Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-03-31 / 15. szám
Péntek Martius 31. 1848. 16. , ,■■ . . . j i ■ .i'.i.ítJ ■— ------------------------<---=J------—i-------------------1 ------1—T..--■ : ji raj ja. ■■ . ■ —------—if1 M i , ' Megjelenik e’ lap minden négyszer küldve pedig atartományokba küldetni kivánt példány p élőhelyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. . . . ... Si. Előfizetési felhívás. Folyó évi április’l-ső napjával kezdődő szokott évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hírlap’“ ápril-júniusi foyamára Budapesten boríték nélkül 2 ft 48 kr, postán borítékban hetenként 2-szer küldve: 3 ft 42 kr, hetenként 4-szer küldve: 4 ft 6 krral pengőben elfogadtatik Pesten, a’ kiadóhivatalban (szabadsajtó-utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. Landerer Lajos, a’ Pesti Hírlap’ kiadótulajdonosa. Szabó Miklós Vasvármegye országgyűlési követe, rövid betegeskedés után, világban elhunyt. Fest, márt. 30-án. Mindennel remnének bennünket azok, kik megrémültek , mert többé nem monopolizálhatják konyháik ellátására a közvagyont, családaik emelésére az országos hivatalokat, s egy előjogos osztály számára a népszabadságot. Mennyit össze nem fecsegnek a reactió törpe lényei, igyekezvén függetlenségünk kétérzete közé már az első perczben keserű cseppeket vegyíteni. Beültek a jósszékbe is , s onnan énekelték gyásztereiket. Szerintük most osztrák katonák borítják el az országot, majd Pesten tartozik egy siciliai vecsernye, majd pedig a falukon. Aztán a Kárpátokról lejőnek a tótok és a máramarosi hegyekről az oláhok, s e két erős és szűkölködő faj pusztítani és lakmározni fog a dús rónákon. Hát még a hazánkban lakó szerbek? Ezek csak a magyar nyelvet döntik meg. De Nugent kikiáltatja magát horvát királynak. Slavonia és Croatia különszakadnak. Az őrvidékekről hatvanezer fegyveres jön Pest ellen. Minden levágatik, a boldog emlékezetű pecsovicsokon kívül. Vérengzés, hódítás, földingás, népvándorlás lesz. Mi maholnap a turkomannok közt találjuk magunkat. Egy forgószél kihord Európából, s mint Mephisto köpenyege Faustot, olly gyorsan repit régi sátraink és marhalegelőink helyére — Ázsiába. Mindez az ő jóslataik szerint megtörténik velünk, még pedig haladéktalanul. S miért? Mert Apponyi gróf többé nem a hazát, hanem családkörét boldogitandja. Mert Wirkner ur unja szülőföldjére visszatérni. Mert az administrátorok közül azok, kik régi párthitöket elhagyva, conservativ bálványoknak bókoltak, nem láthatják át: hol jusson már nekik nagy fizetés és nagy hivatal? Mert a censorok foglalatosság nélkül maradtak, és a sajtónak sok dolga van. ! Mert az osztrák miniszerek csak a maguk ügyeit kezelik, s azzal is elég bajuk van. • Mert a mi dolgainkat független és felelős emberek vezetik, nem pedig a mechanismustól függő gépek, kik kényurak voltak a népvélemény irányában, rabok az udvari kegy irányában. Mert a szabadság és egyenlőség kiáltatott ki nálunk, s vége a táblabirói politicának, vége a kopott jogok mindenhatóságának, vége a dicső kortesvilágnak, és a szent korona nem egyedül a nemes osztályé, sőt annak hasonló becsű tagjai minden polgártársaink. Mi tudtuk, hogy e tömérdek változás, e megaláztatása sokféle gőgnek, e lemondás sok bitorlott vagy roszul használt befolyásról, fájni, élesen sajogni fog azok keblében, kiknek magánérdekeik megsebezve vannak. De egy pár száz sértett büszkeségért s néhányak szétoszlott ábrándjaiért nem hittük, hogy lángba boruljon a haza, gyászt öltsön a világ, és fegyvert ragadjon a szomszéd a szomszéd ellen , a testvér a testvérgyilkolásra. Nem hittük , hogy a nép boszankodjék azért , mert szabad, haragudjék azért, mert egyenlő. Nem hittük, hogy a horvátok, a szerbek , az oláhok kétségbeessenek, mert szabad földjök van, mert a népképviselet által nincsenek kirekesztve a közös haza boldogításából, s mert a vallások egyenlő jogánál fogva nem nyomattathatnak a többi hitfelekezet által. Kétkedtünk a reactió bölcseinek jóslataiban, kétkedtünk a triposban, mellyre ülve fenyegettek minket, kétkedtünk a szent dühösségben , melly ajkaikról a veszély előérzetét hangoztatta. Mi nem tagadhatjuk ugyan, hogy egy átalakulásnak, melly hullám közé takar minden múltat, lehetnek szirtjei , de, hogy a népnek s a különböző népfajoknak e crisissel , melly ránk következett , elégületleneknek lenni nincs okuk, ezt az emberi lélek tulajdonaiból, ezt a kényelem és szabadság utáni vágyból következtettük. Számításaink teljesültek. A városok és községek mindenütt a mozgalom mellé nyilatkoztak. A nem-magyar ajkúak átkarolták reformjainkat Szerémben, Zágrábban és az őrvidékeken. És testvéreink, a Magyarországban lakó szerbek nevében , e nép tekintélyes férfiai következő nyilatkozattal világosították föl első petitiójukat, melly némellyek által balul érteték . Azon 17 pontból álló kérelem , melly ezen nevezet alatt „szerb nemzet kívánságai“ Magyarország átalakulása napjaiban több nyomtatott példányban jelent meg, a magyar közönség előtt balértelmezésre adván alkalmat, a P. Hírlap 9-ik számában foglalt nyilatkozat folytában ezennel nyilvánittatik , hogy midőn ezen alkalmi gyülekezet (melly mégis 47 község nehány előkelő lakosaiból állott) a maga ügyei fölött rögtön tanácskozott volna, nem tévesztő el szemei elől azon legszentebb kapcsolatot, melly őt a királyhoz tartozó hivséggel, a közös magyar hazához fiúi szeretettel, a magyar nemzethez pedig tántorithatlan ragaszkodással köti. És igy valamint egy részről a kárhozatos Separatismus helytelen eszméjétől távol vala; úgy más részről ezennel nyilvánítja , hogy a királyi trón szilárdításáért , a haza dicsőségéért és boldogításáért eldődeik példájára minden tőle kitelhető áldozatokra kész. A balfelfogásnak és értelmezésnek szava el fog némulni a bajnoki tettek előtt, s az agyarkodók fondorkodásai pirulni fognak a magyarországi szerbek minden tűzi próbákat többször kiállott tiszta hazafiai czélzata előtt. — Ugyanis ők, a kiknek érdekei Magyarország érdekeivel még Istvánok és Bélák idejétől fogva folyton-folyvást egybeforrasztvák, ismerik a magok szent kötelességeit király és a közös haza irányában. — A magyarországi polgárok politikai érdeke egy; és ha ezen érdek még az előbbi idők moltától megtisztul, nincs hatalom, melly e népet akármelly más tévutakra vezethesse. És mi telve alapos reményekkel nézünk a jövendő elé. A magyar felelős kormány fennállásában kivánataink teljesedésének előleges biztosítékát szemléljük. A mi okok, tekintetek, viszonyok óhajtásainkat hátráltatták, azok legnagyobb részét már a nemzeti felelős kormány eszméje megszüntette. Ezért bizton reméljük, hogy a felséges haza a szerb óhitű vallásnak függetlenségét és más hazai keresztyén vallások irányábani remegve várt viszonyos egyenlőségét, hozandó törvény által megállapitandja; a vallásbeli unió súlyos kicsapongásai ellen biztositandja, hogy az egyházi és iskolai dolgok felett értekezendő congressusnak minden évbeni tartásáról, protestáns atyánkfiai példájára, gondoskodandik , az ó-hitüeknek magasabb törvény- és közhatóságokban alkalmazása létrejövend. És ezek ekkép megszüntettetvén, a múltnak sebei nemcsak , hogy meg fognak gyógyulni, hanem el is fognak felejtetni, és örökké tartandó hívség érzetével fogunk kapcsoltatni kedves közös hazánkhoz, így értelmeztessenek a felőbb említett pontok, olly hozzáadással , hogy valamint a Magyarországbani szerbek a magyar nemzet és nyelv diplomatikai méltóságát magyar hazánkban elismerik , úgy más részről kívánják , miszerint a saját nyelvökkeli élhetés önnön dolgaikban és tanácskozásaikban (ott t. i. : hol a státussal érintkezésbe nem jőnek) nekiek engedtessék meg. Ezek szerint mindenben osztván a nemzet újabb nézeteit, és nyilvánítván ünnepélyesen, hogy mi nyelvünk és eredetünkre nézve szerbek, magunkat a magyar státus tagjainak és ekképen magyar polgároknak vallottuk, ismertük, tartottuk mindig, és valljuk, ismerjük, tartjuk, jelenleg is kijelentjük, hogy mi úgy a magyar királyi székért, mint magyar hazánkért mindent elkövetni, érettek élni és halni készek vagyunk. Így vagyunk mi alulírottak meggyőződve, és hiszszük, így vannak meggyőződve minden szerb atyánkfiai. Trifunácz Pál, Nikolics Izidor, Pavlovics Tódor, (a szerb lap szerkesztője), Sztojákovics György, Szubkovics János. Örömme fogadjuk testvéreinknek, a Magyarországban lakó szerbeknek baráti kéznyújtását. Meg vagyunk győződve, hogy a Separatismus helytelen eszméjétől olly távol vannak, mint a hűség az árulástól, s hogy veszély idején sorainkban fognak küzdeni, buzdítva azon elődeik példáitól, kik a hazáért pazarul ontották véreiket az Istvánok és Bélák korában, s kiknek porai annyira szentek a magyar mint a szerb nép emlékében. Legyenek ők áthatva egy nagy eszme által, mellyet kimondánk, s melly nem korlátolt, de általános, mint a lég, e mindent körülvevő és éltető elem. A szabadság és egyenlőség eszméjét értjük. Ez nem fogja tűrni, hogy a keresztyén vallás egyik hitágazata kevésbbé legyen független, kevésbbé bírjon jogokkal, mint a másik. Itt a jelszó nem a türelem, de a testvériség. Ez nem fogja megengedni, hogy a politikai hatalom is részrehajlással és érdemetlenekre ruháztassék. A státus fő- és alhivatalaira használni fogja azokat, kik értelmiségök és erényeik által a haza szolgálatára hivatvák. A törvényhozás nem képzelheti többé, hogy az ó-hitüek vallásuk miatt kevésbbé meleg hazafiak s kevésbbé munkás polgárok, mint a nem-óhitűek. Illy kigúnyolása a józan észnek, illy megvetése az emberméltóságnak, illy legyilkolása a keresztyén szeretetnek nem jöhet többé napirendre. Elmúltak a régi idők. Most széles láthatára van a szabadságnak, s annak legtávolabb pontjaihoz elvezeti szemeinket a felebaráti érzés. Az üldözés a sötétség réme. Körülünk világosság van. S kérjük önöket, Magyarországon lakó szerbajkú testvéreink, ne féljenek, hogy házaiknak, magánköreiknek szent küszöbét valaha a nyelvterjesztés erőszakos vágya átlépni merné. Bízzanak abban, hogy nyelvkörüli többi differentiáink békésen, közakarattal, közegyetértéssel meg fognak oldatni. Ne adjanak hitelt a reactió hőseinek, kik a magyar nemzetiség ellen föl akarnák ingerelni önöket, testvéreinket, hogy a nyelv miatti vak harczban legyilkoltassanak közös kincseink : a szabadság és egyenlőség, a megint visszaálljon a régi szolgaság, a régi jogtalanság. Mozdítsák elő a felelős ministériumot nehéz feladataiban. Éljenek önök, szerb testvéreink! Éljen és virágozzék közös hazánk ! S midőn önök, Magyarországon lakó szerbek, megelégülést látnak maguk körül, békét és gyarapodást Budától Magyar-Orsováig, emlékezzenek testvéreikre Orsován túl, s kérjék a népek istenétől, hogy azok is hazájuk földén olly szerencsésen oldhassák meg bel- és külviszonyaikat, mint a minő sikerrel reméljük mi rendezhetni hazánk állapotát Dévénytől Orsováig. ORSZÁGGYŰLÉS. A márt. 25-iki ülések részleteinek folyt. Az elnökség azon intése, hogy a nyitrai javaslat tárgyalása, a tett nyilatkozatok után, mellőztessék el, nem használván , Paczolay J. míg az indítványtevőt a contrarevolutionális irány vádja ellenében védelmezé, s abban, ha a szorosan vett urbériség más oda vonható rokon dolgokkal összekevertetnékt, a tulajdoni jog megtámadását látás beszédének azon helye által okozott nagy ingerültséget, mellyben azt mondta, hogy Magyarország most is dictátorságot tűr, mert a miniszerek, kiket ő különben tisztel, mindaddig dictátorokul tekintendők, míg törvény által meghatározott hatáskörön kívül működnek. Ezen kifejezés olly ingerültséget okozott, hogy a hallgatóság padairól erős „ki vele!“ is hallatszott, a követi karnak méltó botránykozására. — Ezentúl élesebben s ingerültebben folytak a szóváltások. Bón is S. Nyitra követének, ki őt alkotmányellenes mázzal akarta bemeszelni, megjegyzi, hogy őt mindenkor önkeble szózata nyugtatja meg, s ugyanaz szokta kárhoztatni, ha hibát követ el. Neki több éves politikai pályáján egy biztos compassza volt, hogy t. i. jobban szerette családját, mint önmagát, s jobban a hazát, mint családját (tetszés). A hatalomnak azért, mert hatalom, soha nem hódol, ha azonban az a haza boldogságára czéloz, egész erővel istápolja, de ha a hon ellen törekszik, megdöntésére mindig azon sorban fog állani, hol Nyitra követe, kivel, múltjára hivatkozva, jó akaratra nézve mindenkor kiállja a hasonlítást. — Indítványa, mellyet tőn , az idő rendkívüli körülményeihez volt szabva, s nem azt nézte : quid iuris ? hanem: quid consilii? — Vegye tehát szavait ez értelemben , s reá inconstitutionális mázt ne meszeljen , mert míg szive ver, az mindig csak hazájáért ver , s az absolutismusnak bókolni soha Bónis Sámuel nem fog (nagy éljen!) Kossuth L. Hont követé- 58