Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-10 / 183. szám

egy okirat, mellyben R­é­c­s­e­i Ádám ministerelnöknek neveztetik ki, s egy ministérium alakításával bizatik meg. Kérdés: ki ellenjegyzette. Jegyző: Rácséi Ádám (Kajczaj). Végre felolvastatik Ferdinánd aláírással Rácséi ellen­­jegyzése mellett, az ismeretes szabad rablói oklevél. Kaczaj, általános indignátió­s „gyalázat“ felki­áltások. K o s 8 n t­h roppant éljenzés közt szószékre megy. Bo­csánatot kér , hogy mivel az illető iratok egy része későn jutott kezéhez, de főkép, mivel testi erőben a Bök fáradság által meg volt ingatva, s igen alkalmatlan lázzal volt baja egész délután, a néphezi proclamátiét el nem készithető. Most úgymond, felolvassa a határozatot , mellyet dél­előtti indítványa folytán föltett. E részben a közbejött ese­mény legfölebb csak annyi változtatást tesz, hogy eloszlatá a ház sejtelmét, mailjét a király iránti pietásból szerettek volna a nemzet képviselői meríteni, hogy ezen iromány, mellyet ma nyomtatásban láttunk, nem koholt iromány. E sejtelem most elenyészett, de mi a törvény és alkotmány alapján állván, azon körülmény határozatunkat semmiben sem változtathatja, (helyes). De a dolgok renda kívánja, hogy a most felolvasot­takra külön határozat hozassék. Olvassa a délelőtti ülés határozatát, miként közelebb előadtak. Azután az esti ülés kezdetén felolvasottakra a következő határozatot javaslá: A képviselőház határozata 1­8­4­8 - ki oct. 7-ben tartott esteli üléséből. Az elnök előterjesztvén, miként a ma reggeli ülés óta Récsei Ádámtól magánpecsát alatt egy levelet vett, melly­­ben három darab iromány foglaltatik. Egyik egy királyi rendelet, „Ferdinacd“ aláírással kelve Schönbrunnban f. hó 8 dikról, mellyben báró Récsei Ádám magyar ministerelnökké neveztetik ki, s mellyen ugyancsak Récsei Ádámnak saját maga számára tett ellenjegyzése ol­vasható. Második ugyancsak Récsey Ádámnak egy levele az elnök­höz , Bécsből oct. 5-köröl intézve, melly mellett ministerel­­nöki kineveztetését s a magyar országgyűléshez intézett egy másik királyi rendeletet a ház elnökének megküldi. Harmadik azon törvénytelen rendeletnek eredetije, melly­­nek Jellachich elfogott leveleiben talált nyomtatott másolatát ma reggel a háznak előterjesztő. Mellyek fölolvastatván: A képviselőhás megilletődéssel tapasztaló, miként azon sejtelme, mellynek a király iránti kegyeletből olly örömest volt hajlandó hitelt adni, mintha tudniillik az említett iro­mány koholt és hamis volna, nem valósult, sőt inkább a ki­rályt környező s az ő betegeskedésével visszaélő összeesküvés zsarnoki kifolyásának bizonyoban, melly első Ferdinánd ausztriai császár által 5-dik Ferdinánd magyar királynak megsemmisítésére s Magyarországnak az önálló országok so­rából kitörlésére van intézve. A képviselőház tehát, a reggeli határozatában kifejezett okokra támaszkodva, ezen alkotmányt felforgató , törvény­­ellenes alakú rendeletet világos törvényeink értelmében újab­ban is törvénytelennek és semmitérőnek s annak sikeresíté­­sére bárki által teendő tettleges cselekedetet, hazaárulásnak nyilatkoztatja. Ez alkalommal el nem mulaszthatja a képviselőház, is­tenre s a világ közvéleményére hivatkozva , ünnepélyes tilta­kozással kijelenteni, miként a törvénytelenség vádját, mely­­lyel ezen érvénytelen rendeletben méltatlanul illettetik, azok­ra tart­­ja vissza, kik a király nevével az alkotmány s fenn­álló törvények erőszakos fel­forgatására illy szentségtelenül visszaélnek. A képviselőház semmi mást nem akart, mint a király által szentesített országos önállást s alkotmányos formákat törvényes épségben fentartani. Ez a király nevében szitogatott lázadások s pártütés által erőszakosan megtámadtatok. A király ezen vétkes megtámadás felett atyai szivének fájdalmát jelentvén ki, az országgyűlést egyenesen a végett hívta össze , hogy az ország integritásának , törvényeinek s alkotmányának ezen vétkes megtámadások elleni megvédésére hadi erőről és pénzről gondoskodjék. Az országgyűlés gondoskodott. De a király e gondoskodás szentesítését mai nápig sem teljesítette, sőt inkább Jellachichot, ki az ő királyi széke­s ki­rályi esküje ellenére feltámadott , s kit ezért maga a király pártütőnek nyilatkoztatott s hivatalaitól elmozdított, később miniszeri ellenjegyzés nélkül pártütéséért megdicsérte, s ezen dicséret az országban fegyveres beütésére jelszaval szolgált. S hogy semmi hátra ne legyen, most, ugyanezen pártütő­­nek, ki a képviselőház előtt fekvő adatok szerint a rabló szerb csoportok lázadását is intézi, s az országot vérbe-lángba borítja, kezeibe, az alkotmány eltörlése mellett , a magyar nemzet felett teljes hatalmat ad. Ez oszág békében és nyugalomban volt, s örült a gondo­latnak , hogy a haza boldogságát a népszabadság alapján ki­fejtheti. — A pártütők a király nevében zavart csinálnak , s mimán zavart csináltak , ezt ürügyül veszik , hogy a zavar pártütő vezérének kezére játszák az országot. Ezt tette a reactionális összeesküvés , a király nevében. Az országgyűlés pedig semmi mást nem ten, mint azt, hogy a királyi hatalom által is elhagyott s a régi oldalról el­árult országit védelmezi , nehogy az ország szaba­dsága le­gyük oltanék,­­ a magyar nemzet kiirtassék. Hogy melly oldalon van a törvénytelenség , égrekiáltó jogtalanság ? erre nézve a nemzet képviselői istenre s a világ közvéleményére bátran hivatkoznak. 948 Végezetül, minthogy báró Récsei Ádámnak, ki saját ma­gának ministerelnökké neveltetését maga személyében ellen­­jegyzi, s eh­kép törvénytelenül bitorlott minőségben első lé­pésül mindjárt amaz alkotmányt felforgató s az ország függet­lenségét , törvényeit és a személyes szabadságot sértő rende­­letet aláírni merésztette — vétke e szerint már világos — őt a képviselőház közakarattal honárolási véd alá helyezi, s a felsőházat törvény értelmében eljárásra felszólítani határozza. Az elnök ezen határozatnak is minden hatóságokkali köz­lésére s általában körhirretételére utasittatván. — P­áz­m­­á­n­d­i Dénes , elnök. Ludvig János, jegyző. (Olvasás közben :) Azon leiratra , mellyben b. Récsey ministerelnöknek kineveztetik ,­­ a mellyet Récsey önmaga ellenjegyzett. Nekem is nagy kedvem volna ellenjegyezni,hogy herczeg Eszterházy 33 uradalmát,magamnak ajándékozom. (Nevetés!) (Kossá­t olvasván az általa szerkezeti határozatot, melly­nek azon kitételénél, a ház egyhangú határozattal kimondja stb. mindnyájan fölállnak, minek következtében imígy szól.) A képviselőház egyhangú határozatával kimondotta, hogy a kegyelemnek ideje lejárt az árulókra nézve, hogy a ki hon­áruló , a nemzet képviselői által is annak tekintetik , s mint honáruló fog bűnhődni. Szerencsének tartom e házat , hogy ezen elhatározását akkor mondotta ki , midőn egyszersmind egy vitéz és lelkes magyar ezrednek mindnyájunk által tisz­telt s a haza megmentéi közé felavatott képviselőihez van szerencséje, (zajosan kitörő éljenek­­ mit a jelenlevő Vilmos huszérezredbeli tisztikar felállással köszönt meg) s a kiknek vitéz karjaitól, úgy a mint lelkes társainak karjaitól megvárja azon igazságos isten, ki előtt az ország alkotmányára meg­­esküdten megvárja a nemzet, hogy valamint hű védői lesznek mit­ d­e és mindenhol az ártatlanságnak , úgy rettenthetlen ostorai a bűnnek , a honárulásnak. (Köztetslés és áljel­zés). Adja hozzá ehhez a képviselőház a magyar nemzetnek azon elhatározását, s melly elhatározást én százezereknek szemé­ben láttam, s ajkairól hallottam , s gondolom, elértük a per­­czet, mikor nem lesz többé tanácsos e nemzet türelmével ját­szani. (Közhelyeslés!) Nem tudom, mennyire megyen e nem­zet nagylelkűsége, a mult időkből tudom, hogy mennyire ment , hogy kimeritve véréből , kimerítve vagyonából, olly harczokba, mellyek nem voltak a nemzet harczai, kevertetek; mert mi közünk például azzal, hogy Párisban mit csinálnak ? és mi közünk ahhoz, hogy ismét másszor, mit csináltak Nápoly­ban ? de azt tudom, hogy midőn illyen harczokban is véréből , minden vagyonából kiforgattatok a magyar nemzet, s nyert érte mit ? — Európa „libertati asserta*4 — mit ráírtak egy keresztre, s a magyar, midőn ezt hazudták a világnak, nem­csak hogy nem asseráltatott a szabadságnak, hanem ors­zág­­gyű­­st sem tartottak nekii mindaddig , valameddig az akkori nemességnek morális erején még nem tört a hatalomnak azon kísérlete , hogy talán már megszokta a magyar a jármot, s már most vérét és pénzét talán országgyűlés nélkül is lehetne kicsikarni, — ezt kapták jutalmul azon áldozatokért , miket 15 esztendőn által nem magok megmentésére, hanem egy rósz politikának védelmére hoztak csak azért, mert királyunk ne­vét használták fel azon rósz politikának takarójául. Küzdött, vérzett a magyar, s midőn ezt kapta érette jutalmul, elkövet­kezett ismét egy országgyűlés, s az akkori öreg ur azt mon­dotta : „fáj nekem, hogy ollyan feszul bán­om veletek“, — „vitám et sanguinem! * kiás­ott a magyar nemzet, s ezen megbocsátásnak ismét voltak perczei, mellyek következté­ben igen sokat szenvedett. De elkövetkezett ismét az istenigaz­ságának napja, midőn, ha a magyar nemzet nem ollyan hű kirá­lyához mint a minő : tehát már most az ausztriai ház (egyet fuj a tenyerére) igy el van fújva ; s ekkor ismét vitéz seregeink se­­gitnek Olaszországban kivívni számára a győzelmet, s miután kivívták, a magyar véren kivívott győzel­mén elbizakodva, egy tollvonással akarják eltörölni a magyart a­z élő nemzetek sorából. (Tompa zúgás). Ez rövid rajza a közelebb történteknek , hogy a múltra ne menjünk, hol a nemzet hűsége hasonlókép azzal háláltatott meg, hogy 1741-től 51-ig, 51-től 61-ig s 61-től 90-ig még csak országgyűlése sem volt, s ez által a nemzet alkotmányos élete mintegy meg­szüntetett. Én tehát nem tudom meddig terjed e nemzet tü­relme, hanem azt tudom, hogy egy feladatunk van mindenek­előtt, az ország ellenségeit semmivé tenni , s ezen semmivé­­tétel közben, valamint azután is számolni! (Zajos tetszés, hosz­­szas éljenzés). Mi az általam feltett s a tiszt, ház előtt felolvasott hatá­rozat-javaslatot illeti, nem tudom , hogy egyszeri felolvasás után, nem kívánja e a ház, hogy §-onként is felolvas­tassék? (Általános felkiáltás: nem!) Ezzel szónok benyújtja javaslatát az elnökséghez, s hosszas éljenzések közt elhagyja a szó-Hazai mozgalmak. Egyik nagy esemény, hazánkban és hazánkon kivül, kergeti a másikat. Olly gyorsan élünk, hogy az újság, mire az izzató sajtó alól kikerül, ósággá válik. Még minden hit a jó ügy győzedelmét hirdeti. Kétségtelen, hogy seregeink Jellachichnak sarkában vannak. Hiteles tudósítások szerint futó népéből Zalában, Kani­zsa körül, ismét sokat leöltek Vidos parancsnok alatti sere­geink, s Nugent­­ a lógrádi hegyekbe szorítva üldözik. Egy, octoboz 6-ról kelt, elfogott és a honvédelmi bi­zottmány által közzétett levele szerint csakugyan azért szö­kött el Bóch felé, mert onnan várt segítséget. Ebben való biztoban Mosonyban már gyűlést tartott, a megyei hatóságot megszüntetettnek nyilvánítá, és kijelenté , hogy ezentúl nem megyék, hanem Kreis-a­ktok fog­nak létezni. Nem sejté, hogy 17 nap, mellyen elfogott levelet iró, mi fog Bécsben történni. Most két tűz között van , és sarczolni akarja magát. A lázadások hasoniránya is mind inkább tisztába jön. A szerb lázadás is már, mint hírlik, a karloviczi főnökök he­lyett , Mayerht ffort ismeri fejének. Nem tudják, mi történt másfelé. Mindegy. E sok oldalról felkeltett Lázadásoknak a gyö­kere körül jár má­g a szabadság pallosa. Ha a gyökér el lesz vágva, a M*­jerht ffe r, Urbán és isten tudja hány néven nevezendő hajtások önként elszáradnak. — Sopronból Írják K. lapjának: Gr­­amberg működését nemcsak Budapesten, hanem már nálunk is meg­kezdő vala , és mi oy alkotmányos modorban ! Első ala­pá­­nunkat az itt szállásoló vasasok ezredese által szólíttatván fel, hogy a kár. manifesiumot a megyében köröztesse. A mi természetesen nem történt meg, de mit ten az ezredes ? ő a manifór­umot­­ vagy miemdát a katonaság által szándékolta közzétenni, ha nagyhamar átlátta a lehetlensé­­get, mert az első faluban N.-Kereszturon, hol a hirdetési táblára azt egy őrmester kiragasztá, a fa­l bírája letépte, adrendvén : „Was ißt das far ein Manifest ? was far ein Fer­­dinand ? es ist ja kein Minister unterschrieben ; es ist filschle Kanizsa, ocs. 4-én d. u. Sl/2 órakor. Tisztelt szerkesztő ur! Az itteni ilir had kiűzése felől ennek a követ­kezőket írhatom. Kanizsán kívül Kis- é­s Nagy Kanizsa közt oáíborozott Nugent, parancsnoka Jillachlchnek, mintegy 1800 gyalogsággal,6 álgyúval,néhány lovas szabados és 10 ehetaux­­iegersel. A vidéket pusztította: Vidos Józs­a, felőbb a vasi ki­mozdított őrsereg parancsnoka, a kormány által több megyék őrserege főparancsnokául neveztetett ki. ő a vasi 3 zászló­­alljat, sopronyi és zalai nemzetőrök és somogyiak egy részét is Kanizsa vidékére rendelte. A vasi első és 3 ik zászlóalljek od­. 2 áll Padnba érkeztek. Gróf Z­ohi Herman alezredesünk azon nap estéjén kívánta az ellenséget ön és tisztei,, ha köz­­vitézet kivánatára is megtámadni. De az időközben oda ér­kezett főparancsnok, leginkább a sopronyi sereg nagyobb ré­­szének meg nem érkezte miatt, a megtámadást elhalasztotta. Tegnap dódban egy chovauxlegera köt­ embert a Kress ezred­ből és egy lovas horvát századost embereink elfogtak. Ezek kihallgatása közben lárma támadt, hogy az ellenség Kanizsá­ról felénk jön. Mi a századokat elrendeizénk, és kiindulunk harcz vágytól égve, az ellenség ellen. De ő nem jött s igy mi mentünk ellene. Beérvén Kanizsára, megértettük, hogy népe egy részével Kis-Kanizsa, álgyai és serege más részével Szt.­­Miklós felé vonult. Mi sebes lépétben, mondhatni futva utána indultunk a vasi­­­ső és 8 ik , úgy a sopronyi megérkezett nemzetőrökkel Sz.-Miklós felé , hol szekereit és serege egy részét megpillantottuk. Csatárokat küldve előre, mi ellenök mentünk, midőn e közben Kis Kanizsa felől, merre 2-ik zász­­lóal­junk Újvári őrnagy vezénylete alatt a zalai önkénytesek­­kel és somogyi nemzetőrökkel mentek, nagy fegyverropogás hallatszott — előttünk pedig Sz.­Miklós falu az ellenségtől felgyujtatva, több helyen égni kezdett. Mi a falu felé az ellen­ség ellen menvén , útközben csatáraink olly közel jutottak, hogy az ellenség t­álgyait láthatták, és azokra néhány lövést tettek is. E közben a folyvást tartó fegyverropogás Kis- Kanizsa felől nem szűnt meg. Tőlünk segély adás és áron részre vonulás kivántatván , csatárainkat visszahiva Kis Ka­nizsa felé vonultunk. Midőn a fegyverropogás elhallgatott, az ellenség eltávoztát gyanítva, Nagy-Kanizsára fáradtan vissza­jöttünk. Ma reggel fegyverropogás támadt, és Kis-Kanasán harang­i­everés hallatszott. Mi erre vonultunk, ha későn érkeztünk. Mert az ott találtatott 50 üb­ből részint a kis- és nagy-kanizsaiak, részint embereink által 46 meglövetett a agyonveretett, a­ többi 4 u­óbb elfogatatván.— Tegnap dél­ben a kanizsaiak Nugent-nek 5 tiszteit fogták el, a holtak száma még nem bizonyos, még össze nem szedetvén. Kis­széket) Elnök: Ennek folytán a határozat ki fog nyomatni, s­­ Kannisán ma 46 feküdt agyonlőve és veretve, tegnap mint valamint eddig kötelességemnek éreztem s fogom érezni , a­mi úgy 40 elesett, sebesült 20, elfogatott, mint mondják, 100. ház határozatait életbe léptetni, úgy jelenleg ezen határozat­ E.óta mindig fogdosnak és vernek agyon a megszélledt ellen­nek végrehajtásán is, minden erőmből fogok iparkodni. (Él­­js­ségből, ingent, vonulása közben Ss.­Miklóst, Miritz major, jen!) — Egyébiránt mi a proclamátiót illeti , azt gondolom, ’ Pörög, Surd helységeket felgyujtatta, a lovakat és marhákat hogy az is a holnap 10 órakor tartandó ülésre Kossuth Lajos elhajtatta. A lángoló helységek látása annyira felbőszitő nő­­által elkészíttetvén, szinte fel fog olvastatni a ház elhitt,­s­­­pünket, hogy minden irgalom nélkül agyonveri az iklrt,a holnap kinyomatván, a határozattal együtt a ház tagjai közt hol csak éri. A foglyokat alig lehet megmenteni, a ki fog osztatni, s azután ezen irományoknak a fedőház­hoz. Ma egy főbb fogoly, ki itt magát orosz követnek adta ki, átküldéséről szinte fogok gondoskodni, minthogy Récsei mi !; midőn a többihez Palinka kisérendő vala, a felállítva volt nisterelnök úgy is kötelességemmé tette, hogy a hozzám kül-­­ többféle nemzetőrök által rajta ejtett több lövések és szúrások dött irományokat siessek a felsőházzal közleni; én tehát s i­­jj által kivégeztetek. Itt mint Nugent titkára ismertetett— enni fogok azoknak a felsőházhoz átküldésével, csak­­ szép férfin volt — rejtélyes, hogy ki volt ő valóban? A mi azon kis különbséggel, hogy a képviselőház határozatát is nagy nyereségünk, hogy Nagy-Kanizsa kezünkben van, és comitiva gyanánt hozzáj­uk fogom mellékelni. (Tetszés, nevetős­­.) a vidék ezen vad emberektől megtisztult. A nép rémítően fel­­______,___ _ bőszül! a horvátok vagyis ik­rek ellen. A kórházban több be°

Next