Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-21 / 58. szám

Szerda Julius 21 1841. 58# Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 0 ft pengő pénzben. ■— Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. •­ Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár szám­ittatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Igazság.) Szent­­királyi Móricztól. Kisd. óvó int. Énekiskola. Adakozások a­ pesti vakok intézetére és Kliegl gépeire. Nádorunk fo­gadtatása Aradon, üdvözlő beszéd miatti kereszteltetés. Nyi­latkozás prot. egyh. hírlap iránt. Furás*, ujd. Gr. Nákó-ház épitéséveli visszaélés orvosolva. Megyei dolgok. Nógrád. (k­m., Schiff M. losonczoni visszahelyzései. Csongrád (má­­sodalisp. hivatal, mezei rend. bíróság, szertartás nélküli elte­­mettetés, nemes jobbágyok összeírása, vegy. házass.) Bács (­ m., eczet, kisebb bűnök megfenyitése, elim. adatok). Alsó- Fehér vármegye tisztválasztási közgyűlése, vegy. házasság. H­aj­d­u k­er­ü­l­e­t (helyettesítési kijelölés, vegy. ház., a’ dorogi g. e. hitüek nem oroszosodnak, fogházjav., erim. statist., ismeret­lenség a’kerül. szerkezetével). Rövid közlés: Kolozs megye tisztvál. közgyűléséről. Kir. városok köréből: Komárom és G­y­ő­r (a’surányi műmalom, és triesti vállalkozók). Nyilt levél Csiky S-hoz. Külföldi napló. Angol-, Spanyolhon, Schweiz. Egyveleg. Értekező: A’ pestbudai hangászegy. által felállí­tandó nyugpénz,intézet ismertetése, ’s meghívás az abba lépésre. Mátray Gábor: Előfizetési jelentés „Szolgabirói hiva­tal“ czimű­ munkára. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ kebelbeli lajstromo­zó hivatalnál megürült másod-segédségre Lorencse­­vich­ Mátyást, ennek helyébe lajstromozóvá Antal Sándort, b­irnokságra Schmidt Károlyt, járulnok­­ságra Grobetty Jánost, — továbbá Neissel Jánost aadkuti harminczadbeszedő­vé, Krenosz Mártont uj­­szalonkai harminczad- és vámbeszedővé, — útlevél­­vizsgálóságra: Mednyánszky Sándort Újfalura, Ko­­retich Mártont Ottokárra, Fleischhacker Ferdinán­­dot Hidegkutra, és Thianich Mihályt Radafalvára; végre — Rajákovics Gábort kisjáczi harminczados­­sá, Illavszky Lajost pedig Berdoveczre ellenőrködő­ tiszti irnokságra alkalmazd. "Vezérczikk. (Igazság.) Vannak az élet­ben pillanatok , midőn parányi énünk elmerül az em­beriség végetlen tengerében , és mind az, mi volt, mindaz, mi van és lehet, egy nagy, sem idő­ sem tér által nem korlátolt gondolatban olvad össze; ek­kor háttérbe vonulnak az ellenséges érdekek össze­ütközésének fajai, ’s az igazságnak ő­szinte tiszta képe azon komoly szelídségü arczczal tűnik föl, mellyre a’ hajthatlan szigorúság szeretettel párosul­va üté jellemét; — azon igazságnak, mellyet le­­győ­zni emberi erő­ nem képes; azon igazságnak , melly szelíd mosolylyal nézi az emberek álért ellen­séges törekvéseit, mintha mondaná: ,,a’balgatagok azt vélik , hogy nélkülözhetnek! sajnálom őket!“— Ezek álomképek meglehet, de valamivel tán mégis többek.— Mert vallyon nem igazságtalanság szülte e a’ legtöbb nyomort e’ földön, nem csak azokra , kik igazságtalanságot szenvedtek , hanem azokra is, kik gyakorolták. Nézzünk végig a’ világ történetein, és megtaláljuk a’ feleletet! Ha az emberiség, ez a’roppant egész, az élő­ egyedekkel megszűnnék, és azokban, kik utánunk születnek, ismét az uj egyedekkel uj emberiség is születnék, lehetne okát képzelni, miért ragaszko­dunk inkább ahoz, mi az igazság kivánataival ellen­kezik; mert nem tagadhatni, az önző­ érdek jobb’sze­ret parancsolni, mint engedelmeskedni,—jobb’ural­kodni, mint szolgálni, hacsak egy rövid ideig is; pe­dig az igazság engedelmességet és szolgálatot kíván oltárainál áldozatul. — De az emberiség egy és örök, és ennek mi tagjai vagyunk mint egyedek, tagjai mint testületek, ha polgári társaságban , vagy ha még ennél is szorosabb szövetségben állunk egymás iránt; mert hiszen nem a’ múltban és jövő­ben él e az em­ber? ’s ama’ perez, mellyet jelennek nevezünk, nem volt e már régen óhajtásunk tárgya, midőn még a’ jövőnek kétes ködében rejtezett, ’s nem szemeink előtt áll e szüntelen mint példa, mint intő óvás, mint kedves emlékezet, miután már rég a’ múlandóság örvényébe merült? — és vallyon munkálkodásunk­nak csaknem minden czéljai, a’ házi és polgári élet­ben nem túlterjednek e az egyed rövidke életének korlátain ? Oh! szűnjünk meg hinni, hogy az embe­riség életétől egyedi életünket elkülönözni lehet, hogy a’ rövid kényuraság következményei, miket önzés magának kivívni képes, ránk mint egye­­dekre nem tartoznak­ vagy ha igen, úgy szűnjünk meg tenni vagy akarni olly dolgokat, mellyeknek következései az egyedi életen túlterjednek. — De mi hát az igazság? Magában igen egyszerű dolog; csu­­dálom, hogy kérditek! A’kisdedóvó-intézetekben tudják és naponkint gyakorolják a’ parányi gyerme­kek, igaz parányi, de rájok nézve nem kevesbbé élénk érdekeikben, mint a’ mi érdekeink, kik ma­gunkat , mint koros emberek , ezeken felülemel­kedve tartjuk ; pedig kívánságainknak csak tárgya, de nem lényege változott! Megmondjam e tehát még is ? Megmondom, ha úgy akarjátok, tanultátok ma­gatok is, de elfelejtétek ismét, ’s nyomban rá fog­tok ismerni; meg vagyon irva: „A’ mit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se cselekedd azt mások­nak; mert ez a’ törvényes az igazság.“ — De meg­mondom más szavakkal is; mert hiszen ezernyi ezer­félekép szövevényes viszonyainkra a’ kisdedek egy­ügyű nyelvhangjai nem illenek. — Az élet egy nagy aequatio , ismert quantitások benne az egyedek ér­dekei , és az, mi ezen érdekek sokaságát kiegyen­líti, az y; és ez az igazság. Hoss­zú calculus! néhány évezred telt el, mióta az emberiség dolgozik rajta, ’s mégsem volt képes a’problémát gyakorlatilag tisz­tán feloldani. Egyik nemzedék a’ másik után felállít­ja azt, mit a’feladatban jó-nak hisz; azt mondják: korszellem, időkivánat, ’s több efféle. Jó egy más nemzedék, recalculálja a’múlt nemzedék munkáját, ’s törtszámra talál; mert az előbbi egyik vagy másik cognita quantitást többre vagy kevesebbre vette mint kellett volna; de a’czélhoz mindig közelebb közelebb jutunk; mert hiszen maga az igazság mérlege is inga­­doz, mielőtt végképen megállapodnék. A’feladat valah­ára feloldva lesz kétségtelenül. E’ remény nél­kül az emberiség élete semmi. De jegyezzük meg jól, e’ feloldásban munkálkodni nem önakaratunktól függ; a’ feloldás maga nem jóakaratnak, hanem az emberiség belső törvényességének szükséges és el­­téveszthetlen szüleménye. E’ hosszú calculus a’ história évkönyveiben van letéve; itt fogjuk látni, mikor szaporodtak a’ co­gnita quantitások sorai; itt látjuk, mint dolgozott ed­dig az élőkor gyermeke; de itt látjuk azt is, hogy minden egyes cognita quantitas, melly túlnyomósá­­got szerzett magának, ’s alapján tulterjedett, nem csak nem volt képes az aequatio munkáját feltartani, sőt épen ez által sietteti azt, mert önmaga töredezett szét apróbb quantitásokra tulajdon súlya alatt; itt látjuk, hogy van az emberiségnek törvényszerűsé­ge önmagában, ’s ezen törvényszerűségnél fogva alakulnak a’ történetek. — Valóban csalatkozunk , ha a’ históriától tanácsot kérünk, miként lehetett vol­na e’ vagy ama’ történetet eltávoztatni? mert ember­nek hatalmában nincs meggyőzni öntermészete tör­vényszerűségét. Hibázunk akkor is, ha a’dolgok külső formáját, a’ véres harezokat ’s a’ többi min­dent, a’ mi változó, a’ dolgok’s történetek lényegével cseréljük fel. Tanuljuk tehát a’históriából azt, a’ mire taníthat egyedül, hogy minden quantitást az aequatióban számolni kell; mert századok alatt mil­­liárdokra gyűlnek az adósságok, ’s ha ezt a’ kése­delmes adóson valaha egyszerre követelik, mi ma­rad önmagának? — A’ férfi az életnek zivatarában gyakran elragad­­tatik az indulatoktól, különös czélokra intézett tö­rekvései alatt gyakran ismételt benyomások baráz­dákat vonnak lelkén, mellyeket az akadályok 's ezekkeli folytonos küzdések mindinkább mélyebbre edzenek. A’ férfi védi a’ törvényt, a’ hatalom külö­nös jogait és kiváltságait, polgártársainak gyakran a’ jóakaratot boszantó kifakadásai ellen, és ezek által kisebb nagyobb mértékben magas rendeltetésétől, hogy ember legyen, eltávolíttatván, a’históriai jog­nak és históriai igaznak rabjává lesz.— A’ nő, csen­des és szűk körében mind e’ vitáktól nem érdekelte­­tik, ő nem ismer szépet, melly bizonyos tekintet­ben nem szép; nem ismer igazat, melly bizonyos tekintetben nem igaz; nem ismer jogot, melly bizo­nyos tekintetben jogtalanság lenne; — és ezért ő van rendelve, azt, mi az emberben emberi, tisztán való­sítani; ő van rendelve a’ szépség és kegy ellenáll­­hatlan hatalma által ez emberinek győzedelmet vívni ki a’ társas életben; ő van rendelve, e’ tisztán embe­rit, nevelés ’s gyöngéd anyai szeretet által gyerme­kei lelkébe ültetni; ő ringatja szivében az emberiség bölcsőjét, migviszont a’férfi emberi tisztább rendel­tetésinek tudatára ébredvén, általok a’ gyönge cse­metének utat tör az élet bozótjai között, így neveli önmagát az emberiség. Küzd a’ históriai jog az emberiség örök typusá­­val öröktőlfogva; de magában az emberben van leg­nagyobb biztosítása, hogy ez, és nem amaz, győzni fog. — Mi magyarok is ösmerjük kölcsönös vissza­hatás által azon jogot, mellyet nem törvény irt, melly azonban minden törvénynek utolsó mértéke; mert hiszen mi is emberek voltunk elébb mint magyarok. Alkalmazzuk e’mértéket lassankint min magunkra,és ha tapasztaljuk, hogy e’ mérték még nem illik ránk, ha­bár egyszerre nem egészen is (mert ez nem lehet), fa­ragjunk itt-amott egy kicsit, és dolgozzunk a’ nagyae­­quatióból nekünk jutott feladaton. Dolgozzunk jó szív­vel; mert hiszen ezt min magunk érdeke úgy kívánja. Mi szerencsésebbek vagyunk más nemzeteknél; mert nálunk kivívni indult a’józan értelem azt, mit máshol ellenséges összeütközések szültek; mi előt­tünk törve az ösvény, csak a’ czélt kell elismer­nünk, kikerülni az akadályokat, mellyekben más nemzetek megbotlanak, nem lehetetlen.— Szent­­királyi Móricz. A’ kisdedóvó-intézeteket Magyaror­szágban terjesztő egyesület középponti vá­­lasztottsága hivatalosan értesülvén, mikép a’ pénz­tár jelen állapotja némi reményt nyújt arra, hogy az egyesület ezidei szükségei a’ tartozásban kün he­vert részvény- é s kamatfizetések behajtása következ­tében nagy részben fedezve lesznek, a’ téli közgyű­lés határozatának foganatául közhírré teszi: mikép az újonnan keletkezendő intézetek fölsegítéséül ez­­idén kész az egyesület némi segélyt nyújtani az igazgatási szabályok V-ik czikkelyének értelmében, mellynek tartalma következő: „Uj intézetek alko­tására ’s felkészítésére, mennyiben a’ pénztár álla­potja engedi, a’ visszatérítés föltételnek előleges és kölcsönös megállapítása után a­ középponti válasz­­tottság kiadásokat tehet. Azonban új intézetek segí­tését csak akkor lehet elvállalni, ha az illető me­gyében vagy városban már megyei vagy helybeli egyesület áll fen, mellynek tagjai magukat kötelez­ték legyen: a) hogy három esztendeig összetartan­­danak, és az alkotandó intézetet utalmok alá veen­­dik; b) hogy ezen országos egyesület pénztárának a’ kölcsönveendő summát visszafizetik, mire nézve az illető egyesület tagjai annak nevében téritvényt fognak kiadni. — Az illető helybeli egyesület szabá­lyai, szükséges tudomás végett, ezen egyesület le­véltárában meg fognak tartatni. — Olly erkölcsi tes­tületek, mellyek ezen országos egyesület ügyének előmozdításában akár részvényfizetésekkel, akár alapitványnyal tettleges részt vettek, az általok fel­állítandó kisdedóvó-intézeteknek benső felkészítésé­ül szükséges pénzsegélyre mások előtt különösen számolhatnak.“ — Tagadhatlan lévén a’ kisdedóvó­intézetek naponkint növekedő szüksége, azon hely­ségeknek, mellyek a’ választottság nevében a’ két testvérhon törvényhatóságaihoz intézett kérelem kö­vetkeztében kisdedóvó-intézet felállítására kedvet nyernének, némi buzdításául szolgálhat, mikép egy falusi kisdedóvó-intézet kellékei nem mennek többre, mint a’ következők, úgymint: 1) Egy ház, melly a‘ kisdedóvó szerény lakása mellett foglaljon magában egy óvóteremet vagy szobát, ’s ha a’ költségek en­gedik, ennek szomszédságában egy kisebbiket. 2) Az óvóteremben szükséges annyi pad, mennyiben a’ kisded népség egymás mellett szorongás nélkül el fog férhetni, a’ terem egyik oldalán fiuk, másikán leánykák számára egymás mögött sorban. 3) Egy fe­kete irótábla. 4) Abc-táblák. 5) Egy számoló gép, felfűzött golyókkal. 6) Egy szerény asztal és szék a’ kisdedóvó számára. 7) Egy pár fogas a’ kisdedek öltönyeinek és sapkáinak vagy kalapjainak téli idő­ben felfüggesztéséül. 8) Annyi palatábla, mennyi a’ kisdedek száma. 9) Különféle mértékek. 10) Külön­féle táblák ’s természettörténeti képek. — Ezen bú­torok ’s tanszerek ára alig rúg 30—50 portra, ’s azonfelül a’ 2, 3, 6, 7 számok alatt érintettek akár­­melly falusi ács vagy molnár által is elkészíttethet­nek, — a’többieknek könnyebb megszerezhetéseül pedig a’ választottság szíves segélyét ajánlja. A’ kis­dedóvó évdijának nagy része a’ kisdedek iskola­ pén­zéből is kitelik. — Pest, (uri­ utcza 454-ik sz. alatti Pyrker-ház 1-ső emel.), junius 12-kén 1841. — Kacskovics Lajos m. k., egyesületi titoknok. Énekiskola. A’ pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvános énekiskolába (Pesten, grá­­nátos-utcza, 405. szám alatti Hoffmann-házban) i. é. július 31-ig ismét vétetnek föl növendékek. Ezen iskolában mindkét nemi ifjúság, egymástól elkülö­nözve, olly órák közben, mellyek a’ szokott tudomá­nyos tanulmányok idejével össze nem ütköznek, sza­bályszerinti éneklésre magyar és német nyelven ta-115

Next