Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-05 / 48. szám

mellyek a csend és rend fentartását szigorúan parancsolják, a szinte szándékoltaknak a zsidók oda szorittatni, hogy a zálo­­­gokat minden fizetés nélkül adják vissza tulajdonosaiknak. Innen Szeredre ment által a népdüh, s a tegnapelőtt megkez­dett demonstrátiók tegnap még borzasztóbb fokra hágottaknak mondattak lenni, mint Pozsonyban ; a zsidókat és gr. Eszter­­házy Károly jószágigazgatóját, Frank urat, dühösen támadta meg a néptömeg, melly semmit sem hagy épségben ; segélyül tegnap egy század katonaság küldetett ki. Szenczen szinte kiütött a forrongás. Oroszvárott a múlt éjjel, mint mondják, gr. Zichy Manó jószágán rablásokat tett a nép, s a szép kas­télyban úrrá tette magát. Kérdjük: honnan ered ezen, már ezen vidéken csaknem mindenütt elterjedt lázadás? Hát a lelkészek, ha hallgatóik­nak az új törvényeket megmagyaráznák, s a népnek tudtára adnák, hogy mennyit nyertek a múlt országgyűléstől, s őket rendre és csendre intenék, nem gyakorolhatnának-e hatást a népre ? Mi azt hisszük, hogy igen ; de, fájdalom , e tekintet­ben olly hírek keringenek, hogy, ha igaz, a vérnek meg kell fagyni az ember ereiben. De világos adatok gyűjtéséig hall­gatunk , azonban felhívjuk a lelkészeket, hogy fogják fel eré­lyesen hivatásukat, s igyekezzenek a népnél mindent elkö­vetni a rend és csend fentartására, mert különben roppant felelősséget vonnak magukra. Megemlítendőnek véljük még, miszerint nádor ő fensége a pozsonyi nemzetőrségnek (nem a Bu­rger Miliz-nek) a za­varok idején kitüntetett erélyességéért dicsérő okiratot kül­dött, melly tegnap a városház terén föl is olvastatott. A nyárs­polgárok boszankodnak, hogy őket meg nem dicsérték. Úgy kell nekik, miért nem védelmezték a személy- és vagyonbiz­­tosságot. Még egyet. Annyi sok mágnás és főúr gyűlt össze a hajdani boldog korból a napokban Pozsony falai között, mintha ezen város második St. Germain volna. Azt mondják , conferentiáztak, de nem tudjuk miről. Mi hajlandók vagyunk hinni, hogy most is azt határozták, mit 1846-ik év november 14-én Pes­ten , miszerint: ,, mig a kormány azon ösvé­nyen maradand, mellyen az most van, m olly kezekben lesz, mellyek arról, hogy a jelen ösvényen megmaradni fog, kezeskednek, mindaddig készek azt gyámolitn­i.“ .' — Hajdúkerület. Talán sehol a hazában, az ál­lapotok egyenlősége olly mértékben meg nem előzte a jogi egyenlőséget, talán az erkölcsök, részint a társas egyforma­ság, részint az általánosan elterjedt értelmesség által, sehol inkább elkészülve nem voltak, az egyenlő polgári és vallási szabadság szent törvényeinek elfogadására, s talán sehol sem okoztak a legújabb események s törvények zajtalanabb, de mélyebb és kedvezőbb hatást a lelkekre, a politikai s társas erkölcsökre , mint a Hajdúkerületben. Mint a felkelő nap melegén a hűvös és dere : úgy olvadt el nálunk, a szabadság, egyenlőség s testvériesség törvények­ben megtestesített isteni eszméi előtt, a közöttünk annyi vi­szályt s keserűséget okozott kasztokra szaggatottság jéghideg rendszere. A kiváltságait vesztett nemesség, a nemesi előjogaiból törvénytelen parancsolatok által kiforgatott hajdúság, kevés ideig tartott kétkedés után, kibékült az új dolgokkal, s a jog­­egyenlőség kebeldagasztó érzetének melegével nyújtó jobb­kezét, a lelkében megvigasztalt, fölemelt, eddig harmadik, most már a két elsőbbikkel egyforma osztálynak. A szabadság s egyenlőség közössége tiszteletre utalja az embereket egymás iránt, s megtestvériesíti őket a haza és nemzetiség nagy gondolataiban. Naponként tapasztaljuk, hogy bizodalmasbak, közlőbbek és szelidebbek az emberek egymás irányában, é­s a nemzet­­őrseregbeni pajtáskodás, még a mezei munkásokat is seregbe gyűjti az ebéd órájában, s a pihenésre szánt pár fertálynyi időt okos, értelmes beszélgetésekre s katonai gyakorlásokra használtatja fel. A közcsend, béke és rend, nálunk egy ideig sem zavarta­tott meg. Egyetlen egy jelenet történt, mi némellyekben aggályt idézett elő. Hajdú-Böszörményben t. i. mintegy­­300 az őshajduk igaz maradékai közül, beíratván magukat a már több mint 3000 önkénytesből álló kerületi őrseregbe, nem akartak más,­ mint a Bocskay lobogó alá esküdni, s miután a böszörményi rendre figyelő választmány ezt nektek azon okon — mert most nem az elhunytakról maradt bárminő szent erek­lyékre , de a kivívott nemzeti szabadság szent háromszinére kell esküdni — meg nem engedte, a kerületi közgyűlés elé vitték ez ügyet, s kérelmük megadatását onnan kívánták. Így jött el ápril 27-e, melly napon a törvényhirdető gyű­lés vette kezdetét. E gyűlés igen népes és élénk volt. Min­denki érzé, hogy új kor küszöbén állunk, hatósági életünket illetőleg is, mindenki érzé, az induláspont fontosságát. Első napon a törvények hirdettettek ki, s a követjelentés olvastatott fel. Ezeket követték a törvények végrehajtása iránt kiadatott belügyminiszeri utasítások. A törvényhozás ostromállapotban dolgozott: nem csoda, ha a törvények szerkezetében hiányok találtatnak, é­s kü­lönböző magyarázatokra okul szolgáló képességekre buk­kanunk. A képviseleti törvény felett mindjárt magyarázat kelet­kezett. A törvény 9-ik §-ában t. i. az mondatik, hogy azon kerületek é s városokban is középponti bizottmány alakitandó, mellyekben csak egy követ választatik. — Más §§-okban pe­dig kifejeztetik, hogy e törvény értelmében , — a középponti választmányok kinevezése a kerületet, kir. városokat, me­gyéket, — egy szóval a törvényhatóságokat illeti. A többség elhatározá , hogy noha Böszörmény város , melly maga egy követet küld, nem olly törvényhatóság , mellyel a felsőbb kormányszékek közvetetlenül leveleztek volna, s kinek a mi-­ nistérium, sem a törvények hiteles eredeti példányát , sem az­­ azok végrehajtására nézve kiadott utasításokat meg nem kül-1í­dötte , mind a mellett is a 9. §. értelméhez képest, a követ­választást illetőleg , a Hajdúkerülettől teljesen független le­gyen, — s középponti választmányt önmaga kebléből nevez­zen ki, — a böszörményiek viszont, a kerületi középponti választmányba sem tagokul meg ne választathassanak, — sem annak tagjai kiküldésébe be ne folyhassanak. A kérdés illy módoni eldöntetése után , a kerület többi öt városa, két választó kerületre osztatott. Egyiknek főhelye Nánás, másiké Szoboszló, amahhoz Dorog, emehhez Had­ház és V.-Pércs városok vannak csatolva. Végre a középponti választmány tagjai kiküldettek. Második napon, a Hajdúkerületről szóló törvényczikk szolgált hosszas magyarázgatásnak alapjait. Nincs t.i. benne kimondva, kik legyenek a városi választók. A belügyminiszer utasítása szerint, a városi tiszt- és képviselők megválasztásá­nak , a kir. városokról hozatott törvények szerint kell meg­esni. Már, ha a városi választók ugyanazon qualificátiók sze­rint h­atnak össze, a mellyek a kir. városi választókra a tör­vényben megállapittattak: úgy a hajdú városokban, az ed­­digelé választási jognak gyakorlatában életek igen nagy része kiüttetik régi jogából. Nálunk ugyanis a város hadnagyát és gazdáját, kezdettől fogva , minden önjogú s bármi csekély fekvő vagyonnal biró lakos mindig választotta. — miután pe­dig a Hajdúkerületről írott törvényben sem a községi, sem a kir. városi választásokról szóló törvényre hivatkozás nem tör­ténik , miután a képviseleti törvény 1-ső­­­sában nyilván ki­­mondatik, hogy politikai jogélvezetet elvenni azoktól, kik azt eddig bírták, a jelen országgyűlésnek nem lehet feladása : a kerület, — a róla szóló törvény 4-ik §-sában említett válasz­tókon másokat, — mint kik eddig a hadnagyot s városgazdát választották, nem érthetett, s nem képzelhette, hogy a kir. városi választókra mért qualifikációknak lakosainkra alkal­mazása által, a régi választók igen nagy részét eddigi két­ségtelen jogaiból kiütni kellhessen. Kivált, ezen minden idő­ben kétes eredményű kísérlet, most, mikor szünetlenül a sza­badság és jogegyenlőség igéi zengenek, — kiszámithatatlan vészes következményeket idézhetne elő. A honnét a küldött­ségek , a városi választóknak illy értelembeni összeírására utasittattak. — A választások formájára nézve egyébiránt a városok, a belügyminiszer úr utasításáhozi alkalmazkodásra szólíttattak fel. Ezek után a kerület egyhangúlag s erélyesen kijelentvén, hogy jövőre a kormányzó, igazgató s bírói hatalmaknak egy személyben öszpontosítását eltűrni nem fogja, a kapitányi hi­vatalnak azon eddigi törvénytelen gyakorlatát, miszerint pe­res dolgokban birói parancsokat s kanczelláriai rendelménye­­ket pótló rendeleteket osztogatott, eltörlötte. Főkapitány urat pedig, a törvényszékeken­ elnökösködésrőli lemondásra felszó­lította. Az éltének 40 évét közhivatalokban töltött fáradha­tatlan munkássága s szabadelmű politikai elveiben ifjú, lel­kes ősz, fájdalommal bár, de meghozta a közakaratnak ez ál­dozatot. Lemondásáért tomboló örömzaj közt felviharzott hosszas „éljen“­len jutalma. Elérkezett ideje az ütlegbüntetések megszüntetésének is. A katonaszállásolási terhek alól a nép addig is, mig orszá­gos laktanyák épülnének, miképen szabadittathassék fel, e végetti tervadásra választmány neveztetett. A ministérium magyar katonáinknak Olaszhonból visz­­szahivása, nemzetőreink számára fegyverek küldése s beok­­tatására alkalmas katonai egyénekkeli ellátása végett meg­kéretik. Tárgyalás alá kerülvén a hajdúknak fennérintett kérelme, miután ők attóli elállásra rá nem beszéltethettek, s kinyilat­koztatták, hogy ők a király, szabadság és haza védelmére, apáik szent lobogója alatt s példái után, utósó csepp véreket is kiontani készek, de más lobogó alá nem esküsznek ; egyéb­iránt ezt nem elkülönzési szándékból teszik, sőt azt kívánják, hogy minden böszörményi nemzetőr azon lobogó alá esküd­jék, melly apáikat vezérlé a szent hajdan, alkotmány és lel­kiismeret-szabadságért vívott csatáira, illy erős ragaszko­dással szemközt jónak látta a kerület kérelmüket teljesíteni, olly módon , hogy a böszörményi őrsereg fölesketésekor a kér­déses lobogó, mint a hajdani szabadságküzdelmek szent erek­lyéje, felkoszorúztatván a haza dicsően kivívott uj szabadsá­gának törvényes háromszinű­ nemzeti rózsáival, kiállíttassák, — de az eskületet után ismét a levéltárba visszavitessék , az őrsereg pedig rendesen háromszinü lobogót használjon. —Eb­ben meg is nyugodtak a hőslelkü apák melegkeblü ivadéki. Adja isten, hogy olly védei legyenek a jó rendnek, béké­nek és hazának, adja isten, hogy olly hősei legyenek az uj szabadságnak, minek valának a sírban porhadó apák. De ki kételkednék azon tiszta magyar fajról, mellynek katonai szel­leme , tisztán megmaradt jó hírében mindenha ? Szabadság, egyenlőség, testvériesség , összeforrás és belbéke legyen jel­szavunk , barátaim ! mert az ember csak egység által erős, csak béke által boldog.— Nánás, ápril 29-én 1848.—r.g — • — Fiume. A megbukott abseutismus utósó teremt­ménye, a horvát bán, Zágrábból ápril 25-éről a buccari-i ka­pitányhoz következő rendeletet intézett. Buccari hatósága ezentúl kizárólag csak a horvátországi bántól függ, s így va­lamint a fiumei kir. kormányszékkel, úgy a nemzeti ministé­­riummal­ összeköttetése is megszüntettetik. Ezen báni rende­lethez 50 fölhivási példány van mellékelve a nép közötti ki­osztás végett, mellynek értelmében Horvátország s igy a ’ horvátországi tengermelléknek is közigazgatási kapcsa Ma­gyarországgal megszűntnek nézetik , s következőleg minden­­ felsőbbségi hatóság a bánt illetné. — Nagy-Kőrös város közönsége közelebb nemzeti kor­mányunkhoz egy nyomtatott nyilatkozatot intézett, mellybel­ többek közt ezeket olvassuk : Mint a kik az átalakulás által nyertünk életet, nem mi vi­­aszthatjuk el kitárni szivünk érzelmeit azon nemzeti korr­mány előtt, melly szintén az átalakulás első kedves szülötte.Te Méltóztassanak tőlünk a szeretet, hiú ragaszkodás, bizodalosoft legőszintébb nyilvánítását kegy­esen fogadni, s megengede­tt, hogy röviden elsorolhassuk, mit várunk, mit remélünk mi k­di nemzeti kormánytól stb. A közelebb múlt országgyűlés — ee ismerjük — sokat ten a nemzet átalakítása nagy munkájábara, de a munkának még csak kezdete tétetett meg, s ez előkésztés leteken is nyomai látszanak a kaszt-szellem le nem vetközhass tett befolyásának. A törvény előtti egyenlőség még elvben­ sincs kimondva. Mi tehát azt reméljük a nemzeti kormányok­tól, hogy a népképviseleti gyűlés életbe adandó törvényjavas­l­­­latainak a törvény előtti teljes egyenlőség fogja tenni alapelel­vét; erre fognak építtetni a polgári, a büntető törvénykörnö­yek, erre a politiális rendszabályok iránti törvényjavaslatoton Mi minden jognak, mellyet születés ad, ellenségei vagyunkon s ha a felsőház a norvég mintára nem alakittatik, a pairségig­ inkább birtokhoz vagy censushoz, mint születéshez kívánjuk ke­l­tetni. Mi a szabadalmakat, legyenek azok egyeseké, városokon vagy testületeké, végképen megszüntetni óhajtjuk.Kormányzássá tekintve, az öszpontosítás barátjai vagyunk, s legrs nagyobb veszélynek tartanók, a megyéket jelen minőségkedő fentartani; mert a megyei szerkezet mellett sem felelős ko­or­mány, sem községi rendszer meg nem állhatnak, s az ellenélt kezéről a legnépszerűbb szónokminister szavai sem valóban­ képesek meggyőzni. Mi a megyék átalakítását s egy tökéletital községi rendszer behozatala indítványozását az amerikai min­m­­ára várjuk a felelős kormánytól. Ezeket, legnagyobb általi sai­nosságban a jövő törvényhozást illetőleg. A ministérium pry­o­liticáját egyes részletekben illetőleg, a legszigorúbb meggyőg­gődéssel hisszük és reméljük , hogy a testvér-nemzetek írni árában béke szelleme vezérlendi kormányunkat, és semtani áron és semmi esetben a magyar erő más nemzetek szabadss­á­gának elnyomására nem fog használtatni, sőt szükség esetléni­ben gyámolul ajánltatni, hogy a belügyekben a megyei véd­­hetetlen rendetlenség helyébe pontosság és szigorúság lépjtn, - mi, magunk részéről, a rendeletek teljesítése iránt féltét­es­len engedelmességet ajánlván, teljesen meg vagyunk győződő­ve, hogy a pénzügy a legszigorúbb igazsággal és takaréko­s­­­sággal fog kezeltetni , s nem vagyunk képesek magunkná­l elhitetni, hogy a nemzet különben is sokasodandó terhein­­a idegen státusadósságok elvállalása általi megnehezítése este­ meg is kisértetnék stb. stb. 402 ( KÜLFÖLD. AMERIKA. Nevy-Yorkban ápr. 4-én nagy népgyülog tartatván, mellyben a franczia köztársasághoz advencv irat intéztetett, C­a­m­­­u­s igy szólott : Ha Francziaoro­­szág köztársaság, két év alatt a kozákok Párisban van­­nak. Ne nevessenek, urak, mert két év alatt a szabadlág­ körüljárja Európát, s mindenki szabad lesz; két év a­­l­a a köztársasági Európa felforgat minden trónt, s megbundí­­tat minden zsarnokot. ANGLIA. Tom Steele, O’Connell nagy tiszteletteló segéde, sőt valóságos hive, közelebb Londonban véget akarván vetni életének, a Waterloo-hídról a Temzésn ugrott, de egy hajós szerencsésen kifogta. Steele ajánlóéri a nagy izgatót a híres Clare grófsági választáson kövee­­nek, mielőtt a kath. emancipátiója keresztülment. Az angol lapok Palmerston lordnak aj spanyol kor­mánynyal váltott közelebbi levelezését közük. A nemán lord márt. 16-án ezt irta Bulwer madridi angol körvös­nek: Felszólítom önt a spanyol kormánynak azonnal alipi­tani, hogy törvényes és alkotmányos rendszert tüzzölnöl magának. A francziák királyának közelebbi bukása mem taníthatja a spanyol udvart és kormányt, minő nag­yel veszély, ha valamelly országot a nemzet érzelmei és vél­e­ménye ellenére akarnak kormányozni, s a francziaorsziai­­esemény azt is mutatja, hogy még a számos és jól fegyell­mezett hadsereg is elégtelen védelem a koronának; i­­­­dén az általa követett rendszer nincs összehangzásban mind ország érzelmeivel. A spanyol királynő okosan tenné, tor kormányát, az alapnak terjesztésével s a szabadearő párt bizalmával biró férfiaknak abba ültetésével, megegé­sitené. Sotomayor herczeg spanyol külügyminista ezen vele közlött dipl. üzenetre azt felelte, hogy arra m­ág volt ok, hangja pedig illetlen és sértő egy független nem­­­zet irányában, s kérdi, mit mondana az angol kormánxxrj ha neki Izlandról és más bel­ügyeiről szólanának, például, hogy a kormányt a derék sir R. Peelnek kellene átenge­m­ni ? Ezen oknál fogva ezennel vissza is küldi a dipl.­i .Ig­neteket az angol követnek, s jelenti, hogy ha még ezze­l túl is fog az angol kormány Spanyolország belügyirggi avatkozni, minden felelet nélkül vissza fognak küldebtíj­­zenetet. FRANCZIAORSZÁG. Az ápril 20 iki ünnepen folytán, melly katonaság és nép között leendő te­stvérjendi kötés végett volt tartva, s midőn a Moniteur szerint it­án kevesebb, mint 400,000 fegyveres ember vonult el a n­a­poleon-diadaliv mellett felállított karzaton levő idebi­­ kormány előtt, az utóbbi következő szózatot intézecse, néphez, nemzetőrséghez és katonasághoz. A nép , ne­­­zetőrség és hadsereg egysége, melly a kormány czéljáról, a democrata köztársaság szüksége volt, most már ur­al­ság. A tegnapi nap szem elé tüntette, mi a szivekfagj volt: most már csak egy nép van. Ezen nép egyesiss-­ és fegyverezve van a rend védelmére a köztársaságba. Soha a királyság és császárság nem tartottak illy szemres, mert hadseregek vonultak előttök, most pedig a nép­­len

Next