Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-29 / 821. szám

fog visszaemlékezni az 1847-diki országos rendek­ hazafi buzgalmára. * * E’ hosszas éljennel fogadott indítvány’ eredményét már közlöttük. A’ tanácskozás’ folyamat közelebb. A’ XX. és XXI. Országos ülésben (január’ 12-én) az adónak az urbérrel kapcsolatos tárgyalása körül még a’ következő nyilatkozatok kiemelendők (Vége.) Marosszék’ c. köv. Midőn a’ nép’ érdekében szól, nagyon egyszerűen szólítja fel a’ KK. és RR.et, ha van valaki­nek azon hiedelme, hogy ha a’ nép közül a’ legutósó pórem­­bertöl, kik legjobban érzik, következőleg értik is terhüket, megkérdjük, akarsz-e urbért adó nélkül ? azt felelje, hogy akar, szóló meri állítani, hogy igennel egy sem fog felelni. Mi az adó’ nem nevelése iránti bizalmat illeti, midőn egy előbb szóló tisztelt szász követ úr, szükségesnek állítja, hogy azon caelatiok, mik a’ magyar és székelyföldi adót 200.000 forint­tal apasztották, felfedeztessenek, és ezen hiány kipótoltassék ; ez nem ébreszt szólóban bizalmat az adónak nem neveltetése iránt. Bár­mennyire nyomasztó volt eddig az úrbéresnek a’ hűbérrel terheltetése, de állott fen mégis némi patriarchális viszony, miszerint földesurában oltalmazójára is talált, és ha ezen viszonyok az urbérrel megszakadnak, — a’ mi bizonyos — valljon ki fogja akkor a’ szegény adózó népet, ki tehetlen a’ maga védelmére, az adónak lehető igazságtalan nyomása ellen védelmezni. Ezeknél és több felhozott okoknál fogva szóló a’ jelenlegi kérdést olly fontosnak tartja, miilyennel az egész úrbér feletti tanácskozás’ rendin találkozni alig lehet. Hosszasan szólani nem akar, nem is igényli azt, hogy a’ KK. és RR. figyelmét saját személye ellen tett czélzások’ czáfolga­­tásaival fáraszth­atná, csak némelly általános elveinek a’ teg­napi napon tett gyanusitására kíván felelni. Beszédében más megakasztotta, következőleg kitérésre felszólította, minek kö­vetkeztében nyilvánítja, hogy midőn először e’ teremben fel­lépett, személye iránti vakszerelmet, elveihezi makacsságot levetkezett, ’s midőn küldői iránti hűségre az esküt letette, magán érdekeiről lemondott, csak az ő parancsuknak szigorú teljesítését tűzvén ki czélul magának. De egy eszmét ragadott ki egy m. g. kir. hiv. ur szóló’ előadásából, olly értelmezést adva neki, mintha szóló a’ felség iránti hit tiszteletet kívánná kétségbe hozni és azt legyalázni. Allitá a’ m. gróf úr, hogy szóló’ eszméi Frankhon’ forradalmaiból meritvek. Csodálko­­zék sz. e’ következtetéseken, de már most érteni kezdi, és állít­ja, hogy a’magyar alkotmány jelenleg is hasonló Frankhon’ forradalom előtti alkotmányához, mellynek megrenditésekor a’ magas aristocratia tetemesen vesztett. Már most, hogy a’ gróf, saját személyéből kiindulva, a’ fejedelemség’ eszméjére, saját érdekei’ romlásából a’ felség’ bukására következtetett, furcsán kezdi érteni. Erdélyben és nem Frankhonban tanulá szóló azon közjogi elvet, hogy a’ polgári hatalomnak három ága van, u. m. a’ törvényhozó, ítélő és végrehajtó hatalom. Szóló a’ törvényhozó hatalmat kívánja legerősebbnek lenni, és azon kormányt, melly a’ törvényen felül akarja magát tenni, helyesnek el nem ismeri; végül mondja azt is, hogy mind ezen három hatalomnak nagy részese a’ felség, egyebet a’ felségről nem szólott. — Végre Alsófejér’ köv. felolvasván a’leirt indítványt, ez és a’ dobokai módositás közt kívánta a’ kérdést kitű­zetni. A’ szász követek mindnyájan kijelentették, hogy egyik véleményt sem pártolják. Némellyek a’ tanácskozást másnapra akarták halasztatni. Mások szavazást kívántak. Alsófejér’ köv., hogy az ellenvéleményhez inkább közelítsen, javaslatának e’ kifejezését, „f­e­lterj­es­z­t­é­söke­t“ az általánosabb ér­telmű „intézkedéssel“ cserélte fel. Elnök ő­nmaga ekkor a’ kérdést igy tűzte ki: felirás-e vagy csak általánosan intézkedés? Egy gr. kir. hiv. óvatosságra inti a’ Kir. és RR-et, mert ha netalán a’ többség a’ most kitűzött kérdés sze­rint a’ felírásra szavazna, ez által elzárnák magukat, hogy valaha törvény által biztosíthassák a’ népet adója’ nem növe­­kedése iránt. Sokan felállva kiáltják: „Alsófejér!“ El­nök: A’ többséget nem tudja kivenni. Azonban kerülni óhajtván az ingerültséget, a’ tanácskozás’ folytatását örömest másnapra halasztja. Sokan: szavazzunk! Elnök ö­nmaga kitűzi az alsófejéri indítvány’ első ágát, miszerint a’ KK. és RR. törvény által biztosítást kívánnak arról, hogy az úrbéri intézkedések nem fogják maguk után vonni az adó’ növekedé­sét. (Nagy többség elfogadja.) A’ szász követek ismét nyilvánít­ják, hogy ők egyik vélemény mellett sincsenek. Elnök: csak kell, hogy valahová szavazzanak. Az indítvány’ második ré­szére nézve igy tűzetvén ki a’ kérdés: „együtt vagy külön az urbér után ?“ , amlga ki nem vehette a’ többséget, ’s igy sza­vazásra ment a’ dolog, minek eredményéül, mint irtuk , 84 volt a’ szavatok’ száma külön-re, 64 együtt-re. A’ szász kö­vetek most már szavaztak, óvás’ fenhagyása mellett, külön-re: F­ogarasvidék’ e. k. a’ végzés’ kimondása után óvást je­lentett, miszerint azon esetben, ha a’KK. és RR.-nek jelen eljárása’ következtében az adó sulyosbulni fog, semmi felelet­­terhet magára nem vállal. Al­s­ó f­e­j­é­r m. e. k. azon felvilá­gosítást téve, mikint a’ KK. és RR. e’ jelen határozatukkal nem mondották ki, hogy felírásukban, az urbér’ felküldése­kor is, meg ne kérhessék ő felségét, hogy az adót növelni ne méltóztassék. A’ XXII. országos ülésben jan. 14-kén, jegyző­­könyvhitelesités után, a’ tegnapi ülésben jelentett óvások lő­nek felolvasva ; jelesen : a’ szász követeké , Kisküllömegye, Csikszék’ és Fogarasvidék’ követeié. Ez utósó, melly a’ külön tárgyalás és felterjesztés mellett szavazók’ részéről ellenóvást idézett elő , imigy hangzik : A’ t. KK. és RR. azon határozata ellen, mellynél fogva minket alólirtakat elrekesztettek attól, hogy az úrbéri tör­vény czikkek’ rendében felterjesztendő törvényczikk’ útján gon­doskodjunk arról, hogy az úrbéri föld’ kijelölése által a’ föl­dön fekvő adó’ mennyisége ne növekedjék, és így az úrbér’ behozatala a’ köznép’ újabb terhelésére ne adjon alkalmat, ünnepélyes óvást jelentünk , és azon esetre, ha a’ t. KK. és RR. ezen határozata’ következtében, az adózó nép’ terhei nö­­vekednének, az ez iránti felelet’ terhét magunkról ezen nyi­latkozatunk által elháritni kívánjuk. (Aláírták 48-an.) Dobokam. b. főisp. A’felolvasott óvás’értelme oda megy ki, mintha az ellenvéleménynek az adózó népet ter­helni kívánták volna. Nekünk is az a’ czélunk, úgymond szóló, hogy a’ köznépen segítsünk. Csakhogy mi legbizto­sabb útnak az adózó népen segíteni azt láttuk, ha az urbért minél előbb tárgyaljuk, ’s csak azután gondoskodunk arról, hogy az adóval szerfelett terhelve ne legyen. Hogy pedig az előgondoskodási szándék nálunk sem hiányzott, mutatja a’ KK. és RR. azon megállapodása, miszerint e’jelen határo­zatuk által nem tartják magukat elzárva attól, hogy aggodal­maik’ megszüntetése iránt a’ teendőket maga’ idejében megte­gyék. (E’ nyilakozatához képest, a’ fogarasi óvással szemben, ellenóvást jelent.) F o g a r a s v. e. k. Nem szól az ellenóvás ellen. Csupán azon felvilágosítást teszi, miszerint szóló’ óvásában senki sincs vádolva. Nincs egyenesen mondva, hogy az urbér’ kü­lön tárgyalása’ következtében uj teher fog háromolni az úr­béres osztályra, csupán azon feltehető esetre, ha t. i. háro­molni találna, van óvás jelentve. Egyébiránt szóló igen ör­vend, hogy a’ KK. és RR. ellenvéleményü többsége újabban is kijelenté , miszerint a’ czért magát akarja , csak a' hozzá­­juthatás’ általunk választott modorát nem helyesli. Elnök ő­nmaga jelenti, miszerint Bereczkváros Finta György’ helyébe Fejér Jánost küldötte követéül. "JTörvényh­atósági dolgok. BUDÁRÓL. Az ó évet jól végeztük el, volt ülés elég, de a’ községre nézve üdvös eredményűek voltak-e vagy nem, a’jövő fogja megmutatni. Múlt évi decemberhe’ 28., 29. és 30-kán tartatott közgyűlésünkben felvétetett ismét az 184’* -s-ik évi előszámla, és, elnök polgármester úr’ előadása’ következtében, azon meggyőződésre jutot­tunk , hogy bizony egy hét alatt nagy változások történ­hetnek, ésannyira, hogy azon sokak által magasztalt tü­nemény, miszerint t. i. a’ házi adó’ fejében nem kellene kivetni semmit, ködfátyolkép gyanánt elenyészett, ’s, a’ különnemű előfordult kiadások és ez által előidézett bevé­tel’ csökkenése végett, a’ mérleg úgy megváltozott, hogy házi adó’ fejében körülbelül 3,488 pftra rugó észletet kel­lett kivetni. Mi történt volna akkor, ha ezen kiadások nem most, hanem például későbben az éven át tünedez­­nek fel, midőn már az adóc­édulák ki lettek volna osztva, lehetett volna-e azon, az előbbeni előszámla szerint kide­rült 703 pftos feleslegből fedezni az érintett rendkívü­li költségeket? Nem jobb-e mindig az előfordulandó rend­kívüli kiadások e fejében bizonyos észletet kivetni, hogy ne kényszeríttessünk az i­lyenekre tőkét felvenni ? Hiszen, ha az éven át rendkívüli kiadások épen nem fordulnak elő, az ezekre szánt öszletet télen valamelly közmunkára lehetne forditani, hogy a’ szegényeknek keresetök legyen. A’ felérintett különféle kiadások, mellyek az előbbeni kedvező költségvetésre olly kártékonyan hatottak, követ­kezők. Felolvastattak a' volt hajóhidbérlők, Jakobsohn és Bozda urak’ folyamodásai , mellyek szerint ők, külön­féle , a’ hajóhídon tett javítások’ fejében — minthogy erre a’ velők kötött szerződés szerint kötelesek nem valának — költségeik’ visszatérítését kívánják. Ezen követelések körülbelül 1200 pftot tesznek. A’ közgyűlés az érintett kárpótlás’ valódiságáról meggyőződvén, a’ követelt ősziét’ nagyobb részét a’ folyamodóknak kifizettetni határozta, ’s Csak egyes, homályosabban előterjesztett tételekre nézve nevezett ki bizottmányt, melly, ezeket szorosabban meg­vizsgálva, a’ közgyűlést kellően felvilágositsa. — Továbbá idegen bort e’ városba kimérés végett behozni, jelenleg bizonyos fizetendő kiegyenlítési vám mellett (6 p.krajczár minden akótól), szabad volt; — a’ városi hatóság’ kérel­mére ez, m. é. dec. hó’ 28-kán érkezett intézmény’ követ­keztében, eltiltatott, mi által a’ városi pénztár mintegy 1800—2000 pftra rugó évi bevételtől fosztatott meg. Mi­után tehát a’ mérleg’ egyik serpenyőjéből 1800 pft. ki­vétetik, a’ másik serpenyőjébe pedig 1200 pft. hozzáada­­tik, az egyensúlyt az adózók’ zsebéből kell helyreállítani. E’ végett minden alapadó’ fejében fizetendő forint után 8 krajczár vettetett ki házi adó’ fejében. Furcsa, hogy épen azok, kik előbb a’ házi adó’ kivetéséről mit sem akartak tudni, most csupa örömből, hogy a’ vidéki borok’ beho­zatala el van tiltva, hajlandók valának még többet is aj áldani! Ezen túl lévén, szőnyegre került a’ vidéki boroknak ügye­­ — és itt nekünk, a’ t. szerkesztőség’ engedelmével — ámbár ez kizárólag csak a’ budaiakat érdekli — kissé hosszabbaknak kell lennünk. A’ vidéki borok’ kimérés végetti behozatala e’ város­ban már 1703-tól fogva, Leopold király’ szabaditéklevele szerint, el volt tiltva, mindazáltal mégis a’ szőlők’ értéke az újabb időkben annyira csökkent, hogy olly szőlőt ért, mellynek ára ezelőtt 20—25 évvel 8000 pft volt, jelen­leg 2000 pfton megszerezhetni. Ezen veszteségnek oka pedig abban keresendő, hogy ezelőtt a’ budai bornak, mivel a’ vidéken kevés bor termesztetett, nagyobb ára lévén, a’ helybeli lakosok — a’ nagy haszontól, mellyet a’ bortermesztés hajtott, elámitva — néha oda hagyván mesterségeket is , túlcsigázott áron szőlőt vettek, és né­­mellyike egész vagyonát belefektette, — de lassan kint faluhelyeken, hol soha szőlők nem valának is, szőlők ül­­tettettek, és igy a’ bortermesztés’ szaporodása által, a’ bornak ára általában csökkenvén, a’ helybeli termesztő, kinek nagyobb tőkéje hevert a’ szőlőtelken , és a’ mun­kabér is többe került, a’ termesztési költségek’ arányta­lansága miatt, a’ vidékivel nem versenyezhetett. — Ide még az is járult, hogy a’ szőlőbirtokosok, látván, hogy nem boldogulnak, nem a’ bor’ minő-, hanem mennyisé­gét tartván szemök előtt, azon hiedelemben, hogy majd a’ borkereskedőket megint visszacsalják, csak sok és ol­csó bort iparkodának termeszteni, és lapályokon és róna­­ságokban, hol több — de roszabb — bor terem, szántó­földeket és réteket szőlőkké változtattak, a’hegyekben levő szőlőket pedig, hol jobb — de kevesebb — bor te­rem, elhanyagolták , vagy parlagon heverni hagyták. E’ szerint a’ mennyiségre nézve ugyan czélukat érték, de a’ minőségre nézve nem, és igy a’ hires budai borok beeső­ket a’ nagy kereskedésben elvesztették. Végre a’ ter­mesztőnek romlására még az is károsan hatott, hogy no­ha a' vidéki bornak behozatala el volt tiltva, mégis — a’ rész felügyelés és ellenőrködés miatt — ezer meg’ezer akó vidéki bor hozatott be és méretett ki a’ városban; hiszen köztudomásra szolgáló tény, hogy a’ kiváltságos osztá­lyokból némellyek csupán avval foglalatoskodának, hogy, saját használatuk’ ürügye alatt, sok ezer akó vi­déki bort hoztak be, melly egyenesen a’ korcsmáros’ pin­­ezéjébe vitetvén, ott háborútlanul kiméretett, a’ község pedig ez által szépen ki volt játszva! Ezen itt elősorolt okok miatt sok helybeli bortermesztő vagy tetemes kárt szenvedett, vagy végképp tönkre jutott. Illy nagy vesz­teségek a’ község’ egy részénél aggodalmat gerjesztettek, és a’ választott község meggyőződvén arról, miszerint a’ tilalmi rendszer a’ jelen korszak’ szellemével össze nem fér, és tekintetbe vévén , hogy illyetén elrekesztés által, még a’ városban most létező csekély kereskedés is elfoj­­tatik, legczélszerűbb intézkedésnek tartották a’ vidéki bo­rok’ kimérés végetti behozatalát bizonyos fogyasztási vám mellett engedni meg, hogy a’ helybeli és vidéki termesztő között létező termesztési költségek’ arány­talansága kiegyenlittessék, és azon reménynyel kecseg­tették magukat, hogy ez által a’ kereskedés élénkül, a’ helybeli termesztő borát jutányosabb áron adandja el, ’s igy a’ közvagyonosság szaporodni, a’ csempészkedés és sok visszaéléseknek pedig gát fog vettetni , és végre a’ házi pénztárnak egy uj jövedelemforrással többje lesz. — E’ nézetekből, a’ vál. polgárság a’ nemes tanácsot hatá­­rozatilag felhiván , 1840-ben közös folyamodásukra a’ kormány a’ fogyasztási vám’ szedését hat évre, próba gyanánt (melly idő alatt minden adótól 6 pkr. fizettetett) megengedte, azon megjegyzéssel, hogy ezek’ lefolyta után e’ hatóság ezen intézkedés’ sikeréről jelentést te­gyen. De a’ tilalmi rendszer’ barátai ebben nem nyugvának meg, és már 1842-ben folyamodtak a’ városi hatósághoz, hogy miután az uj rendszer által a’ helybeli bortermesztőn nincsen segítve , e’ város’ szabaditéklevele szerint a’ vi­déki borok’ behozhatása tiltassék el. A’ hatóság a’ folya­modókat visszautasította azon megjegyzéssel, hogy a’ hat próba-évek’ elteltét meg kell várni. De ezek avval meg­­nem elégedének, és minden utón módon maguknak több­séget szerezni iparirodának, mi nekik végre 1844-ben sikerült is, — és e’ hatóság, melly ezelőtt 4 évvel a’ szabad behozatalért folyamodott , most ennek megszün­tetéséért esedezett ő felségénél, — okul adván , hogy táplált reményei teljesülésbe nem mentek , és hogy azon tespedés , melly ezelőtt a’ borkereskedésben e’ városban létezett, nem hogy megszűnt volna, hanem még inkább növekedett , mintha olly rákfekélyt, melly 20—30 év alatt lassan kint beharapódzott, nehány év alatt ki lehetne irtani. Valóban a’ következetességnek kitűnő példája. Ezen ő felségéhez intézett felirásra a’ szóban forgó k. k. válasz leérkezett, melly szerint, a’ polgárság’ kérelme meghallgattatott, és a’ vidéki borok’ behozhatása eltilta­tott. Erre ugyan heves vita keletkezett, az egyik párt a’ tilalmi rendszert a’ városra és főképen a’ bortermesztőre nézve igen üdvösnek tartván, ennek életbeléptetését minél előbb sürgette, a’ másik párt pedig, átlátván az el­tiltásnak és ebből eredményező többféle viszontagságok’ káros voltát — egy felirásban ő felségét megkérendőnek vélte, miszerint a' vidéki borokat, kimérés végett, bizo­nyos kiszámítandó kiegyenlitési vám mellett, szabadon e’ városba behozni lehessen ; de a’ közgyűlésnek egyik ré­sze — főképen a’ tanácsbeliek, a’ tilalmi rendszer’ üdvös­ségétől áthatva, vagy más egyéb érdekek által vezérel­tetve, azt mindjárt életbeléptetni óhajtották, és igy ha­táridőül folyó évi februárhól 1-je tűzetett ki, és egyszers­mind bizottság neveztetett, melly azon módokról gondos­kodjék , mellyek szerint a’ tilalmi rendszerből kifolyó el­lenőrködés kellően és sikeresen gyakoroltathassák. Ezen bizottság összegyülekezvén legközelebb, és fon­tolóra vévén az egész ügyet, azon meggyőződésre jutott, miszerint a’ kereskedés’ útján behozott vidéki borok’ ki nem mérhetése iránti czélszerű ellenőrködés és felügyelés és mindennemű visszaélések’ meggátlása csak két módon eszközölhető, t. i. vagy közpinczét felállítani , mellyben minden behozott vidéki borok lerakatnának, és, a’ tulaj­donosok’ biztositására és jogai’épentartása miatt, e’ czélra felállítandó tisztviselők által hiteles jegyzőkönyv vitetnék, hol a’ behozott és eladott borok’ mennyisége pontosan fel­­jegyeztetnék; vagy pedig kiki saját pinezéjébe , a’pol­gármester urnál tett előleges bejelentés után, lerakat­hatja vidéki borát, hanem a’ szabályszerinti felügyelés­­nek és időnkinti motozásnak magát alávetni köteleztetnék, a­ béreladás pedig ismét csak kellő bejelentés és felügye­­lés alatt történhetnék, ennek czélszerű foganatosítása 66

Next