Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-06-26 / 155. szám
Vasárnap TARTALOM. Kinevezés. Vásári szabadalom. Vezérczikk. (Viszszapillantás a’ szláv mozgalmakra). Wesselényi levele: Deák F. és Szepes. Kisdedóvó-intézet. Megyei dolgok: Bihar (becsületsértő nyomozások és ebből eredt gyűlési viharok). Borsod (csendbiztosok; törvényszéki elrendezés, járások felosztása, scontrokönyv). Heves (arató rész, csődkérdés , gyámi számadások, a’ nemzeti múzeumra tett ajánlat még beszedetlen, nincs többé tollas párt, rendőrbirák, tiszteletbeli tisztviselők). Hont (arató rész, ugartized, vontatók, körlevelek , üdvözlő irat az erdélyi kormányzóhoz, a’ hg-primás és Pálffy hg ajánlataik). Baranya (Verőcze latin körlevelei, szemorvosi lak, körlevelek, szederfa-és selyemtenyésztés, választmányi jelentés a’ vasutakra,s a’ vámegyesülethezi csatlakozás tárgyában, mohácsi karópénz). Rövid közlés: Mosonyból. Igazítás. Külföldi napló. Angol-, Franczhon, Németföld. Hirharang. Értekező: Napsötétedés julius 8-kán 1842. M. gazd. egyesületi földészeti szakosztály. Hivat. tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezés. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Vitéz Jánost, Abauj megye volt első alispánját, „kir. tanácsos“ czímmel méltóztatott legkegy. földiszíteni. Vásári szabadalom. Ő cs. k. felsége legkegy. engedelméből Baranyában keblezett Vörösmarth m.városban évenkint négyszer, u. m. febr. 14*5 april. 4., jul.6. és octob. 26-án mindenkor a’ hét elején hétfőn, ha pedig ez ünnep lenne, következő napon országos, minden szombaton pedig, vagy ha ez ünnep lenne, pénteken heti vásár fog tartatni. Vezérczikk. (Visszapillantás a’ szláv mozgalmakra.) Vannak dolgok, mellyekről szólni épen olly nehéz, mint hallgatni, mellyek sorvasztó nyavalya gyanánt evődnek a’ nemzeti életen , ’s mellyekről a’ takarót levenni mégis olly veszélyes lehet , mint a’ kór elhatalmazását nem gátolni, mert az eredmény mind a’ két esetben legalább is igen-igen kétséges. A’ szláv mozgás hazánkban egy egészen uj és sajátságos jelenés , mellynek ha előzményeit vizsgáljuk, lehetetlen nem csudálkoznunk, hogy azokból illy természetellenes törekvések eredhetének. És e’ mozgalmak honunk határi közt oda kezdenek lassan kint érni, hogy elnézés és a’ bajnak orvoslatlanul hagyása ezentúl a’ magyarnak olly nemzeti bűnévé fajulna, mellyért csak a’meglakolás szomorú perezében ébrednénk borzasztó, de késő megbánásra. Itt tehát az időtől várni gyógyszert többé nem lehet, hacsak min magunk nem akarjuk sardanapalusi gyávasággal felgyújtani magunk fölött az ezernyi fáradalommal és szenvedéssel és százezrek legmelegebb szivvérével kiküzdött százados hajlékot, mellyben egy kis férfiasság, szilárd akarat és kitürés mellett ketelmesen lakhatnánk; —ha csak atyáink szent örökét , jó ’s bal sorsban híven megőrzött alkotmányunkat, ifjadni kezdő nemzetiségünket és— miért már fél század óta izzadunk és küzdünk a’ csatatéren —gyönyörű fejlődésnek indult és még gyönyörűbb reményekkel kecsegtető civilisatiónkat báb gyanánt magunktól könnyelműleg eldobni és ama’ szép reményekről , mellyek már annyi szunnyadó erőt cselekvésre keltének e’ hazában , gyáván lemondani nem kívánunk. És van e imádott hazánkban politicai párt, színezet vagy osztály, van e csak egy ember is, magát magyarnak nevező, ki illyesmit akarhatna? Van e , ki gyönyörrel volna képes szemeit ama’ férgen legeltetni, melly a’ dús árny a tőig ’ gyökérén rágódik? Van e, kinek szive nyugodtan’erhetne , midőn legszentebb sajátjának sírt lát ásatni ? — Örömest engedünk helyet keblünkben azon meggyőződésnek,hogy nemzetünk csak egyetlenegy illy kötelességéről megfelejtkezett magzatot sem táplál keblében, neveli bennünk e’ meggyőződést amaz örvendetes tapasztalás, mellyet időszaki sajtónk nyújt, minélfogva a’ legellenkezőbb irányú politicai vélemények magokévá teszik e’ szent ügyet, ’s feledve a’ pártérdekek fölötti vihart, lelkesen szólalnak föl a’ megtámadott nemzetiség mellett; mert mindnyájan érzik —és dicsőségükre alig mondhatni ennél nagyobbat— hogy e’földnek, mellyet a’ sors nemzetünknek juttata, csak a’ magyar nemzettel és általa van civilisatiója és politicai jövendője. A’ legújabb szláv mozgalmak, mellyeknek színhelyei Bácska és némelly felső vidékek valának, múlt lapunk Értekezőjében egész kiterjedésökben az olvasó közönség előtt fekszenek. Ha e’ jelenetnek okait, összefüggéseit, analógiáit mélyebben vizsgáljuk, lehetetlen egy, lelkünk mélyéből önkénytelenül fakadó fohászt elfojtanunk, lehetetlen legyőznünk bizonyos borús sejtelmet, mellyet bennünk,melly, a’ politicai láthatáron felvonuló felhők ébresztenek, miszerint ama’ csapás, mellyre bizonyos óriási hatalmat már évek óta készülni gyanítunk, nem ellenünk, és a’ magyar nemzetiség, hanem általában minden nemzetiség, a’ civilisatio és alkotmányos lét ellen van szánva. Nem szándékunk újra fölidézni ama’ rémeket , mellyek néhány év óta Európát ijesztgetik , nem akarjuk ismét fölmelegíteni azokat, mik az orosz propagandáról hírlapokban és nagyobb folyóiratokban már anynyiszor elmondattak; nem is tulajdonítunk általában az orosz-szláv propagandismusnak nagyobb fontosságot , mint a’ minőt érdemel; mert valahányszor egyetemes monarchiát hallunk említeni, mindannyiszor Nabukodonozor álomképe jut eszünkbe , és mosolyogva szánakozunk az emberi nem hiú és kevély nagyratörésén , melly már egyszer bábeli zavart hozott a’ földre. Nem mi sem Assyria és Persia kényurainak, sem Róma Caesarainak, sem a’ fél holdnak, sem a’ corsicai óriásnak nem sikerült — legalább tartósan nem — az a’ czároknak sem fog sikerülni; kezeskedik ezért a’ természet, kezeskedik a’ felvilágosult kor és az előrehaladt polgárisodás, kezeskedik a’ népekben rejtező ’s elnyomható , de soha ki nem ölhető szabadsági ösztön, — ama’ szabadsági ösztön, melly Marathont és Plataea környékét a’ persa kényuraság sírjává tévé , melly a’ teutoburgi erdőségben a’római légiókat lesujtá, melly a’ még nem igen régen büszkén ragyogó félholdat elhaloványitá, és melly Lipcsét és Watterloot intő emlékül hagyá fen azoknak, kik még valaha illy merész álmoktól hagynák magokat elragadtatni. De azért lehet e tagadni, hogy e’ törekvés a’ civilisatiót haladásában, a’nemzetségeket kifejlődésükben igen tetemesen akadályozhatja? lehet e tagadni, hogy az ellenséges elemek összecsapása mindig halált hoz magával, melly a’ természet örök rendénél fogva többnyire a’gyöngébbet és ritkán az erősebbet szokta érni ? Legyen ennyi elég annak kimutatására, hogy e’ mozgás, melly néhány év óta a’ földnek majdnem minden részeiben, úgy a’ Duna, mint az Indus partján, sőt még az északamerikai egyesületben is jelenkezik, habár nem elég erős is arra , hogy eláradása közben Európa népeit magával sodorja , de arra , hogy különben is fölötte bizonytalan nemzeti állásunkat a’ kétkedő kérdőjelek közé sorozza, elég vészterhes ; és ezen európai szempont az , mellyre nemzetünket nem lehet eléggé figyelmeztetni a’ magyarhoni szláv mozgamnak megítélésében. Mi nem akarjuk szemrehányásokkal illetni szlávainkat; mert meg vagyunk győződve, hogy nekünk a’ magyarnak e’nehéz újraszűletési korszakában mindenek előtt és fölött békére, egyetértésre, kölcsönös türelemre és szeretetre van szükségünk. Nem kérdezzük : mennyiben függ vagy nem függ össze e’ magyarországi tót törekvés ama propagandával, sőt akarjuk hinni , hogy e’ magyarhoni szláv mozgás épen nem függ össze az éjszak antihumanisticus tanaival; akarjuk hinni, hogy szlávaink a’ civilisatio érdekében vélnek működni, midőn a’ szláv nemzetiséget Magyarországon is meggyökereztetni kívánják; akarjuk hinni, hogy ez egyetemes mozgásban semmi vétkes szándék bizonyos külbefolyással nincsen , de azért megszűnik e e’mozgás veszélyes lenni nem csak hazánkra, nem csak nemzetiségünkre, hanem magokra a’ szlávokra nézve is ? Nem kell e majd e’ törekvésnek a’ gravitatio csalhatlan törvényénél fogva mulhatlanul , tudva vagy nem tudva, oda csanakoznia, hol e’gravitatiónak súlypontja vagyon ? — Nem, mi nem akarjuk a’ magyarhoni szlávokat gyanusitgatni, és itt egyszeríűleg csak azt kérdezzük: mennyiben vagyon vagy nincsen joga a’ szlávoknak Magyarországon nemzetiséget igényelni? mennyiben alaposak a’ tótoknak az eláradó magyarománia elleni panaszai, mellyeket felséges királyunk elibe terjesztettek? és elvégre hova fogják e’ mozgalmak a’szlávokat szükségkép vezetni? A’ nemzetiség legszentebb adománya az égnek, mellyért nem lehet eleget küzdeni, mellyért a’ földi kincsek legnagyobbikát is örömmel áldozzuk föl, jól tudván, hogy a’ nemzetiség a’ társas élet, polgári jólét és szabadság millió áldásának forrása; —• tudván , hogy nemzetiség nélkül korunkban díszes szerepet játszani nem lehet. De a’nemzetiség egy históriai faglyán, mellynek a’nyelv nem egyetlen tényezője; mert arra, hogy valamelly népnek nemzetisége legyen, szükséges még az is, hogy közös alkotmány, közös érzelmek, közös érdekek, a’ haladásnak és kifejlődésnek közös szüksége egy együtt átélt nagy kor közös emlékezései kapcsoljanak össze bennünket. Szóval: a’ nemzetiség már a’ műveltségnek bizonyos mennyiségét, a’cselekvőségre serkent öntudatnak bizonyos fokozatát föltételezi, ’s föltételezi egyszersmind a’képességet is ezeknek bizonyos adott körülmények közt érvet és minden más nemzetiségtől független önállást szerezhetni — szóval: föltételezi az anyagi és erkölcsi erőt, melly nélkül nemzetiség nem állhat fen, ’s ama’ jogbirtokot, mellyet idő és történetek szentesítettek, úgy de bár merre tekintünk is Magyarországon, sehol sem látunk anyagot illy tót nemzetiségre. — És mind ama’ tulajdonokkal , miket a’ nemzetiség kellékei közé sorozánk, hazánkban csak egy , csak az egyetlen magyar faj bir, mint mellyben a’ birtok, értelem és hatalom központosul — igen igen, hatalom, mert bármi szépeket szóljunk is, elvégre a’hatalom mégis egyik legnevezetesb históriai tényezője a’ nemzetiségnek. Ha tehát a’ magyarhoni tót ajkú lakosságban egy leendő tót vagy bármi más nemzetiségnek anyagát az egy nyelven kivil nem látjuk, ha igaz , hogy a’ társas műveltség legalsóbb fokán álló néposztályt előbb akármi néven nevezendő nemzetiségre nevelni kell, szerényen csak annyit bátorkodunk a’ folyamodók szavaival kérdezni: „boldogabbak lesznek e Magyarország népei, ha olly nemzetté leendenek?''melly eddig nem is létezett (mert bizony bizony mondom nektek, hogy tót nemzet mindeddig még csak álomban sem létezett), és még a’ műveltség legalsóbb fokán áll ?“ ’s boldogabbak lesznek e a’ magyarországi tótok, ha néhány evang. tót lelkész és nem a’ status czéljaira fognak neveltetni ? — Ez, tisztel urak! talán mégis kissé nagyon is merész, hogy ne mondjam, botor remény. De Magyarországon egy a’magyar nemzettől idegen, semmi históriai előzményekkel, s mi positivitással nem biró, a’ lett dolgok sorában nem létező és soha nem létezett nemzetiséget önállólag kifejten akarni annyit tesz, mint tettleg ,elforg«..« a históriai rendet, hogy pedig ezt ama’ néhány tót lelkész és professor saját erejéből a’ sik legkisebb valószinűségével is tehesse, igen kevés ogy a hinni akarni; és ime ez ama’ pont, hol a’ sejdités és gyanakodás e’ mozgalmakat összefüggésbe hozza amaz egyetemes szláv mozgalmakkal, mellyekről fönebb emlékezénk. ’S azért hajlandók vagyunk e’ mozgást is inkább egy roppant tévedésnek és socialis hiányainknak tulajdonítani; de még egyszer kérdjük: hova fog elvégre illy gyanús körülmények közt ama’ s természetellenes törekvés vezetni ? A’ múlt szám Értekezőjében közlött folyamodás tartalmát elmellőzzük, minthogy az tarkaságánál és határozatlanságánál fogva különben sem érdemel figyelmet. A’ nemzetnek sokkal mélyebben kell áthatva lennie méltósága érzetétől, semhogy illy nyomoró invectivákat figyelemre méltasson. Nem , nekünk távolról sem jut eszünkbe gyanusitgatni, és csak azt kívánjuk még végül megjegyezni, hogy azok, kik a’ nemzetet kifejlődésében igy gátolni akarják — legyenek bár egy hatalmasb befolyás eszközei, vagy nem — iszonyú tévedésben vannak, , ha azt hiszik, hogy egy nemzet nyugalmával könnyeng műleg lehet játszani. De hiszszük —’s a’ tapasztalás ! eddig is nitatá, hogy nem csalódánk — hogy e’ machinatiók hazánkban soha sem lesznek egyebek egyesek üres berzenkedéseinél; hiszszük, hogy — s ha néha e’ hydra újra fölemelendi is fejét a’ nemzet rémítésére — mindig külön jelenetek fognak maradni, ’s hogy ezeknek nem sikerülend ama’ szláv-orosz * törekvésekkel összefüggésbe juthatni. ’S hiszszük : ezt azért, mert a’ nemzet ébren őrizendi jogát, és nem felejtkezendik meg arról, mivel magának, a’ hazának és az utókornak tartozik. — A. B. Wesselényi levele: Freywaldau, júniusban. Majd minden hirlap olvasásakor szeretném veled egy ’s más tárgy iránti részvétemet, örömömet ’s némelly események iránti boszankodásomat közleni, ’s téged olly sok holmiról kérdezni. Tudakoló vagy figyelmeztető észrevételeim már sokszor halomra gyűltek; de nem-tehetési tespedésem hínárjába rekedtek, ’s végre az idő folyama megint elmosta. Majd ha együtt lehetünk—de Junius 26 1842. 155 Pesti Hírlap Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébitt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.