Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-31 / 822. szám

Vasárnap PEST 822. Januarius 31.1847. HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Hivat, közrem. Jobbágyi viszonyok. I. Fővárosi újdonságok. Erdélyi országgyűlés. Törvényhatósági dolgok: Szepes (folyt.) Irodalmi értesítő. Külföld. Hirdetések. Duna vízállás. #) B—P. Híradó 518. sz. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ fémirgy magyar kir. helyt.tanács a’ kebelbeli számvevőszéknél Oberdorf Mihály’ nyugalmaztatása által megüresült számvevő-tanácsosi állomásra eddigi számvevő tiszt Grobé Jánost lépteté elő; továbbá Hegyi Ferencz közalapítványi ügyigazgatósági igtatót czeglédi, — Sorsics Ferencz vallás-alap, tiszteletbeli ügyészt maróti, — Sólyomvári ügyvédet vörösberényi, — Herbán János pesti e. b. váltótörvényszéki írnokot dunaföldvári — ’s Hoitsy Sándor ügyvédet miskei tanulmány- ’illetőleg közalapítványi ügyészekké nevezte ki. A’ nagy magyar kir. udv. kamara a’ selmeczi k. kerületi bányaszéknél Hell Antalnak első, Horváth Károlynak pedig második írnokká történt fokozatos előléptetése által megüresült harmadik irnok-állomásra Gyurnovics Sámuel beszterczebányai helyettes bányabirósági írnokot ’s az ugyanezen k. kerületi bányaszéknél megüresült negyedik irnokállomásra Nedelyi Andrást érdemesité. Jobbágyi viszonyok. I. — Mig Európában szerteszét általános hajlamot veszünk észre szabadabb elvű intézetek’ behozatalára és az eddig kissé elfelejtett ’s háttérbe szorított nép’ javának előmozdítására; addig a’ mi conservativeink, hűn követve a’ balitéleteket és félszegül értelmezett érdekeiket , arra törekszenek, hogy minden maradjon úgy, a’ mint van. Már a’ római státusban is javittatik a’ büntető codex és nyilvánosság, szóbeli védelem hozatik be ; mig nálunk az I-s. R. 9-ik §-ának biztositéka sincs megadva minden embernek, — és elleneink a’ bűnvádi eljárás’ czélszerű rendezésétől még mindig vonakodnak. Midőn már a’ porosz népnek is alkotmány igértetik — és Svédországban, a’ rendek’ országyülési befolyásának rendezésében, a’ polgároknak, városoknak nagyobb tér adatik, hazánkban vannak , kik a’ városok’jelen befolyásnélküli képviseletét jövőre is megtartatni kívánják. Az ausztriai kormány alkotmánynélküli tartományaiban az úri hatóságot és természetbeni adózást megszünteti vagy rendezi, — és nálunk, az ellenoldalon), az hirdettetik, hogy parasztaink’ állapotánál jobb , Európának egy államában sem létezvén , azt változtatni nem szükség. Mi a’ közteherviselés és a’ városi képviselet’ rendezése mellett, legsürgetőbbnek találjuk a’jövő 1847-i országyülésünk’ teendői közt az örökváltságot, — mire tehát megkivántatik, hogy vizsgáljuk mind a’ jog , mind a’ politica’ szempontjából azon helyzetet, mellyet a’ magyar államban jelenleg úgynevezett parasztaink elfoglalnak. És illy vizsgálatra komolyan szólítjuk fel mind az időszaki sajtó’ többi kezelőit, mind a’ megyéket, mellyek nehány hó múlva utasítással fogják ellátni követeiket. E’ pontban az ellenzéknek és szabadelvűeknek általános meggyőződésre és egyetértésre kell emelkedni, mert a’ jövő’ biztosítására szükségeiket és elveikhez illőbbet nem fognak találni a’ föld és birtokosainak felszabadításánál — mit tehát az urbériség’ valódi átalakításában utasításul is kell adniok. Arra, hogy ne csak szakmány szerint, hanem sikerrel is dolgozzunk; arra, hogy egész kedvvel minden erőnket arra fordítsuk, hogy minél többet termesszünk vagy készítsünk, hogy igy javaink szaporodjanak, ’s ezek által a’ nemzeti vagyonosság is emeltessék fölfelé — mindezekre az kivántatik, hogy azokról szabadon rendelkezhessünk, hogy azokban közvetlenül mások ne részesüljenek. Ha a’ tőkepénzesnek, hogy pénzeiről, — az iparosnak , hogy iparczikkeiről, — a’ művésznek, hogy műveiről rendelkezhessék , mások’ önkényétől kell függeni; bizonynyal le fognak mondani minden magasb szorgalom- és fáradozásról, csupán azon napi munkálatot tartván meg, melly nélkül élniük nem lehetne. Pedig parasztainknak birtoka még mindig illyen, — mert bármit mondjanak elleneink, ’s bármikép’ dicsérjék is földmivelőink’ állapotát, azon birtokot, mellyel jelenleg bírnak, igen is ingatagnak és silánynak kell mondanunk. Mert micsoda birtok az, mellyről szabadon nem rendelkezhetünk, hanem abban egy tőlünk idegen személynek megegyezéséhez vagyunk lekötve ? mellynek gyümölcseit, mielőtt azokat mi magunk használhatnék, mással kell felosztanunk, ki azoknak előállítási költségeiben és fáradságaiban velünk nem osztozott ? Sőt a’ melly birtokból bennünket ki is lehet kergetni, ha valakinek tetszeni fog ránk alkalmazni a’ kibecsültetésnek törvényes, de igen-igen tágra szabott eseteit. És ki fogja mondhatni, hogy mindez nem így áll jobbágyaink’ birtokával ? És e’ tekintetben igen nagy hiba a’ mieinket az angol vagy franczia parasztokkal összehasonlítani, mert ezek termékeiket nem osztják fel másokkal — munkálataikban nem háborgattatnak — és a’ francziák szabadon rendelkezhetnek mindenökről, — az angolok pedig bérszerződéseik’ ellenében semmire sem köteleztetnek. A’ bérrendszert, melly Angliában divatozik, igen kívánatosnak nem tartjuk; de az urbériségnél mégis jobbnak találjuk; sőt ennél még azt is czélszerűbbnek hisszük, ha a’ földmivelő tartozásait bizonyos állandóul meghatározott és kialkudott munka- vagy termékmennyiségben róvja is le , mert így is függetlenebb, és nagyobb rendelkezési joga. Hogy mind Angliában mind Francziaországban tetemes bajok találtatnak a’ földészek’ viszonyaiban, tagadni nem akarjuk, de azoknak okairól később fogunk szólni. A’ jobbágy-birtoknak ingatagságát elleneink azzal akarnák szépíteni, hogy törvényeink jogot adtak parasztjainknak részint megválthatni magukat — részint szabad, tulajdonjoggal birtokot is vásárolhatni. A’ mi a’ megválthatási jogot illeti — az aristocratia, mellynek kezei közt van kizárólagosan a’ törvényhozói hatalom, igen jól tudta, mikép’ azon jognak igen kevés eredménye sem leend. Csak az adatott meg, a’ mivel addig is birt a’ jobbágy; mert ugyan ki akadályozá már régebben is, hogy földesurával ne szerződjék ? A’ legislatio ugyanis sem pénzről nem gondoskodván, mellyel a’ megváltás eszközölhető lehetett — sem, a’ megváltási öszveg’ maximumáról nem rendelkezvén — két utón tévé lehetetlenné a’megváltás’ eseteinek kiterjesztését, először, mert jobbágyaink a’ váltságra kivántató roppant milliókkal nem bírnak, és mig a’ státus segélyt nem fog nyújtani, birni nem is fognak; másodszor: pedig mivel az alkukötést a’ földesúr’ önkényétől függeszté fel, semmikép’ sem szabályozván azon feltéteket, mellyek alatt a’ váltság sikerülhessen a’ két fél között; — és igy a’ váltság csak ritkaság gyanánt tűnvén fel néhol, maga ezen jog is csak kopár mező, mellynek dús gyümölcsei nincsenek. Hátha még tekintjük, hogy az úri hatóság is fentartatott ? A’ törvény’ e’ rendeletében bizonyára nem sok inger van az örökváltságra. Hasonlóan a’ birhatási jog’ megadatása törvényeinknek egyik nevezetes foltját tűrné ugyan el, de jobbágyaink’ állapotának változtatására befolyással nem lehet. Mert feledék elleneink, mikép’ részint az úrbéri viszonyok, természetbeni adózások’ nemei, mellyek’ napainkban a’ magasb iparral és földészet’ okszerű vezetésével ’s kifejlődésével össze nem férnek — részint a’ közadó , melly , az osztó igazság’ nyilvános kijátszásával, azokat nem illetvén, kik a’ státusnak minden javait élvezik , csupán a’ szegény, politikai állással nem is biró néposztályra nehezedik — ezek annyira juttatták földmivelőinket, hogy képzetnek is sok azt várni, hogy ők földbirtokot vásárolandanak. ’S ha vásárolhatnának is, nem kell-e tartaniok, hogy a’jószággal költséges pereket vesznek nyakukba, nem tartóztatja-e őket vissza az ősiség? A’ birhatási jogból csupán iparosaink, kereskedőink vonhatnának hasznot, de csak úgy, ha a’ birtokviszonyok rendeztetnének. Jelenleg is a’birhatási jog’megadásából, földesuraink’ eladósodása’ következtében, csak külföldi tőzsérek és hajhászok látnak hasznot, a’ törvény’ világos rendelete’ ellenére. Igaz, hogy a’ nemesi birtok sincs egészben a’ tulajdonjog’ eszméje szerint rendezve minálunk — de ahhoz mégis sokkal közelebb áll, mint az úrbéri föld — ’s azért hiba, vagy mystificatio azt mondani, hogy a’jobbágynak birtoka tisztábban, függetlenebben áll a’ nemesség’ birtokánál is. Mert részint azon különbségnél fogva, melly a’ nemesi szerzemények és ősiek , ’s ismét az ősiek és adományos javak közt létezik, részint azon engedmények által, mellyek a’ szükség, vagy tetemes haszon és jutalmazás’ eseteiben megadatnak törvényeinkben, a’ nemesek’ rendelkezési joga kiebb van terjesztve, úgy, hogy ők, nem mint a’ jobbágyok, csak a’ haszonvételről, hanem többször magáról a’ tulajdonról is rendelkezhetnek. Hiszen, naponkint láthatjuk, mint adatnak,el a’ nemesi jószágok, és mint vétetnek el biróilag is. És ezen nemesi birtokot nem terheli sem adó, sem munkák, sem termékeinek felosztása. ’S midőn a’ jobbágy javairól rendelkezni kíván, közte és földesura közt, egészen más viszony áll, mint a’ nemes birtokos és azok közt, kikhez jószága’ eladásánál le van kötve. Amaz egészen az ur’ szerepét viszi, mig az utóbbiban csak némi fonnalitások kivántatnak. Sokszor még ezek is elmaradhatnak. A’jobbágynak állása földesura'irányában azáltal sem kedvezőbb, hogy a’ törvény neki jogot adott személyében törvénykezhetni ; mert ugyanazon törvény nem gondoskodott jobbágyaink számára független és részrehajlatlan bíróságról, hanem törvénykezését mindenesetre az uriszékekhez utasította, mellyek azonban, kevés kivétellel, részrehajlók, nemcsak az úrbériekben, mert az ezekre nézve rendezett uriszékek is még sokkal inkább állanak a’ földesurak’ befolyása alatt, hogy sem ezeknek ellenében az ő érdekeikkel semmi kapcsolatban sem levő szegény jobbágyok’jogainak védelmére és kieszközlésére magukat határozni képesek lehetnének; hanem részrehajlók az uriszékek a’ nem úrbéri ügyeknél is, azon kedvezés vagy üldözés’ következtében, melly a’ földesúr és jobbágyai közt létező számtalan úrbéri viszonyokból igen természetesen szokott következni. Mit mondhatunk egyebet a’ hivatalképességről is, mellyet szinte felhoznak elleneink, mint egy kiválólag kedvező tulajdonát jobbágyaink’ állásának, és igy mint okot arra, hogy azon állásban tartassanak meg a’ jövőre is. Pedig milly különbség e’ tekintetben is köztünk — és Európa’ műveltebb államai közt ! Ezekben a’ kormánypálczát és a’ legfényesb hivatalokat láthatjuk a’ földmivelők, gyárosok vagy kereskedők’ gyermekeinél. — Nálunk is van egy-két megyében példa, hogy tiszteletbeli ügyész vagy jegyző van valamelly nemtelen — de ez is részint kétkedésből, részint más mellékes okból vette eredetét. Próbáljon csak főbb megyei állomásokra kijelöltként fellépni — milly tekintetek környeznék őt a’ megyében uralkodó családok’ részéről minden felől! Ismerik-e önök azon állást, mellyben Éjszakamerikában a’ felszabadított indusok birnak — megadattak nekik a’ politikai jogok, és ők azokat gyakorolni nem merik. A’ törvénynek szelleme , midőn a’ hivatalképességet mindenkire kiterjeszti, dicséretes és illő a’ XIX. századhoz, és a’ művelt népek’ szokásaihoz, és lehet, hogy egy szebb jövő’ napjaiban , midőn a’ szétárasztott balitéletek kissé meg fognak szűnni, azon képességnek malasztai is ki fognak terjedni nemtelen földmivelőink’ gyermekeire is; de jelenleg, midőn rokonaik ’s a’ nép, mellynek kebeléből előlépnek, választási jogokkal sem birnak, rájok és jólétökre semmi befolyással sem lehet. Hogy ez lehető legyen, viszonyaikat kell rendeznünk, nevezetesen őket polgári állásba helyhezni, tulajdonnal ellátni , személy- és vagyon-biztositékot nyújtani, szóval mind anyagi, mind szellemi erőit ki kell fejtenünk a’ népnek , hogy igy azon szép jogok, mellyeket törvényeinktől kapnak , az életbe valósággal is átmehessenek. — Sz. I—n 18 Fővárosi újdonságok. A’ lapok több ízben szólottak arról, hogy Petőfi’ minden versei nem sokára egy kötetben kiadva jelenendnek meg. Hosszabb előkészületek után , most e’ kiadás sebesen készül, naponkint kiszedetik egy iv, ’s a’ munka egészen valamivel több lesz harmincz sűrűn nyomatott ívnél , legnagyobb nyolczadrészben, kemény erős és simított papíron. Elől leend a’ költőnek Barabás’ rajza után aczélba metszett arczképe. Mondhatni, hogy ennél szebb kiadása magyar költőnek még nem jelent meg. — Tartalmát e’ könyvnek nevezetes részben uj , még eddig kiadatlan költemények teendik, azután egy gazdag füzérben lesznek mindazon versezetek, mellyekkel a’ szerző fellépése óta minden irodalmi vállalatot elárasztott, mert nem volt olly szépirodalmi vállalkozó, ki őt dolgozó társul ne igyekezett volna megnyerni. Petőfi ezelőtt kevéssel is igen ingerlékeny volt kritikusai’ ellenében, egypár versben meg is énekelte őket. Nem ok nélkül. Soha nem tünteté talán fel a’ critica olly nevetségesen a’ bírálók’ szenvedélyességét, mint az, melly Petőfiről mondatott némelly lapokban. Hányszor folyamodtak ellenei azon nyomoru modorhoz, hogy a’ költőt látszólag dicsérték , midőn legjobban ócsárolák, munkáiban gyakran magasztalák, kiemelék a’ gyöngébb dolgozatokat, ellenben a’ fényes pontokat szándékosan elmellőzék, a’ víg ’s tréfás verseket komoly hangon birálák, a’ tragicai gondolatokból vicczeket erőködtek kifacsarni, azután a’ költőnek tanácsot adtak , mellyeket ha követ , hasonló lesz azon szende-báj-sza-ingerféle poétákhoz, kik nappal is olly comicus arczkifejezéssel a’ holdat keresik , hasonló bírálói’ egy részéhez. Legújabban a’ Honderűben tűnt fel egy halavány egyén; ezen ismeretes kritikus erőködött Petőfi ellen, de a’ nagy közönség csak szánakozott, mert azon ember, nem lévén magyar, Petőfit nem is érti, nem hogy szellemét felfogni tudná, ’s következőleg őt megbírálni képes lenne. Most Petőfi anticritica helyett egy egész kötettel lép fel. E’ sorok’ írója, ismervén a’ könyv’ tartalmát, bátran meri állítani, hogy az a’ közönség’ kezében megbecsülhetlen kincs leend. A’ munka hihetőleg martiusi vásárra megjelenend. Addig még szólunk róla. — A’ báli mozgalmakról még mindig keveset írhatunk. Azon okból, mellynél fogva a’ köri tánczvigalmak elmaradnak, tudniillik József nádorunk’ elhunyta miatt, nem fog megtartatni a’ pestbudai hangászegyesület’ szokott tánczvigalma sem. A’ rendes vasárnapi redouto-