Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-04-02 / 235. szám

Vasárnap MS­­Április 2.1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. 15^* Évnegyedes előfizetés a’ „Pesti Hírlapb­a. A’ Pesti Hírlap folyó évi második évnegyedére április elejétől junius végéig előfizethetni, helyben házhoz­hordással 2 frt 48 kr, postán küldve 3 frt 30 krjával pengő pénzben. Mire a’ tisztelt közönséget azon megjegyzéssel bátorkodunk figyelmeztetni, hogy mindent, a’ mi tehetségünkben áll, elkövetendünk, miszerint tisztelt olvasóinkat a’ május 14-kén megnyitandó országgyűlés dolgairól a’ leh­e­t­s­é­gig g­y­o­r­s­a­n t­ud­ó­síthas­s­u­k . A’ Pesti Hirlap eddigi folyamából szokott áron még teljes számú példányokkal szolgálhatunk, nemkülönben hiányok kiegészítésére egyes számokkal is, 10 ponrjával. Landerer Lajos, ___ __________ __________________ a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Vezérczikk. (Adalék az ősiség kérdésé­hez). Főv. utd. Megyék: Pest (orsz. pénztár kutforrá­­sai ’s kezelése, nemzeti bank). Gömör (országgy.utasítás , az értelmiség dicső diadala az adóügyben). Szabolcs (az irtóza­tos gyűlés további részletei, a’ m­i RR. semmit sem akarnak). Győr (nevelés, magyar nyelv, kir. városok). Pozsony (ve­gyes házasság, egyházi tized, kir. városok, Horvátország, la­­tinlevelek, pénzverés). Rövid közlések: Vas, Abauj, Nógrád, Hont ’s Tolnából. Városok: Győr (Szabadvárossá em­iles százados ünnepe, állapodások a’ városok reformja iránt). Külföldi Napló. Szerbia. Nagybrittania és Izland. Frank­ ’s Spanyolhon. Törökbirodalom. Hivatalos tudósítások. Hirde­tések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Vezérczikk. (Adalék az ősiség kérdéséhez.) Alig van kérdés, mellyet a’ közelmúlt idő annyira megér­lelt volna, mint megértené az ősiség eltörlésének kérdé­sét. Ebben egy kis becsületes része kétségtelenül a’ saj­tónak is van; mert a’minő igaz,hogy alkotmányos ország­ban törvény csak socialis meggyőződés szüleménye lehet, olly tagadhatlan az is , hogy a’ socialis meggyőződés csak elmélkedés eredménye lehet; ennek pedig a’ sajtó legha­­tályosb rugonya. — Azonban a’ sajtó erejének titka a’ kor igényéveli viszonyban áll, a’ sajtó csak ollyan, mint az óra, melly időt mutat, de maga nem az idő. — Azért is­mételjük: az ősiség eltörlése kérdését az idő érlelé meg; csak ez maga, csak az idő hatalma volt képes azt illy roppant progressióban megérlelni, más semmi sem. Van­nak politicusok, kik mint harkály a’ fakérgen, örökké csak az eszmék belülönlösén gyakorolván erejök hegyét, azt gondolják,­­színük legalább, hogy gondolják) isten tudná, mi nagy bölcseséget árultak el, ha fontos arczredezettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének, mikint „a’kor igénye, az idő h­a­tal­ma“ ’stb. nem egyéb, mint fennen hangzó üres szó, m­elly alatt rombolás vágyá­nál egyéb nem rejlik. Valóban szeretnék tudni, a’ rémkiál­tás emez apostolai, nem nevetnek e egymás szemébe, ha­találkoznak, mint nevettek a’római augurok? ha nevet­nek, úgy nincs mit szólanunk; hadd rémkiabáljanak, hi­szen mesterségök , mint auguroknak volt a’ jövendölés; de ha nem nevetnek, vegyék — kérjük — magoknak egy­szer a’ fáradságot, ’s gondolkozzanak, mit tesz ez a’ szó: „idő haza­­­ma“? mit akart mondani ama’ német mi­nister (ki bizony nem volt a’ forradalom embere) , mi­dőn a’ bajor kamarában azt mondá, hogy a’ valódi statusférfiunak ujját a’ kor üterén kell tartania? — A’ társas életnek vannak időnkint bizonyos kellékei, miket elvitatni lehetetlen, vannak szükségek, mellyeket részint a’ polgárisodás terjedése ’s más nemzetekkeli érintkezés, részint nemzetgazdasági viszonyok ’s a’ törvényhozás in­tézkedései teremtettek; szóval vannak kellékek, vannak szükségek, mellyek magokat a’ mindennapi élet viszonyai­ban annyira éreztetik, mellyeknek súlyát, magán, bará­tain , ismerőin, minden ember után útfélen annyiszor ta­pasztalja, miszerint lehetetlen, hogy az élet, eme’ leggya­­korlatiabb oktató, reánk ne kényszerítse a’ meggyőződést, hogy ezen kellékek kielégítését, hogy ezen szükségek elhárítását, mindnyájunk java sürgetőleg követeli. — Ezen közérzelem, ezen meggyőződés teszi a’ kor igényét; ’s a’ természetes ösztön, imitt a’ biztos­ és jólét, amott az önfentartás ösztöne, melly egyéneket úgy, mint egyé­nek aggregátumát, a’ társadalmat, minden elevenen érzett közszükség elhárítására késztet, ezen ösztön az, mit idő hatalmának nevezünk. A’ ki tehát azt mondja, hogy a’ kor igénye ’s az idő hatalma vagy semmi, vagy üres elmé­leti phrasis, vagy épen romboló forradalmi eszme, az va­lóban nem tudja, mit beszél; mert normális állapotban , minő a’ nemzetek békés fejlődésének állapota, a’ kor igé­nyénél nincs semmi practicumabb; mert ez az élet maga, az idő hatalmánál nincs semmi conservativabb; mert ez az önfentartás természetszerű működése. Alkalmazzuk ezeket egy kissé az ősiség kérdésére, mellyröl Deák mindent megmondott, midőn classicus kö­vetjelentésében azt mondá, hogy „önérdekünk által sür­get az idő,’s a’ nemzet megérti az időnek komo­lyan intő szavát,’s miután azok mik a’ múlt ország­­gyűlésen történtek, az ősiséget gyökerében megrázták, a’ nemzet valóságos érdekének tisztább felfogása e’ rész­ben is legyőzi a’ hajdankornak szomorú hagyománykép reánk szállott előítéleteit.“ — És valóban úgy van; az idő hatalma a’ kérdést megérteté, ’s a’ kor igénye az ősiség eltörlését hatalmasan követeli. — Honnan ezen igény ? mi­ben nyilatkozik ezen hatalom ? könnyű megérteni. Szegé­nyek valánk, mert pénztelenek; hazánk természeti kin­csei harmadában sem voltak folyókká téve; ’s vagy ínség­ben sorvadozánk, vagy teli vermeink ’s pinczéink mellett földünk zsírjában fuladozánk; — nyomorult állapot mind a’ kettő. — És kiáltának a’nép bölcsei: „hitelt, hitelt­ máskint nyomorán tengődve veszünk el“; ’s a’ nép bölcsei­nek igazuk volt, ’s a’ hitel szükségének érzete lön a’ kor igényévé, jön az idő hatalmává, ’s koránsem destructiv, hanem egyenesen conservativ irányban; hasonlón az éhe­zőhöz , ki kenyeret keresni, didergőhöz, ki fagylalt tagjait fölmelegitni, magában ösztönt érez. — Az időnek ezen hatalma, vagyis a’ társas élet viszonyaiban naponkint feltünedezett szükség érzete, a’ socialis meggyőződést törvénynyé alakitá, és meghozattak a’ hiteltörvé­nyek; — mert a’ dolog igen tisztán állott, hogy habár balgaság volt volna is azt remélem­, hogy a' hiteltörvé­nyek egyes-egyedül, isolált állásukban máról holnapra (angolosan szólva: mig egy koczka fordul) hitelt teremte­nek e’ nemzetnek, mellynek még tegnap hitele teljesség­gel nem vala; arról azonban minden ép értelem meg volt győződve, hogy hiteltörvények nélkül hitelre, vagyis hi­tel jövendő lehetségére számilni képtelenség. — A’ kor igénye tehát megteremté a’ hiteltörvényeket. —’S im meg­vannak — ’s hála istennek, hogy meg vannak! — és alig kezdik hatásukat gyakorolni, már magunkon, barátinkon, szomszédainkon naponta tapasztaljuk , hogy hacsak az ösiséget el nem töröljük, ’s eltörlésével a’ birtokot sza­baddá ’s biztossá nem teszszük, a’ földbirtokososztály fele részének semmivé kell lenni okvetlenül; mert legalább fele része el van adósodva; ’s ezer forint adósság után két három ezer frtnyi birtoka utána vész, hacsak az ösi­­ség eltörlésével birtokának becse, értéke, ára’s ekkép hitele is nem növeltetik. — Ebben fekszik az idő hatalma, melly az ősiség eltörlésének kérdését megérteté. Ez az, mit Deák ekként fejezett ki: ,,a’ matt országgyűlésen történtek gyökerében megrázták az ősiséget.“ Azaz: a’ hitel törvények olly viszonyokat teremtettek, olly állapotot idéztek elő, miszerint az ősiség eltörlését az önfentartás ösztönénél fogva kétszerte elevenen kell kívánnunk, és mi­vel az ősiség eltörlése e’ szerint a’ hiteltörvények szüksé­ges kiegészítő részének (complementumának) mutatkozik, az a’ kor igényévé vált, azt az idő hatalma követeli. Már máskor is mondok, hogy midőn egy statusgépe­zetbe valamelly egészen uj institutio illesztetik be, melly­nek hatása előbbi tények következményeivel is érintésbe jő, lehetetlen, hogy a’gyakorlatbavétel első szaka némi krisissel ne járjon; és lehetetlen, hogy míg az uj institu­­tiónak az életteli assimilatiója végbe nem megyen (a’ mire minden esetre idő kell), az egész nemzetre átadandó jó­tékonyságnak némi egyesek viszonyai — sajnálatosan bár, de nem jogtalanul — áldozataivá ne legyenek. — Ezt tud­va, koránsem csudálkozunk, ha némellyek azok közül, kik vagy felületesen gondolkoznak, vagy nem eléggé hon­­polgár-érzelműek, hogy a’törvények jótékonyságát a’ majdankori közös eredmény, nem pedig a’ magányügyi érintés szűk szempontjából tekintenék; nem csudálkozánk —mondom—ha ezek köréből az új hiteltörvények ellen panasz emelkedett; hanem csudálkozánk ’s fájdalmasan meglepetve érzők magunkat, midőn minap a’ hiteltörvé­nyek ellen kikelni láttuk még azon tisztelt hazafit is, kivel viszálkodásban állami szerencsétlenségünk van, de kit akár a’ felületes gondolkozók, akár a’ szűkkeblűek osztályába senki sem sorozand.— A’ tisztelt férfiú bizonyosan igen jól tudja, hogy a’ fentebb említett crisis minden illyes új intéz­kedésnél kikerü­lhetlen átalakulási stadium, mellyet magá­nak a’ jótékony törvény hitelének csökkentésére fegyverül használni státusférfinak nem kellene; ő bizonyosan igen jól tudja, hogy minden olly törvény, melly a’fenálló vi­szonyokat módosítja, teljes hatását máról holnapra ki nem fejtheti, hanem arra idő kell, tetemes idő, mig az élet­tel tökéletesen ugyanazonul; ő igen jól tudja, hogy az bal­ga ember volna, ki azt képzelné, hogy ha ma az ősiséget el­töröljük, a’házi adót együtt fizetjük, sőt ha az egykor javas­lati XII. törvény mind megalkottatik is , már édes’ hazánk mindjárt holnap reggel Eldoradóvá változik; mert arra is idő fog kelleni, hogy az ősiség eltörlésének, a’ házi adó együtt­­viselésének roppant jótékonyságú következményei kifejlőd­jenek ; — ő továbbá igen jól tudja azt is, hogy a’ törvény iránti tiszteletlenség a’ magyar nemzet nagy része jellemé­nek árnyékoldalához tartozik; — mind­ezek szerint tehát azt is tudnia kellett volna, hogy igen lélekben járó dolog ezen tiszteletlenséget növelni; ’s igen sajnos látni, miként ő nem várva, hogy az új törvény jótékony hatását kifejt­hesse, ’s a’ szükséges törvényhozási complementumokat is maga után vonhassa, azon törvényt decreditálni ipar­kodik, ’s pedig egy olly törvényt, melly ellen alkotása­kor szót nem emelt, holott a’ törvényhozás részese volt; ’s melly ép azon czélnak nélkülözhetlen kelléke, mellyet ő maga egy évtized óta folyvást vitat, a’ nemzeti hitelnek tudnillik. — Nem valánk olly helyzetben, hogy ezen hitel­törvények alkotásához akármi közvetett utón módon leg­kisebb részben járulhattunk volna; de lehetlen nem sajná­lnunk, hogy azon férfiak népszerűségének megtámadá­sára , kiknek bokros érdemeik közt ezen törvények alko­tásába!» munkás fáradozásuk minden bizonynyal nem leg­utolsó helyen áll, fegyverül az alig alkotott törvény iránti tisztelet ’s bizodalom csökkentését látjuk használni. — A’ mi minket illet: mi meg vagyunk győződve, hogy ha a’ múlt országgyűlés a’ hiteltörvényeket a’ nemzeti bank ’s ősiség kérdésével, szóval mind azzal egybekötötte volna, a’ mi teljes kiegészítésükhöz tartozik, hiteltörvényekkel sem bírnánk, ’s az ősiség eltörlésének kérdése se­­ érett volna tizedrésznyire, mint a’mennyire ép az által ért, hogy hiteltörvényeink megalkotvák. Mert ezek fejték ki a’közszükség érzetét, vagyis az idő hatalmát, melly az ősiség lélekharangját immár megkondította. Tagadni nem lehet, hogy az ősiség kérdése Lajos király ideje óta birtokviszonyaink minden ágazatain annyi­ra keresztülszövődött, miszerint ha tökéletes eltörlése elvül kimondatik, alkalmasint az egész polgári magány­jognak ehez alkalmazott átnézése leszen szükséges; ’s ezt a’ legközelebbi országgyűlésen megtörténhetőnek nem igen gondolhatjuk; de azért igen sok ’s igen fontos ága van az ősiségnek, mire nézve eltörlő törvényt haladékta­lanul hozni szükséges, hozni lehet, habár a’ fi- ’s nővérek közötti osztálykérdések, leánynegyed, hajadon- ’s özvegyi jog ’stb. azonnali intézkedés alá nem kerülnek is. — Mik legyenek az ősiségnek azon legkártékonyabb ágai, mely­­lyek haladéktalanul lemetszhetők ? — erre nézve elég le­gyen Pest megyének lapjainkban közlött utasítására hivat­koznunk, — angol biki forma részletes törvényjavaslatokat formulázni pedig nem hiszszük a’sajtó hivatásához tartozó­nak; — és igy szabad leszen ezúttal csak az örökvallások tárgya körül egyetlenegy kérdésre szorítkoznunk. Hogy az örökvallásoknak (csalás eseteit kivéve) fel—­bonthatlansága azok közé tartozik, miknek törvény általi kimondása , az ősiség eltörlésének legelső, legszüksége­sebb dictatumai közé számítható,—nehezen lesz, a’ki két­ségbe vegye. — A’ kérdés tehát csak oda megy ki: minő tekintetre kell az örök-eladások felbonthatlanságának el­határozásánál ügyelni? — nézetünk szerint ügyelni kell azon tekintetre, hogy senkinek a’ létező törvénybe vetett erkölcsi bizodalma meg ne hiusittassék; a’fenálló ér­dekek közül minél kevesebb sértessék, ’s ezen perennali­­satio — melly nélkül Magyarhonban birtokát biztos tulaj­donának senki sem mondhatja — akkint eszközöltessék. 53

Next