Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-26 / 51. szám
SZOMBAT 51. NYÁRELŐ 26. 1841 Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanv utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Egy- két szó magunkért.) Közmunkák. Ének-iskola. Gazd. egyes. Kliegl-könyv. Fővár, ujdons. , Bankjegyek beváltása. Dr. Elsässer nyilatkozása. Válasz a' császárfürdő iránt. Megyei dolgok. Bihari gyűlés részletesen (számadás a’ megye állapotárul, scontrók, orvos-választás. Fáy András indítványa, Stáhly kinev. örömmel fogadva stb. Heves (nyugalmas gyűlés engesztelési szellemben, újabb felírás a’ vegy. ház. ügyében). Középszolitok (tisztválasztás). Hont (nyilatkozások). Vidéki levéltárcza. Eger (tisztválasztás). Hont (Fehérváry Miklós a’ megyében maradásra hiratik). Egyveleg. Egy pár szó Slradnay taglalatára. Kéthely. Remetemező. Dévaványa. Külf. napló. Spanyol-, Angolhon. Legújabbak. Értekező. Bankügy. Fogarasy. — Magyar szó az angol-magyar intézetek felett. Pokolay. — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. "’s apost. kir. felsége Motesiczky Pált királyi kamarássá kinevezni, — Fürst Antal Varasd megyei seborvost pedig polgári kis arany érdempénzzel megajándékozni kegy. méltóztatott. A’ am. magy. kir. udv. kamara a’ jablonkai vám— és harminczadnál beszedő tisztségre Schabatka Vinczét, — a’ gölniczi bányamesteri ’s bányatörvényszéki helyettességre pedig Bernolák Károlyt alkalmazá. Vezérczikk. (Egy-két szó magunkért.) Gróf Széchenyi István legújabb munkája, mellyről sokan előre sokat beszéltek, megjelent. Czíme nem ,,Fonák reform“, mint a’ „Fővárosi újdonságok írója“ nem rég balul értesülve mondotta, hanem ,,A’ kelet népe. 1841.“ 24 és fél ív, a’ lehető legszebb typographiai művek egyike. A’ nemes gróf ezen munkája a’ „Pesti Hírlap“ ellen van írva; de — istennek hála! — nem elvei ellen, — istennek hála! mondom; mert mondhatlanul fájt, és értelmemet kétkedésbe hozhatta volna, ha épen általa látnám megtámadtatni az elveket, mikre nézve örökös hála ’s tisztelet érzetével mesteremnek vallom őt, mellyekben szent vonzalommal hinni etőle tanultam, mielőtt a contemplativus gondolkodás meggyőződéssé érlelné, a’ mi előbb hit vala. Ezen elvek nincsenek megtámadva. A’ nemes gróf mindig híven magához a’ 117-ik lapon nyilt vallomást tesz: „hogy elveimet jobbadán és legfőbb vonásaiban osztja, sőt egy cseppet sem vonakodik kinyilatkoztatni, hogy azokat legnagyobb részben magáéivá teszi, sőt legédesb atyai érzések közt jobbatlán magáéinak ismeri.“ E’ részben tehát nem kell, nem fogunk szót váltani. „Csupán a’ modor az, a’ mi ellen lehet és van kifogása“; de már ez ellen annyira van, hogy azt gondolná, és 24 és fél íven át mutogatná is: e’ modor a’ magyart megsemmisitésre vezetheti, e’ modor a’magyart sírba dönti. Szinte meg kellene ijednem, ha nem érezném parányiságomat. — A’ modor az csupán, melly a’ nemes grófban olly irtózást szül a’ Pesti Hírlap ellen, mellynek elveit legédesb atyai érzések közt jobbatlan magáéinak ismeri, hogy a’ rokonelvű lapot modorja miatt revolutionariusnak kiáltaná, és a’ franczia forradalom véres és nemvéres hőseit emlegetné. — Ez ugyan alkalmasint csak színezés , csak declamatio, minőt (mint a’ nemes gróf én ellenem szereti mondogatni) akkor írunk, midőn szavainkat innkább az érzelem, mint az értelem forrásából merítjük; azonban e’ kis declamatio minden esetre olly gyanúsítás, melly — szándékkal, vagy szándéktalanul — oda van irányozva,hogy azok, kik kérelmesbnek vélik esküdni a’ mester szavaira, mint gondolkozni, a’ Pesti Hírlaptól elidegenedjenek. Jól számolt e nagy hazánkfia, vagy tán épen ellenkező eredményt idézett elő? nem jósolhatom: Tempus magister. Azonban ha elannyira nem szoknám csekély kis eszemtől is egy kis tanácsot kérni, mint a’ nemes gróf rólam mondani szereti: declamatióra könnyen declamatioval felelhetnék, és föltárnám a’ história lapjait, és megmutatnám benne a’ sorokat^miket a’ közvélemény régóta világitéletnel^, tart, hogy kisüljön, kik idézték a’ népekre a’ forradalmak szörnyetegeit. De én gyanusitgatásra nem akarok gyanusitgatással felelni; én azt gondolom , ügyről ’s nem személyről van szó ; és miután valamint keblem rejtekét szeretném kitárni a’ nemes grófnak"**hogy lássa, minő tiszta szándék minden érvelés: ép’ úgy meg vagyok győződve a’ közös hont olly munkás, olly áldásdús szerettel szerető nemes gróf szándéka tisztaságáról; úgy vélem, elveink egyezők lévén, nincs okunk indulatba jőni; ’s a’ többit könnyen tisztába hozzuk. — De tisztába kell hoznunk; ez a’ honnak érdekében van. A’ mit Gróf Széchenyi István elég fontosnak tartott arra, hogy a’ közjónak szánt életéből reá heteket fordítson, annak tisztába hozatalához nem lehet, hogy nemzeti érdek ne csatlakozzék. És a’ mit Gróf Széchenyi István szól, annak joga van akár kitől is e’ honban, annál inkább tőlem megkívánni, hogy mély figyelemmel fogadjuk. — Én tehát igenis felelni fogok , és pedig, mivel a’ dolog természetében fekszik , hogy könyv kevesebb ember kezén fordul meg, mint a’ hírlapok, nem tartanám egyenlő fegyvernek, ha könyvre hírlappal felelnék. — Könyv ellen könyvet tehát ha mindjárt nem 24 és fél ívest is. Azonban a’ hírlapi szerkesztés egy napról másikra nem halasztható, ezt sem pillanatnyi lustaság , sem megfáradás, sem kedvtelenség, sem testi kis bajok miatt máról holnapra ’s holnapról holnaputánra át nem tehetni: sajnálom tehát hogy egy pár hét a’ feleletre szükséges leszen. És többet ezúttal nem szólanék, hahogy a’ nemes gróf azon gyanúban nem volna, hogy keblemben ő ellene bizonyos falánk rejtezik, ha nem gondolná, hogy én vágyódtam vele szemközt a’ síkon találkozni, ha föl nem szólítana, hogy „pontosítsam (337 lap) mindazon nemes indignatiót, mellyet személyemben rejtek, egyenesen reá, hogy öntsem (mint mondani kegyes) felette jó, de sokak ellen felette elkeseredett szívemnek minden felcsordultát fejére“, — ha nem mondaná (373 lap): „tépjem személyét minden cerimonia nélkül, a’ hogy tetszik“ ’stb. —Boldog isten! minő véleménynyel van a’ nemes gróf én felőlem ! Politicai életem sokkal csekélyebb fontosságú volt, mintsem számot tarthatnék, hogy a’ gróf figyelmét csak távolról is magára voná; különben, a mint ő felszólít, mutassak politicai következetlenséget életéből, úgy felszólítanám én is, mutasson egy perczet életemből, mellyben gyáva képmutató valék, mellyben érzelmet vagy meggyőződést hazudtam! Nem, uram! én gróf Széchenyi Istvánt, még a’ múlt novemberben (mikint magis említi)Pest vármegye népes gyűlésén, a’ magyarok legnagyobbikának vallottam, a’sokaság pedig szűnni nem akaró helyeslésben utánharsogá; és e’ szót a’ Pesti Hirlapban is ismmételém. E’ szó lelkem hitéhez tartozik. — A’ képmutató politica nekem nem mesterségem. Én czáfolgatni fogom a’ gróf véleményét, mert azt ez úttal hibásnak, elfogult szempontból eredetinek, és inkább (épen mint ellenem veti) a’ nemes szív hőn buzgó érzelmeiből, mint értelmi analysisból számlázottnak tartom; de szégyennel pirulnék el önmagam előtt, ha csak egy perczig is megtudnék felejtkezni a’tiszteletről, mellyel gr. Széchenyi István halhatatlan érdemeinek minden magyar tartozik, ’s mellyet melegebben senki sem érez, mint én, ki őt, ez ajkakkal, miket gyáva hízelgés és hazug politica soha sem fertöztetett és fertöztetni soha nem fog, legnagyobb magyarnak vallottam, a’ mint vallom őszintén most e’ perezben is. — Nem, uraim! én nem vágyódtam gr. Széchenyi Istvánnal szemközt a’ síkon találkozni; én azon oldalon vágyódtam inkább állani, hol ő a’ vezr, és semmi sem lephetett meg váratlanabbul, mint a’ hir, hogy gróf Széchenyi a’ Pesti Hírlapnak ellensége. — Tetszett a’ grófnak keztyűt vetni lábaimhoz; én fölveszem azt, —fölveszem azon meggyőződésben, hogy nyerjek, vagy veszítsek, az igazság és vele a’ hon minden bizonynyal csak nyerni fog; de a’ gyanusitgatást, mit a’ gróf tisztelt személye iránti érzelmeimről nyilvánít, a’ sértett kebel nemes önérzetével viszszalököm. — Végezetül a’ vészjósló több gyanusitgatások ellenében —a’mennyiben talán valaki azt vélné a’ czél hátterében lappangani, hogy azon bizonyos köppölyözések, érvágások , pióczázások elkövetkezzenek , mellyekről minap „Századunk“ Hungaricája, mint a’ Pesti Hírlap elsorvasztására legsikeresebb eszközökről elmésen tréfál gátolt — szabad legyen remélnem, hogy a’ meztelen élet kedvező jelenetei, az eszméknek határozott pontok körüli egyesülése, a* megyegyüléseknek (még Hevesben is) engesztelő fordulata #) az apróbb körökbeni *) Erre nézve tisztelt barátunk Deák Ferenc*, midőn három hónap előtt a’ hírlapról szigorú bírálatot kérnek, levelében — mellynek terjedelmes közlésére ezennel engedelmét kérjük — igy ír: „Örülök az élénk (hírlapi) mozgásnak, ’s rossz következéseitől nem tartok. Izgatás, ha helytelen, ha rosszkor, vagy rosszul intéztetik , ha hibás számolással, vagy titkon gonosz szándékkal történik, gyűléseken lehet káros és veszélyes következésű, minthogy ott az izgató szónak elragadó hatalmát azonnal határozat követi; és ez már egy lépés, mit visszalépni mindenkor nehéz, és egy positiva quantitas a’ politica számolásában, mi ellenünk, vagy mellettünk eldöntő is lehet, ’s ha rosszul, vagy rosszkor történt, azonnal kárt okoz; de a’ hírlapok izgatása csak szabad tért nyitott a’ szabad vitatásoknak, miket azonnal határozat nem követ, sőt gyakran épen az által, hogy a' vitatás alatti tárgynak minden oldala vizsgálat alá vétetik a’ hírlapokban, ’s annak jó és rossz része kímélés nélkül felbonczoltatik, ritkább és nehezebb lesz a’ gyűléseken eddig gyakran előforduló helytelen és rosszul számított izgattás.“— így itt Deák ezelőtt 3 hónap- 101