Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-03-28 / 10. szám
előbbi vita. Paczolay, Babarczy, Szatopek, Somsich Putalmazák a komáromi indítványt, Nester (Pozsony), Tarnóczy K., gr. Andrássy Gy. pedig a pesti nézetet. — Babarczy az úrbéri birtokot is hypothékául vétetni , az evaluátionális törvényt még most elkészittetni szanctió alá a jelen törvénynyel egyszerre bocsáttatni kiváná. Somsich. Ha azon urbériségre , melly a nemzet becsületszava által biztosittatik , pénz nem adatik, ebben ki van mondva , hogy nincs bizodalom a nemzet becsületében. Becsültessék meg az úrbéri telek is, mint más birtok, s vétessék hypothékául. — Széchenyi gróf (elnök) figyelmezteté a BB-ket, hogy a levegőben ez van írva, késő hogy tehát röviden tanácskozzanak. — Kossuth L. még egyszer, s az ellenvetésekre válaszolva,utalmazá a ministérium törvényjavaslatát. — Hitelintézetről lévén szó , ez természetesen csak olly valamire alapittathatik, amit exequálni lehet; a nemzeti becsületet pedig, bármilly szent legyen is, exequálni nem lehet, s igy a hitelintézet papírjai realizálhatók nem lehetvén, hitellel természetesen nem bírhatnának. Baranya követének azon mondása által, hogy a telek úrbéri jövedelme becsültesség meg, segítve nincs ; mert, hogy hitel legyen, meg kell lenni az executió alapjául szolgáló fundusnak, természetben. A hold földet exequálhatni, de a megszüntetett robotot nem exequálhatni. S azt kívánják e az érdemes követek, hogy addig, mig az evalváló végbe nem megy, semmi sem történjék a birtokosok javára ? — Ha a követurak bölcs eljárásnak látják, hogy ingerültséget provocáljanak, — ám tegyék! terjeszgessék a hitet, hogy igy nem bizhatni a nemesség kártalanításában, de nyújtsanak hát egy kivihetőbb tervet, mondják meg, hol vegye a nemzet az úrbéri viszonyok megszüntetéséhez szükséges 100 milliókat stb. Végre gr. Batthyány L. miniszerelnök kijelentvén, hogy ő törvényjavaslatát azon alapokra fekteté, mellyeket Pest kör. fejtegetett, s ha ezen alapokat a Bt.el nem fogadják , úgy ő a törvényjavaslatot magáénak nem ismerheti — a 4-ik §-os új szerkezete s az egész t.javaslat elfogadtatott. D. u. 5 órakor ismét kér ülés tartatván , a fontos sajtótörvény minden lényeges megvitatás nélkül ment át. A benne foglalt szigorúbb rendelkezések elleni antipathia enyhítéséül megjegyzi a kérjegyző, hogy a sajtóvétségekre kimondott fogság és pénzbírsági büntetések úgy értendők, miszerint a törvényben ezen büntetéseknek csak maximuma van kimondva, s az alkalmazás a független esküttbírótól függ. Bernáth Zsolly esetben, midőn a pénzbírság exequálható nem lesz, a fogságbüntetést kívánja súlyosbítani. Sebestyén. Olly könyveknek, mellyek a nyilvános köz- és vallásos erkölcsiségből csúfot űznek, (5-ik §) elkoboztatását kívánja. —Másik észrevétele, hogy rendelkezés tétessék a pénzbirságok hováforditásáról. — Minek következtében a 15-dik §-nál kimondatott, hogy minden pénzbeli büntetések és elkobzások az orsz. pénztár javára fordittassanak. — A 17-dik §-osnál : Tormássy J. Az esküttszéki képességre 200 ft évi jövedelmet kevésnek talál, mert itt nem a birák nagy száma a fő és lényeges kellék, hanem az, hogy a nép érdekei képviselve legyenek. Főleg, most a haoticus állapotban, óvatosnak kell lenni. Kossuth L. Békés k. észrevétele igen megérdemelné a szoros megfontolást, ha az esküttszék az idézett 1843/4-ki munkálat szerint nálunk is úgy állana, mint másutt, hol az esküttbirák , sorshúzás szerint jőnek sorra, de itt ez csak qualifikátió arra, hogy valaki esküttbiróvá választathassák, s vannak még ezentúl az említett munkálatban más kivántatóságok is kifejezve, u. m. írni s olvasni tudás, 24 éves kor stb. — Itt a 200 ftos qualificátió csak azért említtetik meg, mert a birói eljárásról szóló javaslatban az esküttszéki képességre csak 100 ft kívántatik. Sőt kijelenti szóló, mint előleges óvást, hogy M.ország viszonyaiban, a választói jogra képesítő qualificátió az esküttszéki qualificátiónál kisebb lehet ugyan, de nagyobb semmi esetre nem. Jónak tartaná ezen eljárásról szóló 1.javaslatot, mellyre hivatkozás történik, a szerkezetbe befoglalni. A 30. § 2-ik pontja ellen, melly a cautiót a naponként megjelenő pdl. lapoknál 20 ezer ftra szabja, többek részéről történt felszólalás. Paczolay, Star, stb. nagyon sokallák azt. Kossuth azonban csak akkor tartaná soknak, ha e somma a bírságok szempontjából ítéltetnék meg, de tekintetbe kell venni azt is, hogy a kiadók pénzt szednek fel az előfizetőktől, s ha a szabadsajtó élénkebben mozog, az előfizetők száma is szaporodni fog, kiket biztosítás nélkül hagyni nem lehet. Továbbá azt is felhozá, hogy későbben, a politikai fejlettség nagyobb fokán, csak azon lapok fognak felállhatni, mellyek bizonyos pol. pártok határozott szint viselő orgánumai, egy illy pártnak pedig legkönnyebb lesz a megkivántató nagyobb sommát is kiállítani, s magát valamelly kitűnő tehetség körül öszpontosítni. A biztosítási öszszeg tehát megmaradt, csupán azon módosítással, mellyet Bónis L. javasolt, s többen pártoltak, hogy ezen cautió nemcsak készpénzben, hanem fekvő birtokra árvai biztosítékkal betáblázott kötelezvényben is adathassék. Némelly kifelejtett eszmék új §§-okba foglaltattak. A BR-ek e munka megítélésében azon két szempontból indultak ki, hogy a sajtóvétségek különben is definiálhatatlanok lévén, e részben egyedüli biztosság az esküttszékben s független birói eljárásban van , s hogy, miként az elnök gr. Széchenyi is említé, a törv.javaslat homlokán nagy betűkkel van irva az ideiglenesség. És ezért sokan, kik a javaslatot sok részben nem helyeselték, a jelen ingerült állapotok közt jobbnak láták meg nem támadni annak tulszigoruságát. Ezen hangulatra nagy befolyása volt némelly meggondolatlanul kinyomatott és itt a birtokos osztály nagy elkeserülését okozó költeményeknek, mellyek egyenesen a tulajdoni jog ellen vannak irányozva, s erőszakra provokálnak. A £60 csak alig kivivott sajtószabadság illy kinövései természetesen nem maradhatnak reactió nélkül. Folytatása a márt. 22- én déli 1 órakor tartott főrendi ülésnek. Tárgy a sajtótörvény. Majthényi Antal liptói főispán a 12. §-nál azon észrevételt tette, hogy a sajtóvétségek büntetése pénzben és fogságban együttvéve szabatván ki, ez elrettentő törvénynek azokra nézve , kiknek semmiök nincs, kevés hatása lesz; szükséges volna azért az ilyenekre nézve a pénzbüntetést a fogsági évekkel purifikálni, hogy ha nem fizethetik amazt, ez után mégis bűnhődjenek. Ez észrevétel kissé hosszasan szolgált vita tárgyául; a nm. országbíró úgy vélekedik, hogy a BR. azon elvből indultak ki, miszerint a büntetési maximumok úgy állapíttassanak meg, hogy ha szinte a vétkesnek pénze nem volna is, már magában a fogság maximuma elég büntetés legyen reá nézve ; világosítja a dolgot a 15 §., melly kimondja, hogy a fogság és pénzbüntetés, körülmények szerint külön is, együttvéve is alkalmaztathatik. Mindazáltal később szükségét látta őn, maga a BR.ket felszólittatni , hogy a kétféle büntetést a törvénybe nem összekötve, de vagylagosan foglalják, s a pénzetlenek tekintetéből a büntetés két neme közt purificátiót tegyenek. E javaslat azonban , mellyet a miniszerelnök is a BR.kel, fölvilágosítás nyerése végett, közleni jónak látott volna, többséget nem nyert, elég világosságot derítvén a kérdésre az említett 15 §. A 17. §. hivatkozással a múlt országgyűlési kér. választmányi munkálatra ,,a birói eljárásról,“ azt ideiglenesen a sajtóvétségekre nézve törvény erejére emeli. Gr. Cziráky János javaslatára megnyugodtak a föRR. abban, hogy amennyiben a törvény erejére, merő munkálatra hivatkozás nem elég, hanem annak szórul szóra törvénybe is kell igtattatni , tehát az említett munkálatot vegyék tárgyalás alá a föRR., s lehető észrevételeikkel a RR.hez átküldvék, annak törvénybe igtatására őket szólítsák föl. A tárgyalás a szőnyegen levő törv.javaslat bevégzése utánra halasztatott. Dr. Zichy Henrik az esküttszékek okvetlen szükségét tudja, de a BR. javaslatát egyhamar el nem fogadhatja, mert az első pillanatra is az ötlik szemébe, hogy minden 200 ft évi jövedelemmel biró egyén bírna esküttszéki képességgel, következőleg ollyanok hoznának ítéletet, kiknek a sajtószabadságról fogalmuk sincs. Azért tökéletes bizalmat helyezve a miniszerelnökbe , őt javasja felhatalmaztatni, hogy eskütszéken alakítson. — E javaslat egyetlen helyeslő szóra sem talált, a miniszerelnök pedig megköszönve a bizodalmát, kijelenté, hogy azon esetre, ha azon felhatalmazást a többség is kívánná , ő kénytelen volna azt visszautasítani. An. m. országbírónak a 35 §-ra tett észrevétele folytán többen soká vitatták azt, hogy ott kifejezendő , miszerint a hírlapok útján elkövetett sajtóvétségnek nagyobb beszámítása van , mint melly egyéb uton követtetik el. B. Eötvös , gr. Teleki L. és Perényi Zs. azt állíták, hogy a sajtóvétségek említett különbözése bizonyosan hatni fog a bíróra a büntetés maximumának kimondásánál; következőleg mihelyt ezt emelni nem szándék , arról, mi a tény körülményeit illeti, s a beszámításra tartozik, nem szükség a törvényben említést tenni, az a bíró belátására tartozik. — Maradt tehát az, ahogy volt. A külföldön nyomott könyvek iránt is némi rendelkezés tétetni ajánltatott, például, hogy az eladó könyvárus tétessék felelőssé , vagy a kormány sequestrationális joga állapíttassák meg. Szerfölött sokáig tartóztatta föl e kérdés a főrendeket. A ministerelnök elegendőnek látta a 45. s 46. §-bani rendelkezést, melly szerint az elmarasztaló ítélet által sújtott elmeműveket a kormány, hivatalos lapjában időnként kihirdettetvén, illyeket árulni többé nem szabad; a sequestrationális jogra egyszersmind megjegyzé, miszerint az visszalépés volna a praeventiv censurára; a 46. §. értelmében pedig csak olly művek árulása tilos, mellyek ellen a közügyvéd vagy magános vádlókép már föllépett, s azt elmarasztalás is követte. — Maradt a szerkezet. Holnap reggel 10 óra tartandó ülésre tárgyakut tűzettek: a sajtótörvényben fölhívott választmányi munkálat a bírói eljárásról, és a felelős ministérium felállítása iránti törvényjavaslat. Végül pedig Ghiczy kitélőmester jelenti, hogy a főrendeknek a hitelintézeti törvényjavaslatra tett észrevételeiket a BR. általában elfogadták. 46-ik országos ülés a feRRnél, márt. 23. d. e. 10 órakor. Főtárgy: a független magyar felelős ministérium alakításáról a törvényjavaslat. Felolvastatván s rögtön hitelesittetvén a foRRnek a sajtótörvényjavaslatra kell válaszüzenetek, következett volna a múlt országgyűlési választmányi munkálat tárgyalása, ,,a birói eljárásról.“ De gr. Cziráky J. azon javaslatában megnyugodott a tábla, hogy az esküttszéki eljárás elfogadtatván, a RR. szólittassanak föl, hogy ami az eljárásra, rendezésre tartozik , a felhívott munkálatból szemeljék ki, s azt átdolgozván, küldjék át a főRR-hez. Bemutattatván több a RR-től áthozott törvény-s felírási javaslatok , a magyar ministérium alakításáról szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá, s az alig egy pár kisszerű észrevétellel el is fogadtatott. A 6. §-ról Lonovics, Ocskay, Hám és Gaganecz püspökök aggodalmukat fejezik ki, valljon azon apostoli jogok, mellyeket eddig ő felsége személyesen gyakorolt, nem sérülnek-e azon rendelkezés által, hogy ő felsége az egyházi végrehajtó hatalmat is ezentúl kizárólag a magyar ministérium által fogja gyakorolni. A gróf ministerelnök előadó, hogy magában érződik , miszerint a ministérium ezután is csak ő felsége akaratából intézkedhetik , még pedig nemcsak azon jogok körében , mellyek ő felségét mint apostoli királyt illetik, hanem általában mindazok körében mellyek ő felségének mint alkotmányos királynak jogai ; különbséget tehát tenni nem lehet. A főtisztelendő urak aggodalma igen fölösleges, mert eddig sem saját ösztönéből nevezte ki a püspököket ő fölsége, ki minden jobbágyait nem ismeri, hanem tanács, ajánlás útján; ezentúl is ő fölsége bölcseségétől függ a kinevezés. Mivel különfélék azon viszonyok, mellyekben hazánk az örökös tartományokkal áll , a 11. §-ban, hol e viszonyokra nézve ő fölsége személye mellé különös minister rendeltetik, e szónak: „k a viszonyokba,“ három első betűje kitöröltetett. Lonovics J. Csanádi püspök, a 25. §-t úgy kívánta módosíttatni, hogy a miniszerek biztosokat is küldhessenek be a törvényhozás mindkét táblájára , s azok is ott felvilágosítást nyújthassanak. Gr. Szécsen Antal épen ellenkező indítványt tesz, s mivel a tapasztalást tekintve , a szabadság sehol sem veszélyeztetik annyira , mint hol a ministérium különálló testületnek tekintetik, és olly jogokat gyakorol, mellyek csak a törvényhozást illethetik, az angol rendszert pártolja, s a miniszereknek felszólalási jogot csak azon esetre kiván adatni, ha ők különben is tagjai a törvényhozó testületnek. Sokan pártolók e nézetet, bár elismerék, hogy a franczia rendszer kényelmesebb. A többség a szerkezet mellett nyilatkozott. Az országbíró javalta, miszerint figyelmeztessenek a BR. arra, hogy vannak körülmények, mellyekben a minister , magának a közállománynak érdekében , felvilágosítást nem adhat, s hogy ez a törvényjavaslatban fejeztessék ki. Míg a fölött folyt a vita, Pulszky Ferencz a terembe érkezvén, a pesti újabb hírek kissé zajongásba hozták a táblát. Későbben gr. Batthyányi Lajos miniszerelnök felkérte a főrendeket, hogy bár komolyan megfontolva mindent, mire reáállni kívánnak, a lehető leggyorsabban haladjanak a tanácskozásban , mivel új híreket von, mellyek szerint ő egymagában a felelősséget 24 óráig sem tarthatja meg, hanem szükséges a ministérium minél előbbi megalakulása. Tovább haladván a főRt., egyedül a 34. §-son létezett még némi változtatás. Gr. Cziráky J. azt kívánta itt kifejeztetni, hogy bármi új adónemének elvállalása ezentúl is mindkét tábla beleegyezésétől feltételeztetik. De amennyiben e kérdés szorosan a táblák rendezésére tartozik, annak eldöntése akkorra hagyatván fönn, a§-nak következő módosítása fogadtatott el : ,,A ministérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását s a múltra nézve az általa kezelt közjövedelmezők számadását az országos rendeknek (tehát nem az alsó táblának, mint a rendek javaslatában volt) bemutatni köteles. Bevégeztetvén az egész törvényjavaslat, Busán Herman Horvátország követe a BR-nek figyelmébe ajánltatni kérte, hogy a kapcsolt részek biztosíttassanak e törvényben is, mint régibb törvényekben a cancelláriára s helytartótanácsra nézve biztosíttattak, miszerint az állodalmi tanácsba horvátországi egyének is alkalmaztatni fognak. Ez igazságos lesz, és megelégedést fog szülni a társországokban. — E kívánat helyesléssel elfogadtatott, a miniszerelnök pedig biztosította az érdemes követet, hogy minapi kijelentéséhez híven, Magyarország erejét és hatalmát azon egyetértésben fogja találni , melly azt a kapcsolt részekkel összeköti Ezek után a gróf ministerelnök a ministerek névsorát, kiket választott, mielőtt azt őrsége is jóváhagyná, felolvasta, és pedig azért előre, mert a körülmények ollyanok, hogy egy pár egyénnek közülök mindjárt Pestre távozniok kell. A felolvasottak neveire hangos éljenek harsogtak, s különösen Deák Ferencz igazságügyminiszer neve legnagyobb lelkesüléssel üdvözöltetett. Végre, kevés szünet után, a most tárgyalt törvényjavaslatra kelt válaszüzenet felolvastatott. Esti 7 órakor folytattatván a főrendi ülés, az úrbéri megszüntetett magának javadalmak státusadóssággá változtatásáról a törvényjavaslat keresztülment. Több rendbeli javaslatok áthozattak. Elegyesülésből felküldettek : 1) a hitelintézet iránti s 2) a csak most említett törvényjavaslat; és 3) a magyar felelős ministérium alakításáról szóló. — Jövőre részletesen. KÜLFÖLD. NÉMETORSZÁG. Metternich herczeg megbukása a szabadság minden barátainak kebelében élénk örömet szült; különösen örvendenek a németek. A rögtön itélőszéknek Lombardiában kihirdetése óta, midőn ész és becsület inkább engedményeket javasoltak volna, egy hang sem emelkedhetik többé azon politica ellen, melly Metternich herczeggel megbukott. Ki fogja a politika vezetését átvenni Bécsben, a korábbi rendszer megbukásának hírére, még nem tudván, egész Németországban az volt a közvélemény, hogy annak nem lehet a Metternich iskolájából kikerültnek lenni, mert akkor csak a személyben volna változás, ki úgyis nem soká maradott volna már. Hire járt, hogy Münch-Bellinghausen gróf fog a státuscancellária élére jutni, ki most a német szövetségnél elnöklő ausztriai képviselő. Eddigi elnöksége azonban a német szövetségnél nem ad reményt, hogy ollyan ember, kitől a jelen körülmények között várni lehetne, miszerint meg fog felelni feladatának. Még kevésbbé tartották erre alkalmasnak Ficquelmont grófot, az orosz szövetség régi barátját, azon embert, ki csak legközelebb tért vissza Lombardiából , hová az emlitett politikának vas kezekkel leendő végrehajtására volt küldve. Mikép tudjuk, ezen hajdani ember is nem ugyan élén áll az új kormánynak, hanem csakugyan tagja annak, hadügyminiszer abban. Ezért te-