Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-22 / 41. szám
Még féléve sincs , mióta lapjaink életbe léptek, és e’ maroknyi idő elégvalt, keblünkben a’ meggyőződést teremteni, hogy a’ teljes nyilvánosság ép’ a’ visszaélések kevesbítésére hathatna legnagyobb foganattal, ’s tán ép’ e’ téren még több jót eszközölhetne, mint a’ nemzet nagy jövendőjét magában rejtő eszmék előkészítésénél. Ezek immár a’ civilizált világ törekvései által előkészitvék, ’s minden esetre utat törnek magoknak előbb vagy később ; mert világerővel hatnak, pedig nincs hatalom, melly a’ világ forgó kerekét megállni parancsolhassa. De az aprócska kényurak hivatalos visszaéléseit, mindazt, a’ mit (hogy cathedraticus kifejezéssel éljünk) per commissionem (cselekvéssel) és per omissionem (elmulasztással) vétkeznek, a’ lehető legkisebb számra szállítani nincs más mód, mint a’ tökéletes nyilvánosság. Ennek hiányát a’ közigazgatás legmesterkéltebb mechanismusa sem képes kipótolni. — Érzik ezt, a’ kik szenvednek, ’s mintegy ösztönszerűleg keresik a’ gyanított segedelmet. Mondhatnók, naponkint özönlenek hozzánk, ’s kétségtelenül a’ többi hírlapok szerkesztőihez is, illynemű közlemények hazánk minden részeiből, de sehonnan nagyobb számmal, mint egy bizonyos vidékről, mellyről egy barátunk nem rég azt monda hírlapunkban, hogy Európában legszebb alkotraánynyal bir. És mi óhajtottuk volna megmutogatni, hogy ez írott malasztok ellenében a’ gyakorlati élet nyomorú szolgaságra mutat, olly szolgaságra , minőről még csak fogalmunk sem volt. Azonban óhajtásunkat keblünk mélyébe kell lefojtanunk, bármennyire érezzük is, hogy a’ nyilvános szó üdvöt árasztana, mikint semmi más. — „Igen- mondjátok — de ha megengedtetnék egy hírlapírónak, hogy tetszése szerint, ellenőrség nélkül, a’ közvélemény elébe állitson, a’ kit csak akar, senki becsülete sem lenne fedezve méltatlan megtámadásoktól.“— De csalatkoztok, tisztelt uraim. Ez repressiv sajtótörvények mellett egészen máskép áll. A’ hirlapszerkesztő pénzbiztositékot tartoznék letenni, és minden méltatlanságért, minden becstelenitésért lakolna pénzzel, sőt fogsággal is. Illy kilátások mellett saját érdeke kényszerítené, meg nem elégedni a’ hitelesség mindennapi biztosítékaival, és a’ megrovások ritkábbakká lennének, mint előzvényes bírálatnál (mutatják ezt az angol és franczia hírlapok); de már a’ gondolat, hogy a’visszaélés hiteles adatok után bizonyosan napfényre jöhet, — e’ gondolat maga száz törvénytelenség közül kilenczvennek elejét venné. — Előleges bírálat mellett ez máskép van. A’ kényuracskák azt hiszik, legrosszabb esetben a’ „censor“ majd teszen róla, hogy a’ dolog napfényre soha sem jó; és cselekesznek mint régente; — cselekesznek annyival inkább, mert azon abroncsban, melly a’ népéletet (mint egykor mondók) körülgyíkűzi, akad illynemű biztatáska is: ,,Majd megmutatom én, hogy többé rólunk írni nem lesz szabad.“ Ekkint meglehet, épp olly közlemény marad örökre sötétségben, melly legtöbb könyet törölhető, legtöbb szenvedést orvosolhatni más pedig világra jó, melly talán elmaradt volna, hahogy a’ hirlapszerkesztő felelősségét a’ censura által kevesebbültnek nem érezné. — Azonban a’ megyék is sok bajokon segíthetnének, miről majd másszor. A’ kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület f. é. nyári közgyűlése, alapszabályainak 8-ik pontja szerint, junius 4-kén délután 5 órakor fog tartatni, mellyre az illető t. ez. tagok és részvevő ügybarátok szíves megjelenése ezennel is kéretik. Pest, tavaszutó 20-kán 1841. Kacskovics Lajos, egyesületi titoknok. A’m. gazdasági egyesület által múlt évben kihirdetett feladásra küldendő pályamunkák benyújtásának zárnapja (i. é. j június 8-ika) immár közeledvén, erre pályázni kívánók olly hozzátéttel figyelmeztetnek, hogy azontúl az érintett feladásra semmi ürügy és szín alatt sem fogadtathatnak el többé pályairatok. Költ Pesten, május 20-kán 1841. Kacskovics Lajos, egyesületi titoknok. Néhai mélt. Péchy Imre hétszemélynök ur emlékezetére a’ pesti reform, egyházban tartandó gyásztisztelet határnapja a’ jelentő czédulákban hibásan tétetvén junius 15-kére, ezennel tudomásul adatik, hogy az jun. 13-kán vasárnap d. e. 10 órakor fog tartatni. Nyílt levél. T. Szerkesztőség! A Pesti Hirlap 37-ik számában 303-ik lapon a’ Pest megyei tisztválasztás közlésével azon megjegyzés létetik, hogy „egy ur, kinek hivatallaka az országházi terem egyik karzatával szomszéd, e’ karzatot is sajátjának tekinté, ’s a’ nyilvánosságot (mellyért a tisztelt megye mindig és mindenütt buzog, és azt főelvül is tűzte ki) kénye kegye szerint kulcscsal kezelte ’stb. — Mielőtt a’ hírlapi felszólalásnak czáfolatába bocsátkoznám, óhajtanám tudni, kit ért a' tisztelt szerkesztőség ezen, a’ többes számba tett felszólalás alatt, önmagát, avvagy a’ nemes megyét? Ha az elsőbbet, úgy én sem látom, sem szabadnak, sem illedelmesnek, sőt inkább boszantónak találom, magának mintegy törvényhatósági tekintetet tulajdonitólag hírlapban olly dolgot megróvni akarni, melly annak körébe egyáltalában nem tartozik; — ha pedig az utóbbit, úgy még fonákabb a’ felszólalás, mert egy törvényhatóság nevében mint képviselő felszólalni, úgy hiszem, a’ tisztelt szerkesztőségre bizva nincs. — De most már a’ dologra. — Azt, mikint kelljen az Hiedelmet szem előtt tartani, minden látszó követelései mellett is , a’ tisztelt szerkesztőségtől tanulni nem fogom, ’s hogy azt valóban tettem is, azzal bizonyitom, hogy a’ kérdéses karzatra, melly az ezen ünnepélyre magokat eleve jelentett úri asszonyságok ’s idegenek elfogadására tartatott fel, ’s a’ melly tiszti lakomhoz tartozva, azzal folytonos összeköttetésben is áll, mindaddig, mig a’ lehetőségig, és nem — a’ mint a’ felszólalásban hibásan mondatik — a’ tágasb mozoghatásig, befértek, a’ később jelentkezők is befogadtattak; sőt a’tisztelt szerkesztőség megnyugtatására bizton állíthatom, hogy a’ követelt tágasb mozoghatás daczára olly szorulás mutatkozott, a’ mint ezt a’ jelenvoltak általánosan igazolhatják, hogy azt illy tisztes körben még inkább nevelni, valódi illedelmetlenség lett volna. — Ugyanezen eljárás nemes Pest vármegye teremének az asszonyságok és idegenek részére elzárt kisebb karzatán is köztapasztalás szerint gyakoroltatik. — Ennyit a’ kérdéses felszólalásnak világositására azon további megjegyzéssel találtam szükségesnek megemlíteni , hogy a’ tisztelt szerkesztőség nem csak a’ köz-, de többször a’magányélet, viszonyok és körülményekből kikapott éles felszólalásait, mellyekkel magány véleményét nem ritkán a’ közönségre erővel tolni akarja, biztos ’s gyanúsításokat nem szülő adatokra építeni szíveskedjék. — P. S. Mi e’ levelet úgy adjuk át a’ közönségnek, a’ mint vettük, ámbár a’nem válogatott hangú, logiótlan szövedéket visszautasítani kétségtelenül jogunk volt volna.—Ebből látni fogja a’ tisztelt közönség, mennyire igazunk volt, midőn azt mondók, hogy a’ kiknek a’ szokatlan nyilvánosság fáj, feljajdulnak ellene, és görnyednek és hajlonganak a’ nevetségig ezerfélekép Az „újdonságok“ írója kérdéses czikkében P. S. urat nem nevezte meg, midőn elmondá a’ tényt, mellyet velejében igaznak lenni P. S. ur mintegy akaratlanul maga is elismer, de róla mi magunk is szemmellátás, kézzelfogás után bizonyságot tehetünk; ’s mi azt gondoljuk, legtanácsosabb volt volna P. S. urnak szépen hallgatni; de mivel szólana tetszett, ám lássa: Tu l’a voulu.—Legelsőben is jónak látja P. S. benevola fassio végett kérdést terjeszteni elünkbe: valljon, mivel többes számban szólunk, magunk nevében szólunk e, vagy a’ nemes megye nevében? Minap egyszer — a’ mint említők — egy jámbor ember azzal toppant be improvizált hírlapunk földszint improvizált szerkesztőhivatalába: „Van e suhogány éj, uram?“ Most meg azt kérdik: „kinek nevében beszélünk?“ — Egy hirlapszerkesztőnek sok béketűrésre van szüksége, ’s azért a’ mint egész szelídséggel mondók ama’jámbornak: nincs suhogó nyél, barátom, ép’ úgy megmondjuk most, mit kitalálni különben sem nagy mesterség, hogy mi sem is Pest megyének , sem senki másnak nevében nem szólunk, hanem csak pusztán és egyedül P. S. uz alazatos Szegény szolgainak,a’Pesti Hirlap szerkesztőségének nevében, mellynek tagjai jelenleg e’ következők: 1) Kossuth Lajos, 38 eszt. templinyi születés, agost. evang. vallasd ’stb.’stb. kérjük ezeket elengedni. 2) Stuller Ferencz. 3) Molnár Sándor. 4)Frankenburg Adolf.5) Lángh Ignácz. 6) Vörös Antal. 7) Schultz Auguszt. — Ezekhez járul még a’ lapnak kiadója is. És igy nyolcz emberből álló intézet nevében szólván, talán csak helyén van többes számban szólani. Hogy ez igy van, ’s hogy egy hirlap törvényhatósági tekintetet magának nem tulajdonít, nem is tulajdoníthat, hogy megye nevében nem beszél, nem is beszélhet, ezt — úgy véljük — benevolum nélkül is könnyű volt volna kitalálni. De már azt, hogy a’ kérdéses tény, miszerint P. S. ur Pest megye tiszt választásán a’ közgyűlési terem egyik karzatai a’ nyilvánosságot kénye szerint kulcsosan kezelte, hogy e’ tény a’ hírlapok körébe egyáltalában nem tartoznék, kereken és ismét kereken tagadják, ’s valóban szeretnék tudni, mi tartozhatik a’hírlapi megrovás körébe, ha az nem, a’mi nehány ezer ember láttára’s a’ mindnyájunk jogához tartozó nyilvánosság rovására történik? Mondja továbbá P. S. ur,hogy Hiedelmet tőlünk tanulni nem fog. Megvalljuk őszintén, nem igen vágyunk illy tanítványra; azonban higye el nekünk P. S. úr, hogy tanulni soha sem szégyen (ezt már Socrates is megmondta), és nincs ember, kitől valamicskét tanulni nem lehetne. És különösen a’ mi az Hiedelmet illeti: ha szabad e’ nyílt levél után ítélni — — — azonban hagyjuk ezt. Magára a’ dologra nézve pedig ezeket jegyezzük meg: az országház egyik folyosójának egyik szöglete rácscsal el van különözve, ’s ezen elkülönzött pitvarból nyílik balra P. S. ur tiszti laka, jobbra a’ gyülésterem karzata. A’ miből, nézetink szerint, koránsem következik, hogy a’ közgyüléstereim karzat (különben egyre másra használtassák bár közgyűlés alatt is P. S. ur tiszti lakához tartozzék. Mi azt gondoljuk, hogy ezen privatizálást, farsang alatt, midőn az ország teremében tánczvigalmak adattak, nehezen jutott P. S. urnak eszébe avvagy csak követelni is: ezt azonban csak gondoljuk ; de már azt, hogy gyűlés alatt e’ privatizalás nem szabad, erősen hisszük. No már e’ karzatról P. S. ur azt mondja, hogy ő azt a magokat eleve jelentett asszonyságok ’s idegenek elfogadására tartotta fel, ’s hogy a’ később jelentkezőket is befogadta; de ép’ e’szavaival igazolja, hogy a’ megsértett nyilvánosság részéről szigorúbb megrovásra szolgáltatott okot ’s alkalmat, mint a’ minő neheztelt czikkecskénkben foglaltatik; — mert határozottan mondjuk: a’ közgyűlési terem karzata nem játékszín, hol a’ zártszékekre magát előre jelenteni, a’ helyet egy vagy inás számára feltartani, ’s egyet befogadni, másnak orra előtt az ajtót bezárni lehet. És különösen nekünk szerencsénk van Pest vármegye tisztviselőkarát ismerni, de karzati praenumeratio registraturajáról, vagy olly személyről, kinek jogaihoz tartoznék, valakit a’gyűlési karzatra befogadni, vagy be nem fogadni, semmit sem tudunk. Hogy a' hölgyek számára egy karzatrész különösen kisebbik, nagyon helyén van ; de hogy oda praenumeralgatni lehessen, ’s hogy egy vagy más hamarabb jött vidéki asszonyságnak orra előtt be lehessen a’ karzatajtót zárni, mivel etty másik asszonyság, ki még a’ toilette-nál késik, magát P. S. urnál, kinek Pest megye rendőrségéhez semmi köze, eleve jelentette, ezt kereken tagadjuk. Valamint azt is tagadjuk, hogy Pest megye teremének khtkb köre...réf. hasonló botrány gyakoroltatnék. Az nyitva áll; ott praenumeratio nincs, a’ ki időben első, jogban erősebb; és megyen, a’ ki fér, és a’ míg fér, a’ ki nem fér, az kűn marad; de ki nem záratik, nem zárathatik; mert a’ nyilvánosság mindnyájunk joga. A’ tágasb mozoghatás iránt nincs mit szólaltunk. Ez igen viszonylagos fogalom. Nekünk a’ teremből felpillantóknak tágnak látszott, de nem itt van a’ dolog veleje, hanem ott, hogy valaki a’ nyilvánosságra előjelemkezéseket ’s befogadásokat és beneinforradásokat mer rendezgetni, mintha bizony a’gyűlésteremi karzat magáuylak- 338