Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-02-23 / 433. szám
Vasárnap 4S& Februar. 23.1845. Megjelenik e’lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előzetes a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban tilt. postán borítékban 6 forint pengő pénzben. — Előfizethet helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. —Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvéteinek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. * Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Névmagyaritás. Átalakulásunk. III. Törvényhatósági dolgok: Vas (a’ januarius’ 27-én ’s 28-án tartott közgyűlési közlemény’ vége.) Temes (három rendbeli közgyűlés). Fejér (évnegyedes közgyűlés). Hoet (folytatása a’ januárius’ 30-án tartott közgyűlésnek). Szerém (követjelentési közgyűlés). Hajdúkerület (cáfolat). Nagy-Kunság (adatok a’ kerület’ közéletéből.) Fővárosi újdonságok. Vegyes közlemények. Felszólítás a’ szeszgyárosok’ ügyében. Iparegyesület Néhány szó az utakról. Felsőőri olvasó egyesület. Adakozások az árvamegyeieknek. Külföld. Hivatalos tudósitások. Hirdetések. BIAOVÁRORSZÁG és ERDÉLY. . cs. kir. felsége Nasch Móricz József csongrádi kereskedő’ nevét Csemeghyre változtatni kegy, megengedni méltóztatott. ÁTALAKULÁSUNK. III Lássuk a’ megyerendszer’ tulajdonait tovább. Nem árt azonban, mielőtt tovább mennénk , habár ismétlésbe esünk is , újólag megjegyezni , hogy mi itt egész átalakulásunkról szólunk , ’s ennélfogva több olly dolgokat mondunk, mellyek nem a’ holnapi nap’ teendői. Ezen sorok által egész vázlatát, képét akartuk adni a’dolognak; a’ végczélt akartuk k jelölni. Ezen szándékunk mellett, reméljük , mindenki átláthatja , miszerint nem azon semmi okból szólunk a’ megyrendszer ellen, mintha egyszerűen csupán ebben telnék kedvünk, hanem mivel nem tartjuk a’ megyerendszert az alkotmányos ügy’ érdekében elegendőnek. És ezen oknál fogva akarunk, ’s ezt az alkotmányos ügy’ életkérdésének tartjuk , parlamentáris kormányt , ’s mint kiknek semmi okuk sincs a’ titkolódzásra mint őszinte és becsületes emberekhez illik, megmondjuk egyszersmind a’ feltételt is, melly ennek elérhetése végett nélkülözhetlenül megkivántatik , mi nem más, mint a* centralisatio. Ha semmi reményünk sem lehene a’ parlamentaris kormányhoz , mi ugyan soha sem emelnénk szót a’ centralisatio mellett, ’s nem nyújtanánk kezet a’ megyerendszer’ megszorításához. ’S innen van, hogy a’ Hírlap, melly mint megállapított tanainak bajnoka , a’ megyerendszernek magában véve örök hűséget legtávolabb sem esküdhetik, a’ megyei élet’ körében buzgó levelezőket nyerni szerencséjének tartotta. ’S most a’ dologhoz : „A’kormány a’ maga kebelében az ő kezében van. Részben egészen maga kormányoz , részben őrködik a’ kormányzás, végrehajtás felett azaz, hozzáintéztetnek a’ féltőbb parancsok, intézvények, mellyeket, ha törvényteleneknek vél, jogában áll felírni, vagy is azoknak végrehajtását felfüggeszteni, azaz, a’ végrehajtást azoktól megtagadni.“ De hiszen ez valóságos rendszeritése és megörökítése az anarchiának, a’ papiroson folytatott belháborunak! Nem az itt a’ kérdés, miszerint néha lehet ollyan kormány,melly törvénytelen parancsokat és intézvényeket ad ki tudva és szándékosan. Ha igy van is a’ dolog, az legkevésbbé sem menti a’ megyerendszert. Nem ellenállási műszerekről kell illyenkor gondoskodni, hanem a’ kormánynak jobb organisatiójára kell törekedni. Sivár üzelem, meddő versengés, alacsony pályatér és semmi politica az, mikép’ e’ lapok’ 418-ik számában Hollandia rovat alatt mondva volt, mindig a’ kormány ellen panaszkodni , mindig a’ kormánynyal veszekedni, ’s egyetlen perczet sem fordítani azon gondolatra, hogy talán mégis sokkal helyesebb dolog volna mindenek felett, magának a’ baj’ okának elhárítására törekedni. Ki kell lépni a’ vis inertiae’ szűk köréből, ’s radicalreformot kell behozni. A’ valódi politica nem egyedül a’ bajt igyekszik orvosolni, hanem magának a’ baj’ okának elhárítására törekszik. — Ne az legyen gondunk’ fő tárgya, mikép’ opponálhassunk a’ kormánynak, hanem hogy a’ kormány úgy legyen organizálva, mellynek folytán minél kevésbbé legyen ok az opponálásra. Micsoda nyomorúság az,örökké segedelmezéseket gyűjteni az árvíz által károsultak’ számára. Az okos ember gátakat emel az árvíz ellen, hogy ki ne önthessen. Vagy talán nem léteznek illy gátak a’kormány* kihágásai ellen? Hát mi egyéb a’ parlamentáris kormány ? Annyi mindenesetre áll, miszerint beteges állapotot, és tetemes hiányt árul el a’státusgép’ mechanizmusában midőn mindössze is ellenállási kerekek léteznek. És ha valaki ebben nem kertelt fát, hanem helyes szerkezetet, akkor kikell mondanunk, miszerint igen alacsony szempontból fogta fel az alkotmányos életet és szabadságot, s A’ kormánynak nem lehet egy országban számosnak lenni egymás mellett A’ kormány’ helyességének nem abban áll föltétele, hogy 52 legyen egymás, mellett, hanem hogy ugyanazon egy legyen az egész országban mindenütt. Nem engedik ugyan a’ kormányzásnak sokféle ágai és nagy súlya, hogy egy ember, példa’’ a’ fejedelem, maga kormányozzon, de épen azért, mivel sokféle ágai vannak a’ kormánynak, a’ szétágazás’ kikerülhetése végett a’jó és helyes kormány’ ideálja szerint abban, sokféle ágazatai’daczára is, bizonyos egységnek kell lenni, azaz magoknak ezen sokféle ágaknak, ezen számos fonalaknak egy bizonyos törzsekben, központban kell összejöniök. Innen van a helyes organismussal bíró országokban különböző ügyekre külön minister , de ezen ministerek együttvéve ismét szoros összeköttetésben vannak egymással. Ha tehát a’ megyerendszert úgy tekintjük, mint a’ mi pótolja az ékkép’ rendszerezett kormánynak nem létét, nem lehet tagadni, hogy az illy országokban a’ megyerendszer, mint kormányzó műszer, nem kevés becscsel bir. De ezen becs csak viszonyos, ’s az egész megyerendszer csupán pótlék, mellyet annálfogva igen nagy tökéletlenség mint határozott becsű jót dicsérni, mivel csupán pótlék és semmi egyéb, ’s mindenek felett magának azon dolognak elérésére kell törekednünk , mellynek csupán pótléka a’ megyerendszer. A’ megyerendszert azon tulajdonánál fogva, miszerint végrehajtási műszer, igen sokan az egekig magasztalják. Mert, mondják, mi egyéb ez, mint az önkormánynak, vagy, mikép’ némellyek bizonyos nimbus’ eszközlése végett angolul mondani szokták: a’ selfgovernmentnek elve. Igen szép. De ismételjük, a’ megyerendszer csak pótlék, mivel a’ parlamentaris kormány is selfgovernment, a’ megyerendszer azonban csak részbem , csak megyei önkormány, holott a’ parlamentaris kormány országos önkormány, vagy ha úgy tetszik, országos helyhatóság , országos megyerendszer ! Senki se mondja azt, mikép’ akármint organizáltatik is a’ kormány, soha sem lehet abban magában annyi biztosíték, hogy felesleg volna a’ megyerendszer, vagy is a’ megyéknek azon joga, miszerint a’ kormány’ rendeleteit vizsgálat alá véve, azoktól, ha azokat törvényteleneknek vélik, megtagadhatják a’ végrehajtást, — mert a’ parlamentáris kormány nem egyébkép’ mint csupán az országgyűléssel, ’s az országgyűlésért kormányoz, ’s ekkor, mikép’ az angolok mondani szokták, a’ parliament mindenható hatalom. Az országgyűlésről pedig, melly, mikép’ már érintők, maga is más alakú volna akkor, semmiesetre sem lehet feltenni hazaárulást. De van még egy másik fontos tekintet is. Nem csak a’ szabadságot kell ugyan is tekinteni, hanem a’ czélszerü közigazgatást is. ’S nem is egyedül a’ szabadság a’ főczél, hanem a’ szabadság és czélszerű közigazgatás együttvéve. Avagy vegyük csupán a’ törvények’ végrehajtását. Kétségtelenül a’ törvények’ végrehajtására szintoly nagy szükség van mint azoknak hozatalára. Sőt minek is hozatnak a’ törvények, ha végre nem hajtatnak!? Már pedig valameddig a’ megyerendszer lesz végrehajtási műszer , ’s egy alkotmányos ugyan mindenesetre , de egyszersmind szilárd kormányunk is , nem lesz , soha sem fogunk jó rendben lenni a’ törvények’ végrehajtásával. És valóban , az egész világ tudja, minő nagy bajaink vannak nekünk e’ részben. De ugyan mit álmodozzunk a’ törvények’ pontos és szigorú végrehajtásáról megyerendszer mellett? Nem egészen a’ kormány, mikép’némellyek mondják, ’s nem is az országgyűlés, mikép’ némellyek vélik, ’s nem is a’ törvények iránti tiszteletlenség, hanem a’ megyerendszer oka annak , hogy gyakran nem hajtatnak végre törvényeink. Hiában szabnának arra jelenleg büntetést, ki a’ törvényt végre nem hajtja, mert ezen büntetés szintúgy a’ papiroson maradna, mint maga azon törvény, mellynek végre nem hajtása miatt a’ büntetés határoztatott. Némellyek azt hiszik , hogy ennek leginkább a’ törvények iránti tiszteletlenségben van oka. Csalatkoznak. A létező törvények iránti tiszteletlenség maga is csak okozat, a’ megyerendszerből származott okozat, és nem a’ nemzet’ jellemében gyökerező hiba. Vegyük például, hogy nyolcz századig nem adózik a’ nemes. Egykor törvénybe megyen ennek kimondása. Már most kérdem én, lehete a’ legkisebb psychologiával várni, hogy legalább a’ kevesebbség’ megyéi végre fogják hajtani magokon egyhamar ezen törvényt?! Hiszen az igen természetes, ’s az emberi természetben, annak gyarlóságában fekszik , hogy nem. Az ember sokkal gyöngébb, semhogy e’ téren mást lehetne tőle várni. Itt bizonyos magasabb polgár-erény kellene , mellyet a’ kortesekben hiában keresünk. Ez a’ szerencsétlenség, hogy nincs, ki hajtsa végre törvényeinket, fog minket megölni, ha túl nem adunk a’ megyerendszeren. Ne keressük másban ésmásutt a’ hibát, alkotmányunkban, vagyis megyei szerkezetünkben van az, melly nem egyéb mint az anarchiának rendszeritése, ’s a’ valódi kormánynak nemléte. Épen ezért, ki tagadhatja? nekünk nincs is valódi kormányunk. Halljuk ezt, még csak nincs is rendes kormányunk természetesen , mert nem lehet. És akárki mit beszél is, a’ megyerendszernek ezen tulajdona a’ parlamentaris kormánynyal teljesen összeférhetlen dolog. A’ parlamentaris kormány ugyanis, nem egyéb mint felelős ministerium , de hogy’ kormányozhasson, ’s hogy felelhessen a’ministerium, ha a’megye kiadott rendeleteire azt mondja: tisztelettel félretétetik. A’ ministeri felelőségnek mulhatlan feltétele , hogy a’ ministeriumnak szabad keze legyen a’ kormányzásban. A’ megyerendszer’ ezen tulajdona tehát valóságos megörökítése az anarchiának. Lássuk tovább: „Mint illyen közigazgatási műszer hivatalnokokat teszen, kik részint igazságkiszolgáltatók, azaz bírák, részint egyedül és tulajdonképeni közigazgatási hivatalnokok.“ Ezen tulajdon ismét helytelen dolog. A’ rendezett igazságkiszolgáltatásnak mulhatlanul az egység’ elvére kell alapítva lenni. Egy legfőbb felebbviteli széknek kell lenni , ’s ez alatt, egyenlő fokozatban, a’ többi valamennyi törvényszékeknek. Itt tehát, hogy egy gyűlölt szóval éljek , de a’ mellynek jó értelme is van, hyerarchalis viszonynak kell lenni. A’ bíráknak függetleneknek kell lenni mind alulról mind felülről, ’s az egész világon mindenütt egyenlő vélamény van az iránt , mikáp’ érethetik el ezen függetlenség, ha ugyanis a’ bírák kormányi kinevezés által jutnak ugyan hivatalba, de abból ítélet nélkül elmozdithatlanok, ellenben a’ megyében azok által, kiknek ügye fölött ítélnek, neveztetnek,’s ok és ítélet nélkül önkény és önérdekből letétethetnek. Nem különben van a’ dolog a’ közigazgatási hivatalnokokkal , ’s ennek megmutatására sem szükség sokat okoskodni. A’ hivatalnokok csak azoktól nyerhetik hivatalaikat, kiknek rendeleteit teljesítik, mig megyerendszer van , a’ megyétől, ha parlamentáris kormány lesz , a’ ministeriumtól. Lássuk a’ megyerendszer’ végső tulajdonát: „Nem csak a’ törvények’ végrehajtásába befoly, hanem maga is alkot szabályokat, mellyek kebelében törvényes erővel bírnak.“ Ezen szabályhozási jog is képtelenség , legalább jelen minőségében teljesen képtelenség. Felhozatik a’ szabályhozási jog’ védelmére , hogy lehetnek sőt vannak a' helyhatóságoknak olly helyhez kötött szükségei, mellyeket a’ törvényhozásnak belátni és ellátni nem lehet, mellyeket egyedül magok a’ helyhatóságok képesek helyesen és czélszerűen elintézni. Ebben igen sok igazság van. De különböztessük meg a’ dolgokat. Mikép’alább elő fogjuk adni, mi pártolói vagyunk a’ községi rendszernek, ’s ezen helyhatóságok, azaz minden helységek külön, ám bírjanak, a’ törvény által szorosan körülírandó, szabályhozási joggal. De, hogy egész kerületeknek, azaz megyéknek legyen annyira mindenre kiterjedő szabályozási joguk, mikép’ jelenleg létezik, annak semmikép’ sem látjuk át szükségét. Mikép’alább hasonlóan ki fog tetszeni, mi a’ megyék’ helyében is akarunk valamit, mivel a’ parlamentáris kormány nem közlekedik egyenesen minden helységgel , nem lévén erre elegendő ideje , ’s ennek folytán centralisálván a’ nagy ügyeket, decentralisálni akarjuk a’ kisebbeket. Ezen elv szerint az ország több kerületre, avagy, ha a’név annyira tetszik, ám maradjon meg,’s ekkép’ tehát, több megyére osztva, ezeknek mindanikében volna egy hatóság, melly a’ centrális kormányt képviselné. Mi nem kívánjuk, hogy ezen hatóság, Francziaország’ példájára, úgy szólván egészen és egyedül a’ préfetböl álljon; mi szívesen reá állunk, hogy ezen hatóság, a’ megyei községek’ képviselőiből álljon. Megmondjuk e’ helyen előzetesen azt is , mit alább még előadandunk , hogy t. i. mindezeknek hatásköre mikép’ vágna egymásba. A’ községek azon ügyekben, mellyek egyedül őket illetik, szabadabb körrel bírnának. Illyenek például a’ község’ háza , utczai és úti rendőrség , kövezet ’stb. De lehetnek olly érdekek is, mellyek együtt több községet illetnek; ezeknek elintézésére fel volna hatalmazva a’ községi követek’ testületé, mellyet, ha úgy tetszik, megyének lehetne nevezni, de 31