Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-22 / 41. szám
SZOMBAT 41. TAVASZUTÓ 1041. Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal f1 fr. péntről. —Flőfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ második félévére. Midőn lapjaink tisztelt olvasóinak zsenge intézetünk iránt mutatott pártfogásukért legszívesebb köszönetét mondanánk, egyszersmind szerencsénk van előfizetést hirdetni a Pesti Hírlap második félévére. Az előfizetési díj a régi maradvány mindenik lap fejezetén olvasható. Mi azonban lapjaink érdekét folytonosan növelni törekvendők, nagyobb íveket, ’s tömöttebb, de mégis könnyen olvasható hetűkkel adandunk, hogy a’ tárgyak tömérdekűségének minél inkább megfelelő változékos olvasmányt nyújthassunk. — A’ közelgő pesti vásár legbiztosabb alkalmid szolgálhat, lapjainkat egyenest nálunk megrendelni, mi által egyszersmind eleje vétetik a’ sok helyről panasztott hátramaradásnak. Bár a’ kézhezjutás körüli panaszokat orvosolni mindig hatalmunkban állana, — de mi csak annyit tehetünk, hogy az útközben eltévedt , vagy kézhez nem szolgáltatott példányok hiányát örömmel kipótolandjuk, ha nyomban felszólittatunk, mire nézve a’ panaszt egyenesen ott tétetni kérjük, hol az előfizetés történt. Sok hátramaradásnak és neheztelésnek lészen eleje véve, ha név és ezen hibátlanul és igen olvashatókig küldetik be. Mire nézve kérésünket sürgetőleg ismételjük. — Egyszersmind van szerencsénk jelenteni, hogy Hírlapunk első félév elfogyott számai második kiadásban e’ hónap végével egészen készen lesznek, azokból tehát, ha ki még bírni óhajtaná, teljes számú példányokkal szolgálhatunk. TARTALOM. Vev.érczikk. (Jámbor óhajtás. Kisdeslóva int. térj., és gazd. egyesület. Péchy gyászlisztelete. Nyílt levél, jegyzetek rá. Megyei dolgok. Szathmár (botrány Kölcsey arczképével, unitáriusok, részek, hanyag táblabirák, scontro). Ssouth (gyűlési végzetek mély pillanattal a’ közigazg. beléletbe). — Rövid közlés Biharból. Egyveleg. Gömörből Dobsina magyarosodás. Külföldi napló. Angol, Franczia, Spanyol, Lengyel, Törökhon. Legújabb. — Értekező. Terv a’ mikint alakulandó magyarorsz. orvosi és természetvizsgáló társaságról. Kubinyi Ágostontól. Jegyzetekkel a’ szerkesztőtől. A’jegyzők váltótürvényszéknél tehetnek e óvást? Pokolaytól. Felelet Liszkay Ivároly felszólítására a' kis csengetyű írójától. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ES ERDELY. Vezérczikk. (Jámbor óhajtás.) Adjatok nekünk időt, uraim, hogy a’tömérdek adatokból, mik egy magyarhoni hirlapszerkesztő levélszekrényében örök éjre kárhoztatvák, e’ nemzet közigazgatási beléletének történeti rajzát megírhassuk; és ha elkövetkezik az idő, mikor mi ’s velünk együtt az aprócska kényurak minden nemet — ők a’ jelenleg megnevezhetlenek — rég elfelejtvék, és a’ jogérzet emlőin táplált utónemzedék rá pillant a’ képre, mellnyek vonásait világítás és árnyéklat nélkül rideg mesztelenségben az életből kölcsönöznek; esküt mondunk tinéktek, uraim, és hazánk szent nevére mondjuk eskünket: nem férne kebléhez a’ hit, hogy a’ rajzok azon kornak rajzvonalai, mellynek jegyzőkönyveiből szelid emberiség, jog és szabadság kiáltanak. Nemünknek átka, hogy rövidlátó. Ha ki lenézett egy vagy más ős hegyünkről egy júniusi napnak reggelén, mi bájvidéket látott elterülni lábai alatt magasztos ihletéssel fog leborulni, hálát adandó, hogy a’ gondviselés e’ földnek a’ magyart és a’ magyarnak e’ földet adá. Neki a’ magasban képzete sincs, mi sok rondaság lakik ott alant, ki ellenben sárban, homokban nyög a’ teher alatt, gondolni sem tudja, mi szép az egész. — És egyik neheztelni fog, ha megmutatjuk neki, hogy ama’ szép Heródes-fej jól megtekintve gyilkolt gyermekek tagjaiból áll; egy másik nem fogja hinni, hogy a’ sok gyermektag össze illesztve, egy szép emberfejet tüntet elő. — így a’ polgári élet viszonyaival is. A’ kik alant állnak, aprólékos részletecskékkel bibelödök, nélkülözik a’ magas szempontot, honnan az egészet áttekinthetni; a’ magasban állók ellenben látják az egészt, de magasságukból az egyenetlenségeket észre nem veszik; mert a’ távolság simító hatalommal bir, egy távol csillagból nézve, még az óriáshegyek is semmivé lesznek, és földünk sima, mint egy bibircses alma száz lépésnyiről. De ép’ azért mivel ez ek kint van, ép’ azért, mivel a’ természeti lehetetlenségek közé tartozik, hogy a’ közigazgatás főnökei mindent magok lássanak, mindent szabályosan ellenőrizhessenek , nem kellene magokat sértve érezniök, ha egy vagy más visszaélés az alsóbb régiókból, az apróbb népecskék isteneinek köréből fölfedeztetik; a’ főispánnak, vagy miként nevezik e’ vagy ama’ vidék kormányfőnökét, nem kellene gondolnia, hogy ő magára vet homályt, ha megyéjéből egy-két kényuracska dulongásai eljutnak a’ közönség tudomására; hisz ő, magas állásánál fogva, a’ dolgot csak papirosból ismerheti, vagy épen csak annak jelentéséből, a’ ki maga vétkezett, avvagy elnézte, hogy más vétkezett. Még a’ királyokról is régen irva van, miképen legfőbb szerencsétlenségök, hogy mindent saját szemeikkel nem láthatnak. — Nekünk erős meggyőződésünk, hogy hivatalos uton a’ közigazgatási visszaélések ezered része sem kerülhet a’ felsőbbség tudomására. Hiszen már csak a’ panasztétel is ezernyi nehézséggel, sőt igen gyakran veszélylyel is jár; mert az aprócska kényurak minden nemes bizonynyal módot találnak a’ panaszkodóval keservesen megéreztetni, hogy nem tűrte hallgatag resignatióval itt a’ katonaállitási önkénykedést, amott az irgalmatlan megbotoztatást; és megéreztetni úgy, miszerint a’ dolognak ezen színe takarva legyen más ürügyekkel. Száz illy esetet tudnánk mondani. És ha csakugyan minden ijesztő rémek ellenében a’ sérült jogérzet némán nem marad, és száz közül tiz panaszkodni mer, és e’ tiz közül egynek kettőnek panaszával minden gátakon áttörni sikerülhetett: gyakran a’ vizsgálat ép’ ahoz kerül, ki ellen a’ vád intézteték, vagy ollyanokhoz kerül, kik mással hasonlót tettének, vagy legalább azon előítélettel fognak a’ nyomozáshoz, hogy a’ tisztviselői tekintetet minden áron fen kell tartani, ’s a’ panaszkodó még úgy is járhat, mint amaz előkelő derék asztalos (névvel is megtudnék nevezni), kit, mint par excellence szabad embert, egy szabad községnek zsarnok birócskája, tanácsülés ’s ítélet nélkül gyalázatosan megbotoztatott, és mivel panaszkodni mert, később még tömlöczbe is került, és vagyona —mondhatni — prédára bocsáttatott anélkül, hogy felebbvitelről csak álmodhatott volna, avvagy csak az ítéletet is kikaphatná. Amott egy főszolgabíró úr, bírói foglalatosságai közt, egy zsidót saját kezével jól elpofozott; a’ zsidó folyamodást nyújt a’vármegyéhez, ’s folyamodásában mondani merészli, hogy a’ főbiró hirtelenkedett; és csak egy perczen múlt, hogy a’ folyamodást író ügyvéd (jöttment ügyvéd — a’ mint mondák — bár helyben egy kir. városi polgár fia), ki egy főszolgabírót nyilván vádolni merészelt, még actiót nem kapott; de folyamodása csakugyan rosszaltatott; főbiró urnak a’ feje sem fáj , ’s ha ugyanazon ügyvéd mégegyszer följelentené, miképen ugyanazon főszolgabíró egy polgárnak pletykaságról vádolt nejét, ámbár az teherben volt, kezén lábán megkötöztetve, templom előtt fához feszíttette, ’s nyilvános botrányra egy egész óráig feszülten hagyta, talán még megkapta a’ múltkor elkerült aciócskát. — Avvagy legyen bár, gyűljön olly tömérdekre a’ viszszaélés, a’ sok panasz, hogy végre biztosi vizsgálat következzék, kérdjük: magányosokat illető visszaélések esetében hánynak volt sírkére ? Illyesmitől nem félni, rég megszoktuk már. A’ halom adák elporhadnak, vagy 18 évbe kerül az utolsó szó, midőn már vizsgáló és vádlottak régen elhaltak, mint azt egy bizonyos megyében, mellyet a’ kebelbeliek „országnak“ neveznek, nem rég tapasztalák. — íme megtörtént az ujonczállitás. A’ törvényszerű vagy törvényes szinű költségeket bízvást tehetni 3 millió pártra, ’s e’ mellett életünket merjük lekötni, hogy a’ törvénytelen zsarolások (például pompás bevezetésre minden legénytől öt forint, bujasenyvben levő helyettesítettnek orvoslására a’ díjból lehúzott 24— 30 forint ’stb. ’stb.) összesen rá mennek másfél millióra. Ezt, ha szívünkre teszszük kezünket, barátságos beszélgetésben mindnyájan igaznak fogjuk vallani: ’s mégis mi jövend mindezekből világosságra? — Vannak emberek, kik helységről helységre járnak, a’ népet panaszokra ingerelni, ’s ezek mint bujtogatók megfenyittetnek: de mondják meg, uraim, hány emberre nem süttetett már a’ bujtogatás bélyege, kit az elnyomatás indított igazságos panasztételre ? — Ím! itt van az ok, miért nincs nálunk a’ kérelmi jog kifejlődve, mellyről a’„Világ“szebbnél szebb czikkeinek egyikében immár szó vala! 81