Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-08-08 / 128. szám
Illy férfiak valának azok, kik az oláhokkal is addig, mig hitték, hogy őket használhatják, katérareáltak , s most már nem is ügyelnek reájok; sőt a választásnál minden módon arra működtek, nehogy egy oláh is követté megválasztassék. Ők valának, kik hetekkel előbb az oláhokat testvéreknek nevezték, és a bizottmányban együtt ültek. A szebeni székben a népségi arány ez: 38,000 német, 44,000 oláh és czigány, 1200 magyar. A nagyobb birtok és a városi szavazatoknál fogva, a többség szász részen van. De mind a mellett a százoknak a szavazatok megoszlásától nagyon óvakodniok kelletett. Különben a thesaurátusi oláh hivatalnok a többséget könnyen megüthette volna. A szászok résen állottak. Egy nyomtatott felhívást bocsátottak közre , hogy csak ne Schmidt ügyvédnek, hanem Schmidt tanárnak, ki a „Gegenwarth“ népszerű lapjai által magát hirtelen megismertette (mert kevés hónapokkal előbb még nem ismerte őt senki) és Rosenfeld Józsefnek , a befolyásos hazafi, udvari tanácsos Rosenfield becsének, adnák szavazataikat. Minden hely külön választott , a bizottmányok előtt, mellyeket a tanács kiküldött. Ezen bizottmányok is megtették a magokét. — Újegyházán 5,000 szász áll 7,000 oláh ellenében. Ha a tanár, ki ezen széket a múlt erdélyi országgyűlésen becsülettel képviselte , most magát, mint követjelölt, hiába jelentette be. Régi barátait többé, mint elhirhedett elpártoló, nem találta föl. Az oláh kisebbség egy bukaresti tanár Laureanira adta szavazatát. Még hátravannak Szászsebes és Szerdahely, hol az oláh elem 16,000 lélekkel, a lakosság részét képezi. Nagy aggodalomban vannak a szászok, hogy „testvéreik“ az oláhok, egyet az övéik közül választanának képviselőül. B. Vay a szász városok közül Szebenben és Brassóban napokat töltött. Tanújaazélt a brassói polgárság által tett szives fogadtatásának és azon jótékony benyomásnak, mit a k. biztossali érintkezés itten szült. Szeben másképviselte magát. A város részéről senki sem tisztelkedett nála, mikor első ízben ott volt. Csak másod izbeni ottléte alatt jelentek meg előtte a tanács képviselői. Az unió az alatt kihirdettetett. A szebeniek csak most tudják már, hol áll fejek. —z ORSZÁGGYŰLÉS. (Folytatása a képviselőház aug. 4-ki ülésére se.) Madarász L. is beszélt. Mondá, hogy a nép azt kérdé: meddig fizessük még a papunkat, s szóló illy kérdésre azt felelte: azt hiszem a novemberi országgyűlésig. Az 1848 20. letette az alapot, s megmondá, minő javakat ért, t. i. azon státudjavakat, mellyek most egyházi személyek kezein vannak. — Előhozta Hám János és Lonovics kinevezését, mondván, hogy mikor pénz nincs, az illy helyeket üresen hagyni hazafiság. Mondá, hogy beletekintett a budgetbe, s a reactiónak sok személyzetét találta benne, — majd ahhoz is hozzászól, hogy kinek mennyi kell. Állita, hogy a pesti universitás nincs a népnek érdekében, mert nem anynyira tudósok, mint értelmes polgárokra van szükség, stb. Ezután a javaslatra térve, ennek azon részében, melly a községi adóról szól, nem a múlt országgyűlés , henem Hám János és Korizmics elveit látja. Magyarországban a nevelésre 3 féle alapot lát, u. m. az egyházi személyek kezein levő javakat, mellyekkel szűken kell gazdálkodni, hogy e czélra is maradjon, — továbbá az alapítványi pénzek, mellyek egyenesen e czélra rendeltetvék, — s végre a barátok kezén levő tömérdek javak Említi a zirczi szerzeteseket, kiknek Fejérmegyében 56,000 hold pusztájok van, stb. — Van-e a javaslatban kimondva, hogy barát nem lehet tanító ? — pedig ez volna az elv. — A minister maga tartozik eltalálni az ország kivonatát; mert magok a monarchisták princípiuma szerint nehéz megbízni ollyan embert, ki az elveket nem osztja. Itt a minister maga kimondja, hogy a közös iskolákat jobbnak tartaná, azonban hosszú combinátiók után, mellyekkel Hám János és mások impregnálva vannak, mégis ellenkezőt terjeszt elő Szóló illy módon saját véleménye ellen sohasem terjesztene, hanem inkább azt mondaná, hogy ,,alál szolgája“ — de ez csak egyéni nézettől függ stb. Szaló eleinte azt gondolta, hogy az országgyűlés egy hétnél sem fog tovább tartani, de most azt tapasztalja, hogy alig lehet véget látni, mert a többek közt a communál-rendszert is átnézni kötelesség. Most pedig jelenti, hogy holnap indítványt fog benyújtani azon státusjavak iránt, mellyek jelenleg egyházi személyek kezein vannak, mert olly kérdésnek látja, melly által a nevelés ügyét elősegítjük. Végre a miniszert utasítni kívánja, hogy még ezen ülésre másik javaslattal álljon elő. Tanárki G. A halasztás ellen nyilatkozik. A kényszeritett iskoláztatást s a községi befolyást is pártolja, de több centrálisállóval. Nevelésben s kormányzatban nemzetiséget kíván. A közös iskolára nézve véleménye az, hogy permissive meg kell engedni a hitfelekezetieket is, miután a házi nevelés is meg van engedve, de nem országos segély utján. — Emitt szóló némelly adatokat, a nevelésnek hazánkbani hiányai kimutatására. Magyarországban— úgymond— 14,280 város és helység van, s az elemi iskolák száma nem megy többre 930- nál, és így 5400 iskola hiányzik, s ha meggondoljuk, úgymond, hogy a hazánknál nem nagyobb Poroszhonban 22,000 tanító működik, át kell látnunk, hogy nem könnyebb ezeket fedezni, mint a 200,000 katonát kiállítani. Szeretné tudni, minő alapokra építő a cultusminister az 5/0 adóarány kiszámítását, stb. Ka a i n cz i G. Tisztelt ház ! Ha azon gondolat-fonalat, melly némelly tanácskozások részletein áthúzódott, figyelemmel kisérem, — nem tartozom bár azok közé, kik jobbra és balra emlegetik a régi és uj politikát, — de úgy tetszik nekem, mintha visszabűvöltetném a régi politika terére, és mintha a népnevelés eszméje, a magyar törvényhozás bolygó zsidója, ismét feltámadna, köztünk járva, és meggyilkoltatva az ünnepélyes ,,maradjon“-nok által. Tisztelt barátom ! Madarász László, beszédének kezdetén megmutatta, hogy ha valaki összeszedi Hám Jánost és Lonovicsot, a zirczi apátságot és Korizmicsot, és ezeket eszemetélgeti, potpourit csinálhat magának, mint Machbet boszorkányai, — ezekből azután szép rémképeket állíthat elő, mellyektől eliszonyodik az ember, mindaddig, mig megfogdossa őket. ő alapul vette ezen dolgokat azért, hogy kimondja azt, miszerint a nevelési minister úr javaslatában megtagadvák azon szent elvek, mellyek az 1848. 20. sz. által kimondattak. Elmondotta, hogy a javaslat elfogadása nemcsak retrográd menetel volna, hanem roszabb lenne a mostani állapotnál. Megvallom, figyelemmel követtem becses barátom okoskodását, mert azon volubilis elmének ides tova szökdelését, lehetlen legbensőbb érdekkel nem követni; de annyit kell mondanom, hogy nem mindig lőtte meg a czélt, mellyel kinézett. Először azt mondotta, hogy a községi adónak behozatala által azon elv csafoltatik meg, vagy nem fogadtatik el, mellyet a törvényhozás kimondott, miszerint a köznevelés költségei az állodalom által viseltessenek. Azt hiszem, hogy a törvényhozás történetére kell visszatérnünk, ha sikerest akarunk, ha akarjuk, hogy azon hibákat ne ismételjünk, melylyeken mások magok kárával átmentek. — 1791-ben a convent szép poétái elragadtatásában kimondotta, hogy a népnevelést a nemzet szárnyai alá kell bocsátani, tehát a költségeket mindenkinek egyaránt viselni, és a felügyeletet a státus kezeibe venni, kiemelte a néptanítóknak miserábilis helyzetét, megjavította fizetéseiket, s 1200 francra emelte. Ennek eredménye az lett, hogy az alkotmány olly végtelen terheket mondott ki magára, mellyeket meg nem birt, s mellyek a törvényt, kimondásának első perezében , megölték , s ahelyett, hogy a községi felügyelet által életbeléptetendő sikert valósággal életbe léptette volna , három év múlva ellenkező irányú törvény hozatott azon törvényhozás által, miután belátták a lelkesedett törvényhozók, hogy részint nincs módjában a státusnak azon roppant terheket elviselni , részint, hogy az ekkér életbe léptetett iskolák üresen maradtak. Mi illeti a másik ellenvetést a községi adózás tárgyában , nem igénylem magamnak, hogy a tárgyhoz értek, de amenynyire az összevetések és a külföldi állapotokkal való megismerkedés feljogosítanak, azt kell mondanom, hogy a cultusminister úr azon egyetlen középutat találta el, mellynek életbe éptetése lehetséges; meghagyja az oktatás szabadságát mindenkinek, s a községi adó mellett mindenki rokonszenvvel viseltetik saját gyermekeinek mikénti neveltetése iránt, s egyedül csak a községi adótól feltételezhető mindenkinek közvetlen befolyása a nevelésre. Azt hiszem, vannak ezen javaslatban olly részletek, melylyek iránt nem fogok pártolólag nyilatkozni, de amellyeket azt hiszem, kimondani a politikai óvatosság miatt úgy kellett, mert nem tartom szerencsésnek Magyarország jelen körülményei közt azon politikát, mellyet Madarász László ajánlott, hogy t. i. politikában az ember sem jobbra, sem balra ne nézzen, és ne mérlegelje a körülményeket, hanem mondja ki meggyőződését, és ha fejet nem hajtanak neki, azt mondja: alázatos szolgája. Illyesmivel szép politikai jellemet tanúsíthat az ember, de ki a közéletet vezérleni akarja, ha mindig oda akar kimenni, hogy neki hajtsanak fejet a körülmények, azt hiszem ezen politikus ember nem sokra fogna menni. (Helyeslés). Végül kimondván szóló, hogy azokat, kik e tárgy elhalasztását akarják, nem érti, mert az elhalasztásban sem atyáskodást, sem népességet nem lát, kéri a házat, menjen általa részletes tárgyalásra. Hasonló értelemben nyilatkozott Szacsvai Imre. Még Szász Károly terjeszte elő a javaslatot pártoló nézeteit, s ezután csakugyan következett azonkénti felolvasasás, melly e napon , mint írtuk, a 4-ik §-ig haladt. De erről bővebben A miniszeri javaslatot itt közöljük: Törvényjavaslat az elemi oktatásról. 1. §. Az elemi oktatásnak czélja, hogy a gyermekek a tudomány első elemeibe avattassanak. A közállomány kötelessége felvigyázni, hogy az elemi nevelésben mindenki részesüljön. 2. §. A közállomány gondoskodni fog, hogy minden helységben s népes pusztákon, a mennyire lehet, tanintézetek legyenek. 3. §. Szülőknek vagy gyámoknak szabadságukban áll, gyermekeiket háznál vagy magánintézetekben neveltetni, s illy esetben arra, hogy gyermekeiket a nyilvános elemi iskolákba küldjék, nem kényszerittetnek. Azonban a háznál, vagy magánintézetekben nevelt gyermekek minden évben a nyilvános iskola elöljárói előtt fognak megvizsgáltatni. 4. Minden szülő vagy gyám, — ide értve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mester-tanítványok, vagy háziszolgák tartatnak — kötelesek gyermekeiket vagy gyámoltjaikat, ha nevelésökről háznál vagy magánintézetben nem gondoskodtak, nyilvános iskolába járatni, mégpedig a fiúkat hat éves koruktól tizenkét éves korukig, a leányokat szinte hat éves koruktól a tizedikig. Ezen kötelesség elmulasztása pénzbeli s a szükséghez képest fogsági büntetéssel is büntettetik. 5. §. Az elemi nevelés minden közintézetekben ingyen adatik. 6. §. A mennyiben az egyes iskolák saját fennállásukra ] alapított vagyonnal nem birnak , (melly minden intézetnek ■ most is teljes épségben fentartatik) annyiban a népiskolának 786 terheit a község viseli, melly e czélra minden keblebeli, vagy hozzátartozó polgárra külön adót vethet ki. 7. §. A község által kivetett iskolai adó az országos adónak öt százlakiját nem haladhatja, s ennek fizetéséhez minden okos és birtokos azon arányban járul, mellyben egyéb közterheket visel. 8 §. Ha az egyes népiskola fentartására sem annak saját alapítványi jövedelme, sem a 7-ik §-ban meghatározott községi adó nem elégséges, a hiány a közállománytól nyert pénzsegély által fog fedeztetni. 9. §. Az elemi oktatás azon tárgyakban határoztatik, mellyek a polgár élet minden viszonyaiban szükségesek, figyelemmel arra, hogy a gyermekek inkább alapos, mint sokféle ismeretekhez jussanak. Különös tárgyai: írás és olvasás, Fejbeli és jegyekkel való számítás. Természettan és természetleirás, különös figyelemmel az életmódra és vidékre, mellyhez a növendékek szüleinek nagyobb része tartozik. Hazai történet s földleírás. A polgári jogok és kötelességek ismeretei. Tett-gyakorlat, különös tekintettel a hadi szolgálatra. Éneklés. 10. §. Az oktatás nyelve a lakosok többsége szerint határoztatik meg. 11. §. Olly helyeken , ahol a fentebbi 10. §. értelmében a rendes oktatási nyelv nem magyar volna, a magyar nyelv is taníttatni fog. 12. §. A vallásos oktatást a növendékek ezentúl egyenesen és közvetlenül vallásuk lelkészeitől veendik. 13 § A melly községben több hitfelekezet van, mindenik hitfelekezet számára külön elemi iskola nyittatik, ha egy-egy felekezet iskolába járó gyermekeinek száma ötvenre megyen. 14. § A melly községben több kis felekezeti van, hanem olly számmal, hogy a 12. §. értelmében számukra külön iskolát nyitni nem lehet, illy helyen az iskola közös, és az elemi nevelést a növendékek hitfelekezetbeli előny vagy különbség nélkül nyerendik ; másként is a vallásos nevelés a 12. § értelmében nem ezen iskolához , hanem egyenesen az illető lelkészekhez tartozván. 15 § Ha olly községekben, hol több hitfelekezet van, de a 13. §. értelmében ezek számára külön iskolákat nyitni nem lehet, akár egyesek , akár valamelly hitfelekezetbeliek mégis saját erejükkel külön iskolát állítani kívánnak, ez szabadságukban fog állani, anélkül azonban, hogy ez által a közös iskola fentartására kivántató és aránylag kivetendő községi adó alól ismertetnének. 16. §. A községi iskoláknak egyenes felügyelése és vezérlése, a községek által választandó bizottmányokat illeti, valamint ezeket fogja illetni a tanítók választása azok közül, kik kellő bizonyítmányt birnak arról, hogy a nevelési pályára elkészültek. 17. § A közállomány gondoskodni fog, hogy kellő számmal felállíttassanak olly intézetek, mellyekben néptanítók képeztessenek. 18. §. Az ország külön kerületeiben, az egykori Erdélyben és Horvátországban, összesen hat kerületi bizottmány állitattik fel, melly a közoktatási ministérium vezérlete alatt a népnevelés ügyét különösen kezelni fogja. 19. §. Ezen elvek nyomán részletes és a törvényhozás elébe terjesztendő tervek készítésével a közoktatási ministérium megbizatik. — Olvastatik a szerkezet lső §-a, s a bizottmány azon módosításával, miszerint annak első pontja, mint törvénybe nem való indokolás kihagyassék — marad. A 2-dik §ban közállomány helyett „kormány“ létetik. A 3 dik § nál élénkebb vita keletkezett. Luzsénszki kívánja kimondatni, hogy a házról vagy magánintézetekben nevelt gyermekek vizsgálata ingyen történjék. Ezen módosítás viszhangra nem talált. Madarász L. kimondatni kívánja, hogy be nem vett szerzetbeli barátok házi tanítók sem lehetnek. K a z i n c z i: Általánosságban a magánintézeteket úgy kívánja körüliratni, hogy a kormánynál jelentés történjék mielőtt illy intézet fdállíttatték , s a kormány intézkedjék , hogy a magánnevelés is a státus felügyelése alatt álljon. Madarász módosítványát, úgy mint létetett, csupán Kállai Ödön és Irinyi pártolták. Mások, mint Hunfalvi és Csíki, illy messze vitt politiális rendszerrel korlátozva látják az egyén , s még azonfelül az apa szabadságát. Pap Zsigmond szerint collégiumokat, nem pedig egyes jezsuitákat, vagy más szerzetbeliereet kell kizárni. Bónis S. azért nem kívánja e módosítást, mert magában értetik , mert különben minden törvényben meg kellene említeni a jezsuitákat, (mert oda találják a dolgot magyarázni , hogy ahol megemlítve nincsenek, ott szabad bejövetelük van ) Kazinczit pártolták Lónyai M. és Bólya képviselők. Mások eléggé biztosítva látták a státus felügyelőti jogát a magán- és házi nevelésre nézve, a szerkezetben foglalt nyilvános vizsgálatok által. Palóczi az első módosítványt így formulázza: „Végre az 1773 óta eltörlött szerzetek tagjai magántanítók sem lehetnek.“ Kub i nyi (ifjabb) hozzátétetni kívánja: ,,és eltörlendő.“ Ez viszhangra nem talált. Kazinczi a magáét később így formulázza: „A magánintézetek a státus felügyelése alá helyeztetnek.“ Zeyk Károly ez utóbbi módosítványt Palócziéval együtt pártolja. Zeyk József, Kazinczi első módosítványára vonat-