Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-12-08 / 411. szám

Vasárnap festi hírlap Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 60 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Lande­rer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba é s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Decemb. 8. 1844* Előfizetés a’„Pesti Hírlap“ 1845-dik évi folyamára. A’ Pesti Hírlán­cnak afrv szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei 1845-ik évre változatlanul maradnak.­­ „A hitáro’ sannak majdan hetenként négyszer meg­j­elenésére nézve a’szükséges lépések már megtélettek­ Budapesten házhozhordással boríték nélkül eglz évre 10,félévre 5 ft, postán küldve egész évre 12 ft félévre 6 p ft b­udapestet, beküldése ’s a’megrendelés’ siettetése kéretik , hogy a’ nyomtass a kellekhez alkalmazhathassék. Ausztriai külfölűi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi es. főpostahivatal utján történhetnek. Wanderer Tajos, a’ „Pesti Hírlap­ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezés. Törvényhozás. — Y. ur és az iparvéd­­egylet. Törvényhatósági dolgok: Szabolcs(tiszt­­ujitás). Fővárosi újdonságok. A' népnevelés' tárgyában kiküldött kerületi választmány' javaslata, commentárral. Néhány szó a' magyar héber közönséghez. Eperjes (leányiskola). Érsekújvár (kisdedovó intézet). Miskolcz (magyar héber iskola). Rozsnyó (magyar színészet tengődése és bábjátékok jövedelmezése. Ma­gyar gazdasági egyesület. K. M. Természettudományi társulat. A’ honi szobrászat’ ügyében. Nilvánutás. Vegyes közlemé­nyek. Külföld. Értesítő. Chevalier' státusgazdasági leczkéi. Hivatalos tud. Hirdetések.­ ­ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KINEVEZÉS. A cs. k. főherczegsége az ország' nádora, néhai Pajthényi Sándor' halála által az országos pénztárnál megürült pénztárnoki hivatalra Nisnyánszky Dániel, nádori irodai hites jegyzőt és írnokot méltóztatott kegy. kinevezni. TÖRVÉNYHOZÁS. Keserű panaszokra fakadni a’ múlt fölött, mellyet visszaidézni, mellyet átalakítani nem lehet, csak gyöngéhez illik. — Ki magának egy nagyszerű czélt kitűzött, annak, mert czélja’ megközelítéséhez tett kísérle­teinek sikere nem volt, nincsen oka ügye’ kivihetőségén kételkedni; neki csak erejét kell megfeszitnie, ’s czélját el fogja érni ’S ez nemcsak egyesekre , de pártokra ’s nemzetekre nézve is áll. Ha tehát a’legközelebb múltra visz­­i­.«tekintünk, ne keressünk benne anyagot a’ recrimina­­tiókra; de nyomozzuk ki inkább az okokat, mellyek mun­kálkodásainkat sikertől megfoszták. Vannak, kik a’dolgokba mélyebben tekinteni nem akar­ván , vagy nem merészelvén, annak becsét, mit a’ múlt országgyűlés­ben, devalválják — annak hajótörését pedig, mi szerintük történhetett volna,tisztán egyéniségeknek tulaj­donítják. Mi azok’ véleményében nem osztozunk; de te­gyük föl, hogy ez igaz volna : nem kellene e­z az institu­­tiókban feküdni valamelly lényeges hibának, minélfogva olly pillanatban, midőn az egész ország a’ reform’ szükségeit élénken érzi, olly követek választattak az országgyűlésre, kiknek egyéniségein a’legfontosabb kérdéseknek meg kelle bukni ? Ki e’ tekintetben más véleményben van, az a’ magyar institutiók’ szellemét nem fogá föl, ’s annak számára a’ tör­ténetek hasztalan írattak. — Ez országgyűlés’végével sokan csalódva érzik magukat, mert olly fényes eredményeket vártak, minőket a’ magyar terv hozás a’ meddig organismusán nem változtatunk, meg nem szülhet. — A’ magyar törvényhozás nem képviseli a’ nemzetet; az alsótábla, mindeddig csak a’ kiváltságos osztály’ emanatiója, ’s ezért a’ reformot, melly egy részt a’ kiváltságok’ körül­­nyirbálása,más részt egy felsőbb hatalom’korlátozásában áll, nem léptetheti életbe. Az alsótábla’ határozatait a’ törvény­­hozás’egyéb tényezői, nemzeti akaratnak nem tekintik,’s míg az alsótábla csak a’ kiváltságos osztályt képviseli, nem is tekintethetők; innen jó az alsótábla’javaslatainak visszauta­sítása , ’s a’ többség’ nézeteinek kevés tekintetre méltatása. De a' tábla’ kiváltságos természetének még egy más káros következése van : — tagadhatatlan, hogy a’kiváltság va­lamint egyrészt a’ haladást akadályoztatja, úgy másrészt azon előnyök’ nélkülözéséért — mellyeket a’ haladás meg­szülhetne — magának a’ nemességnek bizonyos compensa­­tiót nyújt. A’ nemesség, a’ büntető-törvény­könyv’ szük­ségét kevésbbé érzi, mert személye biztosítva van; a’ ne­messég jobb administratiót nem igen fog sürgetni, mert maga administrált; a’ nemesség rósz utakon talán nem szeret járni, de a’ rósz utak mellett az adómentesség’ örömeit él­vezi. Illy médiumból kikerült, ’s utasítások által lekötött követek, kiváltságos küldőik’ ellenében nem győzik meg mindazon nehézségeket, nem hozzák mindazon áldozatokat, mikre a’ nemzet’ képviselői készek volnának. — Az alsó­táblának tehát, szükségkép’ más elemeket kell magába fog­lalni , ha a’ reformot keresztül akarja vinni. Ezen elemek pedig a’ városok, 's a’ megyékben mindazon nem-nemesek, kik vagyonuk ’s miveltségüknél fogva politicai jogok’ gya­korlatára hivatvák. Ez igazságról meg kell győződniük a’ magyar reformereknek. A’ kérdés tehát csak az, hogy valljon képes e a’ kiváltságos törvényhozás ezt keresztül vinni? Mi, kik bajaink’ orvoslását leginkább csak a’ törvény­­hozástól reméljük, meg vagyunk győződve, hogy ha a’ haladó párt erejét e’ két tárgyra öszpontositja, az alsó­táblát ekként fényes sükerrel átidomithatja. — Mert ha a’ múlt országgyűlésen azon meggyőződés, hogy új elemek nélkül az alsótábla’ működésének sükere nem lehet, álta­lános , szilárdabb lett vala — a’ városi kérdés most már eldöntve volna. Nézeteink mellett szól továbbá azon logica, melly a’ politicai eljárásban rejlik, ’s mellynek sokáig el­­lentállni nem lehet. A’ hivatalképesség törvénynyé­lön — azon anomália tehát, hogy az, ki a’legmagasb hivatalok’ viselésére képes, csak a’ legalsóbb hivatalból — a’ válasz­tási jogból kizárva maradjon — son nem tarthatja magát so­káig. — De teheti e ezt az aristocratia, mit önök kíván­nak, önmegsemmisítése nélkül? ’S lehet e az aristocratiá­­tól követelni, hogy önmagát megsemmisítse ? Így szólnak bizonyos urak, kik azon osztályt, melly köznap munkásabb lehetne,vasárnap verekedik,’s bizonyos nemzeti ünnepélyek’ alkalmával lelkét árúba bocsátja,aristocratiának nevezik. — Ez osztály’ fontossága csökkeni fog, ezt, mi megengedjük; de mi az aristocratia’ neve alatt más elemeket értünk , ’s ezen elemeknek meggyőződésünk szerint más feladatuk is van. Minden institutio azon eszméken alapszik, mellyek az institutióról hivatoznak. Korunkban az aristocratia’első kel­léke a’ vagyon; ki tehát az aristocratiát fentartani, létének uj támaszokat nyújtani akar, annak minden akadályokat el kell hárítani, mellyek az ország’ productiv erejének fejlő­dését,vagyonosságunk’ növekedését gátolják. Mostani álla­potunk nem egyéb, mint az anyagi haladás’ akadályainak egész aggregátuma. Az aristocratia’ második kelléke a’ hatalom — mi nem ugyanaz, bizonyos túlsó kiváltsággal, ’s nem is azon kicsi hatalom, mellyel egy két megyében a’ subsidiumot vagy házi adót megbuktathatni; de olly hatalom, minővel az aris­tocratiát Angliában felruházva látjuk, — ’s mellyet csak azért szerze magának , mert a’ népet e’ hatalom’ részesévé tévé, — mert a’ néppel kezetfogva, feudális középkori al­kotmányból képviseleti alkotmányt,parliamentelis kormányt tuda előállítani. Minden nagyobbszerű reformer’ föltétele hazánkban: új elemek’ fölvétele az alkotmányba — ki ezt nem akarja, az nem akarja a’ haladást. — A’ haladó párt’ programmja’ első pontjának kell lenni ezentúl: a’ városok’ elrendezése ’s szavazati joguk’ tisztába hozatala;— a’választási jog’ kiter­jesztése a’ megyékben a’ nem-nemesekre. — E’ két tárgy leend a’jövő országgyűlés’főteendője— e’ két tárgy’ életbeléptetésével a’ magyar aristocratia nemcsak a’ nemzet, de az alkotmányos Europa’rokonszenvét nye­­rendi meg — e’ nélkül pedig nemcsak anyagi helyheztetése forduland roszabbra, — de egyszersmind azon aristocra­­tiak’ sorába lépend, mellyek minden rokonszenvi kapcsola­tot a’ nemzettel magoktól eltaszitván, mintegy száműzetve hazájuk’ kebelében, azon természetes befolyást elvesztet­ték, melly őket illetné — ha rendeltetésöket józanul föl­fogták volna. — T. A. Y. ÚR ÉS AZ IPARVÉDEGYLET. Önök azt hivék, hogy olly egyesületet alapítottak, mellynek hatalmas hatása leend a’ műipar’ előmozdítására hazánkban , ’s én magam is azt hivém, de csalódásomból kiábrándultam a’ dec. 3-i Híradó’ olvasásánál. Az iparvédegyletnek nem lehet sikere,mert Y.ur’ jelenlétében alkalmat adott arra, hogy két házastárs egy font czukor miatt életökben legelőször összeveszett. — De mint­hogy már ezen adatból világosan következik,hogy az iparvéd­egyletnek industrialis sikere nem lehet — Y. ur, okoskodá­sait folytatván, méltán állíthatja, hogy ez egylet’ czélja pro­­blematicus ’s annál inkább, mivel az egylet’ szabályai mind eddig többek előtt ismeretlenek. Y. urnak igaza van—az ipar­­védegyletnek az avouirozott czélján kivül még egy más titkos czélja van. ’Se’titokról én most a’ fátyolt le fogom húzni.— E’ titkos czél nem egyéb, mint alkalmat adni t­­ur­nak, hogy ignorantiáját a’ magyar sajtó’ viszonyairól kitün­tethesse.—De az iparvédegyletnek sikere nem lehet, mert a’ tagokat valóságos martyrokká teszi. Mi engem illet — én néhány hét óta iparvédegyleti tag vagyok — de mindeddig semmi géne­t sem éreztem ’s sajnosan meg kell vallanom hogy a’ martyiság’ magasztos öntudata még bennem fel nem ébredett ’s annak szellemi gyönyöreit még nem élvezem — gyarló ember vagyok mint ezelőtt, étvágyom ’s álmom jó, de isten tudja mi vár reám — tavaszkor talán csíkos nadrág kelme helyett kéntelen leszek koczkást venni. ’S ez nagy martyrság lehet olly mély phsycholog előtt mint Y. ur, ki bizonyosan már előre kiszámitotta, micsoda rosz hatása le­het a’ koczkás nadrágnak illy emberre, kinek kedve van csíkost venni. —­­.— Törvényhatósági dolgok. SZABOLCS. Elöleges közlés a’ nov. 28- és 29én tartott tisztujitásról. Első alispánnak választatott Kállay Menyhért 2439 szóval 1855 ellen, mellyet eddigi másod­alispán Elek Mihály , és 26 ellen , mellyet Péchy László nyert; másodalispán lett Péchy László. Főjegyző Bay Fe­­rencz; aljegyzők: Kausay Károly, Tatár Antal. Főügyész Hunyady József; alügyészek: Uray Tamás, Gergelyfy Já­nos, Komjáthy Pál. Hadi főadószedő Kállay Emmanuel; há­zi : Répási János. Nádudvari járás. Főszolgabíró Kállay Ödön; alsz­­birák: Nagy István, Rázsó Lajos, Pap Antal. Esküttek: László Alajos, Molnár Gedeon, Szúnyog Ferencz. Aladó­­szedő Molnár Gergely, csendbiztos Pap Bertalan. Dadai járás. Főszolgabíró: Mikecz Ferencz; alsz­ol­­gabirák: Kállay Ubald, Mikecz Pál, Csuha Tamás; esküt­tek: Bodó Ferencz, Fejér Sándor, Jármy József; aladó­­szedő Sepsi István; csendbiztos Laskay Péter. Kisvárdai járás. Fősz.biró Péczely Pál; alsz.birák Irinyi István, Kubinyi Ignácz, Becske Lajos; esküttek: Er­dőhegyi Dániel, Lövey Antal, Farkas Tivadar; aladósze­­dő Kovács Ferencz; csendbiztos Szentmarjai István. Bátori járás. Fősz.biró Szilcz Lajos; alsz.birák: Szabó Albert, Jármy András, Szegedy István; esküttek: Szilcz Ferencz, Ujlaky Bertalan, Gergelyfy József; al­­adószedő Baksay István; csendbiztos Albert Mihály. Számvevő: Vay Károly;­ levéltárnok: Sulyok Dániel; kiadó: Uray József; magtári biztosok: Kovács Ferencz, Kövér Miklós; pertárnok: Apagyi András; várnagy: Sza­­kácsy Mihály. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Német lapjaink telvék tol­­vajlásokkal; nehogy azonban a’tolvajlások’ ezer és ezer fajai tévedésbe hozzák olvasóinkat, szükség megjegyeznünk, miképp ezek ollyanok, mikhez semmi törvényes már nem fér: elősorolásukkal, mint megszokott dolgokéval, azért felhagyunk, mert nem nagy érdeket gondolunk keleszteni az által, ha említjük, hogy csütörtök reggel p. o. bizonyos suhancz egy vásáros pór’ bundája iránt ellenállhatlan von­zalmat érezvén, azt a’ szekérről feltűvölte ’s midőn megcsi­­petett, még csak azzal sem menté magát, hogy letörendett a’szekér, ha terhén nem segít vala; aztán meg zekével ’stb. is szokásuk illy tréfát űzni műveltséget igénylő ura­csoknak is. Az sem újság, hogy hidegünk napról napra nö­vekszik,­­s bár mint dohogjon egy némellyik pályatárs, bi­zony idején volt hajóhidunkat fölszedni, mert a’jégtáb­lák is csak amúgy keringőznek ősz dunánk’ hátán. Nem csoda , hisz különben alig volna magyar. Két újságot je­gyeztünk azonban fel, mit hideg idézett elő: 1) ki fog az arszlán-bőrön, ’s nemcsak a’ vedletten, hanem a’ teljes erőbelin is; ugyanazért arszlánaink’ szemtelenkedésétől egy­előre nem igen tarthatunk. 2) Sok maradósdit haladáspár­tivá tesz, szinte gyönyörködik az ember, látván, hogy sü­­rögnek, forognak mint vizsgálatra ment táblai jegyző az előszobában. Ezen hidegjótékonyságot tekintve, nem alap­talanul remélhetni, hogy még olly hasonszenvi polit­ labda­csokat készitenének a’ hideg’ feloszlatandó parányáiból, mik számos lágymeleg hazafit meleg honszerelemre üditnek. Kár, hogy hamarabb nem járt illy­ális idő. Lapjaink telvék védegyleti rokon- és ellenszenvekkel. Pályatársaink vígjá­tékot is rebesgetnek róla, mit nem lesz nehéz összeférczel­­ni annyi napszámban gyártott vitz után; versenyezhető azonban majd azon drámával, mit ellenkező tárgyról szán­dék írni ? az más kérdés! Azonban bármennyire erőköd­­jenek némellyek bennünket hálátlanságra ingerelni jó édes­anyánk, a’hon iránt, napról napra élénkül honi iparmoz­galmunk. Ha jól értesültünk, Kr** pesti kereskedő egy lyoni selyemgyárossal szándékozik selyemgyárt állítani; több posz­tógyárt terveznek,egy társaság különös komolysággal lát a’ dolog után; egy angol gépész olly gép’ előállítására, melly naponként 100 rés­z negyed széles posztót sző, ’s tiz illyen géphez, mi hát aránylag tiz annyit készít, csak egy felügyelő le szüksége-!. Igaz, tiz gép’ ára 120 pft, de mi ez a’ gyártvány- I I 196 _____________

Next