Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-07-08 / 910. szám

Csütörtök Julius 8.1847. 910. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökin és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben . Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egyszer hasábozott apró betűjű sorért vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Névváltoztatások. A’ B—P. Híradó’financiája. I. Fővárosi újdonságok. Magy. Academia. Törvényhatósági dolgok: Nyitrából (a’ tisztujitás’részletei). Fejérvárból (városi dolgok. —Külföld. Hirdetések Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő fölsége, Osztóics János kir. udvarnok 's temesmegyei táblabírót „királyi tanácsos“ czimmel diszesiteni, — gróf Forgách Antal, Somogyvármegye’ volt szolgabiráját pedig a’ magy. kir. udv. kanczellariához tisztb. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatot. (B.P. H.) Ő felsége méltóztatott legkegyelmesebben megengedni, hogy Varostyák Leopold Varasdyra, Mráz István és Sándor Deryre, Zima Iván, Béla és Ignácz Télfyre, Povazanetz József özvegye ’s gyermekei Rözsényire, Stern Sarolta’ Ferencz és Lajos fiai Csillagira, Bauersachs József, Antal és Károly Pórszászra végre Snitzer Ignácz Metszősyre változtathassák vezetéknevüket. _____________ A’ B. P. Híradó’ financziája. I. A’ B. P. Híradó a' Lamourette’ csókját akarja a’ magyar színpadra hozni, ’s financztervvel lépve fel, mindenkit, bármi egyébiránt véleménye és végczélja, felszólít, hogy terve’ létesítésére fogjon kezet vele. — Előrebocsátván, hogy a’ haeterogen elemekből álló szövetségek csak olly rövid életűek szoktak lenni, mint a’ pártoknak a’ Lamourette általi kibékülése, melly, a’ visszatartózkodás által csak növekedett keserűségeknek engedve helyet, 24 óra alatt felbomlott, mi, e’ tervre nézve némi észrevételeket fogunk közleni. Mielőtt azonban ezt tehetjük, meg kell ismertetnünk a* P. Hírlap’ közönségét a’ tervvel magával. Bajainkat gyökeresen orvosolni, csak az ország’ anyagi és szellemi állapotának emelése által lehet; erre ,,a’ valódi eszköz pedig nem egyéb, mint egy országos financzia’ megalapítása, mellynek, ha vele valami nagyobbszerüt akarunk kivinni, ha azt teendő kölcsönök’ alapjául akarjuk használni, ha a’ sikert még magunk is látni ’s élvezni akarjuk, jelentékenynek kell lenni. *) Körülményeink között végre 5—6 millió ft igen jelentékeny summa, mellyet ha, a’ mint kell, még kölcsönszerzésre is használunk , igen nevezeteseket lehet eszközölni. A’ kérdés tehát csak az, hogy állítsuk ezt elő ?“ E’ summa’ előállítására a’ B.P. Híradó következő forrásokat akar nyitni : a) „hozzunk be személyes adót, mellyhez az országnak minden 18-at haladott, 65 évet pedig még el nem ért férfilakosa járuljon, ’s ez, legyen egyforma mindenkire nézve személykülönbség nélkül.“ b) Fizettessünk a’ birtokos nemesség ’s a’ megyei hatóság alatt álló honoratiorok által összesen évenként 18 száz ezer vagy 2 millió pengő forintot, de ezen teher alól hagyjuk ki mind azt, ki 20 hold földnél kevesebbet bir. Fizettessük a’ polgársággal és városi honoratiorokkal ennek 'jo részét, vagy is 200 ezer pgő ft. c) Eszközöljük ki, hogy a’ só’ felemelt árábóli pénzalap, melly évenként mintegy 300 ezer pft tesz, tétessék által az országos pénztárba. d) Hozzunk be az állandósítandó megyei törvényszékeknél mérsékelt törvénykezési tarifákat. e) Végre egy indirect adót, melly valamelly általános fogyasztási czikkre vetve, úgy legyen kiszámítva, hogy évenként 2’/1-től egész 3 millió forintot behozzon.“ E finansztervből — nézetünk szerint — mindenekelőtt a’ következik, hogy azon osztály, melly a’ hadi ’s házi adó’ fejében körülbelől 9 milliót fizet, ’s 12 napi közmunkát végez , ’s minden létező indirect adóban is részesül, ’s még mindenféle mellékes utakon is adózik: ezentúl is nemcsak az eddigi terheket kizárólag viselendi, hanem még a) személyes adót fizetend, ’s pedig a’ falusi zsellér egyformán a’ 60,000 holdnyi föld’ birtokosával; b) ha a’megyei törvényszéknél valamelly ügye leend, fizetend törvénykezési taksát ; c) résztveend természetesen a’ behozandó fogyasztási adóban; ’s minthogy fogyasztási adónak körülbelől 3 millió forintot kell behozni, a’ czikk, mellyet ez adó terhelni fogna, alkalmasint a’ dohány; ’s igy ezen osztály az adóhoz is tetemes adalékkal fogna járulni. Következik egyszersmind e’ tervből, hogy a’ kortes-osztály, jutalomul azon jó befolyásért, mellyet a’ megyei életre gyakorol, további adómentességével megjutalmaztatik. Következik e’ tervből még igen sok más is, mellyet előadni alább alkalmunk leend , most csak azon csekélységet akarjuk kiemelni, miszerint a’ Híradó, az adókérdés’ nehézségeit ismerve, a’ 20 holdnyi nemesi birtok’ számára a’ privilégiumot egész szüzességében fenn akarja tartani, ’s csak azt sajnáljuk, hogy a’ Híradó e’ kedvezést azon nagy birtokosokra , kik teljességgel nem akarnak adózni, kiterjeszteni nem akarja. *) Lássuk már most, miből áll a’ Hiradó’ budgetének második része: a’kiadások. Vagyis: mire akarja a’ Hiradó az 5 — 6 milliót fordítani. a) Fizessük vissza a’ kamarának azt, mit az ország’ számára előlegezett. b) Gyarapitsuk a’ meglevő intézeteket, ’s alapítsunk újakat; ide tartoznak : a’ muzeum, ludovicea, ipar ’s gazdasági tanintézetek, hitelintézet, tűzveszély elleni országos biztosítási intézet. c) Hozzunk be megyénként állandó törvényszékeket; költségeiket vegyük át az országos pénztárra; — a’ megyei tisztviselőket, ha ekkép’ foglalatosságaik megkevesednének, számra nézve reducáljuk, de fizessük becsületesen, és azoknak, kik megmaradnak, adjunk az országos pénztárból pótlékot. d) Váltsuk meg a’ hazánk ’s az örökös tartományok közti vám vonalt ’s a’ fiscalitás’ jogát. Ezen négy cathegoriában levő kiadások fedezésére , a’ Hiradó 3 '/2 milliót utalványoz. Ha a’ három elsőre egy milliót szánunk , miből talán a’ megyei tisztviselők’ fizetésének javítása sem fog kikerülni, úgy a’ kamara, a’ tett előlegezések’ visszafizetésén kívül, 2 1/2 milliót fog kapni. e) Végre szánjunk anyagi javításokra, azaz kő- ’s vasutakra ’s effélékre évenként 2 milliót. Ebből áll a’ B.P. Hiradó’ finanszterve. Mi e’ tervet jól megfontolva, azt találjuk, hogy egészen uj financzelven alapszik , t. i. e’ terv szerint: Magyarország’ minden lakosa annyival kevesebb terhet visel, a’ menyivel több haszna van azon investitiókból, mellyekre az általa fizetett adó fordittatik; ’s ez olly szembetűnő , hogy bebizonyításra szükség sincsen , ha volna, bebizonyithatnók apodictire. Igen uraim, minden javításokból, mikre önök 5—6 millió forintjokat fordítani akarják , a’ mostani adózó népnek ’s különösen az úrbéri arasztoknak ’s a’ városi proletáriusoknak, legkevesebb asznuk lesz, nekik, a’ kiken legtöbb teher fekszik , azoké lesz a’ legnagyobb haszon, kik legkevesebb terhet viselnek. A’ Hiradó azt bizonyosan tudja, ’s azért kívánja megmenteni minden direct adótól a’ 20 holdat biró nemeseket. — Valljon fog-e ezen uj financzelv szerencsét csinálni? Azonban ezen uj elvnél is furcsább, a’ conservativ finaneztervben az , hogy Peel ’s az angol financz- rendszer’ tekintélyével támogattatik. Angliában épen az ellenkező történt, Angliában a’ jövedelmi adó hozatott be, és senki sem kételkedik , hogy ezen adó állandó fog maradni, ’s épen ez adó teszi lehetségessé, hogy a’ fogyasztási adók lejebb szállíttassanak. Angliában tehát a’ szegényebb osztályok’ könnyebbitésére, a’ vagyonosokra egy új teher vettetett. — Fővárosi újdonságok* Pest régóta nem volt olly üres , mint most. A’ vendéglők ’s minden mulató helyek szomorúan állanak, ’s várnak jobb időkre. Senki sem keres dolgot Pesten; ellenben, ki csak szerét teheti, menekül tőlünk. Elutaztak fördőkbe, falura, árnyas vidékekre, hegyek közé, ’s csak azok maradtak itt, kiket sorsuk ide köt, ’S ezek közé tartozunk mi, journalisták. A’ főváros’ portengerének közepette képzeljük, minő vigan vannak önök kan a’ szabad természetben. A’ legkomolyabb aggodalmakkal fenyegető szükséget a’ még talán nem későn érkezett esőzések 's a’ jelen legszebb napok nagy részben eloszlaták. Mindnyájan könnyülten érezik magokat. Mulassanak önök csendes és barátságos elvonultságaikban kellemesen, ’s miután előbb előfizettek lapjainkra, aztán feledjenek el egy időre minket, kik úgyis csak önök’ szerencséjét irigyeljük. Járják a’ szép erdők’ sötét tévelyeit, vezetgessék karjaikon szépeiket, midőn alkonyaikor a’ hüvösség leszáll, a’ virágos kertben, az ákáczok között, az illatos mezőkön. ’S ha e’ közben megérkezik a’ posta, ’s felbontják a’ lapokat záró kötegeket, egyáltalában ne keressenek azokban meglepő újdonságokat, ne legyenek önök szigorúak. Mit írhatnánk mi most, midőn távol vannak nagy részben önök, kik életet öntenek a’ főváros’ társas köreibe, kiknek ennélfogva legtöbb újdonságot köszönhet e’ rovat’ írója ? Önök most boldog falusiak, ’s azon igyekeznek, hogy az egész saison egy minél ábrándosabb tündér-álom legyen. Önök, kiknek ablakaik viruló kertekre nyilának, kik virágok’ illattengerében élnek, kik könnyű, világos és tiszta nyári kelmékből viselnek öltözeteket, kik a’ legszebb leánykákat látják mint futkosnak ide’s tova társnőikkel a’ kert’ utai, a’ szakadozott bokrok között, mint pihennek meg a’ gyeppadon, a’ legcsendesebb tó’ partja mellett, ’s nézik, mint nyúlnak le a’ mélybe a’ fák’ mozgó árnyai. Önök e’ hölgyeket természetes egyszerüségökben látják, mint illik nekik az árnyat tartó széles szalmakalap, a világos kék ruha, a’ könnyű kendő; mig mi őket a’ tél’ tánczünnepélyein csak feszesen és komolyan láttuk. Mennyire mások ők most, mintha nem is azok volnának, kik szalagokkal felpiperézve, elárasztva csillogó kövekkel, alkalmatlan, nehéz öltönyökben, halavány arczczal sétálgattak a’ mamák és zsémbes nénikék előtt, kitéve annyi szemnek, annyi bírálatnak. Illy társaságban miként is juthatna önöknek eszébe reánk gondolni, kik e’ faltömegek között az aequator’ meleg sugarait érezzük, ’s mindössze is csak csaljuk , csak ámítjuk magunkat az úgynevezett mulatságokkal. Kimegyünk a’ pedáns császár-fürdőbe, a’ gyér árnyéku budai hegyekbe , az unalmas és prózai városligetbe, a’ megunt palotai reumokra, ’s végre kevés magunkkal a’ színházban végezzük el a’ napot. — Az ismeretes Tomala úr akarna ugyan egy napot ez évben csinálni mindenkinek, de bár tavaly ne lettünk volna odakinn e’ napon , most legalább pár napig előre jó reménynyel biztatnék magunkat. — A’ Honderűben mulatságos dolgok vannak. Az ismert kalandor-szerkesztő váratlanul betoppanván az előfizetők kicsiny, de válogatott körébe, röviden, egy lélekzettel, elmondja, hol járt, hol nem járt. A’dolog az új félévi első szám’ 16-ik lapján van megírva. Részünkről igen sajnáljuk, hogy a’ czikket csak futólagos olvasás után ismertethetjük meg. Kénytelenek vagyunk tehát gyönge emlékező tehetségünk után beszélni. Az érdemes collega azon rövid idő alatt, hogy jelen nem volt, eddigi csekély világismeretét gazdagító, bámulta Konstantinápolyt, a’ világ’ csodáját, mulatott a’ költők’ álomországában, ’s ott ritka kitüntetésül egy drága emlékgyűrűvel jön megtiszteltetve (az óhajtott rendjel helyett tehát gyűrűvel), utat talált a’ gyönyörű Brussa’ meleg forrásaihoz, mulatott Hero’ és Leander szerelmének hullámos színhelyén (a’ tenderben), tanulta szépségeit a’ bájoló smyrmoták’ lángoló szemeinek, a’ Dardanellákat szerencsés volt megtisztelni, trónjokat körző keleti fényének közepette, aztán járt, nemcsak a’ kormánynak ’s legnevezetesebb ministereinek irodáiban, hanem még pompás magán-lakaikban is, ’s ezek’ következtében ismereteit nemcsak a’ természet’ dús tárháza gazdagitá, hanem egyszersmind utat talált a' keletileg pazar vendégszivességhez is. — Reszkess Byzanczia! . . . A’ Honderű minden izó felett a, b, c rendben finalis sententiát kezd hozni. Minő kényelmes e’ sorok’ írójának helyzete, ki szerény nevével történetesen az alphabetum’ utósó felében állván , azzal hizeleg magának, hogy mig rá kerül a’ sor, a’ Honderű okvetlenül meg fog bukni. — Tegnapelőtt este Tedesco zongora-művész másodszor hallatá magát a’ nemzeti szinházban. Közönség, úgy hisszük, még kevesebb volt a’ múlt alkalminál; azonban a’ jeles vendég sokkal több elismerésre talált. T. ur, ismerve műveinek benső becsét, nem akarta elhinni, hogy azok a’ miveit magyar közönség előtt hatástalanul enyészhessenek el, azért ma többnyire csak múltkor játszott darabjait ismétlé, és e’ második hallás sok, akkor egészen elveszett szépségeket fejtett ki. Kár volt azonban a’ szinlapon a’ bravour- galoppé mellé kitenni, a’közkívánatra- féle ismeretes charlatan phrasiet. Nem szorult illyesmire a’ művész. — Bucsányszky Alajos , ki sok magyar kiadásaival érdemeket szerzett magának , hirdetményt bocsát közre, miszerint Pozsonyt elhagyva, Pesten fog megtelepedni, ’s könyvkereskedést kezdeni. — Vannak a’ napi események között olly tárgyak, mellyek több phasisokon menve keresztül, minden alkalommal tárgyul szolgálnak az újdonságok’ rovatában. Hányszor olvastunk már a’ pesti harminczad épületről. Vidéki olvasó azt gondolná, hogy ezen régi épület, melly a’ város’ legszebb helyét diszteleniti, már csak hírben él, mint Párisban a’ Bastille. Azonban még csak annyira vagyunk a" P. Z. szerint, hogy egy uj, a’ pattantyús laktanya’ irányában a’ Dunaparton épitendő háznak tervezése elvileg fensőbb helyeken el van fogadva. Ezen uj háztól nem messze megy el a’ vasútnak épitésalatti ága, mi a’ kereskedésre nézve uj kényelem leend. — A* városnak légszeszszel leendő világítása szinte *■*) A’ B. P. Hiradó’ 29. számában, a’ hirharangozó egy kis ebadót is indítványoz. *) Ezt most a’ B. P. Híradó’ vezére mondja, azon párttöredék’ egyik támasza, melly a’ múlt országgyűlésen az alsóház’ ajánlatát olly jelentéktelen öszletre akarta devalválni, mellyel legkisebb sikert sem lehetett volna eszközölni. ’S mivel az alsóház ezt, mi által adómegajánlási kizárólagos joga is csorbát szenvedett volna, el nem fogadta: a’ B. P. Híradó akkor az ellenzéket az adóügy’ megbuktatásával vádolá. — Szerk.