Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-22 / 41. szám

SZOMBAT 41. TAVASZUTÓ 1041. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal f1 fr. péntrő­l. —F­lőfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ második félévére. Midőn lapjaink tisztelt olvasóinak zsenge intézetünk iránt mutatott pártfogásukért legszívesebb köszönetét mondanánk, egyszersmind szerencsénk van előfizetést hirdetni a Pesti Hírlap második félévére. Az előfizetési díj a­ régi maradvány mindenik lap fejezetén olvasható. Mi azonban lapjaink érdekét folytonosan nö­velni törekvendők, nagyobb íveket, ’s tömöttebb, de mégis könnyen olvasható hetűkkel adandunk, hogy a’ tárgyak tömérdekűsé­­gének minél inkább megfelelő változékos olvasmányt nyújthassunk. — A’ közelgő pesti vásár legbiztosabb alkalmid szolgálhat, lapjainkat egyenest nálunk megrendelni, mi által egyszersmind eleje vétetik a’ sok helyről panasztott hátramaradásnak. Bár a’ kézhezjutás körüli panaszokat orvosolni mindig hatalmunkban állana, — de mi csak annyit tehetünk, hogy az útközben elté­vedt , vagy kézhez nem szolgáltatott példányok hiányát örömmel kipótolandjuk, ha nyomban felszólittatunk, mire nézve a’ panaszt egyenesen ott tétetni kérjük, hol az előfizetés történt. Sok hátramaradásnak és neheztelésnek lészen eleje véve, ha név és ezen hibátlanul és igen olvashatókig küldetik be. Mire nézve kérésünket sürgetőleg ismételjük. — Egyszersmind van sze­rencsénk jelenteni, hogy Hírlapunk első félév elfogyott számai második kiadásban e’ hónap végével egészen készen lesznek, azokból tehát, ha ki még bírni óhajtaná, teljes számú példányokkal szolgálhatunk. TARTALOM. Vev.érczikk. (Jámbor óhajtás­. Kis­­deslóva int. térj., és gazd. egyesület. Péchy gyász­­lisztelete. Nyílt levél, jegyzetek rá. Megyei dol­gok. Szathmár (botrány Kölcsey arczképével, unitáriusok, részek, hanyag táblabirák, scontro). Ssouth (gyűlési végzetek mély pillanattal a’ köz­­igazg. beléletbe). — Rövid közlés B­i­h­a­rb­ó­l. Egy­veleg. Gömörből Dobsi­na magyarosodás. Kül­földi napló. Angol, Franczia, Spanyol, Lengyel, Törökhon. Legújabb. — Értekező. Terv a’ mikint alakulandó magyarorsz. orvosi és természetvizsgáló társaságról. Kubinyi Ágostontól. Jegyzetek­kel a’ szerkesztőtől. A’jegyzők váltótürvényszéknél tehetnek e óvást? Pokolaytól. Felelet Liszkay Iváro­ly felszólítására a' kis csengetyű írójától. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ES ERDELY. Vezérczikk. (Jámbor óhajtás.) Adja­tok nekünk időt, uraim, hogy a’tömérdek ada­tokból, mik egy magyarhoni hirlapszerkesztő levélszekrényében örök éjre kárhoztatvák, e’ nemzet közigazgatási beléletének történeti raj­zát megírhassuk; és ha elkövetkezik az idő, mikor mi ’s velünk együtt az aprócska kény­urak minden nemet — ők a’ jelenleg megne­­vezhetlenek — rég elfelejtvék, és a’ jogérzet emlőin táplált utónemzedék rá pillant a’ kép­re, mellnyek vonásait világítás és árnyéklat nélkül rideg mesztelenségben az életből köl­csönöznek; esküt mondunk tinéktek, uraim, és hazánk szent nevére mondjuk eskünket: nem férne kebléhez a’ hit, hogy a’ rajzok azon kornak rajzvonalai, mellynek jegyzőkönyvei­ből szelid emberiség, jog és szabadság kiál­tanak. Nemünknek átka, hogy rövidlátó. Ha ki lenézett egy vagy más ős hegyünkről egy júniusi napnak reggelén, mi bájvidéket látott elterülni lábai alatt­ magasztos ihletéssel fog leborulni, hálát adandó, hogy a’ gondviselés e’ földnek a’ magyart és a’ magyarnak e’ föl­det adá. Neki a’ magasban képzete sincs, mi sok rondaság lakik ott alant, ki ellenben sár­ban, homokban nyög a’ teher alatt, gondolni sem tudja, mi szép az egész. — És egyik ne­heztelni fog, ha megmutatjuk neki, hogy ama’ szép Heródes-fej jól megtekintve gyilkolt gyermekek tagjaiból áll; egy másik nem fogja hinni, hogy a’ sok gyermektag össze illeszt­ve, egy szép emberfejet tüntet elő. — így a’ polgári élet viszonyaival is. A’ kik alant áll­nak, aprólékos részletecskékkel bibelödök, nélkülözik a’ magas szempontot, honnan az egészet áttekinthetni; a’ magasban állók el­lenben látják az egészt, de magasságukból az egyenetlenségeket észre nem veszik; mert a’ távolság simító hatalommal bir, egy távol csillagból nézve, még az óriáshegyek is semmivé lesznek, és földünk sima, mint egy bibircses alma száz lépésnyiről. De ép’ azért mivel ez ek kint van, ép’ azért, mi­vel a’ természeti lehetetlenségek közé tar­tozik, hogy a’ közigazgatás főnökei mindent magok lássanak, mindent szabályosan ellen­őrizhessenek , nem kellene magokat sértve érezniök, ha egy vagy más visszaélés az al­sóbb régiókból, az apróbb népecskék istenei­nek köréből fölfedeztetik; a’ főispánnak, vagy miként nevezik e’ vagy ama’ vidék kor­mányfőnökét, nem kellene gondolnia, hogy ő magára vet homályt, ha megyéjéből egy-két kényuracska dulongásai eljutnak a’ közönség tudomására; hisz ő, magas állásánál fogva, a’ dolgot csak papirosból ismerheti, vagy épen csak annak jelentéséből, a’ ki maga vétke­zett, avvagy elnézte, hogy más vétkezett. Még a’ királyokról is régen irva van, miképen leg­főbb szerencsétlenségök, hogy mindent saját szemeikkel nem láthatnak. — Nekünk erős meggyőződésünk, hogy hivatalos uton a’ köz­­igazgatási visszaélések ezered része sem ke­rülhet a’ felsőbbség tudomására. Hiszen már csak a’ panasztétel is ezernyi nehézség­gel, sőt igen gyakran veszélylyel is jár; mert az aprócska kényurak minden nemes bizony­nyal módot találnak a’ panaszkodóval keser­vesen megéreztetni, hogy nem tűrte hallgatag resignatióval itt a’ katonaállitási önkényke­dést, amott az irgalmatlan megbotoztatást; és megéreztetni úgy, miszerint a’ dolognak ezen színe takarva legyen más ürügyekkel. Száz illy esetet tudnánk mondani. És ha csakugyan minden ijesztő rémek ellenében a’ sérült jog­érzet némán nem marad, és száz közül tiz pa­naszkodni mer, és e’ tiz közül egynek ket­tőnek panaszával minden gátakon áttörni si­kerülhetett: gyakran a’ vizsgálat ép’ ahoz kerül, ki ellen a’ vád intézteték, vagy ollya­­nokhoz kerül, kik mással hasonlót tetté­nek, vagy legalább azon előítélettel fognak a’ nyomozáshoz, hogy a’ tisztviselői tekintetet minden áron fen kell tartani, ’s a’ panaszkodó még úgy is járhat, mint amaz előkelő derék asztalos (névvel is megtudnék nevezni), kit, mint par excellence szabad embert, egy szabad községnek zsarnok birócskája, tanács­ülés ’s ítélet nélkül gyalázatosan megbotoz­tatott, és mivel panaszkodni mert, később még tömlöczbe is került, és vagyona —mondhatni — prédára bocsáttatott a­­nélkül, hogy felebbvi­­telről csak álmodhatott volna, avvagy csak az ítéletet is kikaphatná. Amott egy főszol­gabíró úr, bírói foglalatosságai közt, egy zsi­dót saját kezével jól elpofozott; a’ zsidó fo­lyamodást nyújt a’vármegyéhez, ’s folyamodá­sában mondani merészli, hogy a’ főbiró hirte­­lenkedett; és csak egy perczen múlt, hogy a’ folyamodást író ügyvéd (jöttment ügyvéd — a’ mint mondák — bár helyben egy kir. vá­rosi polgár fia), ki egy főszolgabírót nyilván vádolni merészelt, még actiót nem kapott; de folyamodása csakugyan rosszaltatott; főbiró urnak a’ feje sem fáj , ’s ha ugyanazon ügy­véd mégegyszer följelentené, miképen ugyan­azon főszolgabíró egy polgárnak pletykaság­­ról vádolt nejét, ámbár az teherben volt, ke­zén lábán megkötöztetve, templom előtt fához feszíttette, ’s nyilvános botrányra egy egész óráig feszülten hagyta, talán még megkapta a’ múltkor elkerült ac­iócskát. — Avvagy le­gyen bár, gyűljön olly tömérdekre a’ visz­­szaélés, a’ sok panasz, hogy végre biztosi vizsgálat következzék, kérdjük: magányoso­kat illető visszaélések esetében hánynak volt sírkére ? Illyesmitől nem félni, rég megszok­tuk már. A’ halom ad­ák elporhadnak, vagy 18 évbe kerül az utolsó szó, midőn már vizs­gáló és vádlottak régen elhaltak, mint azt egy bizonyos megyében, mellyet a’ kebelbeliek „or­szágnak“ neveznek, nem rég tapasztalák. — íme­ megtörtént az ujonczállitás. A’ törvény­­szerű vagy törvényes szinű költségeket bízvást tehetni 3 millió pártra, ’s e’ mellett életünket merjük lekötni, hogy a’ törvénytelen zsarolá­sok (például pompás bevezetésre minden le­génytől öt forint, bujasenyvben levő helyette­­sítettnek orvoslására a’ díjból lehúzott 24— 30 forint ’stb. ’stb.) összesen rá mennek más­fél millióra. Ezt, ha szívünkre teszszük ke­zünket, barátságos beszélgetésben mindnyájan igaznak fogjuk vallani: ’s mégis mi jövend mindezekből világosságra? — Vannak em­berek, kik helységről helységre járnak, a’ né­pet panaszokra ingerelni, ’s ezek mint bujto­­gatók m­egfenyittetnek: de mondják meg, ura­im, hány emberre nem süttetett már a’ bujto­­gatás bélyege, kit az elnyomatás indított igaz­ságos panasztételre ? — Ím! itt van az ok, miért nincs nálunk a’ kérelmi jog kifejlőd­ve, mellyről a’„Világ“szebbnél szebb czik­­keinek egyikében immár szó vala! 81

Next