Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-02-23 / 835. szám
megcsonkítása sok száz helységekben egyszerre történnék, okvetetlenül ingerültséget, zavart és kitöréseket kellene maga után vonni. Helytelen végtére a’ colonicaturákbóli elvétel egy más szempontból is. Szóló, már csak hivatalonkivüli állásánál fogva is, a’ felső kormány’ nézeteibe, titkaiba avatva nem lehet; azonban nagy valószínűséggel meri állítani azt, hogy a’ felső kormány egy olly törvényt, melly az úrbéresek’ kezénél levő colonicaturák’ egy részét a’ földesurak’ kezeire játszaná, megerősíteni nem fog; ’s ekkor országszerte a’ lenne a’ közvélemény, hogy az országgyűlés, az úrbéri czikkek’ alkotása’ alkalmával , megpróbálta az úrbéresek által jelenleg birt colonicaturák egy részét nemesi allodiáturákká tenni, de ezt a’ kormány meg nem engedte. ’S ha gyökeret verne egy illy közvélemény, az a’ népnek az országgyűléshez bizalmát és az érdekegység iránti reményét sok évtizedekre, talán egy egész századra is megcsökkentené. Mindezen okait összevéve, pártolja a’ felidézett §usnak azon rendelkezését, hogy, az urbér’ behozatala’ alkalmával, semmi szin és ürügy alatt az úrbéresek által jelenleg birt colonicaturákból legkevesebbet is elvenni ne lehessen. Felmerül már továbbá azon kérdés, hogy az urbért behozó bizottság mi által tudja ki azt, hogy az úrbéresek’ birtokában most jelenleg mennyi és minő földek léteznek. E’ czélra, miután a’ t. KK. és RE. az általános földmérést elvetették, csak két mód mutatkozik, u. m. vagy az , hogy egy, már több évekkel ennekelőtte feladás szerint készült összeirás használtassák fel mint eszköz , vagy pedig, hogy egy új feladás szerinti összeirás vitessék végbe. Ezen két mód közül szóló az elsőre szavaz, és oda véleményez, hogy a’jelenleg úrbéresi kezeken levő földek’ kitudására, elvalására használtassák fel mint eszköz az 1820-ban készült összeirás , olly hozzátétellel mindazáltal, hogy ezen összeirás akár a’ földesurak, akár az úrbéresek’ kivánságára igazittassék ki, rectificáltassék. Ezen rectificatio, a’ földesurakat illetőleg, legfőbbképen abban fog állani, hogy ha az urbért behozó bizottság a’ colonicaturák között hitelesen bebizonyított allodiaturákat találand, azokat a’ colonicaturák’ sorából legottan kiveendi, és az illető földesurak’ birtokába bocsátandja, az úrbéreseket illetőleg pedig abban, hogy ha az úrbért behozó bizottság több colonicalis földeket fog találni az úrbéresek’ jelenlegi birtokában, mint a’ mennyi az 1820-beli összeírásba iktatva van, azokat is az úrbéresek’ kezeinél hagyandja. Vannak továbbá olly colonicalis földek is, mellyek nincsenek jelenleg a’ colonusok’ birtokában , mivel a’ földesurak már ennekelőtte, az úrbéri földek’ sorából kivették. Ezek kétfélék, vagy ollyanok, mellyeket a’ földesurak törvény’ értelmében vettek el az úrbéresektől, vagy pedig ollyanok, mellyeket törvénytelenül tettek magukévá. Szóló’ véleménye szerint az első rendbelieknek azután is földesúri kezek között kell maradni, a’ másod rendbeliek közül pedig azoknak, mellyek 1843 óta vétettek el, vissza kell adatni; azért ragaszkodik pedig, a’ visszaadást illetőleg, az említett 1843-dik évhez, minthogy egy annál hátrábbi epocha, sok perre és, a’ zavaros bizonyithatások miatt, igazságtalan ítéletekre szolgáltatna alkalmat. És már csak is ebben a’ pontban különbözik véleménye a’ felidézett 1-ső §-us’ rendelkezésétől; ugyanis azon 1-ső §-usnak értelme az, hogy mindazon colonicaturák, mellyek 1820 óta a’ colonicaturák’ sorából törvény’ engedelmén kívül elvétettek, adassanak vissza. Szóló’ véleménye szerint pedig, csak az olly elvett colonicaturáknak kell visszaadatniok , mellyek az 1843- dik év óta vétettek el. Rövidre szorított vélekedése ebben áll: a) pártolja a’ jelenlegi státusquot; b) a’ jelenlegi státusquonak kitudására pártolja az 1820-dik összeírásnak, mint eszköznek, rectificatio melletti felhasználását; végre c) pártolja, hogy az 1843-dik év óta törvény’ engedelmén kívül elvett colonicaturák az úrbéreseknek viszszaadassanak. Belsőszolnok’ e. k. A’ szőnyegen forgó kérdéshez szólván , nem kíván múlt idők’ történeteiből kiindulni, mert nem tagadja ugyan , hogy jó a’ törvényhozónak históriai adatokat figyelemre méltatni, de a’ főszempont, mellyből ki kell indulnia, sokkal magasabb a’ magányjogi tekinteteknél: a’ közállomány’ érdeke. Tudja szóló, hogy eredetileg minden föld, magyar úgy mint székely, nemes volt, hogy a’ föld’ tulajdonosságát a’ törvény biztosította, de biztositotta egyszersmind a’ föld’ használatát is az úrbéresre nézve, kiszabta a’ szolgálatot, mellyel a paraszt az általa birt földért tartozik, és igy némileg rendelkezett a’ nemes’ földbirtoka felett. Ennélfogva azon kérdés’ megoldására: mi urbériség ? szóló nem tud czélszerübb vezérfonalat találni, mint annak kimondását, hogy urbériség azon föld, melly az úrbéres által biratott és biratik. Mi hát azon föld ? E’ kérdés kétségen kívül legkönnyebben eldönthetőnek látszik az által, ha urbériségnek mondatik mind az, a’ mi parasztkézen van. De szóló ezen utat tanácsosnak nem tartja. Azon biztosság, mellyel a’ földesúr birtokát használta, sokszor arra bírta őt, hogy tiszta allodiaturájának nem kis részét úrbéreseknek adja, mert a’ gazdálkodási rendszerben e’ volt a’ főjótékonyság; másfelől azon ingatagságnál fogva, melly a’ paraszt’ használatára adott földre nézve létezett, a’ földesur sokat elvehetett tőle. És igy a’ státusquo által azt látná szóló kimondva, hogy mind a’ földesur veszitse el földét, melly tiszta allodiatura, mind az úrbéres maradjon a’ nélkül, mit a’ földesúr tőle törvényellenesen elvett. A’ dolgok’ illy állásában nincs más mód, mint a’ múlt és jelen közti egy határt vonni. Az epochák különbözők lehetnek. Említették az 1820- és 1843-kit. Tisztán áll, úgymond, előttünk, hogy a’ különböző természetű birtokok, az eddigi rendszernél fogva, annyira összezavarodtak, hogy egymástól bajos elválasztani. Legczélarányosabb tehát olly epochát felvenni, melly égjük mint másik félnek legkevesebb megkárosításával jár. Szóló ezért az 1820-beli státusquo mellett marad , urbériségnek tartván azt, mi 1820-ban úrbéres kezeken volt, kivéve azt, miről a’ földesür be fogja bizonyítani, hogy úrbéres kezekbe jutása előtt tiszta majorságföldet alkotott, vagy a’ H. k. I. r. 40. czime’ értelmében lett majorságfölddé. Szóló székely földre is kiterjesztendőnek véli az urbért. Régen hallotta, hogy ott urbér nem lehet. Igyekezett magát e’ kérdésről kapacitálni, figyelemmel kisérte a’ tegnapi és mai tanácskozást, de semmi sem győzte meg jobban, mint a’ kérdés ellen felhozott okok ’s különösen gr. K. J. tegnapi beszéde arról, hogy székely földön úrbérnek helye van; a’ tisztelt gr. ugyanis elősorolt adataival semmit nem bizonyitott be jobban, mint azt, hogy székely földön vannak úrbéresek. Mennyivel hátrább megyünk a’ múlt idő’ homályába, annyival több zavarra bukkanunk , ’s végre is el nem tagadhatjuk, hogy úrbért hoznunk kell Erdély minden szegletébe, hol csak úrbéres van. Az úrbér iránti követelés hatalmas, és ha mi nem mondjuk ki, mit igazságnak tartunk, van felettünk még egy bíróság, kimondja az, és mi elszalasztjuk kezünkből az alkalmat, egy nevezetes osztályt magunkhoz csatolhatni. Mivel a’ törvényhozás’ foglalkozásai köztt szokás régi törtörvényekre hivatkozni, szóló is alkalmatlankodik nehánynyal, mellyek bizonyitják , hogy székely földön volt és van jobbágy. Ilyen az Appr. Hr. r. 76. czime’ 10 czikke ’s a’16. czikk ’stb. Ezen t.czikkeken kivül hivatkozik még szóló az Appr. és Comp. több czikkeire, mellyek székelyföldi jobbágyokról szólnak. Mind e’mellett, némelly e’ teremben megpendített eszmére , nem mellőzheti szóló, hogy nehány rövid észrevételt ne tegyen. Ha egy idegen, a' magyar históriában járatlan ember hallotta az itteni nyilatkozatokat, azon gondolatra fogott volna jőni, hogy mióta a’magyarok ide bejöttek, az elválás előtt egész Magyarországot, elválás után pedig Erdélyt , minden magyar véromlás nélkül, egyedül csak a’ mi székelyeink védelmezték. Senki szólónál a’ székely nemzet’ érdemeit inkább nem méltányolja , különösen azon korokból , mellyekben fegyverrel védte hazáját; becsüli azon tulajdonait, mellyeket benne rejteni lát, egy dicső nemzet’ polgári osztályának képezésére. Egy nemzet’ lételének alig lehet fontosabb erkölcsi kelléke, mint a’ nemzeti büszkeség; de vigyázzunk, úgymond, mert ha ez hiúságba megy által, igen könnyen veszélyessé válhatik. Ha azért, mintha csak székely kebelből omlott volna vér e’ hazaért, a’ törvényhozást ott, hol korszellem, igazság és státusokok engedményeket követelnek a’ nép’ irányában, hálakötelesség ’s kiváltságok fentartása’ tekintetéből fel lehet tartóztatni működésében, gondoljuk meg, hogy felette könnyű lenne az országgyűlés’ irányát félrevezetni. Egy olly országnak, mint Erdély, elkülönözött népei háladatossággal tartoznak egymás iránt, mellynek adóját leróni itt az alkalom. Ellenség nem fenyeget, béke van, mellynek ösvényén kell polgárikig előrehaladni; azért vagyunk itt, hogy jövendő kifejlésünk magvát hintsük el alkotmányilag és törvényszerüleg. Annak bebizonyítására , hogy székely földön urbér nem lehet, hallotta szóló , hogy a’ székely’ marháját nem a’ telkén, hanem az utczán vagy a’ határon fogják el ’stb. Illyesmit szóló erősségül fel nem hozna. De van egy fontosabb ellenvetés , mi falladára vezethetne, hogy t. i. a’ székely földet urbérrel és adóval illetni addig nem lehet, mig a’ megyei allodiatura adó alatt nem lesz. Ezen állításnak tévesztő ereje abban van, hogy a’ székelyek mellett buzgólkodó szónokok a’ vármegyei allodiaturáknak az urbér általi érdekeltetését elismerni nem akarják. Már pedig e’ körül forog a’ kérdés ; mert ugyanazok , kik néhány századdal fölebb keresik a’ föld’ adómentessége’ alapját, ha visszamennek Árpád’ bejövetele’ idejére , állíthatják-e , hogy a’ magyarok épen annyi jobbágyot teremtettek, mint most van? Ha ezt nem fogják állíthatni, el kell ismerniök, hogy századok előtt az úrbéres osztály sokkal kevesebb számból állott, az urbéresi föld azóta növekedett, és pedig nemesi földből, allodiaturából. Ugyanezt lehet a’ székely nemzetről is mondani, melly lehet, hogy egypár száz évvel korábban jött be a’ magyarnál, de a’ feudális rendszer’jármát szintúgy érezte, mint Erdély’bármelly más népe ; ott is voltak dynasták , kik a’ kisebb nemességet elnyomták , melly elnyomásnak urbéresség lett következése. A’ kérdést jelen állásában még nagyobb élénkséggel vitatni nem sok jót eszközöl; ’s szóló hiszi, hogy ha nem lettek volna emberek , kik ezelőtt egypár évvel régi könyvekből búvárkodtak ki adatokat az urbérnek székely földre alkalmazása ellen, a’ székely nép ma csendesebb kebellel várná az urbér’behozatalát. Untalan halljuk, folytatja szóló , emlittetni , hogy a’ székely milly kiváltságos, hogy nem illetheti semmi teher, hogy földe nemes, tehát nem adó’alapja. Már hogyan lehet a’jelen helyzetet annyira ignorálni, mikor tudjuk, hogy a’ székely földnek, minden nemessége mellett, nagy része adó alatt van; tudjuk, hogy a’ székelynek törvény’ értelmében ki kellene kapni saját, és mégis pénzen veszi ? A’ kinek tetszik, mystificálja magát, de ne mystificáljon másokat ’s különösen tömeget, melly eljárásnak lehet olly eredménye, mi legkevésbbé van egyénnek, de még az országgyűlésnek is hatalmában. Sokszor gondolkozott szóla, mi az oka, hogy Erdélynek olly sok sérelme van, és találta nagyrészt a’ nemzetben, nagyrészt pedig a’ kormányban, ’s azon meggyőződésre jutott, hogy olly országban, hol sem értelmesség, sem akarat eléggé kifejlődve nincs, hol az institutiok idő’ kivonatához képest nem javíttatnak, hol a’ régi rész törvények’ helyébe újak és czélszerűek nem alkottatnak, ott a’ sérelmeknek rendszeresen kell szaporodniok. Midőn vannak, úgymond, törvényeink, mellyek ez idő szellemével ellenkeznek, melylyeket józanul gyakorlatba venni lehetlen, mellyek szerint a’ kormány kormányozni nem tudna, mi természetesebb, mint, hogy a’ sérelmek szaporodnak ? Figyelmezteti szóló a’ székely nemzet’ pártolóit, hogy ha a’ nemzet’ régi kiváltságaihoz ragaszkodnak, ha institutíoikat a’ kor’ kivánataihoz idomitni nem akarják, ha olly törvényeket akarnak fentartani, mellyeket már tettleg nélkülöznek, ’s melylyeknek életet adni a’ törvényhozásnak sincs hatalmában, kiserdülnek az időből. A’ székely nemzet’ lételének fentartására, joga’ el nem tiprására voltunk itt felszólítva az egyesületi hitnél fogva.Ki az egyesületi hit’ erejét annyira látja kiterjedhetőnek, hogy a’ törvényhozás’ törvényhozó hatalmát régi törvények által meggátolja, az azt képzeli, hogy talán egy magányjogi kérdések felett ítélő szék szöki asztala mellett ül vagy talán dictaturán. Az egyesületi hit, melly Erdélyt, a’ viharos időkben szoros erkölcsi kapocscsal kötötte össze, most is össze kell, hogy kösse, azon szent czélra, hogy egymást boldogítsuk törvényhozás’utján, mit bizonyára tehet mindenki e’ teremben, kit utasítás meg nem köt, az egyesületi Int’ megszegése’ legkisebb scrupulusa nélkül. De mindezeknél van egy sokkal fontosabb ok, az alkotmány és nemzetiség’ egysége, méltóztassanak a’ székely nemzet’ pártolói ezt egy főbb törvénynek tekinteni, és méltóztassanak ahhoz járulni, hogy ezen országnak törvényhozó teste ne legyen többé különvált, megszakadozott érdekeknek, hanem az egész ország’ érdekeinek képviselője. Ha a’ székely nemzet azt mondja, hogy, e’ törvényhozás et kötelező urbért nem hozhat , majd álljanak elő a’ szász és taxalis követek, és követeljék, hogy municipalis joguknál fogva, a’ törvényhozás róluk nem rendelkezhetik, és végre mondják a’kir. hivatalosok, hogy ők törvényhozás’ körén kivűl állanak, akkor minek nevezzük e’ törvényhozást egyébnek, mint egy olly testületnek, melly egyebet mindent tehet, csak törvényt nem hozhat, mellynek minden tagja azon igyekszik, hogy másnak hozzon törvényt, melly őt ne kötelezze. Miután tehát a’ székely nemzet’ jogainak védelme alatt a’ KK. és RE. eléggé figyelmeznek arra, hogy a’ székelyek’ helyzete, viszonya és körülményei csakugyan némi megkülönböztetést kívánnak ; ez iránt szóló is egyetért, ’s észrevételeinek megtételét akkorra halasztja, midőn az urbér’ alkalmazásának részleteiről lesz a’ tanácskozás. Alsófejér’ e. köv. Az a’kérdés: mi urbériség? Ez más szókkal azt teszi: mennyi azon föld , mit az úrbéresek ezentúl úgy fognak bírhatni, hogy abból őket senki ki ne vethesse. Fontos kérdés, a’ birtokviszonyok’ rendezésének alphája. Ha a’ KR. és RR. nem urbért akarnának behozni, hanem örökváltságot, akkor is a’ lenne az első kérdés. Hogy már mi módon lehet elintézni ? arra nézve sem elméletbe, sem más országok’ utánzásába nem találja szükségesnek elegyedni, hanem meg kell tekinteni, úgymond, azon históriai és jogi előzményeket, mellyekből a’ földesúr és úrbéres’ jelenlegi igényei alakultak. Elméletnek nevezi szóló p. v. azon históriai okoskodást, hogy a’ székely nemzet’ eredete más, mint a’ magyaré, hogy a’ székely jobbágy újabb v. más eredetű a’ magyarnál, hogy amaz adózással nem tartozik. Ezek’ ellenében szintúgy lehet adatokat felhozni, mellyek amazokat megczáfolják. Hiszen tudjuk, milly homályos történészet! kérdés a’ székelyek’ eredete : némelly tudósok pecsenégek , mások kázárok’ ’stb. maradékainak látván őket; de szóló e’ felett vitázni nem akar , mert nem azért gyűltek a’ KK. és RR. ide, hogy a’ székelyek’ első faját kikeressék. Ki ezt akarja vizsgálni, az a’ múlt idők’ számára kíván törvényt hozni; mert törvényhozónak, ki az élő nemzedék’ számára alkot törvényeket, főfeladata: a’ mostani körülmények’ tekintetbevétele. Miután a’ székelyek köztt jobbágy van, mint számos törvények bizonyítják, jelesen a’ Leopold diplom. 14-dik pontjának im e’ szavai : exceptis jobbagionibus siculis, minden történeti kutatásokat feleslegesnek tart. Az ifjú diéta’ egy nevezetes szónokának egykor kedvencz szójárása volt: vegyük a’ dolgot practice. Tehát vegyük , úgymond, mi is practice: tegyük fel, hogy azon rész, melly a’ székely földre urbért bevinni nem akar, többséget nyerne , ’s tegyük fel, miben kétkedik, hogy egy illy törvényt fen is megerősitnének, kimenne a’ végrehajtó bizottság, és felolvasná a’ székely jobbágyok’ tisztes körében azon törvényt, melly azért, mivel a’ székelyek’ eredete nem ollyan, mint a’ magyaroké, mivel municipalis alkotmánya sokban különbözik a’ magyarokétól, elveszi tőlük tizedeken , talán századokon keresztül használt földeikéit. Azon sok parasztember, de mégis székely, bizony szembe nézne a’ tisztelt bizottsági urakkal, és kérdenék: uraim, miért történik ez? ’S a’ bizottság azt felelné : lássátok barátim, ti ezt nem értitek , mert Pray, Katona, Thuróczy és más tudósok megírták , hogy a’ székelyek’ eredete más lévén a’ magyarokénál, az ő sorsukat nem lehet olly helyesen elrendezni, mint a’ magyarokét. A’ székely erre azt feleli: nem értem. Igen, mondják neki, de voltak ám az országgyűlésen derék tanult urak, kik megmagyarázták , hogy ha a’ székely jobbágy’ állapota ollyan lesz, mint a’ magyaroké , abból a’ következik, hogy a’ székely nemzet elenyészik, elveszti kivált. 124