Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-08-08 / 128. szám

Illy férfiak valának azok, kik az oláhokkal is addig, mig hitték, hogy őket használhatják, k­atérareáltak , s most már nem is ügyelnek reájok; sőt a választásnál minden módon arra működtek, nehogy egy oláh is követté megválasztassék. Ők valának, kik hetekkel előbb az oláho­kat testvéreknek nevezték, és a bizottmányban együtt ültek. A szebeni székben a népségi arány ez: 38,000 német, 44,000 oláh és czigány, 1200 magyar. A nagyobb birtok és a városi szavazatoknál fogva, a többség szász részen van. De mind a mellett a szá­zoknak a szavazatok megoszlásától nagyon óvakodniok kelletett. Különben a thesaurátusi oláh hivatalnok a többséget könnyen meg­üthette volna. A szászok résen állottak. Egy nyomtatott felhívást bocsátottak közre , hogy csak ne S­c­h­m­i­d­t ügyvédnek, hanem Schmidt tanárnak, ki a „Gegen­­warth“ népszerű lapjai által magát hirtelen megismertette (mert kevés hónapokkal előbb még nem ismerte őt senki) és Rosenfeld Józsefnek , a befolyásos hazafi, ud­vari tanácsos Rosenfield becsének, adnák szavazataikat. Minden hely külön választott , a bizottmányok előtt, mellyeket a tanács kiküldött. Ezen bizottmányok is meg­tették a magokét. — Újegyházán 5,000 szász áll 7,000 oláh ellenében. H­a a tanár, ki ezen széket a múlt erdé­lyi országgyűlésen becsülettel képviselte , most magát, mint követjelölt, hiába jelentette be. Régi barátait többé, mint elhirhedett elpártoló, nem találta föl. Az oláh ki­sebbség egy bukaresti tanár Laureanira adta sza­vazatát. Még hátravannak Szászsebes és Szerdahely, hol az oláh elem 16,000 lélekkel, a lakosság­­ részét képezi. Nagy aggodalomban vannak a szászok, hogy „testvéreik“ az oláhok, egyet az övéik közül választanának képvise­lőül. B. Vay a szász városok közül Szebenben és Brassó­ban napokat töltött. Tanúja­­azélt a brassói polgárság ál­tal tett szives fogadtatásának és azon jótékony benyomás­nak, mit a k. biztossali érintkezés itten szült. Szeben más­kép­viselte magát. A város részéről senki sem tisztelkedett nála, mikor első ízben ott volt. Csak másod izbeni ottléte alatt jelentek meg előtte a tanács képviselői. Az unió az alatt kihirdettetett. A szebeniek csak most tudják már, hol áll fejek. —­z ORSZÁGGYŰLÉS. (Folytatása a képviselőház aug. 4-ki ülésé­re se.) Madarász L. is beszélt. Mondá, hogy a nép azt kérdé: meddig fizessük még a papunkat, s szóló illy kér­désre azt felelte: azt hiszem a novemberi országgyűlésig. Az 1848 20. letette az alapot, s megmondá, minő javakat ért, t. i. azon státudjavakat, mellyek most egyházi személyek ke­zein vannak. — Előhozta Hám János és Lonovics kinevezé­sét, mondván, hogy mikor pénz nincs, az illy helyeket üre­sen hagyni hazafiság. Mondá, hogy beletekintett a budgetbe, s a reactiónak sok személyzetét találta benne, — majd ah­hoz is hozzászól, hogy kinek mennyi kell. Állita, hogy a pesti universitás nincs a népnek érdekében, mert nem any­­nyira tudósok, mint értelmes polgárokra van szükség, stb. Ezután a javaslatra térve, ennek azon részében, melly a községi adóról szól, nem a múlt országgyűlés , henem Hám János és Korizmics elveit látja. Magyaror­szágban a nevelésre 3 féle alapot lát, u. m. az egyházi sze­mélyek kezein levő javakat, mellyekkel szűken kell gazdál­kodni, hogy e czélra is maradjon, — továbbá az alapítványi pénzek, mellyek egyenesen e czélra rendeltetvék, — s végre a barátok kezén levő tömérdek javak Említi a zirczi szerzetese­ket, kiknek Fejérmegyében 56,000 hold pusztájok van, stb. — Van-e a javaslatban kimondva, hogy barát nem lehet tanító ? — pedig ez volna az elv. — A minister maga tartozik eltalálni az ország kivonatát; mert magok a monarchisták princípiuma szerint nehéz megbízni ollyan embert, ki az elveket nem osztja. Itt a minister maga kimondja, hogy a közös iskolákat jobbnak tartaná, azonban hosszú combinátiók után, mellyek­kel Hám János és mások impr­egnálva vannak, mégis ellen­kezőt terjeszt elő Szóló illy módon saját véleménye ellen so­hasem terjesztene, hanem inkább azt mondaná, hogy ,,alál szolgája“ — de ez csak egyéni nézettől függ stb. Szaló eleinte azt gondolta, hogy az országgyűlés egy hétnél sem fog to­vább tartani, de most azt tapasztalja, hogy alig lehet véget látni, mert a többek közt a communál-rendszert is átnézni kötelesség. Most pedig jelenti, hogy holnap indítványt fog benyújtani azon státusjavak iránt, mellyek jelenleg egyházi személyek kezein vannak, mert olly kérdésnek látja, melly által a nevelés ügyét elősegítjük. Végre a miniszert utasítni kívánja, hogy még ezen ülésre másik javaslattal álljon elő. Tanárki G. A halasztás ellen nyilatkozik. A kény­­szeritett iskoláztatást s a községi befolyást is pártolja, de több centrálisállóval. Nevelésben s kormányzatban nemzeti­séget kíván. A közös iskolára nézve véleménye az, hogy per­­missive meg kell engedni a hitfelekezetieket is, miután a házi nevelés is meg van engedve, de nem országos segély utján. — Emitt szóló némelly adatokat, a nevelésnek hazánkbani hiányai kimutatására. Magyarországban— úgymond— 14,280 város és helység van, s az elemi iskolák száma nem megy többre 930- nál, és így 5400 iskola hiányzik, s ha meg­gondoljuk, úgymond, hogy a hazánknál nem nagyobb Porosz­honban 22,000 tanító működik, át kell látnunk, hogy nem könnyebb ezeket fedezni, mint a 200,000 katonát kiállítani. Szeretné tudni, minő alapokra építő a cultusminister az 5/0 adóarány kiszámítását, stb. K­a a i n c­z i G. Tisztelt ház ! Ha azon gondolat-fonalat, melly némelly tanácskozások részletein áthúzódott, figyelemmel kisé­rem, — nem tartozom bár azok közé, kik jobbra és balra emlege­tik a régi és uj politikát, — de úgy tetszik nekem, mintha visszabűvöltetném a régi politika terére, és mintha a népne­velés eszméje, a magyar törvényhozás bolygó zsidója, ismét feltámadna, köztünk járva, és meggyilkoltatva az ünnepélyes ,,maradjon“-nok által. Tisztelt barátom ! Madarász László, be­szédének kezdetén megmutatta, hogy ha valaki összeszedi Hám Jánost és Lonovicsot, a zirczi apátságot és Korizmicsot, és ezeket es­zemetélgeti, potpourit csinálhat magának, mint Machbet boszorkányai, — ezekből azután szép rémképeket állíthat elő, mellyektől eliszonyodik az ember, mindaddig, mig megfogdossa őket. ő alapul vette ezen dolgokat azért, hogy ki­mondja azt, miszerint a nevelési minister úr javaslatában meg­tagadvák azon szent elvek, mellyek az 1848. 20. sz. által ki­mondattak. Elmondotta, hogy a javaslat elfogadása nemcsak retrográd menetel volna, hanem roszabb lenne a mostani álla­potnál. Megvallom, figyelemmel követtem becses barátom okoskodását, mert azon volubilis elmének ide­s tova szökde­lését, lehetlen legbensőbb érdekkel nem követni; de annyit kell mondanom, hogy nem mindig lőtte meg a czélt, mellyel kinézett. Először azt mondotta, hogy a községi adónak beho­zatala által azon elv csafoltatik meg, vagy nem fogadtatik el, mellyet a törvényhozás kimondott, miszerint a köznevelés költségei az állodalom által viseltessenek. Azt hiszem, hogy a törvényhozás történetére kell visszatérnünk, ha sikerest akarunk, ha akarjuk, hogy azon hibákat ne ismételjünk, mely­­lyeken mások magok kárával átmentek. — 1791-ben a con­­vent szép poétái elragadtatásában kimondotta, hogy a népne­velést a nemzet szárnyai alá kell bocsátani, tehát a költsége­ket mindenkinek egyaránt viselni, és a felügyeletet a státus kezeibe venni, kiemelte a néptanítóknak miserábilis helyze­tét, megjavította fizetéseiket, s 1200 francra emelte. Ennek eredménye az lett, hogy az alkotmány olly végtelen terheket mondott ki magára, mellyeket meg nem birt, s mellyek a tör­vényt, kimondásának első perezében , megölték , s a­helyett, hogy a községi felügyelet által életbeléptetendő sikert való­sággal életbe léptette volna , három év múlva ellenkező irányú törvény hozatott azon törvényhozás által, miután belátták a lelkesedett törvényhozók, hogy részint nincs mód­jában a státusnak azon roppant terheket elviselni , részint, hogy az ekkér életbe léptetett iskolák üresen maradtak. Mi illeti a másik ellenvetést a községi adózás tárgyában , nem igénylem magamnak, hogy a tárgyhoz értek, de a­menynyire az összevetések és a külföldi állapotokkal való megismerke­dés feljogosítanak, azt kell mondanom, hogy a cultusminister úr azon egyetlen középutat találta el, mellynek életbe épte­­tése lehetséges; meghagyja az oktatás szabadságát minden­kinek, s a községi adó mellett mindenki rokonszenvvel visel­tetik saját gyermekeinek mikénti neveltetése iránt, s egyedül csak a községi adótól feltételezhető mindenkinek közvetlen befolyása a nevelésre. Azt hiszem, vannak ezen javaslatban olly részletek, mely­­lyek iránt nem fogok pártolólag nyilatkozni, de a­mellyeket azt hiszem, kimondani a politikai óvatosság miatt úgy kellett, mert nem tartom szerencsésnek Magyarország jelen körülmé­­nyei közt azon politikát, mellyet Madarász László ajánlott, hogy t. i. politikában az ember sem jobbra, sem balra ne nézzen, és ne mérlegelje a körülményeket, hanem mondja ki meggyő­ződését, és ha fejet nem hajtanak neki, azt mondja: alázatos szolgája. Illyesmivel szép politikai jellemet tanúsíthat az em­ber, de ki a közéletet vezérleni akarja, ha mindig oda akar kimenni, hogy neki hajtsanak fejet a körülmények, azt hiszem ezen politikus ember nem sokra fogna menni. (Helyeslés). Végül kimondván szóló, hogy azokat, kik e tárgy elhalasztá­sát akarják, nem érti, mert az elhalasztásban sem atyáskodást, sem népességet nem lát,­­ kéri a házat, menjen által­a rész­letes tárgyalásra. Hasonló értelemben nyilatkozott S­z­a­c­s­­v­a­i Imre. Még Szász Károly terjeszte elő a javaslatot pár­toló nézeteit, s ezután csakugyan következett a­z­onkénti fel­­olvasasás, melly e napon , mint írtuk, a 4-ik §-ig haladt. De erről bővebben A miniszeri javaslatot itt közöljük: Törvényjavaslat az elemi oktatásról. 1. §. Az elemi oktatásnak czélja, hogy a gyermekek a tudomány első elemeibe avattassanak. A közállomány kötelessége felvi­­gyázni, hogy az elemi nevelésben mindenki részesüljön. 2. §. A közállomány gondoskodni fog, hogy minden hely­ségben s népes pusztákon, a mennyire lehet, tanintézetek le­gyenek. 3. §. Szülőknek vagy gyámoknak szabadságukban áll, gyermekeiket háznál vagy magánintézetekben neveltetni, s illy esetben arra, hogy gyermekeiket a nyilvános elemi isko­lákba küldjék, nem kényszerittetnek. Azonban a háznál, vagy magánintézetekben nevelt gyermekek minden évben a nyil­vános iskola elöljárói előtt fognak megvizsgáltatni. 4. Minden szülő vagy gyám, — ide értve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mester-tanítványok, vagy háziszolgák tartatnak — kötelesek gyermekeiket vagy gyá­­moltjaikat, ha nevelésökről háznál vagy magánintézetben nem gondoskodtak, nyilvános iskolába járatni, még­pedig a fiúkat hat éves koruktól tizenkét éves korukig, a leányokat szinte hat éves koruktól a tizedikig. Ezen kötelesség elmulasztása pénzbeli s a szükséghez képest fogsági büntetéssel is bün­­tettetik. 5. §. Az elemi nevelés minden közintézetekben ingyen adatik. 6. §. A mennyiben az egyes iskolák saját fennállásukra ] alapított vagyonnal nem birnak , (melly minden intézetnek ■ most is teljes épségben fentartatik) annyiban a népiskolának­­ 786 terheit a község viseli, melly e czélra minden keblebeli, vagy hozzátartozó polgárra külön adót vethet ki. 7. §. A község által kivetett iskolai adó az országos adó­nak öt százlakiját nem haladhatja, s ennek fizetéséhez min­den okos és birtokos azon arányban járul, mellyben egyéb közterheket visel. 8 §. Ha az egyes népiskola fentartására sem annak saját alapítványi jövedelme, sem a 7-ik §-ban meghatározott köz­ségi adó nem elégséges, a hiány a közállománytól nyert pénz­segély által fog fedeztetni. 9. §. Az elemi oktatás azon tárgyakban határoztatik, mellyek a p­olgá­r élet minden viszonyaiban szükségesek, figyelemmel arra, hogy a gyermekek inkább alapos, mint sok­­fé­le ismeretekhez jussanak. Különös tárgyai: írás és olvasás, Fejbeli és jegyekkel való számítás. Természet­tan és természetleirás, különös figyelemmel az életmódra és vidékre, mellyhez a növendékek szüleinek na­gyobb része tartozik. Hazai történet s földleírás. A polgári jogok és kötelességek ismeretei. Tett-gyakorlat, különös tekintettel a hadi szolgálatra. Éneklés. 10. §. Az oktatás nyelve a lakosok többsége szerint hatá­roztatik meg. 11. §. Olly helyeken , a­hol a fentebbi 10. §. értelmében a rendes oktatási nyelv nem magyar volna, a magyar nyelv is taníttatni fog. 12. §. A vallásos oktatást a növendékek ezentúl egyene­sen és közvetlenül vallásuk lelkészeitől veendik. 13 § A melly községben több hitfelekeze­t van, mindenik hitfelekezet számára külön elemi iskola nyittatik, ha egy-egy felekezet iskolába járó gyermekeinek száma ötvenre megyen. 14. § A melly községben több k­is felekezeti van, hanem olly számmal, hogy a 12. §. értelmében számukra külön is­kolát nyitni nem lehet, illy helyen az iskola közös, és az elemi nevelést a növendékek hitfelekezetbeli előny vagy kü­lönbség nélkül nyerendik ; másként is a vallásos nevelés a 12. § értelmében nem ezen iskolához , hanem egyenesen az illető lelkészekhez tartozván. 15 § Ha olly községekben, hol több hitfelekezet van, de a 13. §. értelmében ezek számára külön iskolákat nyitni nem lehet, akár egyesek , akár valamelly hitfelekezetbeliek mégis saját erejükkel külön iskolát állítani kívánnak, ez sza­badságukban fog állani, a­nélkül azonban, hogy ez által a közös iskola fentartására kivántató és aránylag kivetendő községi adó alól ismer­tetnének. 16. §. A községi iskoláknak egyenes felügyelése és ve­zérlése, a községek által választandó bizottmányokat illeti, valamint ezeket fogja illetni a tanítók választása azok közül, kik kellő bizonyítmányt birnak arról, hogy a nevelési pályára elkészültek. 17. § A közállomány gondoskodni fog, hogy kellő szám­mal felállíttassanak olly intézetek, mellyekben néptanítók képeztessenek. 18. §. Az ország külön kerületeiben, az egykori Erdély­ben és Horvátországban, összesen hat kerületi bizottmány ál­­litattik fel, melly a közoktatási ministérium vezérlete alatt a népnevelés ügyét különösen kezelni fogja. 19. §. Ezen elvek nyomán részletes és a törvényhozás elébe terjesztendő tervek készítésével a közoktatási ministéri­­um megbizatik. — Olvastatik a szerkezet lső §-a, s a bizottmány azon mó­dosításával, miszerint annak első pontja, mint törvénybe nem való indokolás kihagyassék — marad. A 2-dik §­ban közállomány helyett „kormány“ létetik. A 3 dik § nál élénkebb vita keletkezett. Luzsénszki kívánja kimondatni, hogy a házról vagy magán­intézetekben nevelt gyermekek vizsgálata ingyen történjék. Ezen módosítás viszhangra nem talált. Madarász L. kimondatni kívánja, hogy be nem vett szerzetbeli barátok házi tanítók sem lehetnek. K a z i n c z i: Általánosságban a magán­intézeteket úgy kívánja körüliratni, hogy a kormánynál jelentés történjék mielőtt illy intézet fdállíttatték , s a kormány intézkedjék , hogy a magánnevelés is a státus felügyelése alatt álljon. Madarász módosítványát, úgy mint létetett, csu­pán Kállai Ödön és Irinyi pártolták. Mások, mint Hunfalvi és Csíki, illy messze vitt politiális rend­szerrel korlátozva látják az egyén , s még azonfelül az apa szabadságát. Pap Zsigmond szerint collégiumokat, nem pedig egyes jezsuitákat, vagy más szerzetbeliereet kell kizárni. B­ó­n­i­s S. azért nem kívánja e módosítást, mert ma­gában értetik , mert különben minden törvényben meg kelle­ne említeni a jezsuitákat, (mert oda találják a dolgot magya­rázni , hogy a­hol megemlítve nincsenek, ott szabad bejöve­telük van ) Kazi­nczit pártolták Lónyai M. és Bólya képviselők. Mások eléggé biztosítva látták a státus felügyelő­ti jogát a magán- és házi nevelésre nézve, a szerkezetben fog­lalt nyilvános vizsgálatok által. Palóczi az első módosítványt így formulázza: „Végre az 1773 óta eltörlött szerzetek tagjai magántanítók sem le­hetnek.“ K­u­b i n­y­i (ifjabb) hozzátétetni kívánja: ,,és eltörlen­­dő.“ Ez viszhangra nem talált. Kazinczi a magáét később így formulázza: „A ma­gán­intézetek a státus felügyelése alá helyeztetnek.“ Zeyk Károly ez utóbbi módosítványt Palócziéval együtt pártolja. Zeyk J­ó­z­s­e­f, Kazinczi első módosítványára vonat-

Next