek tekintheti. Volt idő, hogy az országgyűlésen mi egykor illy szavakat hallottunk: „Mit ér nekem a’ szabadság, ha más is szabad?“ Mi tiszteltük egész életünkben a’ vélemények szent szabadságát, de megvalljuk őszintén, a' szeretetlenségtől , melly e’ szavakban rejtezik , visszaborzadtunk. Valóban e' hon alkotmányától, e’ hon nemességétől örökké távol volt ama' szeretetlenség szelleme, mellynek a' polgári élet terített asztalánál nem esik jól a'gazdag ebéd, hacsak fűszerül nem szolgál az , hogy mást maga mellett éhezni lát. — És a’ megyéknek helyhatósági élete szép életnem. Mi megvalljuk őszintén, miképen a'józan haladás terén legbiztosabb ösvénynek tartanak, ha minden olly előlépést, melly a’ törvény ’s alkotmány értelmében van,mert törvényváltoztatás a’ megyéknek hatalmukban nincs , s mi e’részben Lamartine-nal tartva, nagyobbra becsüljük a’ tant, melly a’ polgárnak engedelmességet parancsol olly törvény iránt is, mellyet a’ bölcselkedő méltán kárhoztat, mint a’ legfölségesebb társulati elméletet, melly a’ törvényt, mielőtt megváltoztatnék , megszegni tanítana) óhajtanék — mondánk — ha minden olly előlépést, melly a’ törvény és alkotmány értelmében van , egyes törvényhatóságok tennének meg, és ekként az egyetemes törvényhozást gyakorlatilag előkészítnék. Mert szeretjük gyakran mondani: példa vonz inkább, mint okoskodás. Iparegyesület. Azoknak névlajstromát, kiket az egyesület aláírásgyűjtésre koszerű nézetek vezérelhették most legújabban || nem kérkedve korunk egyik eszméje diadalán