Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-06-26 / 51. szám

SZOMBAT 51. NYÁRELŐ 26. 1841 Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanv­ utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Egy-­ két szó magunkért.) Közmunkák. Ének-isko­­­­la. Gazd. egyes. Kliegl-köny­v. Fővár, ujdons. ,­ Bankjegyek beváltása. Dr. Elsässer nyilatkozása. Válasz a' császárfürdő iránt. Megyei dolgok. Bi­hari gyűlés részletesen (számadás a’ megye álla­potárul, scontrók, orvos-választás. Fáy András in­dítványa, Stáhly kinev. örömmel fogadva­ stb. He­ves (nyugalmas gyűlés engesztelési szellemben, újabb felírás a’ vegy. ház. ügyében). Középszol­itok (tisztválasztás). Hont (nyilatkozások). Vidéki levéltárcza. Eger (tisztválasztás). Hont (Fehér­­váry Miklós a’ megyében maradásra hiratik). Egyveleg. Egy pár szó Slradnay taglalatára. Két­­hely. Remetemező. Dévaványa. Külf. napló. Spa­nyol-, Angolhon. Legújabbak. Értekező. Bankügy. Fogarasy. — Magyar szó az angol-magyar inté­zetek felett. Pokolay. — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. "’s apost. kir. felsége Motesiczky Pált királyi kamarássá kinevezni, — Fürst Antal Varasd megyei seborvost pedig polgári kis arany érdempénzzel megajándékozni kegy. méltóztatott. A’ am. magy. kir. udv. kamara a’ jablon­­kai vám— és harminczadnál beszedő­ tiszt­ségre Schabatka Vinczét, — a’ gölniczi bá­nyamesteri ’s bányatörvényszéki helyettes­­ségre pedig Bernolák Károlyt alkalmazá. Vezérczikk. (Egy-két szó magunk­ért.) Gróf Széchenyi István legújabb mun­kája, mellyről sokan előre sokat beszéltek, megjelent. Czíme nem ,,Fonák reform“, mint a’ „Fővárosi újdonságok írója“ nem rég balul értesülve mondotta, hanem ,,A’ kelet népe. 1841.“ 24 és fél ív, a’ lehető leg­szebb typographiai művek egyike. A’ nemes gróf ezen munkája a’ „Pesti Hírlap“ ellen van írva; de — istennek hála! — nem elvei ellen, — istennek hála! mondom; mert mond­­hatlanul fájt, és értelmemet kétkedésbe hoz­hatta volna, ha épen általa látnám megtá­­madtatni az elveket, mikre nézve örökös há­la ’s tisztelet érzetével mesteremnek vallom őt, mellyekben szent vonzalommal hinni etőle tanultam, mielőtt a­ contemplativus gondol­kodás meggyőződéssé érlelné, a’ mi előbb hit vala. Ezen elvek nincsenek megtámadva. A’ nemes gróf mindig híven magához a’ 117-ik lapon nyilt vallomást tesz: „hogy elveimet jobbadán és legfőbb vonásaiban osztja, sőt egy cseppet sem vonakodik kinyilatkoztatni, hogy azokat legnagyobb részben magáéivá teszi, sőt legédesb atyai érzések közt job­batlán magáéinak ismeri.“ E’ részben tehát nem kell, nem fogunk szót váltani. „Csupán a’ modor az, a’ mi ellen lehet és van kifo­gása“; de már ez ellen annyira van, hogy azt gondolná, és 24 és fél íven át mutogatná is: e’ modor a’ magyart megsemmisi­­tésre vezetheti, e’ modor a’magyart sírba dönti. Szinte meg kellene ijednem, ha nem érezném parányiságomat. — A’ mo­dor az csupán, melly a’ nemes grófban olly irtózást szül a’ Pesti Hírlap ellen, melly­­nek elveit legédesb atyai érzések közt jobba­tlan magáéinak ismeri, hogy a’ rokonelvű lapot modorja miatt revolutionariusnak kiálta­ná, és a’ franczia forradalom véres és nem­véres hőseit emlegetné. — Ez ugyan alkal­masint csak színezés , csak declamatio, minőt (mint a’ nemes gróf én ellenem szereti mon­dogatni) akkor írunk, midőn szavainkat in­­n­kább az érzelem, mint az értelem forrásából merítjük; azonban e’ kis declamatio minden esetre olly gyanúsítás, melly — szándékkal, vagy szándéktalanul — oda van irányozva,hogy azok, kik kérelmesbnek vélik esküdni a’ mes­ter szavaira, mint gondolkozni, a’ Pesti Hírlaptól elidegenedjenek. Jól számolt e nagy hazánkfia, vagy tán épen ellenkező e­­redményt idézett elő? nem jósolhatom: Tem­pus magister. Azonban ha elannyira nem szoknám csekély kis eszemtől is egy kis ta­nácsot kérni, mint a’ nemes gróf rólam mon­dani szereti: declamatióra könnyen declama­tio­val felelhetnék, és föltárnám a’ história lap­jait, és megmutatnám benne a’ sorokat^miket a’ közvélemény régóta világitéletnel^, tart, hogy kisüljön, kik idézték a’ népekre a’ for­radalmak szörnyetegeit. De én gyanusitga­­tásra nem akarok gyanusitgatással felelni; én azt gondolom , ügyről ’s nem személyről van szó ; és miután valamint keblem rejtekét sze­retném kitárni a’ nemes grófnak"**hogy lássa, minő tiszta szándék minden érvelés: ép’ úgy meg vagyok győződve a’ közös hont olly munkás, olly áldásdús szer­­ettel szerető ne­mes gróf szándéka tisztaságáról; úgy vélem, elveink egyezők lévén, nincs okunk indulat­ba jőni; ’s a’ többit könnyen tisztába hoz­zuk. — De tisztába kell hoznunk; ez a’ hon­nak érdekében van. A’ mit Gróf Széchenyi István elég fontosnak tartott arra, hogy a’ közjónak szánt életéből reá heteket fordítson, annak tisztába hozatalához nem lehet, hogy nemzeti érdek ne csatlakozzék. És a’ mit Gróf Széchenyi István szól, annak jo­ga van akár kitől is e’ honban, annál in­kább tőlem megkívánni, hogy mély figye­lemmel fogadjuk. — Én tehát igenis felelni fogok , és pedig, mivel a’ dolog természeté­ben fekszik , hogy könyv kevesebb ember kezén fordul meg, mint a’ hírlapok, nem tar­tanám egyenlő fegyvernek, ha könyvre hír­lappal felelnék. — Könyv ellen könyvet te­hát­ ha mindjárt nem 24 és fél ívest is. Azon­ban a’ hírlapi szerkesztés egy napról másikra nem halasztható, ezt sem pillanatnyi lusta­ság , sem megfáradás, sem kedvtelenség, sem testi kis bajok miatt máról holnapra ’s holnapról holnaputánra át nem tehetni: sajná­lom tehát hogy egy pár hét a’ feleletre szük­séges leszen. És többet ezúttal nem szólanék, hahogy a’ nemes gróf azon gyanúban nem volna, hogy keblemben ő ellene bizonyos falánk rejtezik, ha nem gondolná, hogy én vágyódtam vele szemközt a’ síkon találkozni, ha föl nem szó­lítana, hogy „pontosítsam (337 lap) mind­azon nemes indignatiót, mellyet személyemben rejtek, egyenesen reá, hogy öntsem (mint mondani kegyes) felette jó, de sokak ellen felette elkeseredett szívemnek minden fel­­csordultát fejére“, — ha nem mondaná (373 lap): „tépjem személyét minden cerimonia nélkül, a’ hogy tetszik“ ’stb. —Boldog isten! minő véleménynyel van a’ nemes gróf én fe­lőlem ! Politicai életem sokkal csekélyebb fontosságú volt, mintsem számot tarthatnék, hogy a’ gróf figyelmét csak távolról is magá­ra voná; különben, a­ mint ő felszólít, mutas­sak politicai következetlenséget életéből, úgy felszólítanám én is, mutasson egy perczet életemből, mellyben gyáva képmutató valék,­­ mellyben érzelmet vagy meggyőződést hazud­tam! Nem, uram! én gróf Szé­ch­en­yi Ist­­vánt, még a’ múlt novemberben (mikint mag­­is említi)Pest vármegye népes gyűlésén, a’ ma­gyarok legnagyobbikának vallottam, a’sokaság pedig szűnni nem akaró helyeslésben után­­harsogá; és e’ szót a’ Pesti Hirlapban is ismmételém. E’ szó lelkem hitéhez tartozik. — A’ képmutató politica nekem nem mestersé­gem. Én czáfolgatni fogom a’ gróf vélemé­nyét, mert azt ez úttal hibásnak, elfogult szem­pontból eredetinek, és inkább (épen mint el­lenem veti) a’ nemes szív hőn buzgó érzel­meiből, mint értelmi analysisból számlázott­nak tartom; de szégyennel pirulnék el önma­­gam előtt, ha csak egy perczig is megtudnék felejtkezni a’tiszteletről, mellyel gr. Szé­chenyi István halhatatlan érdemeinek min­den magyar tartozik, ’s mellyet melegebben senki sem érez, mint én, ki őt, ez ajkakkal, miket gyáva hízelgés és hazug politica soha sem fertöztetett és fertöztetni soha nem fog, legnagyobb magyarnak vallottam, a’ mint vallom őszintén most e’ perezben is. — Nem, uraim! én nem vágyódtam gr. Széchenyi Istvánnal szemközt a’ síkon találkozni; én azon oldalon vágyódtam inkább állani, hol ő a’ vez­r, és semmi sem lephetett meg várat­­lanabbul, mint a’ hir, hogy gróf Széche­nyi a’ Pesti Hírlapnak ellensége. — Tetszett a’ grófnak keztyűt vetni lábaimhoz; én fölveszem azt, —fölveszem azon meggyő­ződésben, hogy nyerjek, vagy veszítsek, az igazság és vele a’ hon minden bizonynyal csak nyerni fog; de a’ gyanusitgatást, mit a’ gróf tisztelt személye iránti érzelmeimről nyil­vánít, a’ sértett kebel nemes önérzetével visz­­szalököm. — Végezetül a’ vészjósló több gyanusitgatások ellenében —a’mennyiben ta­lán valaki azt vélné a’ czél hátterében lap­­pangani, hogy azon bizonyos köppölyözések, érvágások , pióczázások elkövetkezzenek , mellyekről minap „Századunk“ Hungari­­cája, mint a’ Pesti Hírlap elsorvasztá­sára legsikeresebb eszközökről elmésen tré­fál gátolt — szabad legyen remélnem, hogy a’ meztelen élet kedvező jelenetei, az eszmék­nek határozott pontok körüli egyesülése, a* megyegyüléseknek (még Hevesben is) en­gesztelő fordulata #) az apróbb körökbeni *) Erre nézve tisztelt barátunk Deák Ferenc*, midőn három hónap előtt a’ hírlapról szigorú bírálatot kérnek, levelében — mellynek terje­delmes közlésére ezennel engedelmét kérjük — igy ír: „Örülök az élénk (hírlapi) mozgás­nak, ’s rossz következéseitől nem tartok. Iz­gatás, ha helytelen, ha rosszkor, vagy rosszul intéztetik , ha hibás számolással, vagy titkon gonosz szándékkal történik, gyűléseken lehet káros és veszélyes következésű, minthogy ott az izgató szónak elragadó hatalmát azonnal határozat követi; és ez már egy lépés, mit visszalépni mindenkor nehéz, és egy positi­va quantitas a’ politica számolásában, mi elle­nünk, vagy mellettünk eldöntő is lehet, ’s ha rosszul, vagy rosszkor történt, azonnal kárt okoz; de a’ hírlapok izgatása csak szabad tért nyitott a’ szabad vitatásoknak, miket azon­nal határozat nem követ, sőt gyakran épen az által, hogy a' vitatás alatti tárgynak minden oldala vizsgálat alá vétetik a’ hírlapokban, ’s annak jó és rossz része kímélés nélkül felbon­­czoltatik, ritkább és nehezebb lesz a’ gyűléseken eddig gyakran előfor­duló helytelen és rosszul számított izgattás.“— így itt Deák ezelőtt 3 hónap- 101

Next