Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-08-06 / 271. szám
soha, óriás rémeknek lát minden ködalakot, az sajnos de minden esetre csak egyes bukások fölötti részvét pápaszemén. Hagyjátok csak! Egyes, bármi hatalmas hullám tengert nem teremt; a’ fergeteg csak a’ felüleget korbácsolja meg, ’s a’gyöngyök oda len teremnek. Elég az ahoz: rendén hagytuk— a’ kik hagytuk— szénánkat, sáros Ujhely városából hit viendők a’ hontyák tetteiről! Meghallgatánk itt első alispánunk meleg kebellel írott lemondását , ’s nyomban utána főisp. helytartónk levelét, a’ tisztválasztás törvényes idejére ’s kellő szabályaink megtételére emlékeztetőt. A’ lemondó alispán hivatalának a’ közelgő tisztujitásigi folytatására felszólittaték. — A’ tisztválasztási szabályok fölött néhány értelmes szó hallatszott. Éreztük, hogy a’ törvényhozás segélye nélkül parányi egérkét szülhetend a’ legjobb ügyekvés, valamint hogy az élet írott malasztokká szokta devalválni jegyzőkönyveink vérmes reményeit. A’szavazás, kijelölés, eljárás ’stb. gordiusi csomói sorban megvítattanak, ’s móljára sem látánk egyéb teendhetőt szokott szabályaink kihirdetésénél , ’s az 1827-ben utoljára történt összeírás megújításánál. ’S véleményem szerint ez, a’főispáni hatálykor éles kijelölése nélkül, mind az, a’ mit eszélyesen tehetni. Fenyitőtörvényszékeket nevezünk az egyes szavazó legkisebb kihágásának megfékezésére, mig szabad választási jogunk kijátszása, elrablása, büntelenül történhetik. Tudjuk ugyan az e’féle sedriák jelentőségét, mit most, 1839-ki elnöke épolly elmésen, mint élethíven rajzólt le , midőn sem sz.biróra, sem t.ügyészre szert nem tehete, de hagyjunk föl papíron is csak a’ szűkebb határok kijelölésével, mig a’ szélesbekbe fogni sem erőnk , sem akaratunk, sem bátorságunk. Szabadjon azonban e’ tárgy körüli nézeteimet akkorra halasztanom, midőn ön jegyzeteit veendem Wesselényink nézeteire. — Jellemző adalékul említendő: tisztválasztási szabályaink a’ kir. városoknak is szavazatot engednek; nagylelkűség! minek azonban S.Patak szabad községérel kiterjesztése pusztában hangzott el. — Egyik főorvosunk, a’49 évig szolgált Meczner Pál helyéért folyamodók névsora, már- már szítogatni kezdé a’ tüzet, mit a’ közügyek iránti kötelesség nem tehető; szabadjon azonban reményemet nyíltan kimondanom , hogy tisztelt elnökünk örömmel tapasztalt igazságszeretete nem mellözhetendi azon férfiút, ki 22 év óta e’ hivatal terheit becsületért és becsületesen viselte, előbbi kormányzónk által már a’ megye egyetemes kívánatéra tiszteletbeli főorvossá neveztetett, ’s most is, érdemes versenytársai daczára, körörömmel emeltetett ki. Én dr. Breznay István urat értem, biztosan remélve, hogy lelkes pályatársainak büszkite önérzetül szolgáland , mikint csak általa győzethetének le. — Követeink négy jelentése közméltánylattal fogadtatott; szabadjon azonban nyíltan kimondanom, majdnem reményemen túl. Az olly csiklandós ügy, mint például a’ fejéri petitio, fölött, hatalmas fergeteget vártam a’ practica manipulate stylitjeitöl. Néhány futólagos dördület, — ’s elhangzott. ’S követeink személyességéé az érdem, hogy megyénk dandárét az elsőbb sorompókba nógathaták. — A’jégkármentesitő egyesület levele szóba hozatá alkalmilag, mikint az öböl, vagy ragya, az összes hegyaljai termést tönkre tevén, e’vidéket véginségre juttatá, az e’féle károk biztosithatása inditványoztatott. Mellőzve jön, de a’ millióra rugó kár hiteles összeírása mellett fels. fejedelmünktől egykori kölcsönének kegy. elengedése kéretik. Választmányhoz vándoroltak. Szepes válasza a’XVI városok’s bányászatunk ügyében , úgy Nagybánya, Pozsega , Fejér ismeretes levelei. Pécs kérelme, a’ vajúdó fiumei — ’s Aradé a’ szebeni út— ’s Verőczeé a’ Dráva-szávai csatorna körül, az orsz. választmány által kifejtendő nézetek tárgyalására halasztatik. Győr reformegerészete a’ czímek körül pártoltatik, és pedig rögtön. A’jó isten tudja aztán, mi haszon van az e’ féle inditványkákból ! — B. Paravicini nemesítése, Heves felszólítása daczára mellőztetik (mi is tanulunk már az e’ félékben egy kis idomot); hasonlag, mivel általunk megelöztetett, Honté a’ főispáni eskü iránt. — Helytartósági levelek közül; egyik a’török háborúban elveszett barmaink felől bővebb felvilágosítást kiván; másik: egy átmenő káplár nyugtatványának el nem fogadhatását tudató. Nádor össge 2453 ft 57*laki illetékünket követelé újra a’ musaeum számára. Nem hibánk a’czirógatás, de ki kell mondanunk, hogy az e’féle jellembecstelenitő hanyagság örök átka marad nemzetünknek, mig a’subsidiumok büszke fellegváraiból a’ polgári kötelesség fizető érzetére le nem száll, vagyis föl nem emelkedik. Gondoljuk el e’ töméntelen idő és pénzpazarlást — igaz ugyan, hogy a’ „sorspontok“ ezreit nem mi fizetjük— mit e’kegyelmes fillérkék összehajházása igényel; az arezpirulást, mivel a’„pöregatyás“ törvényhozók elutasításait zsebre dugni kénytelik a’ „restauratiók“ vasveszszejétől rettegő hivatalnoki servus humillimus; szóval: ismerjük az életet, a’ mint van, ’s korholásaink egészen más színt öltendenek. És ez alatt naponta zavarosörvénybe fuldoklik pénzügyünk, és szózatok emelkednek e’ lapokban és gyűléseinken, de kéz kezet mos, ’s a’ vérség kapcsai okatlan szánalommal fűznek le minden erőteljes föllépést. Megpendítem megint a’cholerai executiók themáját, meg a’n.mihályi kerületbeli zsidóbírónak ujonczállitáskori zsarolásait; amazt újabb sürgetés orvoslandja, ez utóbbinak megemlítését sem lelék érdemesnek. — Kazinczy Gábor: Csanml, jul. 24. (Vége.) Az illedelmes tanakodás közt folyó közgyűlés harmad napján, a’nagylaki kerületbeli eskütt bizonyos névaláírása szolgált vita tárgyul. — A’tény röviden így áll. Törvényszékünkre minapában egy folyamodás adatott be, mellyben egy a’ nagylaki uriszéken elmarasztalt fél, az ellene intézendő végrehajtás letiltásáért esedezett, azon okból, mivel — úgy mond — a’ végítélet nem törvényes bizonyság jelenlétében hozatott. E’ kitétel vizsgálata , ’s a’ sikerről folyó közgyűlésre teendő jelentés, ugyan azon kerületbeli szolgabiró D. A. biraték, olly meghagyással, hogy a’közgyűlés további rendeletéig akadályozza meg a’végű hajtást. Most tehát e’ jelentés került szőnyegre. ’S benne az érdekelt eskütt azon önvallomása áll, miszerint a’panaszos fél csakugyan távolléte alatt, csupán a’ szolgabiró jelenlétében marasztaltatott el. — Erre az akkori úriszéki elnök, L. J. táblabiró ur, az eredetben kezeinél levő e’ tárgybeli jegyzőkönyvet mutatta elő, mialatt, a’vádolt eskütt saját kezű névaláírása beiktatva áll. Most keletkezett harcz és háború, mi által a’vádolt mindenfelől megtámadtatok. — Kérdésbe lön téve, ha illyek történnek, hova lesz a’ törvényes bizonyság nyomatékos hitele? — Hogy gondolható nevét ollyasmire használni, mi által szója vallomásával ellenkezőt ismer el ? Felhozatott az is , mi móddal lehetett a’ törvényszéknek e’ hatósági körén kívül eső letiltásba avatkoznia.-----------Elvégre a’ vádolt kívánatéra e’ tárgy a’ makói járásbelieknek kiadatott, hogy az illető eskütt körülményes nyilatkozatát kivegyék ’s végelintézés végett azt a’ jövő közgyűlés elébe terjeszszék. Ha jól vettem ki, a’ vádolt védekezése közben azt nyilvánitá, hogy sürgős dolgai miatt az Ítélet hozatalán ugyan nem, de annak kihirdetésén jelen volt, ’s abba bele is egyezett,— ez okból irta alá az Ítéletet. — Meglássuk mi nagy feneket kerekitend ennek a’ világi levelező. — ’S most berekeszteném hosszúra nyulott czikkemet, de a’ gyanusitgató levelező Cs. Világ 48. száma bizonyos botrányosnak állított tény szememre lobbantásával engem is adósává ten. Mi magát a’vád előadását illeti, ez a’laconicus érthetetlenségnek valódi remeke. — Belőle ugyan bajos kivenni, báe vagy bá, mit levele: ő ir tulajdonkép akar ? — Holmi kificzamult elménczkedésröl emlékezik , mivel egy eskütt (’s ez én volnék) állítása szerint a’ BRet mulatni akarta; de miről én — őszinte megvallva, mit sem tudok. — ’S még sok egyebet is beszél szokása szerint a’levegőbe; végtére illy kérdést állítva fel: tanácsos e törvényes éveit el nem ért egyéneket (azaz: 12 éveseket?) birákul választani? — Levelező úr ezen ártatlan kérdésén legkevesebbet sem kell megütödni, miután bár jó régen benőhetett feje lágya, sok egyebek közt még az iránt sincs magával tisztában, valljon „törvényeink gyalázatára szolgál e az, ha például a’ mezőrendőri bírságot az elmarasztalt helyett más valaki fizetné le.“ — E’ sok törvényes korú gyermek által is megfejthető kérdés igen egyszerűen áll,’s úgy hiszem, miután a’tárgy nem bűnbeli, de teszem, ha az volna is, a’ mennyiben pénzbírság, csupán a’ károsított fél kielégítése jöhet tekintetbe, ’s nem ám azon körülmény is valljon a’ kárt épen .de ? ki azt okozá , vagy helyette Y. pótolja vissza, miután Y.és akárki is saját pénzével tökéletesen szabad, azt alamizsna vagy bármi egyéb czím alatt A—nak ajánlani. — ’S miután itt állok, tartalék nélkül kimondom levelező úr fenebbi kérdésére vonatkozó azon észrevételemet is , hogy részemről ugyan a’ romlatlan szivü törvényes korú gyermekeket olly kérdés iránt, mi felfogásuk körébe esik, inkább szeretném biráimat, mint sok teljes korukon is rég áthaladt, ’s általán véve bár fejlettebb elmü egyéneket, — mint a’ minő p. t. levelező ur is. — De a’ dolog helyzetében érdekemben áll, magát a’tényt előadni; mit t. ur a’ nélkül, hogy azt mint igazságos volna, közlené; csupán saját becses ítéletével áll elő, ’s azt bitorolt tekintélylyel botrányos és becstelenitőnek kereszteli.— Tehát történetire térek.— A’ napokban, épen akkor tájon, midőn a’ minden oldalról szorongatott adózó nép, alig fizette le, termesztményi, sütésbéri, honi, hadi és házi ’stb. adója negyedéves illetékét,’s az ujonczszegedési még sokaknál kün levő fizetetlen tőke kamatját,átküldő levél érkezik hozzám, mellynél fogva a’ batonyai’s tornyai, tömegben elmarasztalt némelly lakosokra rendőri bírságot kelle kivetnem. — A’ pert a’ makói uradalom indító, olly kárért, mellyet az uradalom kaszálójában, állítólag alperesek lovai akkor okoztanak, midőn a’ makói uradalomra legnagyobb hasznos árasztó marosi töltés készítésében izzadoztak. — Tudomásomra jött ezenfelül, hogy maga rendőri főbíró P. F. ur háromszor felszólította a’ követelőt keresetétől elállásra, de siker nélkül. — Mind e’ körülményeket tekintetbe véve, miután e’keresetet benső meggyőződésem szerint irgalmatlannak ítéltem ’s e’ szegényeknek pártjára kelve, egy aláírási ívet környékeltettem névtelenül. —’S im ez az, miért lev.ur engemet becstelenitőnek kiált ki.— Egyáltalában nem akarom követelni, hogy az aláírási iv kifejezése ellen kifogás némi tekintetben ne lehetne, de annyit tudok, ’s ez megnyugtat, hogy kevésbbé szégyelljem a’ tettet magaménak vallani, mint átallanám csak pártfogolni is az említett sarezolást. — ’S most engedelmet kérek leveleim unalmas hosszaságáért, minek én épen olly kevéssé valék oka, mint a’ szegény batonyaiak, hogy később a’Maros boszuló árja, töltéseiken áttörve, a’letakaritva levő egész széna-termést magával elsöpörte. D. . . Vasitól. Válasz a’ Vas megyei ellenőr méltatlan vámjaira. (Vége.) Továbbá említi ellenőr, hogy egy szónok engesztelő szavakkal akará az annyira szükséges békét ’s egyeséget visszaállítani. Ezen szent szavakat nem lehet elegendőképen ismételni. Illetik azok jelenleg hazánk minden ügyeit, illetnek különösen minket is, minden tett vagy szó, melly ezektől távolít, jelenleg kétszeres bűn. Bár kiki azon magasztos érzelem által lelkesittetvén , drága hazánk ’s dicső nemzetünk jelen átalakulási korszakában, a’ különvélemények összefogását előmozdítani igyekeznék! Én, részemről,rész honpolgárnak tartom azt, a’ki a’közjóért, személyes gyülölségét feláldozni, és még legnagyobb ellenségével is megbékülni kész nem volna. De, fájdalom! ezen üdvösséges elv, az ellenőr ur által felhozott gyanúsításokkal, vádakkal,és régi —már behegedt — sebeknek megújításával, nem igen támogattatik. Mi összeköttetésben vannak T. urnak, hivatalából, az utolsó tisztújítás alkalmával történt kimaradása, és B. ur ellen három év előtt merő szenvedélyből és önérdek miatt (?!)irányzott ellenzés,az apr.3 kai eseményekkel? Mert, tegye bárki jobbját szivére, és ha őszinte lesz, megvallandja, hogy választások alkalmával többnyire csakugyan annak adja szavazatát, kihez szive érzelmei által vonzódik; ez tágas értelemben önzés ugyan , de illyes önzésből tökéletesen kivetkeznünk emberi gyarlóságunk örökké gátoland. Azért legyünk türelmesek polgár- és embertársaink iránt, mert ezen türelmességre bizonynyal mi is rászorulunk. A’ következő két, érdemdús és polgári koszorúval ékesített honfitársainkat, t. i. V. J. és E. B. urakat érdeklő szavak ide épen nem tartoznak. Czéljok bizonyára nem az óhajtott egyeségnek helyre állítása, hanem ellenben uj meghasonlások eszközlése, és a’ már némüleg lecsillapodott kedélyek felingerlése ! Ez, ellenőr uram, polgári erényre nem mutat! Való hogy E. B. tb. a’ körlevelek iránt fölszólamlott, de helyes tapintatával megnyugodott a’ nyert fölvilágositásban; mert azon iratok az illető tisztviselőnek súlyos hosszas nyavalyája alatt a’ levéltárba tétetvén , midőn kivántattak összekötve előadattak. Ezt az ellenőr természetes igazsága szerint jobbnak látta elhallgatni, mert akkor czélját, t. i. a’ haladási párt minden lépésének gyanusitását el nem érheti. Mondatik továbbá : Mogur hamisan állítja, hogy V. I. volt alispán hatalmáról lemondott volna, holott ez hivataláróli leköszönésekor egyszer sem említé, hogy hatalmát letette! — Micsoda sophisma, micsoda nevetséges szőrszálhasogatás ? mintha lehetne hivatalról leköszönni a’ nélkül, hogy a’ vele öszszekapcsolt hatalmat is egyszersmind letenné! Az én fogalmam szerint, municipalis szerkezetünknél fogva, a’ megyei RR. egyes tagjának tudománya, tapasztalása és — megengedem — népszerűsége szerint, nagyobb vagy kisebb befolyása lehet ugyan , azonban a’ hatalom kitünőleg főtisztviselőink kezeiben központosul. — Hogy némelly egyedek,fokozati előléptetésre számítottak, ebben olly igen nagy csudát lelt ellenőr úr, vagy olly borzasztó igazságtalanságnak tartja ? Nyugodjék és gondolja meg, hogy ha az ifjúság hivatalra nem vágyódnék, az öregek elhunyta után helyeik üresen maradnának ; a’ mi csakugyan kívánatos nem volna. — A’ mi D. tb. ellen mondatik, hogy nem annyira a’ majorátusok, hanem a’ mágnások ellen intézkedett légyen; az világosan rosz szándékot mutat; mert ezen annyira fájdalmas viszhangu húrt megpendíteni, nem egyéb, mint az egyenetlenség almáját közénk vetni; bár az isteni gondviselés adná, hogy ezen botrányos meghasonlás hazánk minden rendű nemessége között, már végképen megszűnnék. D. tb. ur jelleme és igazságszeretete kezeskedik a’ felöl hogy ő nem egy egész osztályt, hanem csak egyéneket ró meg, ha szükségesnek tartja; azon kiváltságát pedig a' mágnási rendnek, hogy egyik vagy másik tagja ellen észrevételt tenni se lehessen, józan észszel csak senki sem követelheti. Továbbá, tömérdek azon vádak és személyeskedések halmozasa, mellyek —e — ellen irányozvák, ’s mellyeknek minden sorából rendkívüli ingerültség, részrehajlás mutatkozik, annyira, hogy minden tiszta jellem és szelíd kedély untatására elégséges. Valóban nem, minden egyén gyönyörködik illyés komamasszony , és szomszédasszonyi mendemondákban. Ennyi méltatlanságok ellenében fogadja mo már ezen őszinte nyilatkozatomat, hogy közlcsei tapasztalatom szerint mindig történeti hűségen alapultak, ’s hogy kifejtett nézeteit e’ megyének szabadelvű közönsége helyeselte. Hiszem, hogy ezt elvb Tátim többségéről elmondhatom, de hiszem azt is, hogy ő elölte, , valamint a’nagy közönség józan része előtt is“ ezen egypár őszinte, ’s nyíltan kimondott szó többet nyomand, mint ama’ nemtelen rejtekbe fölhördült rágalmak halmozata. Egyébkint veleje az egész szótömegnek az, hogy —agur és elvbaráti, az életkérdéseknek, ’s leginkább az adónak népszerüsítését ürügyül használván általa mellékes czélokat kívántak elérni; és igy a’köznemességet nemhogy az előttünk lévő, ’s korunk által hatalmasan igényelt átalakulásra elkészítették volna, sőt még azt attól elidegenítették, úgy hogy az apr. 31-ki eseményeket nektek kell tulajdonítni; ezt érezvén magok, boszuvágyból az esetet félrecsavarják, nagyítják, és a’ vizsgálatot ennélfogva sürgetik.— Ezt megcáfolni ellenőr saját kívánsága szerint, (ha már a’szemrehányás magamagát meg nem czáfolja) könnyen lehet, ’s erre csak néhány szót kívánok említeni. A’ haladási és tespedési párt iparkodott nézeteit, elveit, a’ köznemesség között terjeszteni, ’s ím mindegyik a’másikat azzal vádolja, hogy álokokkal igyekezett volna azt ámítani, és mivel a’ haladási párt működésének üdvösséges eredménye nem jön, azért ellenőr uram őt gúnyolja. Mintha nem volna könnyebb a’ tudatlan tömeget a’ nem-fizetésre, az ezentúl is fentartandó tehermentességre rábirni, mintsem ugyan azt áldozatokra kész szó tenni. Ennek fölfogására bizony nem nagy psychologia kívántatik. Valóban különös követkzetesség a’ képtelen gyanusitgatásokban efelebb azt veti a’ haladás embereinek vétekül, hogy a’ köznemességet az adó elfogadására nem világosították föl, majd utóbb meg, mintegy lepel alól „törvénytelen apostoloskodást“ emle- 127* 525